Kelet-Magyarország, 1992. június (52. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-17 / 142. szám

1992. június 17., szerda HÁTTÉR Nagyüzem az egres feldolgozásában Az önkormányzat Tuzsér aranyáért Hozzák más megyéből is Nyírtass (KM — S. E.) — Nem termett annyi köszméte sem a megyében, sem az országban, mint amennyire a felvásárlók, a kereskedelmi szervek számítottak. Ettől füg­getlenül Nyírtasson a Dózsa Tsz konzervüzeme, amelyet június 1 -jétől a Pap Kér Kft. fi­nanszíroz és üzemeltet, teljes kapacitással dolgozik. Zagata Ferenc az üzem vezetője el­mondta: a feldolgozás kétirá­nyú. A megyéből, valamint Hajdúból és Hevesből érkező gyümölcsöt válogatják, osztá­lyozzák, konzerválásra illetve nyers exportra. Az úgyneve­zett 7/2-es (3 kilogrammos) dobozolt egrest Angliába, Hol­landiába és Belgiumba szál­lítják. A nyers, extra minőségű egres Angliába megy, rakodás előtt a vajai hűtőházban tárol­ják. Egresből Nyírtasson június 13-ig 500 tonnát dolgoztak fel. Ehhez létszámbővítéssel há­romműszakos üzemelésre és éjjel-nappali szállításra volt szükség. Az egres szezonja június 18. körül befejeződik. Harasztosi Pál felvétele tint a kft-nek a konzervmálna értékesítésére biztos kötése, piaca van, ugyanez vonatkozik az extra minőségű gurulós málnára is. Folyamatos az egres feldolgozása Ami pedig a számítottnál ki­sebb termést illeti, azt a felvá­sárlási ár növekedése jelzi. Az átvétel 26—28 forinttal indult, de fizettek a köszmétéért 32 forintot is. A konzervüzem az egres után átáll a málna, a cse­resznye és a meggy feldolgo­zására. A málna értékesíté­sével, exportjával tavaly gon­dok voltak. Agata Ferenc sze­Tuzsér (KM — GB) Ha követésre érdemes példát kellene felhoznom arra, hogyan lélegezhet, működ­het együtt egy település önkormányzata a helyi me­zőgazdasági kistermelőkkel, gondolkodás nélkül Tuzsért említeném” — mondta egy beszélgetés alkalmával nyír­egyházi ismerősöm, aki szakmai tanácsaival, hivatali beosztásán túlmenően is, már évtizedek óta szolgálja a megye mezőgazdaságát, kertbarátmozgalmát Hagyományok Jó alkalom volt a tuzséri pél­da megismerésére a helyi kert­barátklub áldozócsütörtöki összejövetele, ahol sikerült ki­csit bepillantani a híres almás­község szakmai, közösségi életébe. A Tisza-parti önkormányzati üdülő társalgó-sörözőjében délután öt órakor ott ültek a kertbarátok szinte valameny- nyien. A hetven tagot — köztük helyi és szomszéd községbeli kistermelőket, tsz- szakembereket egyaránt — számláló klub közel negyed- százados hagyományaihoz híven, ezúttal is hívott ven­dégeket. A mindenképp na­gyobb szakmai rálátással rendelkező „világot látott” nö­vényvédelmi mérnökök be­széltek aktuális problémákról, védekezési lehetőségekről. El­hozva az érdeklődő helyi kö­zösség számára a manapság annyira fontos szakmai infor­mációkat. — A megváltozott, nehezeb­bé váló gazdasági helyzetben többet kell törődnünk azzal az almával, ami eddig is a ke­nyeret jelentette a számunkra — mondta bevezetőjében a klub életét szervező, mozgató nyugdíjas iskolaigazgató Szép Béla. Kevesebb méreg — Köszönhetően a növény- egészségügy segítőkész szak­embereinek, idén már éssze­rűbben oldhatjuk meg a kert­jeink növényvédelmét. — A tuzséri önkormányzat­nak az itt élők iránti fele­lősségérzetét bizonyítja az