Kelet-Magyarország, 1992. június (52. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-02 / 129. szám
1992. június 2., kedd HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Téglagyár takaréklángon Nábródi Lajos Fehérgyarmat (KM) — Már a kövesútról szembetűnő, hogy milyen magas téglacsomók tornyosulnak Fehérgyarmat szélén. Üres a portásfülke, Hiányzik a fülnek a csillék csörömpölése, a teherrel megrakott gépkocsik berregése. Csak egy villástargonca kering, úgy látszik, győzi a munkát. Bent, a hosszú üzemben a gázzal fűtött kemence alig izzik. Takaréklángra állították. Ha nincs pénz építkezésekre, természetes, hogy nem fogy a tégla. Az Észak-magyarországi Tégla és Cserépipari Vállalat fehérgyarmati téglagyárának igazgatója, Bordóczy Balázs próbál válaszolni a kérdésre. Azzal kezdi, hogy öncsődöt jelentettek. Azután mindjárt két, lehangoló számadatot közöl: tavaly ősszel hetven dolgozót kénytelenek voltak elbocsátani, így 68-ra apadt a létszám. Körbemutat az igazgató és azt mondja, ezen a jókora területen nem kevesebb mint négymillió tégla vár eladásra. Ez elfekvő készlet. Fűrészport kaptak Adódik a kérdés: hogyan próbáltak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, miként akarják túlélni a válságot. Az igazgató mély sóhaj után sorolja: itthon és a szomszédos Ukrajnában egyaránt próbálkoztak és próbálkoznak napjainkban is. Átlagban ötven fillérrel olcsóbban adják a tégla darabját, s a megrendelőnek a villástargoncájukkal ingyen rakják fel az egységrakományt a gépkocsira. A téglagyártás technológiája fűrészporigényes. Ezért egy kárpátaljai cégnek fűrészpor ellenében kész z téglákat adtak, ám ez a Nem ülnek a téglahegy tetején barterüzlet is leállt egyelőre. „Remény van rá, hogy feléled és Kárpataiján egyre több helyen ismerik meg termékeinket, és talán fizetőképes kereslet is lesz” — fejezi ki reményét az igazgató. A hazai, pontosabban a térségben lévő piackutatás a barternél is fontosabb lehet. Ezért is kérdezzük a témáról Tankóczi Gyulát, aki a leapadt létszám miatt kettős munkakört lát el: piackutató és bér- számfejtő. Mint mondja, az előbbi beosztásában a közelmúltban szórólapokat, propa- gandaanyagot készíttetett. S ezekkel a lapokkal több mint a fél megye polgármesteri hivatalába bekopogtatott. Ajánlotta többek közt a hőtakarékos téglákat is. Ők mennek házhoz Örömmel emlékszik rá, hogy néhány faluban a kisbíró kidobolta a szórólap tartalmát. Volt is némi megrendelés, de ez édeskevés a talpon maradáshoz. A piackutató következő, fontos szavai szó szerinti idézést érdemelnek: „Néhány munkatársammal nyitott Haga László munka közben A SZERZŐ FELVÉTELE szemmel járok a megyében. Ahol látjuk, hogy családi ház alapjait ássák, vagy éppen alapoznak, felajánljuk falazóanyagainkat. Újabban telefonérdeklődésre akár Nyíregyházára is bevisszük személykocsin a mintadarabjainkat.” Nem csinálunk ingyen reklámot, de a gyarmati tégla valóban jó minőségű, pontosabban jobb mint regen volt. Köszönhető ez az utóbbi pár év 70 millió forintos beruházásának, fejlesztésének. E fejlesztésről a kemence korszerű irányítóberendezésénél Haga László művezető szól néhány szót. Azt mondja, széntüzelésről a gáztüzelésre tértek át, s a környezetkímélő technológia a minőség javításával is járt. Agyag van Magyarázza, a nagyüzemi téglagyártásnak itt megvannak a technikai feltételei. S ha fellendül a magyar gazdaság, ha ismét megindulnak az állami és családi építkezések, ő akár 40—50 jól képzett, szorgalmas téglagyári munkást vissza tudna hívni a munka- nélküliek táborából. Érthető módon alig várja, hogy így legyen. Végül elindulunk Penyige és Mánd irányába. Mindenütt szilárd agyag van a talpunk alatt. Az itteni vezetők reményt keltőén mondják: „Annyi agyag van itt, hogy még 30—40 évig tud üzemelni a gyárunk. A karvaly optimizmusa Nyírtelek (KM) — A karvaly méltóságteljesen, fejét felemelve figyel az ágon. Alatta a jelmondat: a minőséget és a technikát szem előtt tartjuk. A Fürthben élő Sperbercsalád emblémája ás jelmondata virít a mikro- ouszon, amely a nyírteleki Agrogép Kft. telepén áll. Az jj tulajdonosé, Fritz Sperberé, aki a 107 éves családi vállalatban az ötödik generációt képviseli. Annak a másfél évvel