Kelet-Magyarország, 1992. május (52. évfolyam, 105-127. szám)

1992-05-08 / 108. szám

4 Kelet-Magyarország MEGYEN INNEN, MEGYEN TÚL 1992. május 8., péntek Jegyzet _______________________________________ Műbotrány a határon? Páll Géza I lletlenség, szabályta­lanság, művihar, ne­tán politikai pikanté­riakeltés? Aligha fogjuk megtudni, hogyan is történt az a bizonyos megállás nél­küli száguldás át a hatá­ron, amelynek főszereplője Andrásfalvy Bertalan kul­turális miniszterünk volt. Szavaiból, amelyet a tévé­kamerák előtt mondott az ügyről, nehezen kivehetők, mi is történt tulajdonkép­pem. A határőrség szerint a mi­niszter megállás nél­kül átszáguldott a határon, útban Bécs felé, nem állt meg, nem mutatta fel az útlevelét, ahogyan ezt a rend és a szabály megkí­vánja. A miniszter első nyilatkozatában azt mond­ta, ő megállt, felmutatta az útlevelét. Egy másik mon­data szerint az osztrák ol­dalon állt meg a kocsija, ott mutatta fel az útlevelét. „Itthon különben is, jól is­mernek a határőrök’’, érvelt a miniszter. A határőrség szóvivője viszont kitartott amellett, hogy a miniszter szabálysértést követett el... Nem tudja az ember, va­lóban egy megengedhetet­len lezserségről van szó, vagy egy műbotrányról. De kíséreljük meg elképzelni... Mivel nem a miniszter ve­zette a kocsit, akár olvas­hatott, elbóbiskolhatott, bármit tehetett a határhoz érve. Az én logikám sze­rint a sofőrnek kellett volna megállni a sorompó előtt, mert nem valószínű, hogy a miniszter utasította volna a megállás nélküli tovább­haladásra. Ha így van, a miniszter vétlen, nem ő a hibás, hanem a kísérete, vagy éppen a határőrök, akik nem intették le a ko­csit. A határőrség azt mondja, ők leintették ... Végül is, rendőrségi kí­sérettel ment, nem akart határsértést elkövetni. Ezért az állampolgár csak kapkodja a fejét, mi szük­ség lehet kreált botrányok­ra, ha azok meg sem tör­téntek. Vagy ha igen, netán valós alapja van a dolog­nak, s a miniszter olyan alapvető szabályokat lépett át, amelyek minden állam­polgárra egyformán köte­lezőek, ő viszont kivételes­nek érezte magát, akkor az egy másik kategóriába tartozik. De ezekre a kér désekre nem adtak választ, az ügy körül elhangzott magyarázkodások. így gazdagabbak lettünk egy műbotránnyal és szegé­nyebbek egy világos, egy­értelmű tényközléssel. így nem tudjunk, felemeljük-e gondolatban a mutató­ujjunkat, mondván, ejnye miniszter úr, vagy ejnye, ejnye politikai botrányt szi­matoló urak . .. Kinek jó ez, kit érdekel ez ... ? Megszűnik az államszerzidés Nincs többé Bős—Nagymaros Budapest (MTI) — A ma­gyar kormány csütörtöki ülé­sén úgy döntött, hogy 1992. május 25-ei hatállyal meg­szünteti Magyarország és Csehszlovákia 1977-es állam- szerződését a bős—nagyma­rosi vízierőmű építéséről. A hírt Mádl Ferenc tárca nél­küli miniszter jelentette be a kormányülésről szóló sajtó- tájékoztató vendégeként. A miniszter elmondta azt is, hogy Magyarország kívána­tosnak tartaná, hogy május 15-éig még egyszer tárgya­lóasztalhoz üljenek Jan Car­nogurskyval, a csehszlovák tárgyaló küldöttség vezetőjé­vel, és az Európai Közösség prágai, illetve budapesti nagyköveteinek jelenlétében meg egyszer kérjék Cseh­szlovákia hozzájárulását a vízlépcső ügyében tervezett vizsgálatokhoz a korábban feltételként szabott morató­rium mellett. Amennyiben ez az utolsó magyar kísérlet sem talál meghallgatásra csehszlovák részről, akkor Budapest átadja Prágának a megszüntetéséről szóló szó­beli jegyzéket. A ­SANTA BARBARA: Ronald Reagan, az Egyesült Államok előző elnöke (b) és Mihail Gorbacsov, az egykori Szov­jetunió utolsó államfője cowboykalapban Reagan Santa Barbara-i birtokán. Gorbacsov kéthetes előadókörútra ér­kezett az Egyesült Államokba. MTI TELEFOTÖ Haszon vagy veszteség? Függőben a kötelező