a tény, hogy ötvenezer forintot ajánlott fel tavasszal a ta­karékos, okszerű növényvé­delem érdekében, a károsítok előrejelzését szolgáló rovar­csapdák beszerzése céljára — vélekedett Sallai Pál, a megyei növényegészségügyi és talaj- védelmi állomás igazgatója — a község különböző pontjain kihelyezett csapdák rendsze­res megfigyelése révén lehe­tővé vált a korábbinál keve­sebb méreg kipermetezése. Csak akkor használják itt e szereket, amikor arra feltétlen szükség van. A szakmai közösségek, mint amilyen ez a kertbarátklub is, nem kell fél­jenek az áru értékesítésétől sem. Az igényesen megter­melt almájukat, ami mennyi­ségét tekintve is azért már egy komoly kereskedelmi tétel, bi­zonyosan el fogják tudni adni. Ráadásul az előnyös értéke­sítésben is szerepet játszik, hogy a kereskedő nem egy magános termelővel, hanem közösséggel áll szemben, amelyik már nem engedi meg, hogy kizsákmányolják. Az időközben a klubren­dezvényre betoppant pol­gármesterrel, Révész László­val a kertbarátokat segítő ön­kormányzat anyagi helyzetéről beszélgetünk. — Végül is, azzal, a kártevők előrejelzésére adott, ötvenezer forinttal a falukö­zösség gazdasági megerő­södését segítjük elő — mond­ja az agrármérnökből lett önkormányzati vezető. — Eb­ben a községben, ahol évi 6- 800 vagon alma terem, nem kis anyagi előnnyel jár a nö­vényvédelmi permetezések ésszerűsítése. Busásan megtérül A kihelyezett csapdák fogási eredményének értékelésében nagy segítséget kapunk a körzeti növényvédelmi fel­ügyelőtől Dobos Józseftől, aki minden héten jön, s végigjárja a tíz megfigyelőhelyet és csak akkor ad javaslatot a véde­kezésre, amikor arra tényleg szükség van. Tárca Balogh Géza ■ | gy kezdődött, hogy három őrült 1 f összebeszélt. Az öcsém, a L/ szomszéd... meg én. Fejünkbe vettük, hogy átmegyünk Kárpátaljára, a Tiszára horgászni. Hogy miért pont Huszt alá... ? Azt csak a jó ég tudta volna megmondani. A múlt szombaton aztán | megérkeztünk. A sátrat felver- f tűk, a botokat bevetettük, sj jobb híján néztük a tájat. Lélegzetelállítóan szép volt ‘a vidék. Hátunk mögött öreg, ártéri erdő, előttünk meg az ezer ágra bőm ló, rohanva igyekvő folyó... azon túl pedig a híres máramarosi bércek. Telt, múlt az idő, hal persze egy szálka sem, jobb híján felfedezőútra indultunk hát. Már nem is az innenső oldal érdekelt minket, hanem a túlpart, a vad, majd­hogynem folyóba szakadó szikláival. Itta falvakat túlnyomórészt már ruszinok lakják, de annyit azért tudnak magyarul, mint mi oroszul. Úgy ahogy megértettük tehát egymást, de mikor ráakadtunk egy idős, huszti emberre, aki szépen beszélt magyarul, nagy volt az öröm. Ha jól értettük, Turjanicza Vaszil volt a neve, de nekünk csak Laci bácsi. — Szóval a túlpartra kíváncsiak — nézett ránk. — Nem csodálom, mert az tényleg páratlanul szép vidék. így jutottunk mi el Tiszakirvára, azaz ruszinul Krivára. Méghozzá egy erős vashídon. Néhány éve épült, addig rév kötötte össze a hegyi falut Huszttal, a külvilággal. Az Alföldhöz szokott szem csak bámult. Mert úgy tűnt, a nagy hegyek mindjárt a Tiszába szorítják. A sziklákat és a folyót alig néhány méter választotta el, a köztük lévő keskeny ösvényen épültek fel a házak. Gátra persze semmi szükség, mert a házak így is jó tíz méterrel a folyó szintje fölött vannak. A