Kelet-Magyarország, 1992. június (52. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-11 / 137. szám

HAUER Kelet-Mágyarország 3 1992. június 11., csütörtök A lélek napja Nyíregyháza (KM — K. J.) —A Keresztény Pedagó­gus Kamara megyei tagoza­ta ökumenikus, lelki napot rendez Nyíregyházán a sós­tói kultúrparkban június 24- én 9 órától. Az előadásokon kívül — ezeket a történelmi egyházak lelkészei fogják tartani — lesz lehetőség csoportos beszélgetésekre is. A rendezők erre az alka­lomra a kamara tagjain kívül várják az érdeklődő peda­gógusokat és a szülőket. A szervezők, a létszám hozzá­vetőleges ismerete érdeké­ben kérik a részt venni szán­dékozókat, hogy június 15- éig jelentkezésüket küldjék meg a Keresztény Pedagó­gus Kamara címére: Nyír­egyháza, Luther u. 4. A ren­dezvény napján — száz fo­rintért — ebédet, kávét és üdítőt biztosítanak. (Az ösz- szeget a helyszínen kell be­fizetni.) Váltott tengelyeken A volt Szovjetunió felől érkező és más nyomtávon futó vasúti kocsik egy része tengely- csere után folytathatja útját a magyar síneken. Ezzel a művelettel elkerülhető az ese­tenként költséges vagy bonyolult átrakodás SZEKERES TIBOR FELVÉTELE Kaszinók helyett piacképesség Zwack Péter újra tölt, de Unicumból Nyíregyháza (KM) — Egy­más után kétszer itta meg a keserű levet, amely ezúttal nem a saját gyártmány volt Az ismeretség homályából bukkant elő, s mint magyar állampolgárt nevezték ki amerikai nagykövetnek. Látványos összetűzés után váltották le. Hazatérte után ismeretlen okokból teljesen kiégett a lakása. Neve ma is fogalom, amely lassan egy italgyártó birodalommal függ össze. A politika színterén sem tétlenkedett, a porondra mint a Vállalko­zók Pártja elnöke lépett. Egy rövid látogatás erejéig vasárnap Zwack Péter a Ke­let—Nyugat Expón találko­zott vállalkozókkal és ez­után adott interjút lapun­knak. — Mennyire tudta kiheverni az egymást kővető keserű italt: a nagyköveti posztról va­ló leváltását és a gyújtoga­tást? — Nem akarok nagyképű lenni, de eltávolításom a nagyköveti posztról politikai hiba, amely inkább párt- és önérdek volt. Engem mint egy amerikait fogadtak, aki ismeri a szokásaikat, a nyelvüket, a mentalitásukat. A szenátoro­kat a keresztnevükön szólítot­tam, bizalmas kapcsolataim Tárca »«ni­voltak a Fehér Házban, a Kongresszusban... Odaérke- zésemkor a The Washington Post másfél oldalt szentelt a magyar követségnek, Kenne- dytől Eagleburgerig neves személyiségek ebédeltek a követség éttermében, amely alkalmat adott politikai és gazdasági kapcsolatok ki­építésére. Az irigység mindent elsöpört, megvádoltak, hogy Zwack-kultuszt építek ki, a séfet saját szolgálatomra viyem ki. A gyújtogatás fizi­kailag is összetört, akkor is hallottam a pletykát, hogy én okoztam a tüzet. Most már mindkettőn túlvagyok. — Mennyire hiányzik az amerikai életforma, az ottani társasági élet? — Nagyon. A nyitott gondol­kodás, a közvetlen kapcsola­tok feledhetetlenek voltak. Itt­hon teljesen visszavonultan élek. Nem is hibáztatom az ittenieket, hogy nem tudnak nemzetközi módon gondol­kozni, hiszen 4 évtized alatt erre nem volt lehetőségük. Az üzleti életben a visszatartás, a titokzatosság