Kelet-Magyarország, 1992. május (52. évfolyam, 105-127. szám)

1992-05-30 / 127. szám

1992. május 30., szombat HATTER Kelet-Magyarország 3 Életmentő vér Köszönet a segítőknek Páll Géza Nemrég félreérthető orszá­gos adat került nyilvánosság­ra az életmentő vérről, mely szerint a véradó állomások ál­tal gyűjtött vér egy jelentős része, különböző okok miatt, nem kerül a gyógyítás szolgá­latába. Azóta a szakemberek pontosították a tájékoztatást, ezek szerint a veszteség lé­nyegesen kisebb. Dr. Fodor Erzsébet, osztály- vezető főorvos, a megyei vér­adó állomás vezetője kívánta egyértelművé tenni a megyei véradásra és felhasználásra jellemző képet, s eloszlatni azt a téves véleményt, hogy esetleg a véradók önzetlen segítsége nem érné el a cél­ját. A főorvosnő elmondta, hogy megyénkben 1992 első négy hónapjában 6285 palack vér levételére került sor. Eb­ből a megyében 5775 palack került vörösvérsejt-koncentrá- tumként felhasználásra, a töb­bi pedig plazmaként vagy vér- lemezkeként. Sajnos a nyír­egyházi megyei vérellátó állo­máson 3500 palack levett vér vételéhez képest a vörösvér- sejtigény 4600 palack volt. Évről évre aránytalan a fel- használás növekedése a vér­vételekhez képest. A városi állomások segítségével oldha­tók meg úgy, ahogy gond­jaink. Sokszor más megye segít­ségét is igénybe kell vegyük. Minden palack vér hasznosul, amit leveszünk, hiszen egyet­len palack vagy zsák vérből van aki a vörösvérsejteket, van aki a vérplazmát kapja, és vannak, akik egyéb alkotóele­meket. Az alvadási faktorki­nyerés terén vannak teendők, hiszen a hűtőkapacitás növe­lésére feltétlen szükség lenne. (Az országos cikkben történt félreértés innen ered.) Minimális többlettartalékra feltétlen szükség lenne, hi­szen az emberek vércsoport­jai nem egyformák. Különösen ritka vércsoportból kellenének nagyobb tartalékok a bizton­sághoz, hiszen egy baleset kapcsán nem ritka, hogy tíz nalack vérnél is többet visz­nek el egyetlen betegnek. Tisztelettel kérjük a megye akosságát, intézmények ve­retéit, tegyék lehetővé a be- egellátás folyamatosságához szükséges vérmennyiség biz- osítását. Segítségüket a gyó- jyulni vágyók százai nevében öszönjük. Tárca Dobogós minőség Nemzetközi díj a NYÍRBAU-nak Az ügyvezető igazgató átveszi az elismerést Nyíregyháza (KM — N. L.) — Újsághír: nemzetközi épí­tőipari díjat kapott Madrid­ban a NYIRBAU Útépítő Kft. Az elismerést Arsenio Ordo Rodriguez, a spanyol EDI­TORIAL Office elnöke adta át dr. Petrus István ügyve­zető igazgatónak. A Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat egy éve alakult át kft.- vé, pontosabban osztrák— magyar vegyes vállalattá. A cég mivel érdemelte ki az elis­merést? — ennek jártunk utá­na. A díjkiosztók indoklásában ez áll: „Ezt a nemzetközi díjat Európában hoztuk létre ösz­tönzésként a világ összes or­szágában • működő minden vállalkozó számára. A díjat adományozóknak az odaíté­lésnél azon információk szol­gáltak alapul, amelyeket a TRADE Leaders Club tagjai­tól, a kereskedelmi kamarák­tól, a nagy médiáktól a java­solt vállalatokról kaptak. Zsűri döntött a minőség, a piaci ár és a szerviz alapján.” Hazai A NYÍRBAU ügyvezető igazgatója elmondja, hogy többéves munkát értékelt