Kelet-Magyarország, 1992. június (52. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-01 / 128. szám
1992. június 1., hétfő HATTER Szárazföldi kikötőnk Záhony (KM) — A záhonyi átrakó munkáját a KGST időkben elsősorban az államközi szerződések kontingesei határozták meg, míg manapság egyre Inkább a gazdasági és piaci lehetőségeket tükrözi a vasúti kikötő forgalma. Érdemes böngészni a statisztikában: A készáruforgalom visszaesését jelzi, hogy a „88-as konténercsúcs idején beérkező 60 ezerhez képest tavaly mindössze 24 ezret fogadtak, és a kiléptetett konténerek száma is a felére esett vissza. Kevesebbet építkezünk — alig fele meny- nyiségü fát vásároltuk idén, mint 1991 első negyedévében. Az ásványi és vegyi műtrágyaimport meredek visszaesést mutat, az elmúlt évben csak szűk egyharmadnyi került a hazai piacra 90-hez képest. Folyamatosan növekszik viszont a volt Szovjetunió felől érkező vegyi áruk és alapanyagok meny- nyisége, ezen belül is slágercikk a metanol. Tavaly rekordmennyiségű, csaknem 1900 ezer tonnányi szén érkezett Záhonyon keresztül. A tavalyi jó termésnek is köszönhető, hogy amiig az elmúlt években átlagosan egymillió tonna búza hagyta el itt az ország területét, az idén kiszállított mennyiség már kétmillió tonna körül van. A kiragadott adatok természetesen inkább érdekesség számba veendők, hiszen nem fogják át az itt áthaladd áruforgalom teljes kereszt- metszetét. Állandó tárlat Naményban Vásárosnamény (KM — BI) — Képzőművészeti galériát kívánnak nyitni Vásá- rosnaményban a fafaragók. A házasságkötő terem emeleti részén (ahol már most is egy szobát kiállítás céljából berendeztek) állandó tárlat nyílik majd a tervek szerint. Bereg fővárosában nyaranta már húsz éve működik fafaragótábor, és az itt született legszebb alkotások kerülnének majd a múzeumba. Schmidt Sándor népi iparművész elmondta, hogy egyelőre, mintegy 350 alkotást kívánnak majd bemutatni, de természetesen később bővülhetne a jövendő galéria anyaga. Jó partnernek bizonyul a helyi üveggyár is, amely a legszebb termékeit állandó tárlaton szeretné szintén bemutatni. Egyelőre még a bíróság kihelyezett része működik a kiszemelt szobákban, de ők hamarosan kiköltöznek onnan. Így lehetőség nyílik hamarosan a galéria kialakítására. A június 18-án nyíló fafaragótábor már ennek a feladatnak a megszervezésén foglalatoskodik. Az idei telep egyébként nemzetközi lesz, mivel a magyar alkotók mellett lengyel, francia, kárpátaljai és erdélyi vendégei is lesznek. Anekdoták (Gyűjtötte: Kiss György Mihály) Károlyi György gróf (1802—1877), az ismert politikus híres volt szellemes vágásairól. 1861 tavaszán azon tanakodtak a felsöház- ban, hogy ki hol üljön. Amikor a vitának nem akart vége szakadni, Károlyi odafordult Waldstein grófhoz: — Az még csak hagyján, amikor az embernek előírják, hogy hol üljön. Nagyobb baj az, ha azt is hozzáteszik, hogy meddig üljön. O Magas rangú hivatalnokot vitt a székely kocsis, s midőn a komor, félelmetes erdők, hegyek közé érnek, u vendég kissé megszeppent, és félve kérdi a góbét: — Mondja, kocsis, van- nak-e itt, errefelé zsivá- nyok? — Nincsenek biz itt, nagyságos uram, ha csak most nem viszek egyet. — Gyi, te! O Tompa Mihály A gólyához című verse miatt néhány hétig katonai börtönben ült. Szabad lábra helyezésekor tört magyar—német nyelven így figyelmeztette öt a hadbíró: — Most az egyszer még pardon magának. De nekem fftbb gólyát nem csinálni! o A hatalom új elnyomó szervét, a zsandárságot kezdték szervezni, de nem volt elég ember, mert szép szóval, vagy más módon nem akadtak olyanra, aki beállt volna közéjük. Pest megyében is felszólították a pandúrokat, de ezek is csak azt felelték: „A kutya lesz zsandár!” — Legalább az okát mondd meg, miért nem akarsz zsandár lenni, mikor szép ruhád lesz, meg magas fizetésed? — kérdi a parancsnok az egyik pandúrtól. — Uram — szól a pandúr kifakadva —, a feleségem j sem eresztene magához ab- | ban a ruhában! Sláger marad az étolaj \ fejlesztésben bízik a Béni Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Nagy port vert fel hazai termelői ükben — akik ugyancsak szerettek volna tulajdonosaivá - álni —, a hazai növény- otajipar közelmúltban lezajlott privatizációja. Ennek végén az olasz Ferruzzi-cso- (• rthoz tartozó Cereol lett ;* * -tet-Európa legnagyobb növényolaj-feldolgozó vállalatának, a Növényolaj- és Mosószergyártó Rt.-nek, és így a nyírbátori gyárának is a tulajdonosa.- A Ferruzzi a NÖVÖM margarin-, szappan- és mosószerrészlegéből új különálló vállalatot alakít a holland—angol Unilever céggel, • íg á növényolaj profil ma- i ait a Cereol tulajdonában — mondta el a Bóni további sorsa iránti érdeklődésünkre Tóth János, a gyár igazgató a. — Az ezzel kapcsolata vagyonmegosztás, amely jt-i.-nleg is folyik és várhatóan néhány hónapot igénybe vesz, az rt. három, kettős profilú gyára között bennünket is érint, hisz az olaj- tás mellett mosószer is ül Nyírbátorban. A Bóni ^.elosztásával várhatóan a nyár végére készülnek el. amikor is két külön céggé nk. J Várható-e, hogy — unt azt többen hangoztatják — az új tulajdonos, a Cereol, majd beszünteti itt a növényolajgyártást, el- rvasztva ezáltal a napra- rgó-termesztési hátteret csak azért, hogy meg- oadítsa saját étolaját a inkurenciától? Nem azért vették meg, más összegért a válla- hogy most ,-üntes- termeiést. E-uol egyszerűen nem lehet szó. Inkább az a kérdés, és ma ez izgatja a gyárunk dolgozóit, de még a város számára sem közömbös, hogy fognak-e fejleszteni az új tulajdonosok a Bóni két utódgyárában, amivel újabb munkahelyek keletkeznének. Netán idehozza-e az Unilever a teljes mosóporgyártást, vagy a Cereol, mint ahogy nyilatkozta, tényleg finomított olajat akar-e Magyarországról piacra dobni? Ha igen, végrehajtja-e itt nálunk, az ehhez szükséges műszaki fejlesztéseket? O Nincs tehát arról szó, hogy a mezőgazdaságnak meg kellene válnia egy viszonylag eredményesen, s eddig elfogadható biztonsággal termelhető növénykultúrájától? — Az Állami Vagyonügynökség kikötése volt, s a Ferruzzi vállalta, hogy a jövőben is átveszi a szokásos mennyiségű napraforgómagot a termelőktől. Ez azt jelenti, hogy a három utolsó év repce- és napraforgótermésének ■ átlagát le fogja szerződni a termelőkkel. A' jeler’Agí gondot ink' rossz hírek okozzák az idei gyenge terméskilátásokról. A repce, a viszonylag vastag hótakarójú kelet-magyarországi térségei kivéve rosz- szul telelt, s a szárazság tovább rontott a helyzetén. A napraforgóból sem igen lesz meg a kívánatos 700 ezer tonna termésmennyiség országosan. Legalábbis a mostani előrejelzések szerint, nem valószínű. A gyárban egyébként jelenleg még minden a korábbi időszaknak megfelelően megy. A termelés, a magtermeltetés rendben folyik. Nagy kérdés, de a remény megvan rá, hogy a Bóni vonzáskörzetében azért megterem az idén is a gyár számára szükséges olajosmag- mennyiség. Bár veszteségeire hivatkozva idén 12 ezer forintra csökkentette a napraforgó- mag tonnánkénti árát a növényolajipar, azért az elszegényedő termelőknek ilyen átvételi feltételek mellett sem közömbös, hogy továbbra is a megszokott felületnagyságon termelhetik-e ezt a viszonylag kis költséggel előállítható, ebben a . régióban „őshonosnak” számító kultúrát. • Újabb munkahelyek? e Gyenge a termés • őshonos kultúra Kelet-Magyarország 3 Nézőpont. Baraksó Erzsébet Ä okan kérdezik vajon vannak-e már érezhető jelei azoknak az ígéreteknek, amelyek arról szóltak, hogy hazánknak c. Nyugat kiemelt segítséget ad. Különösen kívánatosnak tartanák megyénk településein, ha itt megjelenne a nyugati tőke, teremtenének új munkahelyeket, vagy vinnék el a termékeinket a nyugati piacra. Felemlegetik a két éve még nagyobb reményekkel kecsegtető holland kapcsolatot: volt egy időszak, amikor szinte egymást érték a holland delegációk, aztán elcsöndssül- tek a kezdeményezések, s úgy tűnik, a holland kézbe sem tudunk belekapaszkodni. Legutóbb néhány hete jártak megyénkben holland szakemberek, ötven élelmiszeripari nagykereskedelmi cég szállítói. Speciális magyar ízeket keresnek, olyanokat, amelyek a magyar konyhát jellegzetesen megkülönböztetik a többitől, és Európában egyfajta különlegességnek számítanak. A hoUand polgárt érdeklik ezek a termékek, amelyeket a kereskedők itt meg is találtak, de amint mondták, a dolog nem ilyen egyszerű, a jó akarat kevés, mert vannak akadályai a gyors üzletkötésnek. Rendeztek itt a számukra egy élelmiszeripari termékbemutatót, ahol főként ' a húskészítmények iránt i érdeklődtek. Megkóstolták a füstölt kolbászt és sonkát, az ízét kitűnőnek minősítették, rendelnének is nagy tételben, de kolbászt csak 180 grammos, sonkát csak 250 grammos adagokban. Hosszú szál kolbászokat, jó nagy sódarokat csak a magyar méltányol, kifejtették; a holland vevő ezt nem engedheti meg magának, nem kell tartania attól, hogy nem fog kapni, egyszerre csak keveset vesz. Ha ilyet tudunk neki gyártani, akkor 50 nagykereskedő cégnek vásárolnának. Még a díszkosarat is megvennék, szintén nagy tételben, amiben az árut bemutatták, pedig azt nem is eladásra szántuk, de igen tetszetősnek találták. Azt mondják, a németek a dinnye fehér héjáig kieszik a gyümölcsöt, a finnek is, a fogukhoz verik a garast, pedig jobb módúak nálunk. Lapunkban viszont arról jelent meg egy írás a közelmúltban, hogtf- egy nyíregyházi asszony három disznót hizlal abból, amit a kukákba kidobáíunk. Megyei nyugdíjas-találkozót rendeztek szombaton Nyírteleken, ahol a Szabolcs Táncegyüttes szórakoztatta a résztvevőket. HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE KOMMENTÁR Az „if-edik változat Kállai János A mikor egy közelmúltbeli, sokadikként ösz- szehivott pedagógiai fórumon az egyik tanárnő felszólalt és becsapottságárol beszélt, alig lepődtem meg. Rosszallása jogosnak tűnt, hiszen valamennyien, akik ott voltunk azon a szombat délelőttön, azt gondoltuk: megtudjuk, hogy végre pont kerül-e az oktatási törvény- tervezet, pontosabban a törvénykezés folyamata körül és közben kialakult vitára. Hogy vita volt-e valójában az, ami lezajlott, jelen pillanatban még biztonsággal meg nem mondható. Május közepén tehát azt hallottuk az előadótól, a Fővárosi Közgyűlés Oktatási Bizottságának autentikus személyiségétől: a törvénytervezetnek nincs normaszövege, nincs miről beszélgetnünk. Hát, ez tényleg nem sok! Aztán részletesen megismerhettük a törvényalkotás nyilvánvalóan bonyolult, ellentmondásos és felelősségteljes folyamatát. Azt is megtudhattuk: a szaktárca államtitkára, Kálmán Attila kezdeményezésére — helyesen! — életre hívott Oktatási Érdekegyeztető Fórum nyolcnapos munkájának — _______________________________ eredményeként a törvény- tervezet legutóbbi változatának egy fejezetét mégiscsak át keli dolgozni. Születőben van tehát most már a... Hányadik változat? Talán egyszerűbb, ha azt mondjuk: az „n’’-edik. Bár az előadó nem túl hízelgő módon szólt az eddigi viták eredményességéről, a törvény formálódására és igazodására gyakorolt hatásáról, az egyeztető fórum által inspirált és figyelembe vett módosítá- tások azért az jelzik: az iskolafenntartók (önkormányzatok) és a munkavállalók (pedagógus szakszerveze- zetek) és a hozzájuk kapcsolódó képviseletek véleménye mégsem vált pusztába kiáltott szóvá. Ezért kell ismét átdolgozni egyáltalán nem mellékes dolgokat taglaló törvényrészeket. És hogy mikor lesz törvény? Erre — az eddigi folyamat kanyargósságának ismeretében ne csodálkozzunk — nagyon-nagyon talányos választ kaptunk. Pedig, mint említettem ezt illetően szerettünk volna valami konkrétumot hallani. Mert a találgatásokra, feltételezésekre, különböző — folyton mozgó — határidőkre — sem a pedagógusok, sem a közvélemény alig-alig tud már komolyan odafigyelni. Igazodjuak Íme az „ezerarcú” szárazföldi kikötő, munka közben. SZEKERES TIBOR FELVÉTELEI