a jellemző, a jelszó: a konkurenciát meg kell ölni. Vallom, minél erő­sebb, magabiztosabb vagyok mint vállalkozó, annál nyitot- tabbnak kell lennem. — Visszavásárolta az egy­kori Zwack-birodalmat. Ha már a keserű italnál tartunk, egyáltalán szereti-e az Unicumot? — Természetesen, minden­nap iszom belőle. — Elfogadta a felkérést a Vállalkozók Pártja elnöki posztjára. Mennyire tudja egy zászló alá csoportosítani a vállalkozókat? — Eddig a vállalkozóknak érdekképviseletük alakult meg, pártjuk nem, a párt nem érdekképviselet. Valamennyi működő pártban megtalálha­tók a vállalkozók, akiket; 1994- re szeretnék összetömöríteni. Saját zsebükön keresztül sza­vazzanak. — Pártja indul a legközeleb­bi választásokon? — Igen. A tervünk, hogy két év alatt minél több vállalkozó csatlakozzon hozzánk. — A gazdasági növekedés­ről nagyon sokan eltérő véle­ményeket alkottak. Ön sze­rint? — Konzekvens gazdasági törvényhozás szükséges az induláshoz. A garanciahitel megalkotása, a bankrendszer átalakítása, a gyorsabb priva­tizáció, amely lehetőleg a ma­gyar üzletembereket részesít­se előnyben, az elvonás (adó, TB) csökkentése mind sürgős feladat. Egyetértek Kupa Mihállyal, hogy az országnak termelni kell és nem kaszinó­kat építeni. Egy módosított adóprogramot is várok, amely úgy csökkenti a kamatokat, hogy nem engedik elszaladni az inflációt. Arányos és foko­zatos csökkentés szükséges. A privatizációból befolyt bevé­telt pedig a vállalkozás fejlesz­tésére kellene fordítani. Minél több vállalkozás jön létre, an­nál nagyobb az adóbevétel, ugyanakkor kevesebb a csőd és a munkanélküliség. — A másik oldalról, a vállal­kozókról pedig annyi a meg­jegyzésem, hogy nekik is szo­ciálisan kell gondolkozni, ál­dozni kell a környezetért és a jövőért. Mi a IX. kerületben átalakítjuk a Ladákat és Tra­bantokat, hogy csökkenjen a levegőszennyeződés. Alapít­ványt tettünk, hogy az egyik iskolában vállalkozói élet­stílust tanuljanak a gyerekek. Nyíregyházán és a megyében is bizonyára van 50—100 vál­lalkozó, aki tud ilyen célra ál­dozni. Mindezekhez az első lépcső, az infrastruktúra kiépí­tése kell hogy legyen. — Hogy tetszett a Kelet— Nyugat Kiállítás? — Minden udvariasság nélkül nagyon tetszik, van stí­lusa, ami fontos. Sok hason­lón vettem már részt, ebből kettőt emelnék ki, a nyíregy­házit és a kecskemétit. — Köszönöm az interjút. Vakáció előtt Az osztrák Wilzhut község­ben 1400 körül alakult ki az a szokásjog, hogy ha a paraszt nem tudja megfizetni a földes- úr által kirótt pénzbírságot, ak­kor váltságul át kellett enged­nie feleségét a földesúrnak egyszeri alkalomra. Ha a földesúrnak nem kellett a nő, a jog átszállt a bíróra, majd a jo­gosultak sorában a bírósági írnok követke­zett. A sorban utolsóként a törvényszolga állt. S akármilyen csúnya, fo­gyatékos szépségű volt a felkínált asszonyság, a tör­vényszolgának teljesítenie kel­lett kötelességét. • A bolgár nők többsége nap­jainkban 20—24 éves korában megy férjhez. Arra a kérdésre, hogy anyagilag mit várnak a jövendőbelijüktől, a lányok 18—24 százaléka azt felelte: ; Jegyen lakása”, 6 százalék elvárja, hogy „sokat keressen”, V százaléknak az a vágya, hogy „villája, telke, tehetős vagyona legyen”. A meg­kérdezettek 42 százaléka je­lentette ki, hogy férjhezmenési döntését az anyagiak nem be­folyásolják. A századfordulóig, főleg Szeged környékén, divatban volt a lakodalmi mosdatás szokása. Az ünnepi vacsora után az új asszony vizestálat vett a kezébe, majd minden férfivendégnek megmosta az arcát és meg fésülte. A férfiak a szolgáltatásért pénzt dobtak a vizestálba. Az így keresett pénz az új asszony tulajdona lett. Számos előkelő római kur­tizánhoz csak ajánlólevéllel lehetett bejutni. Olyan is akadt, aki csak előzetes bejelent­kezés, előjegyzés alapján fo­gadta látogatóit. Nagy templo­mi ünnepekre a kurtizánok egész serege vonult fel akkora kísérettel, hogy alig lehetett megkülönböztetni, ki a kur­tizán és ki a tisztességes asz- szony, úrinő. • Skócia uralkodónője, Margaret királynő 1288-ban törvénybe ik­tatta: a nők is tehetnek házassági ajánlatot bármely nekik tetsző férfiembernek, méghozzá minden szökőév­ben. A választott, ha még\nem házas vagy eljegyzett vőle­gény, köteles igent mondani. Ha erre nem hajlandó, egy font kártérítést fizet. Az ősi tör­vénynek korunkban a szökőév többletnapján, február 29-én igyekeznek érvényt szerezni a brit nők. Nyíregyháza (KM — K. J.) — Bár lépcsőzetesen, mégis­csak végére jár az 1991/92-es tanév. A gimnáziumok és szakközépiskolák nappali ta­gozatainak I—III. évfolyamain már június 5-én befejezték a tanítást, a napokban pedig már javában zajlanak a szóbe­li érettségik. Az aisófokú intéz­ményekben, a szakmunkás- képzők nem végzős évfolya­main, valamint az egészség- ügyi szakiskolák I—II. évfolya­mán az utolsó tanítási nap jú­nius 12. Természetesen isko­lai teendők — a záróvizsgák lefolytatása, az évzárók, a be­iratkozás, a tantestületi évér­tékelő tanácskozások — azért, egészen június végéig bőven akadnak. Egy biztos: egy korántsem gondmentes, fárasztó tanév után diákra, tanárra egyaránt ráfér a pihenés, az erőgyűjtés. Mert a következő tanév sem lesz sokkal könnyebb! Női dolgok Nézőpont j Dedikáció helyett Kállai János F ilosz büszkeséggel mindmáig hittem, hogy panellakásom talán egyetlen ékessége, az évek során felgyülemlett ez­ernyi könyv, újság- és folyó­irattömeg monetárisán — azaz: pénzben kifejezhetően — is értéket őriz, nemcsak az elperelhetetlenül bennük felhalmozódott szellemieket. Persze, hangok voltak min­dig — családi, ismerősi-ba- rati körből egyaránt: porfogó, legfeljebb a fal-át hallásokat tompító papírhalmaz... Nem vagy te (mármint én) Szé­chenyi Könyvtár. Most, hogy a könyvhét csöndesre hangolt esemé­nyei zajlanak, egyre keve­sebbszer szánva rá maga­mat a drága pénzáldozattal járó vásárlásokra, valami megrendült bennem. Erre csak ráerősített egy tv-tudó- sítás a napokban. Valaki — egy kultúramentő vállalkozó, egy bukást kockáztató könyvfanatikus — teljes rak­tárkészletet vásárolt fel. így akarván megmenekíteni, amit meg kell, bármilyen ve­gyes legyen az a harminc- ezerféle művet tartalmazó, ezer tonnákban mérhető kol­lekció. A szándék világos: meg­alázóan lecsökkenteti áron piacra dobni a készletet, mert így legalább elképzel­hető a zúzda még kultúrael- lenesebb poklának