ez- előtti pezsgőnek a buborékja ég messzeszállt, pedig a budapesti koccintáskor Sperber jr maximum egy fél évet adott arra, hogy a társasági és az adásvételi szerződést aláírjuk. Három évig várt, amíg legfőbb ulajdonosa lehetett a mező- gazdasági gépeket gyártó Tárca vizsgáztató szakállt vi- yj sei, vagy nem visel ^ L szakállt, de legfeljebb döntetlen. Áll a buszra /árakozó földi halandók között a megállóban, akár Hunyadi ama szid tetején, mikoris volt szíves körültekinteni alant, ha liinni lehet a költőnek. Azéd ouszozik, med új kocsira nem ’útja a felsőoktatáséd kapott lletményéből, a régit meg rös- ‘elli, hátha kiröhögnék a halljatok. Majd az anyósáékhoz azzal megy. Feléjük a madár s térképpel közlekedik. A vizsgáztatónak különben s rossz napja van. Magának Kellett lefőzni a kávét, kapir- jálni a tegnapi zaccot, mellészórni a friss őrleményt, és ’elborítani a cukodadót csak azéd, med a felesége valami jzleti úton van. Ehhez jön vég a szellemi bűvészmutatvány, meggyőzni gyerekeit arnyídeleki vállalatnak. A kitartása megvolt hozzá, máskülönben már rég odébbáltt volna és kellően értékelte a nyírtelekiek büszkeségét, amelyhez az alapot az általuk megformált világszínvonalú gépek szolgálták. Sperber úr szerint ez a két momentum a cégek közötti jó kapcsolat záloga. A kommunális gépek legnagyobb németországi gyártója hasonlóan a nyírtelekiekhez büszke cégére, és mint mondja, többszöri próbálkozás után talált rá a nyírteleki vállalatra, amely az általa élőid minőséget produkálta. A privatizáció lassúságáról azért megvan a véleménye, szerinte a magyarok még nem igazán tudják, a gazdaságban es a politikában egyáltalán mit akarnak. Ennek ellenére hazánknak, folytatta, a legnagyobb esélye van, a volt szocialista országok közül, hogy az Európai Közösség rendes tagja legyen. A német gyáriparos régóta többségi tulajdont akart megszerezni az időközben létrejött kft-ben. Szerinte ez azt is jelenti, hogy példaképet tud mutatni az itteninek, és kellő optimizmust plántál beléjük. Nem az olcsó termelésre, hanem a minőségire törekszik, és ehhez a saját koncepcióját, valamint a Sperber-profilt adja. Azokat a munkahelyeket, amelyek megvannak, megtartja, és munkával látja el az embereket. Annyit azért elárult, a munka intenzitását fokozni kell, mert az egy főre jutó termelési érték az ő gyáraihoz képest alacsony. Célja, hogy megrendelőket találjon, növelje a kereskedelmi tevékenységet, és egy olyan rákra/, hogy iskolába járni nem szívesség, hanem a saját szemenszedett érdekük, a teremburáját. És húzzák fel azt a zoknit, amit a fiókban találnak, ne keresgéljék a fehér feliratosat! Az koszos, meg különben is ott van, ahol van. Valahol. Még hogy reggeli! Hát mit vétett ő, amiéd a balsors ily régen tépi? Most ehhez jön a mára kiíd vagy tucatnyi vizsgázó, fejében az áthatolhatatlan sötétséggel. Akik például képesek voltak a kollégáját — akinek a becsületes neve Cser Béla tanársegéd úr — elkeresztelni Cserno Bilire, azt állítva, hogy sugárzik róla a rosszindulat. Róla is! A vizsgáztatót mélyen felháborítja, hogy a diákok szerint neki tervszáma van a kirú- gandók- ról, és a vizsgázónak gyakorlatilag abban a pillanatban eldől a sorsa, amikor belép az ajtón. Jó, jó, igaz, tőle származik a mondás, miszerint a kollokvium nem híd és nem is örömlány, hogy mindenki átmenjen rajta, miként az is, hogy a tudatlanság olyan, mint egy festmény: távolról olykor még jobban érvényesül, de azéd ami rágalom, az rágalom. Réti János A vizsga tárközpontot kíván felépíteni, amely az egész térséget ellátja. Utóbbi elképzelésnél már határokon túlra is tekintett. A volt NDK-ban már megvett egy gyárat Fritz Sperber, Gerában, 4 millió márkába került, de egy év alatt az egyik legmodernebb céggé feljesz- tette. Hazánkban egyéb vásárlási szándéka nincs, hiszen azzal, hogy a nyídeleki Agrogép Kft-ben 75 százalékos tulajodnrészhez jutott, természetesen ezt a céget akarja felfejleszteni. Már Németországban képzi ki Filep Andrást, aki az ottani management szemléletet fogja magával hozni. A cég emblémája egyben a hobbiját is jelzi, Sperber úr bérelt területen hazájában és Namíbiában vadászik. A vizsgáztató különben is igazságtalannak tadja a sorsot: hol