a zsűri. Ám a cég kétségkívül az utóbbi egy évben fejlődött legjobban. Hangsúlyozza: a vegyes vállalatnak résztulaj­donosa Ausztria legnagyobb építőipari vállalata a Bau Hol­ding. S az osztrákok jó tech­nológiát, szervezési tapaszta­latokat és modern gépeket hoztak magukkal. A létszám összetétele, szerkezete is vál­tozott. Az elismerés a vegyes vállalat Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyei dolgozóinak szak­tudását, kezemunkáját is di­cséri. — Az osztrákok új követel­ményeket vezettek be a minő­ség ellenőrzésében — mond­ja az igazgató. A térségben valamennyi szakmába vágó munkára alkalmas a cég. Vagyis utak, autópályák, hi­dak, átereszek építését tudják elvégezni európai színvona­lon. Mostanában a 36. sz. főút felújításán dolgoznak és me­gyénk önkormányzatainak megrendeléseit teljesítik. De már készülnek az új magyar autópálya építésére és a vá- sárosnaményi Tisza-híd felújí­tására. Az új gépparkban megtalál­ható a két műveletre is alkal­mas úthenger, a sok ország­ban ismert Greder automati­zált földmunkagép is. A ve­gyes vállalat Tünde utcai gép­telepén is szétnézünk. Éppen most gurították le a trélerről a minap érkezett legújabb né­met gépet, a bitumenszórót. A hőszigetelt masina költségkí­mélő, garantáljam minőséget. Az orosi keverőtelepen Kopczala József gépkezelő kisméretű betonelemeket gyárt a félautomata gépen. Magyarázza, hogy az önjáró gép jól tömörít és kiváltja a nehéz fizikai munkát. Derla András, a keverőtelep üzemeltetési főmérnöke be­mutatja dicsekvésre alkalmas munkaterületét. A bejárat közelében egy teherautó nagyságú berendezésre hívja fel a figyelmet: ez a tízmillió forintot érő berendezés por­es füst leválasztására al­kalmas, környezetvédelmi szempontból aranyat ér. A közelben egy új, korszerű ke­verőtelep elemei láthatók, ezt a keverőt az új autópálya épí­tésénél kívánják majd felállíta­ni. A műhelyben a főmérnök egy ládába csomagolt, még kibontatlan számítógépet mu­tat, és ezt mondja: „Ez vezérli majd az új keverőtelepünket”. A laboratóriumban a minősé­get vizsgálják. Új, korszerű műszereket látunk. Az útépítők elindultak a technikai fejlődés göröngyös útján. Megszépült a nyíregyházi Aranyszarvas BALÁZS ATTILA FELVÉTELE —j fiatal nő maga elé nézett, de való- yű színűleg nem látott semmit. Ült a pádon, előtte jöttek-mentek az emberek, mindenki vitte a maga örömét is gondját. Élte a hangyaboly az életét az <rök rend természete szerint. Gagyogott a nap, olykor-oly- or egy csintalan szellőcske a ő haja alá kapott, nevetés angzott valahonnan, aztán send lett hirtelen. De nem vtott sokáig. Annyi ideig tégis, hogy a nő felemelte a íjét, ezzel mintegy kiszolgál- itta magát, hiszen mindenki láthatta, ogy csendesen sír. Kezével végigsimít lagán, az arca nem a fájdalmat tükrözi, íert az öröm pillanatait éli. Most tudta íeg egészen bizonyosan, hogy terhes, lány éve már, hogy erre vár?! A kis szatmári település polgármestere \ondja, hogy jó néhány olyan család él a ■lepülésen, amely a családi pótlékból él. Hhelyt eléri a nagylány a megfelelő kort, nelőtt megszűnne utána a családi pótlék, züt ő is egy gyereket. Szociális gyermek, vehetnénk társadalmi életünk más terüle­téről az