kikerülé­se. Szóval, így vagyunk! Sok az új kiadvány, érdekes és fi­gyelmet érdemlő a válasz­ték. És a töb száz forintos ,,vadonatok” mellett ott so­rakoznak a standokon-pol- cokon a közelmúlt soha ki nem nyitott remekművei. Féláron vagy még olcsób­ban. Tegyél belőlük is a kosaradba, kultúrára, mű­veltségre, okos szavakra áhítozó, kevés pénzű bará­tom! Sőt! Veszek neked én is egyet, és csupán annyit írok bele emlékeztetőül: ,,Meg­menekült a bezúzás fenye­getettségének ünnepi könyv­hetében”. No, és persze olvasd el, ha lesz időd! Pátyodi tavasz HARASZTOSt PÁL FELVÉTELE KOMMENTÁR _____________________ Átmenet átveréssel Balogh József szövetkezetekről szóló átmeneti tör­/ 1 vény értelmében a szövetkezeti vagyont neve­síteni kell. Mégpedig az 1991. december 31 -i mérleg szerinti eredmény alapján, levonva belőle a részjegy­tőke és a föld értékét. Most minden tagnak részjegytőkét állapítanak meg, s ezzel csökkentik a szövetkezeti üzletrészt. Van tsz, ahol 5, van, ahol 10 ezer forintot ál­lapítanak meg és ami marad, mint üzletrészt nevesítik az eltöltött évek, a földbevitel, a személyes közreműködés arányában. Valaki kap, mondjuk, 300 ezer forint üzletrészt, és van 5 vagy 10 ezer forint részje­gye is. A kettő között az a különbség, hogy ha az illető kilép a tsz-ből, a részjegyet kifizetik neki, az üzletrész pedig marad, azt elsősorban szövetkezeti tagok vásárol­hatják meg, de előfordulhat, hogy kívülálló lesz a vevő. Es a gond itt kezdődik. Az emberek egy része nem tud­ja, mit kezdjen üzletrészével, és akkor jönnek a „meg- mentők". Vannak ugyanis le­leményes gazdaságvezetők, vagy csak egyszerűen jobb módú emberek, akik a — maradjunk az iménti példá­nál — 300 000 forintos üzlet­részt megvásárolják az ele- settebbektől, a cigányoktól, nyugdíjasoktól, nagylelkűen adnak érte mondjuk száz­ezer forintot. Az eladó meg­őrül a számára jelentős ősz- szegnek, s nem is sejti, hogy a 300 ezer forintos üzletrész forrásadó alá esik, amit a következő év március 20-áig be kell jelenteni, és a 300 ezer forint után kifizetni 60 ezer forintot. így a 300 ezer forintos üzletrészből össze­sen 40 ezer forint jutott. Becsapás, átverés ez a javából és legtöbbször még ki is oktatják a szegény em­bert: jobban jár, ha odaadja ennyiért, mert ha vesztesé­ges a tsz, akkor ezt az összeget, mármint az üzlet­rész értékét, be kell fizetni a tsz kasszájába. Valóban, mit is lehet vele tenni, hisz az üzletrész nem váltható át járadékra, és nem váltható ki. Az egyik megoldás: megtartani, mert hasznot hoz és örökölhető, a másik lehetőség: kiválni a szövetkezetből, s ha a köz­gyűlés egyetért vele, az üzletrészért ingóság, vagyon 'is adható. De ha valaki mégis el akarja adni, meg kell várni, míg értékén veszik s nem átverik. A szövetkezet működteti ezt a vagyont, s ha nyereséges a gazdálko­dás, osztanak rá, ha veszte­séges, akkor valóban csök­ken az értéke, de nem annyi­val, amennyiért elcsalják a tulajdonosától, s a követke­ző évben ismét emelkedhet az érték. Mert az önkéntes társulás­sal alakult, vagy önként együtt maradt szövetkezeti tagság már tulajdonosként is érdekelt a nyereséges gaz­dálkodásban.

Next

/
Thumbnails
Contents