Kelet-Magyarország, 1992. május (52. évfolyam, 105-127. szám)
1992-05-30 / 127. szám
1992. május 30., szombat HATTER Kelet-Magyarország 3 Életmentő vér Köszönet a segítőknek Páll Géza Nemrég félreérthető országos adat került nyilvánosságra az életmentő vérről, mely szerint a véradó állomások által gyűjtött vér egy jelentős része, különböző okok miatt, nem kerül a gyógyítás szolgálatába. Azóta a szakemberek pontosították a tájékoztatást, ezek szerint a veszteség lényegesen kisebb. Dr. Fodor Erzsébet, osztály- vezető főorvos, a megyei véradó állomás vezetője kívánta egyértelművé tenni a megyei véradásra és felhasználásra jellemző képet, s eloszlatni azt a téves véleményt, hogy esetleg a véradók önzetlen segítsége nem érné el a célját. A főorvosnő elmondta, hogy megyénkben 1992 első négy hónapjában 6285 palack vér levételére került sor. Ebből a megyében 5775 palack került vörösvérsejt-koncentrá- tumként felhasználásra, a többi pedig plazmaként vagy vér- lemezkeként. Sajnos a nyíregyházi megyei vérellátó állomáson 3500 palack levett vér vételéhez képest a vörösvér- sejtigény 4600 palack volt. Évről évre aránytalan a fel- használás növekedése a vérvételekhez képest. A városi állomások segítségével oldhatók meg úgy, ahogy gondjaink. Sokszor más megye segítségét is igénybe kell vegyük. Minden palack vér hasznosul, amit leveszünk, hiszen egyetlen palack vagy zsák vérből van aki a vörösvérsejteket, van aki a vérplazmát kapja, és vannak, akik egyéb alkotóelemeket. Az alvadási faktorkinyerés terén vannak teendők, hiszen a hűtőkapacitás növelésére feltétlen szükség lenne. (Az országos cikkben történt félreértés innen ered.) Minimális többlettartalékra feltétlen szükség lenne, hiszen az emberek vércsoportjai nem egyformák. Különösen ritka vércsoportból kellenének nagyobb tartalékok a biztonsághoz, hiszen egy baleset kapcsán nem ritka, hogy tíz nalack vérnél is többet visznek el egyetlen betegnek. Tisztelettel kérjük a megye akosságát, intézmények veretéit, tegyék lehetővé a be- egellátás folyamatosságához szükséges vérmennyiség biz- osítását. Segítségüket a gyó- jyulni vágyók százai nevében öszönjük. Tárca Dobogós minőség Nemzetközi díj a NYÍRBAU-nak Az ügyvezető igazgató átveszi az elismerést Nyíregyháza (KM — N. L.) — Újsághír: nemzetközi építőipari díjat kapott Madridban a NYIRBAU Útépítő Kft. Az elismerést Arsenio Ordo Rodriguez, a spanyol EDITORIAL Office elnöke adta át dr. Petrus István ügyvezető igazgatónak. A Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat egy éve alakult át kft.- vé, pontosabban osztrák— magyar vegyes vállalattá. A cég mivel érdemelte ki az elismerést? — ennek jártunk utána. A díjkiosztók indoklásában ez áll: „Ezt a nemzetközi díjat Európában hoztuk létre ösztönzésként a világ összes országában • működő minden vállalkozó számára. A díjat adományozóknak az odaítélésnél azon információk szolgáltak alapul, amelyeket a TRADE Leaders Club tagjaitól, a kereskedelmi kamaráktól, a nagy médiáktól a javasolt vállalatokról kaptak. Zsűri döntött a minőség, a piaci ár és a szerviz alapján.” Hazai A NYÍRBAU ügyvezető igazgatója elmondja, hogy többéves munkát értékelt a zsűri. Ám a cég kétségkívül az utóbbi egy évben fejlődött legjobban. Hangsúlyozza: a vegyes vállalatnak résztulajdonosa Ausztria legnagyobb építőipari vállalata a Bau Holding. S az osztrákok jó technológiát, szervezési tapasztalatokat és modern gépeket hoztak magukkal. A létszám összetétele, szerkezete is változott. Az elismerés a vegyes vállalat Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyei dolgozóinak szaktudását, kezemunkáját is dicséri. — Az osztrákok új követelményeket vezettek be a minőség ellenőrzésében — mondja az igazgató. A térségben valamennyi szakmába vágó munkára alkalmas a cég. Vagyis utak, autópályák, hidak, átereszek építését tudják elvégezni európai színvonalon. Mostanában a 36. sz. főút felújításán dolgoznak és megyénk önkormányzatainak megrendeléseit teljesítik. De már készülnek az új magyar autópálya építésére és a vá- sárosnaményi Tisza-híd felújítására. Az új gépparkban megtalálható a két műveletre is alkalmas úthenger, a sok országban ismert Greder automatizált földmunkagép is. A