analógiát. Némi cinizmussal meg azt is mondhatnám, hogy a nagy nyomor ,, kényszeríti" az embereket, hogy akkor is vállaljanak gyereket, ha egyébként sem kedvük, sem felelősségérzetük nincs hoz­zá. Ha egészen biztos, hogy a nevelke­déshez nincsenek meg sem az anyagi, sem az érzelmi, sem a műveltségi feltéte­lek. Öröm a gyerek.. Bizony az! Szokták mondani, hogy a nők két dologért képe­sek mindenre: azért, hogy legyen, s azért, hogy ne legyen gyermekük. De az igazi öröm az, amikor várják a gyermeket. Ami­kor együtt élnek a fejlődő magzat minden rezdülésével a szülők, amikor számolják a napokat: kettő, egy. Megérkezett a cse­mete! De ott, ahol „pénzkereső" forrás akis lurkó? Szokták emlegetni a szakemberek, hogy abban az esetben, ha nem oda születik a gyermek, ahol a har­monikus neveléséhez nincse­nek meg a feltételek, romlik az emberiség genetikai állomá­nya. Éppen ezért nem azt kel­lene ösztönözni, hogy általában több gyermek szülessen, ha­nem olyan körülmények közé kerüljön, ahol az óvó gondos­kodáson kívül a szeretet éltető melege is körülveszi. A fiatal nő arcán ragyog a boldogság. Úgy érzi, hogy végre révbe ért. Elérhető közelségbe került hosszú évek álmodo­zása. Nem jut eszébe, hogy majd csalá­di pótlékot kap a gyermek után, hiszen a pótlék szó is olyan megalázó. Neki a gyermekre van szüksége, igazi ön­magára. A teljes emberkére. Nem a pót­lékra. NAGY ISTVÁN ATTILA tKmS&ík Nézó'jponij Éjszakai ülésezés Angyal Sándor /csépelt már, hogy aki sokat markol, keveset fog, de mint minden frázisnak, ennek is van igaz­ságtartalma. Ez jut eszem­be minduntalan, amikor hal­lom, hogy önkormányzati testületeink hovatovább vi­lágrekordokat döntögetnek a napirendi pontok tekinte­tében. Nem ritka emiatt az éjszakázás, az elnapolás, a folytatólagos tanácskozás. Igazságtalanok volnánk, ha feltételeznénk, mindezt direkt alakítják így a testüle­tek, fokozva általa a fontos­ságuk látszatát. (Egyes kép­viselőknél még el is képzel­hető a feltűnési vágyás, a szereplési viszketegség, de nem általánosítható ez a nagy többségről.) Sokkal inkább arról van szó: most alakulgat a demokratikus elvek szerint működő önkor­mányzati munkastílus, s ez együtt jár a kezdeti bizony­talansággal, rutintalanság­gal. Amíg a megelőző rendszerben egy szűkebb testület, a tanács-vb szá­mos ügyet döntött el szű­kebb körben, s ezekről csak utólag tájékoztatták a széle­sebb kört, addig most (he­lyesen!) még a látszatát is kerülni igyekeznek annak, hogy a falu-, vagy városkö­zösséget érintő akármelyik ügy a párnázott ajtók mö­gött dőljön el. Ezért aztán tizedrangúnak tűnő, félig kész ügyek is ott sorakoz­nak a napirendi pontok kö­zött, vitát nyitnak valameny- nyi fölött, s amíg valakinek is mondanivalója akad, nem állják a szavak útját. Mondom, mindez indo­kolt, sok esetben helyénva­ló, bár jobban is lehetne gazdálkodni az idővel, a képviselői energiával. (Hi­szen képzeljük el, milyen friss fejjel tud éjféltájt figyelni a 28. témára az a képviselő, aki az ülés kezdete előtt még jól kidolgozta magát.) Minden testület mellett mű­ködnek különböző bizottsá­gok, ahol szakemberek ké­szítik elő, véleményezik a napirendre kerülő témákat. Gyanítom, itt lehetne az első szűrő: csak a határozatra érett ügyeket engednék to­vább, hogy a városatyák néhány utolsó simítást köve­tően nyomban dönthesse­nek. A másik időnyerő té­nyezővé válhatna, ha a no­tórius, mondanivaló nélküli hozzászólásoknak elejét vennék. Hiszen az csak a demokrácia látszata, ha va­laki üres csevegéssel trak- tálja a testületet. (Jut eszembe, egyszer ötletna­pot hirdetett korábbi főnö­künk, mondván a helyszínen díjazza a legjobbakat. Kez­dés után vár három percet, s mire mi a meditálás után észbekaptunk, már be is re­kesztette az ötletnapot. ,,Ha nincs, hát nincs...") —I ztán: nem volna J/l szentségtörés, ha idő- keretet szabnánk a hozzászólásoknak; udvaria­san vissza kellene téríteni szólás közben a témától elkalandozókat. Vagy: ha az előterjesztéseket írásban megkapják a testület tagjai, lehetőséget teremteni rá, hogy ők is előzetesen juttas­sák el néhány sorban kiiga­zító, változtató álláspontju­kat, amit a karmester (az ülést levezető polgármester) röviden, lényegretörően ösz- szefoglalna. (A jegyzőkönyv úgy is rögzítené a szó sze­rintit). Cseppet sem csorbí­tanák ezek a testületi de­mokráciát, de mindenkép­pen eredményesebbé, haté­konyabbá tehetnék a köz ér­dekében végzett munkát. Kommentár Szárnyaló hírek Tóth Kornélia r\ /fiért a sajtóból kell JVL megtudnunk azokat a változásokat, ame­lyek bennünket, egészség- ügyieket közvetlenül érinte­nek? Mégiscsak furcsa, hogy a betegektől hallunk olyasmiről, amit nekünk már illene ismernünk. A kérdést azon a fórumon tette fel az egyik résztvevő, amelyen a népjóléti tárca államtitkára és a parlament illetékes bi­zottságának vezetője volt a vendég a megyei kórházban a napokban. A hallgatóság helyeslőén bólogatott a kér­dezőnek, de a válasz halla­tán is érdemes volt elgon­dolkodni. Kiss Gyula, az országgyű­lés szociális bizottságának vezetője ugyanis mesz- szebbről kezdte a válasz­adást. Az egypártrendszer idején ugyanis azok jutottak hamarabb információhoz, akik közelebb ültek a tűz­höz, vagyis a megyei, eset­leg városi pártbizottságok titkáraival, apparátusának vezető munkatársaival szo­rosabb ismeretséget mond­hattak magukénak. Ha el­elcsíptek egy hírt valami készülő intézkedésről, nyu­godtan mondhatták tovább ismeretségi körükben, mert a dolgok kelet-európai ter­mészete folytán, ha néhány ember fönt kitalált valamit, megtalálta hozzá a demok­ratizmus látszatát képviselő utat, és majdnem százszá­zalékos biztonsággal tudtuk az érintettek, hogy az ötlet úgyis zöld utat kap. Ma viszont — vulgárisán értelmezve az analóg hely­zetet — nem tudja az állam­polgár, kit érdemes ismerni. Vagyis egy készülő törvény- tervezetről, egy szabályo­zásról kialakított koncepciót szakmai és/vagy társadalmi vitára bocsátanak, s mi sem természetesebb, minthogy erről a sajtó is közöl részle­teket. Ezért fordulhat elő, valaki olvas az újságban va­lamit, de lehet, hogy a dön­tésre jogosultak másképpen határoznak, mint ahány ver­zió már élt a köztudatban. Nem hibás senki, tette hozzá a bizottságvezető, ez a demokrácia velejárója. Hisz így a nyilvánosság tel­jes bevonásával, nem pedig hermetikusan zárt ajtók mö­gött születhetnek meg a mindannyiunkat érintő dön­tések.

Next

/
Thumbnails
Contents