lehetne ő a tudása alapján, ha a pádállam nem kötötte volna gúzsba szelleme szárnyalását, ha az irigység nem parancsolt volna megálljt szakmai felemelkedésének, ha a felettes szerveknél uralkodó restség nem marasztalta volna ott, ahol van. Hol tadhatna már? Az Oxfordon, a Sorbonne- on, de legrosszabb esetben is az ELTE-n! És helyette mi van? Vidéki város, vidéki intézmény, vidéki tanszék. Intrika, elszigeteltség, nulla perspektíva. És erre fel legyen jóindulatú a vizsgázókkal? Ne nézzék nádi verébnek! Ja, hogy jelezni kell, ha leszállni kíván? Leszállni? Ő? Hova? Még lejjebb? Ezzel a tehetséggel? Nézojpon^ Közérzékelés Réti János köznyelv hétköznapi fordulataiban időről időre felbukkanó, majd onnan kikopó szólások, mondások bizonyos médékig jellemzik az időszakot, amelyben keletkeztek. A nyolcvanas évek végén a „szemléletváltás” és „lépni kell”, meg az „üljünk le a témában” jáda. Le is ültünk becsülettel anélkül, hogy megváltozott szemléletünk jóvoltából léptünk volna akár egy tapodtat is. Aztán jött a „nem semmi” és „az egy dolog” időszaka. Rájöttünk, hogy sok mindent semmibe vettünk, korábban, holott semmi sem semmi, valamint minden EGY dolgon kívül van számtalan MAS dolog is, ahogy ezt a tödénelem fényesen igazolta. Ezek a fordulatok alig kezdtek levonulni, megjelent egy nemzetközi érvényű kinyilatkoztatás, ami arról szól, hogy itt, ott vagy amott „jó magyarnak lenni" vagy „jó volt magyarnak lenni.” Valahol külföldön, valamilyen nemzetközi társaságban, sikereinket követően, velünk szembeni szimpátia, netán szeretet megnyilvánulása folytán. Szöulban, Sevillában, úszóinknak, építészünknek, az „István, a ki- rály”-nak köszönhetően. Ezt mondatja a nyilatkozókkal jogos nemzeti büszkeségük. Miéd van az, hogy mindenütt, ahol idegenek minősítik teljesítményünket, eredményeinket, népünk tehetségét, alkotóerejét, ott jó magyarnak lenni, ahol viszont „csak" egymás között vagyunk, már nem állíthatjuk fenntadások nélkül ugyanezt. Pedig a jó közérzetet, amit máshol, mások által okozva szinte elvárunk, azt idehaza saját magunknak is előidézhetnénk. Néha egy- egy jó szó is elég lenne hozzá. Ősztől távhívás A MATÁV Debreceni Igazgatósága vezető munkatársai a Fehér- gyarmati Városi TV Fórum-vendégei voltak a hét elején. Őszre a szatmári térség is bekapcsolódik a távhívásba — a tájékoztatás szerint MOLNÁR KÁROLY FELVÉTELE Kommentár Kirakatkiállítás Máthé Csaba (jt kirakatjellege végleg megszűnt a Budapesti Nemzetközi Vásárnak. Nincs magamutogatás, azok a cégek sorra elkoptak, akik csak azéd mentek el a BNV-re, hogy környezetüknek eldicsekedhessenek: mi is kiállítottunk! Ennek semmi haszna nem volt, egy üzletkötést nem regisztráltak, érdeklődő nélkül telt el az egy hét, csak a borsos számla maradt emlékül. A borsos számla idén sem fog elmaradni, de azok a cégek, amelyek kiállítanak, valóban újdonságot mutatnak be, keresik és kutatják a külföldi kapcsolatokat, régebbi vevőik pedig tudják, a megszokott helyen megtalálják őket. A megyéből igen kevesen maradtak. Mondják, a jelen gazdasági helyzetben a néhány százezer forintos kiadás is érzékenyen érint bármelyik céget. Aki komoly üzletet, megrendelést remél, annak ez a befektetés megtérül. Szabolcs-Szatmár-Beregből a tavaszi BNV-n két cég szerepel évek óta, á nyídeleki Agrogép Kft. és a Kis- várdai Vulkán Öntödei Vállalat. Azokat a cégeket nem említem, amelyeknek budapesti központja állandó résztvevője a vásárnak. A kisvárdaiak mint mondták vidéki kiállításokon való részvételre nem akarnak vállalkozni, med külföldi padnereik kizárólag a budapesti vásáron keresik meg őket. Meglepve tapasztalták: egy másik kiállítónál az általuk expótra kiszállított főzőlapot tették ki, amelyet Németországból vásárolt meg az illető cég. A helyszínen derült ki, a nyugati terméknek hitt árut Kisvárdán készítették. Az Agrogép sokadik újítását állította ki. A mindentudó John Deer trak- tod a Nyídeleken gyádott kiegészítőkkel több falu polgármestere kívánja megvásárolni. Céljuk: településük tisztán tadása, csinosítása. Ekkora termékskálával utoljára jelentkezett a BNV, ezután szakosított kiállításokat tadanak, egy-egy iparág mutatkozik be. A mostani lezárása a kirakatkiállításoknak.