vegyes vállalat Tünde utcai géptelepén is szétnézünk. Éppen most gurították le a trélerről a minap érkezett legújabb német gépet, a bitumenszórót. A hőszigetelt masina költségkímélő, garantáljam minőséget. Az orosi keverőtelepen Kopczala József gépkezelő kisméretű betonelemeket gyárt a félautomata gépen. Magyarázza, hogy az önjáró gép jól tömörít és kiváltja a nehéz fizikai munkát. Derla András, a keverőtelep üzemeltetési főmérnöke bemutatja dicsekvésre alkalmas munkaterületét. A bejárat közelében egy teherautó nagyságú berendezésre hívja fel a figyelmet: ez a tízmillió forintot érő berendezés pores füst leválasztására alkalmas, környezetvédelmi szempontból aranyat ér. A közelben egy új, korszerű keverőtelep elemei láthatók, ezt a keverőt az új autópálya építésénél kívánják majd felállítani. A műhelyben a főmérnök egy ládába csomagolt, még kibontatlan számítógépet mutat, és ezt mondja: „Ez vezérli majd az új keverőtelepünket”. A laboratóriumban a minőséget vizsgálják. Új, korszerű műszereket látunk. Az útépítők elindultak a technikai fejlődés göröngyös útján. Megszépült a nyíregyházi Aranyszarvas BALÁZS ATTILA FELVÉTELE —j fiatal nő maga elé nézett, de való- yű színűleg nem látott semmit. Ült a pádon, előtte jöttek-mentek az emberek, mindenki vitte a maga örömét is gondját. Élte a hangyaboly az életét az <rök rend természete szerint. Gagyogott a nap, olykor-oly- or egy csintalan szellőcske a ő haja alá kapott, nevetés angzott valahonnan, aztán send lett hirtelen. De nem vtott sokáig. Annyi ideig tégis, hogy a nő felemelte a íjét, ezzel mintegy kiszolgál- itta magát, hiszen mindenki láthatta, ogy csendesen sír. Kezével végigsimít lagán, az arca nem a fájdalmat tükrözi, íert az öröm pillanatait éli. Most tudta íeg egészen bizonyosan, hogy terhes, lány éve már, hogy erre vár?! A kis szatmári település polgármestere \ondja, hogy jó néhány olyan család él a ■lepülésen, amely a családi pótlékból él. Hhelyt eléri a nagylány a megfelelő kort, nelőtt megszűnne utána a családi pótlék, züt ő is egy gyereket. Szociális gyermek, vehetnénk társadalmi életünk más területéről az analógiát. Némi cinizmussal meg azt is mondhatnám, hogy a nagy nyomor ,, kényszeríti" az embereket, hogy akkor is vállaljanak gyereket, ha egyébként sem kedvük, sem felelősségérzetük nincs hozzá. Ha egészen biztos, hogy a nevelkedéshez nincsenek meg sem az anyagi, sem az érzelmi, sem a műveltségi feltételek. Öröm a gyerek.. Bizony az! Szokták mondani, hogy a nők két dologért képesek mindenre: azért, hogy legyen, s azért, hogy ne legyen gyermekük. De az igazi öröm az, amikor várják a gyermeket. Amikor együtt élnek a fejlődő magzat minden rezdülésével a szülők, amikor számolják a napokat: kettő, egy. Megérkezett a csemete! De ott, ahol „pénzkereső" forrás akis lurkó? Szokták emlegetni a szakemberek, hogy abban az esetben, ha nem oda születik a gyermek, ahol a harmonikus neveléséhez nincsenek meg a feltételek, romlik az emberiség genetikai állománya. Éppen ezért nem azt kellene ösztönözni, hogy általában több gyermek szülessen, hanem olyan körülmények közé kerüljön, ahol az óvó gondoskodáson kívül a szeretet éltető melege is körülveszi. A fiatal nő arcán ragyog a boldogság. Úgy érzi, hogy végre révbe ért. Elérhető közelségbe került hosszú évek álmodozása. Nem jut eszébe, hogy majd családi pótlékot kap a gyermek után, hiszen a pótlék szó is olyan megalázó. Neki a gyermekre van szüksége, igazi önmagára. A teljes emberkére. Nem a pótlékra. NAGY ISTVÁN ATTILA tKmS&ík Nézó'jponij Éjszakai ülésezés Angyal Sándor /csépelt már, hogy aki sokat markol, keveset fog, de mint minden frázisnak, ennek is van igazságtartalma. Ez jut eszembe minduntalan, amikor hallom, hogy önkormányzati testületeink hovatovább világrekordokat döntögetnek a napirendi pontok tekintetében. Nem ritka emiatt az éjszakázás, az elnapolás, a folytatólagos tanácskozás. Igazságtalanok volnánk, ha feltételeznénk, mindezt direkt alakítják így a testületek, fokozva általa a fontosságuk látszatát. (Egyes képviselőknél még el is képzelhető a feltűnési vágyás, a szereplési viszketegség, de nem általánosítható ez a nagy többségről.) Sokkal inkább arról van szó: most alakulgat