felelősségbiztosítás emelése Budapest (ISB) — A ma­gyar biztosítók szerint 43 szá­zalékkal kellene emelni a kö­telező gépjármű-felelősség­biztosítás díját ahhoz, hogy ne legyen veszteséges az ez­zel kapcsolatos tevékenysé­gük. Érveik szerint az össze­sen több mint 20 milliárd fo­rintos üzleten tavaly 700 millió forintos veszteségük volt, ezzel szemben az adó­hatóság úgy véli, legalább 150 milliós haszonnal zártak az évet. A vita egyelőre eldöntet­len, de az Állami Biztosítás­felügyelet már most leszö­gezte : ekkora mértékben semmiképpen sem emelhetik a biztosítási díjakat. Bonyo­lítja a helyzetet, hogy a biz­tosítók bármikor kiszállhat­nak a kötelező gépjármű­biztosítás általuk ráfizeté­sesnek ítélt üzletéből, hiszen a „kötelező” csak az autótu­lajdonosokra vonatkozik. S ha ez megtörténik, igencsak kínos helyzetbe kerülhetnek az állampolgárok. A csütörtöki sajtótájékoz­tatón elsőként a magyar biz­tosítás válságáról szólt Asz­talos László. Az Állami Bíz- tosításfelügyelet vezetője be­jelentette, hogy tavaly össze­sen 15,5 milliárd forintnyi vesztesége volt a Magyaror­szágon működő 12 biztosítási társaságnak. A piacot egyéb­ként a két nagy, a Hungária és az Állami Biztosító ural­ja, kezükben összpontosul a bevételek 86 százaléka. Az utóbbi másfél évben kiala­kult „biztosításellenesség” kapcsán Asztalos László el­ismerte, hogy ennek komoly és jogos okai vannak. A honi biztosítás válságát a következő okoknak tulaj­donította a biztosításfelügye­let vezetője: morális és szemléleti problémák; a fo­gyasztó kiszolgáltatottsága; a biztosítások biztonságát szol­gáló tartalékok nem kellő feltöltöttsége; a biztosítók el­avult és a költséges szerveze­ti rendszere; a károkozás, bűnözés, csalás konjunktúrá­ja, valamint az elkövetett üzleti hibák sodorták mély krízisbe a szakmát. A nehéz pénzügyi helyzetben lévő biztosítók problémáinak a megoldására intézményi egyeztetés történik, s ebben részt vesz többek között a Pénzügyminisztérium, a Ma­gyar Nemzeti Bank, az Álla­mi Vagyonügynökség és az Állami Biztosításfelügyelet is. A kötelező gépjármű-biz­tosítás díjának emeléséről legutóbb április 28-án tár­gyalt az érintett szervezetek képviselőit tömörítő bizott­ság. A biztosítók kérésével kapcsolatban ekkor a követ­kezőkben állapodtak meg: mivel sem a jogi feltétele nem tisztázott az emelésnek, sem az arány kiszámításának a helyessége nem biztosított, egyelőre elnapolta az ügy részletes tárgyalását a bi­zottság. Vöröskeresztes világnap Nyíregyháza (KM — Ko­vács Éva) — A Vöröskeresz­tes Világnap alkalmából tar­tottak megemlékezést Nyír­egyházán. A megjelenteket Bürget Lajosné megyei tit­kár köszöntötte. Elmondta: május 8-án, Henry Dunant születésnapján az egész vi­lág figyelme azok felé for­dul, akik mások megsegítésé­re vállalkoznak. Az idei leltár a megyei szervezet életében is termé­keny. A kongresszusra ké­szülődve az ünnepség részt­vevői az elmúlt öt évet érté­kelték. Megállapították: kö­zel 350 beteg gyermeket üdültettek, több tíz mázsa ruhaneműt osztottak szét a rászorulók között, négy­négyezerötszáz magányos idős emberhez vittek kará csonykor, illetve húsvétko szeretetcsomagot, több millii forint értékű segélyt küldtel a romániai népnek, fogadtál és ellátták az onnan mene külőket, szervezték a vér adást, s megalakították i csengeri vízi mentőszolgála tot, melynek tagjai nyaran ként a gergelyiugornyai Ti sza-parton tartanak ügyelet s akiknek köszönhetőéi csak az elmúlt nyáron 3: ember menekült meg a víz haláltól! A Vöröskereszte Világnapra emlékezve Búr get Lajosné felolvasta a Vö röskereszt és Vörös Félhold szervezet üzenetét, majd ki tüntetések átadására kerül sor. Eltűnnek a kátyúk Nyíregyháza (KM) — Ha a lónak nyolc lába lenne, ak­kor is úton-útfélen megbot­lott volna azokban a kátyú­nak nevezett tankcsapdák­ban, amelyek városszerte el­szaporodtak április idusán. A kátyúk tátongtak, a város­polgárok pedig dühöngtek. S panaszáradatukkal a sajtót, s a polgármesteri - hivatalt ostromolták. Szavuk meghallgattatott. A polgármester kérésére a munkákat felügyelő város­üzemeltetési iroda szakem­berei sorra bejárták a kifo­gásolt területeket, a város négy nagy körzetét, s a négy körzetben dolgozó négy cé­get. A gond nem a munka mi­nőségével adódott — az asz­falt a szabványnak megfe­lelő —, hanem a tempóval. Ami egyben volt gyors és lassú is. Például a Nagykör­út által határolt részen, ahol a NYlRBAU végezte a mun­kát, röpke két hét alatt ki­marták a kátyúkat. A sietség oka a munkát végző csoda­masina magas bérleti díj: volt. De nem tudták a meg felelő tempóban be is tömn a lyukakat! Arra kellett més egy hónap! Szóbeli ígéretük nek megfelelően április 30-r: be is fejezték a munkát. A többi területen sincse nek késésben, hisz a szerző dés szerint május 30-ra kel elkészülniük. Mi volt a sietség oka? j3 Városüzemeltetési Irodátó kapott információ szerint az hogy a munka ne húzódjoi el egész nyáron, ne okozzor állandó bosszúságot, hogj hol itt, hol ott törik az uta­kat. A tervek szerint a mosta­ni tavaszi nagy roham utár egy kis csend következne, : ősszel, mielőtt az eső. s a la­tyak megkezdené áldatlan rongáló tevékenységét, újri felülvizsgálnák az utak álla­potát. Itt nemcsak kátyú­zásról van szó, hiszen ezze párhuzamosan a földutakor is folynak a karbantartás: munkálatok. Forró nyomon _________________ Úton feküd* elütötték Nyíregyháza (KM—CSGY) — Két szamosangyalosi férfi — eddig nem tisztázott időben és személytől — Budapesten 53 darab 22-es lőszert szerzett, s azokat engedély nélkül a birtokuk­ban tartották. Ellenük a Mátészalkai Rendőrkapi­tányság eljárást indított. Súlyos baleset történt május 6-án 22 óra körül a 4-es főúton Berkesz és Szé­kely között. Egy Nyíregy­háza irányába tompított világítással közlekedő sze­mélyautó vezetője későn vette észre az úton fekvő 40 éves férfit, akin fékezés nélkül keresztülhajtott, aki a baleset után két órával a kórházban belehalt sérülé­seibe. Az ügyben a rendőr­ség szakértők bevonásával vizsgálatot folytat. Elkelt a Júlia Vízmű—fürdő nélkül Nyíregyháza (KM — Sz. J.) — Nem volt indulatok­tól mentes tegnap a megyei vagyonátadó bizottsági ülés, hiszen többek között há­rom vidéki városunk strandfürdőjének tulajdon­lása volt a téma. A döntés értelmében a mátészalkai, a nyírbátori és a tiszavasvá- ri strand, mely eddig álla­mi tulajdonként a Szavi- csav kezelésében volt, teg­naptól a helyi önkormány­zatoké lett. A légkört 'most is a felelős szakmaiság uralta, de amikor a nyír­egyházi Júliára, a Park- és a Strandfürdőre került a sor, az érvek érzelmek­kel is vegyültek. Különösen igaz ez a érdekeltekre. A Szavicsav érdekeit az igaz­gató, Fesztóry Tibor, a vá­rosét Felbermann Endre al­polgármester és szakértői képviselték. Az osztozkodás vagyoniista alapján, leltári részleteséggel zajlott. Az lett végül az eredmény, hogy a három közkedvelt fürdő az önkormányzat ki­zárólagos tulajdonába ke­rült. KÖZÉLET Szélsőségek nélkül Budapest (KM — Kovács Éva) — Véget ért a Keresz­ténydemokrata Néppárt kongresszusa, a rendezvény értékelése, sikerének vagy kudarcának elemzése jelen­leg is tart. Seszták László parlamenti képviselőt arra kértük, mondjon véleményt. — Azzal kell kezdenem, hogy pártunk késve, 1989. október 1-jén kezdte meg működését, s ez a hátrány végigkísér bennünket. Bizo­nyítja, hogy mindössze 21 parlamenti képviselővel ren­delkezünk, s ez bizony kevés, hiszen a munka sok. Épp ezért öröm, hogy az elmúlt két év higgadt és tárgyila­gos politikája növelte a Ke­reszténydemokrata Néppárt népszerűségét. — Hogyan lehet ezt lemér­ni? — A tagság gyarapodó szá­mán — jelenleg 20 ezer kö­rül vagyunk —, s a helyi szervezetek gyarapodásán. Ma 600 helyi alapszerveze­tünk van, s bizonyíték az is, hogy az időközi választáso­kon mindig a második he­lyen futottunk be. Kongresz­szusunk célja volt egy közép- nagyságú centrumpárt jövő­jének megalapozása, s nyitás a néppártjelleg felé. Kilenc szekcióban ezeknek a célok­nak megvalósításán dolgoz­tunk. Nagy vita kereszttüzé­be került az ország gazda­ságpolitikája, abban állapod­tunk meg, hogy az eddigi gazdaságpolitika helyett más, a gazdálkodást élénkítő for­dulatra van szükség. — Van az Önök pártjának a változáshoz nélkülözhetet­len eszköze is? — Szeretnénk, ha lenne. Tény, hogy nem egyszerre, hanem koalíciós partnereink­kel egyeztetve, fokozatosan szeretnénk a változtatást el­érni. A kongresszuson a párt ideológiájáról is szó esett, megerősítettük világnézeti elkötelezettségünket. Ez azonban nem zárja ki, hogy a nem hívő emberek is tag­jaink, szimpatizánsaink le­gyenek. — Mi lesz az oly sokat emlegetett szürkeséggel? Színt vált végre a párt? — Soha nem ismertük el, hogy szürkék vagyunk. A higgadtságot, a megfontolt­ságot, a szélsőségektől men­tes politikát tartottuk fon­tosnak, s úgy érezzük, ez a szemlélet a mai felzaklatolt politikai légkörben elisme­résre talált, ennek az irány­vonalnak jövője van. * * * A kongresszusról más pár­tok képviselőinek vélemé­nyét is kikértük. Gulyás József, SZDSZ: — A Kereszténydemokrata Néppárt kongresszusáról nyilvánosságra került infor­máció alapján üdvözölni tu­dom a Surján László elnök által megfogalmazottakat, mely szerint türelmesebb, to- leránsabb közéletre és a pár­tok fokozottabb együttműkö­désére van szükség. Azt re­mélem, ezek után a konszen­zusra törekvés, az ellenzéki vélemények, javaslatok irán­ti nagyobb nyitottság fogja jellemezni a pártot, s a töb­bi kormánypártot is. Figye­lemre méltó a gondolat, mely szerint „gazdasági fordulat­ra van szüksége az ország­nak”. Ugyanakkor sajnálatos, hogy ez a gondolat nem ke­rül részletesen kifejtésre. A párt szürkeségével, valamint az „MDF fiókszervezete” mi­nősítéssel szembeni védeke­zés a kongresszus középpont­jában állt. Ügy gondolom, a negatív minősítéstől csak határozott, kezdeményező po­litikai pártként lesz képes megszabadulni a párt. Mádi László FIDESZ: — örvendetes fejlemény­nek tartom, hogy a párt ko­moly programot kíván elké­szíteni, hiszen sajnálatos mó­don eddig ezzel nem rendel­kezett. Ugyanakkor a kong­resszusról szóló hírek szerint az új program sem aratott osztatlan sikert, hiszen az anyagot sokan, sokfelől éle­sen bírálták, ebből sejthető, a végleges változat sem lesz sokkal jobb. Nagyon várom a párt elmozdulását a mai modern nyugati keresztény- demokrácia irányába, ami azt jelentené, hogy magu­kat nem ideológiai pártként, hanem programpártként ha­tároznák meg. Ugyanakkor a párt nagy sikerének köny­velhető el, hogy nagymérték­ben hozzájárult a mind máig meglévő politikai stabilitás­hoz. Takács Péter MDF: — Szolid, feltűnés nélkü­li kongresszust tartott a párt. Leginkább azt tudtam ér­tékelni, hogy szintézisben látták és kezelték a gazda­sági és társadalmi kérdéseket, kedvem szerinti módon nagy hangsúlyt fektettek a szoci­ális kérdésekre. Egészen odáig merészkedtek, hogy a racionális pénzügyi politika inflációellenes küzdelmét is megkérdőjelezzék, miközben a társadalom egyre szélesebb rétegeinél érzékelik a nyo­morúság növekedését. Nem biztos, hogy tökéletes meg­oldást vázoltak, érzelmileg azonban rokonszenves a tá­jékozódásuk. Ügy gondolom, jobban figyelembe kellene venniük azokat a jellemző­ket, amelyek meghatároz­zák, végzetesen ketrecbe szo­rítják az emberi magatartás­formákat, s a gazdasági cse­lekedeteket. -

Next

/
Thumbnails
Contents