Tisza itt a csendes, nyu­godt képét mutatta. Szinte állt a folyó, s majd' mindegyik porta előtt csónak ringott a vízen. A Bajkál mellett fogad­hatja hasonló kép az idegent. Ám ekkor elindultunk a folyással szemben. Néhány méter után elfogyott az aszfaltozott út, egy lehetetlenül sovány csapás vezetett "fel a házak között egészen az erdőig. A Tisza per­sze állandóan a nyomunkban... Isten tudja már, hogy mennyit kapaszkodtunk felfelé, mikor felértünk egy kopasz csúcsra, s mikor letekintettünk, elakadt a lélegzetünk. Vagy száz méter magasan álltunk, s meredeken alattunk rohant a Tisza. Mert itt már rohant, egészen idáig hallatszott a robajlása. A falut eltakarták ugyan az öreg bükkfák, de amúgy kitárulkozott előttünk az egész Tisza völgye. A keskeny, ter­mékeny síkság keletről nyu­gatnak tartott, de északnak nézve is megnyíltak a hegyek. Egy vékony, ezüstös csík ka­nyargóit a Tiszának, közvet- :; lenül a lábunk alatt simult a folyóba. A Nagyág torkában álltunk..: S hát persze kömyes-körül hegyek, meg hegyek. Közvetlenül előttünk a híres huszti halom, a düledező vár­falaival, messze keleten a magányos viski várhegy, nyugaton meg a Szatmár- ból is jól látható nagyszőlősi Fekete­hegy. Hátunk mögött pedig mindjárt Románia, Bikszád, Nagybánya, Mára- marossziget. Sokáig álltunk ott a csúcson. Már sürvedt, mikor a sátorhoz értünk. Turja­nicza Vaszil, vagyis Laci bátyánk már a sátrunk előtt ült, s mikor megjöttünk, ekképp búcsúzott: — Aztán jöjjenek máskor is. Nagy a Tisza, megférünk egymás mellett... Ä Naivig HmMbm Kdet-Magyarország 3 Nézőpont ; _ Hajdanvolt játékaink Kállai János ja | ekem sohasem volt #\ I kicsi, építhető-me- I V neszthető villany- vasutam, rezzent bennem a gondolat, amikor szemügyre vettem a mátészalkai mú­zeum játékkiállításának csil- logó-villogó, automatizált, önjáró, távirányítású csodáit. Közöttük a több ezer forintos autómodelleket, tízezres ro­botokat, a hatvanezres mini- Porsche-t, a mindentudó babákat. Kaptam viszont a nagyapámtól egy négyko­csis, mozdonyos, masszív favonatot, ami kiszolgálta gyermekéveim járműigé­nyeit, mi több, kedvence lett később a gyerekemnek is, és ha el nem lopják a közös pincetárolóból: majd szolgál­hatja az unokáimat. Ez a favonat maga az időtlenné tágult játékszeralkotó fan­tázia manifesztuma. Mostanság, őszinte örö­mömre, mintha ismét növe­kedne az ilyesféle, egy­szerűen elkészíthető és az elektronizált, mikroprocesz- szoros fantazmagóriáknál jóval olcsóbb játékszerek be­csülete. Nyíregyháza-Sós­tón, a múzeumfaluban, a nemrég megrendezett népi játékok fesztiválján, aki ott volt, észrevehette: hogyan tudnak szórakozni, kikap­csolódni, különösebb anyagi „befektetés" nélkül valóban játszani — együtt, csopor­tosan, nem a Barbie-zás egyke magányában! — le­ánykáink, fiacskáink. És volt ott minden! Ickázás, gríc- celés, métázás, bigézés —, ha valaki nem tudná, ezek ősrégi, jobbára falusi kör­nyezetben ismertebb játékok —, s nem kell hozzájuk más, csak egy kis fúró-faragó ügyesség, terep, jó levegő és társak. De kipróbálhatja bárki gyereke — csak tanít­sák meg őket a fortélyokra — a városi változatokat is: a snúrt, a madzagugrálóst, a láb- és fejtenisz képzelet­szülte variánsait, mindazt, amit a homo ludens (a játszó ember) valaha is kitalált, csak ebben