a demokratikus elvek szerint működő önkormányzati munkastílus, s ez együtt jár a kezdeti bizonytalansággal, rutintalansággal. Amíg a megelőző rendszerben egy szűkebb testület, a tanács-vb számos ügyet döntött el szűkebb körben, s ezekről csak utólag tájékoztatták a szélesebb kört, addig most (helyesen!) még a látszatát is kerülni igyekeznek annak, hogy a falu-, vagy városközösséget érintő akármelyik ügy a párnázott ajtók mögött dőljön el. Ezért aztán tizedrangúnak tűnő, félig kész ügyek is ott sorakoznak a napirendi pontok között, vitát nyitnak valameny- nyi fölött, s amíg valakinek is mondanivalója akad, nem állják a szavak útját. Mondom, mindez indokolt, sok esetben helyénvaló, bár jobban is lehetne gazdálkodni az idővel, a képviselői energiával. (Hiszen képzeljük el, milyen friss fejjel tud éjféltájt figyelni a 28. témára az a képviselő, aki az ülés kezdete előtt még jól kidolgozta magát.) Minden testület mellett működnek különböző bizottságok, ahol szakemberek készítik elő, véleményezik a napirendre kerülő témákat. Gyanítom, itt lehetne az első szűrő: csak a határozatra érett ügyeket engednék tovább, hogy a városatyák néhány utolsó simítást követően nyomban dönthessenek. A másik időnyerő tényezővé válhatna, ha a notórius, mondanivaló nélküli hozzászólásoknak elejét vennék. Hiszen az csak a demokrácia látszata, ha valaki üres csevegéssel trak- tálja a testületet. (Jut eszembe, egyszer ötletnapot hirdetett korábbi főnökünk, mondván a helyszínen díjazza a legjobbakat. Kezdés után vár három percet, s mire mi a meditálás után észbekaptunk, már be is rekesztette az ötletnapot. ,,Ha nincs, hát nincs...") —I ztán: nem volna J/l szentségtörés, ha idő- keretet szabnánk a hozzászólásoknak; udvariasan vissza kellene téríteni szólás közben a témától elkalandozókat. Vagy: ha az előterjesztéseket írásban megkapják a testület tagjai, lehetőséget teremteni rá, hogy ők is előzetesen juttassák el néhány sorban kiigazító, változtató álláspontjukat, amit a karmester (az ülést levezető polgármester) röviden, lényegretörően ösz- szefoglalna. (A jegyzőkönyv úgy is rögzítené a szó szerintit). Cseppet sem csorbítanák ezek a testületi demokráciát, de mindenképpen eredményesebbé, hatékonyabbá tehetnék a köz érdekében végzett munkát. Kommentár Szárnyaló hírek Tóth Kornélia r\ /fiért a sajtóból kell JVL megtudnunk azokat a változásokat, amelyek bennünket, egészség- ügyieket közvetlenül érintenek? Mégiscsak furcsa, hogy a betegektől hallunk olyasmiről, amit nekünk már illene ismernünk. A kérdést azon a fórumon tette fel az egyik résztvevő, amelyen a népjóléti tárca államtitkára és a parlament illetékes bizottságának vezetője volt a vendég a megyei kórházban a napokban. A hallgatóság helyeslőén bólogatott a kérdezőnek, de a válasz hallatán is érdemes volt elgondolkodni. Kiss Gyula, az országgyűlés szociális bizottságának vezetője ugyanis mesz- szebbről kezdte a válaszadást. Az egypártrendszer idején ugyanis azok jutottak hamarabb információhoz, akik közelebb ültek a tűzhöz, vagyis a megyei, esetleg városi pártbizottságok titkáraival, apparátusának vezető munkatársaival szorosabb ismeretséget mondhattak magukénak. Ha elelcsíptek egy hírt valami készülő intézkedésről, nyugodtan mondhatták tovább ismeretségi körükben, mert a dolgok kelet-európai természete folytán, ha néhány ember fönt kitalált valamit, megtalálta hozzá a demokratizmus látszatát képviselő utat, és majdnem százszázalékos biztonsággal tudtuk az érintettek, hogy az ötlet úgyis zöld utat kap. Ma viszont — vulgárisán értelmezve az analóg helyzetet — nem tudja az állampolgár, kit érdemes ismerni. Vagyis egy készülő törvény- tervezetről, egy szabályozásról kialakított koncepciót szakmai és/vagy társadalmi vitára bocsátanak, s mi sem természetesebb, minthogy erről a sajtó is közöl részleteket. Ezért fordulhat elő, valaki olvas az újságban valamit, de lehet, hogy a döntésre jogosultak másképpen határoznak, mint ahány verzió már élt a köztudatban. Nem hibás senki, tette hozzá a bizottságvezető, ez a demokrácia velejárója. Hisz így a nyilvánosság teljes bevonásával, nem pedig hermetikusan zárt ajtók mögött születhetnek meg a mindannyiunkat érintő döntések.