a fenenagy tech­nikájú világban lassacskán elfelejtett. Ezért a „játszani is engedd” poétái kérése mellé tegyük oda: Ember! Oktasd hajdanvolt játékaidra az utó­dokat! Négy országból 14 alkotó Vaján Asztalos János írja Vajáról Amikor az újságok szét­szórták a hírt, hogy Vaján kiállítás születik 1956 forra­dalma és szabadságharca emlékének őrzésére és hir­detésére, 14 erdélyi, felvidé­ki, kárpátaljai és itthoni fes­tőművész hozta, küldte ©1 ké­peit Vajára, hogy azokból kiállítást rendezzenek. A Vay Ádám Múzeum kiáHítótermé- ben mintegy 50 alkotás látha­tó és vásárolható. Az afcotó- művészek a képek árának egy részét a történelmi, 56- os kiállítás támogatására ajánlották fel. így küld egyetértő és támogató üze­netét Munkács, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Kisgéres, Pozsony, Arad, Budapest festőművészeinek lelkes csapata a vajai múzeum ba­rátai, a forralom emléké­nek tisztelő}, ügy tűnik, nem­csak a forradalom nem ismer határokat, de a tiszta, éltető emlékezés sem. KOMMENTÁR _____________________________ Kárvallott fogyasztók Tóth M. Ildikó jr s' i védi meg a piac kis és nagy ragadozóitól I \ a többnyire lapos er- szényű vásárlókat? Áruktól roskadoznak az üzletek, bu­tikok, magánboltok; nagy­nevű gyártók versengenek a fogyasztók kegyeiért, min­den megvehető, ami szem­nek, szájnak ingere. Ez már gazdasági verseny, de egye­lőre nem túl sok hasznot húznak belőle a fogyasztók. A gyors gazdagodás kap­zsi vágya uralkodott el sok új kereskedőn, vállalkozón. A szélhámosság, tisztességte­lenség elképesztő példáinak esik áldozatul a vásárló: méregdrágán filléres nyugati tucatárut sóznak rá, a rek­lamáció elől elzárkóznak. Az a trükk sem ritka, hogy ha­mar eladnak raktárnyi silány terméket, és bezárják az üzletet. „Csődbementek’’ szegények, el is tűnnek rögtön nyomtalanul. Szerencsére, egy orszá­gos szervezet — a Fo­gyasztóvédelmi Főfelügyelő­ség — védi a fogyasztók érdekeit, hatóság lévén el­lenőriz, s ha kell, bünteti a vásárlókat megkárosító ke­reskedőket, vállalkozókat. Az áruk jelentős része im­portból származik, ezért fel­vették a kapcsolatot az OECD, EK, EFTA fogyasz­tóvédelmi bizottságaival is. Tavaly 208 vállalatot, szervezeti központot és 21 ezer hálózati egységet vizs­gáltak, különösen az élel­miszerárusítást és a ven­déglátást, mert ezekre van a legtöbb panasz. Beszédes szám, hogy az élelmiszer- kereskedelemben 7646 el­lenőrzésnél 4076-ban, a vendéglátásban 5368 közül 2555 esetben bizonyosodott be a fogyasztók megkárosí­tása. A palackozott italárusí­tásnál még rosszabb a helyzet, tíz boltból hétben becsapták a kedves vevőt. Foglalkoztak az árfeltün­tetés, kórházi élelmezés, bü­fék, autókereskedelem, fala­zó építőanyag-, bútor-, gyer­mekjáték-, virágárusítás helyzetével is. Az esetek több, mint egyharmadában kellett felelősségre vonni a kereskedőket, 7400 bírságot szabtak ki — közölték a nemrég tartott országos sajtótájékoztatón. Sajnos, a legmagasabb bírság is csekély a bezsebel­hető haszonhoz képest, aligha van visszatartó ereje. A tisztesség manapság nem üzlet, a piac ragadozóinak áldozatául esett fogyasztó­nak sokszor csak az a lehetősége marad, hogy a Fogyasztóvédelmi Főfelü­gyelőséghez fordul panasza orvoslásáért.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents