Kelet-Magyarország, 1992. május (52. évfolyam, 105-127. szám)
1992-05-26 / 123. szám
1992. május 26., kedd HATTER Kelet-Magyarország 3 Elbocsatando légió Átszervezésre készül a MÁV Debrecen (KM — Réti János) — A néhány napja bevezetett részmunkaidős foglalkoztatás talán első jele a folyamatnak, ami egyre inkább kiteljesedik a Magyar Államvasutaknál. Az átszervezés, amelyre Csárádi János vezérigazgató utalt egy televíziós nyilatkozatában, nem egyszerűen a létszám „karcsúsításából” áll — abból, hogy bérmegtakarítási okokból a feladatokat kevesebb dolgozó látja el —, hanem a Vasút 2000 koncepciónak megfelelően a vállalat működését döntő módon érintő korrekció történik. Az alaptevékenység nemcsak kevesebb létszámmal, hanem megváltozó szervezeti keretek között valósul majd meg. Mi teszi szükségessé ezt a sokrétű, alapos elemzést feltételező átalakítást? — kérdezhetik joggal azok, akik tudatában vannak, hogy a vasútnál dolgozni mindeddig — ahogy mondani szokták — nyugdíjas állásnak számított. Ebben a hatalmas, és olykor elnehezülő szervezetben a kívülálló számára áttekinthetetlen alá-fölé-mellérendeltsé- gi viszonyban működnek egymás mellett irányítási és hatásköri szintek, főnökségek, igazgatóságok sajátos önellátó, önkiszolgáló rendszerben. A vállalat, a szocialista gaz-' dálkodás egyik jellemző vonását magán viselve, a tervezéstől a kivitelezésen, üzemeltetésen át a javításokig lényegében saját üzleti partnere, megrendelője és teljesítője, elvárva, de legalábbis remélve ehhez az állam támogatását. Az ország gazdasági átalakulásával a költségeket kiegyenlítő támogatás megszűnt, ezzel párhuzamosan a MÁV sajátos belső piaca beszűkült. A vasút, a jelenlegi megítélés szerint, egyhamar aligha kerül olyan anyagi helyzetbe, hogy központi pénzekből megvalósuló fejlesztésekkel kihasználhassa még meglévő kapacitását, vagyis nagyobb munkákat képtelen lesz rendelni önmagától a közeljövőben. Következni kell tehát a szerkezetváltásnak, ami a legtöbb nagyvállalatnál már bekövetkezett. Nevezetesen: az alap- tevékenységet — jelen esetben az utas- s áruszállítást — segítő, kiegészítő területeit, az építő, a járműjavító és egyéb műszaki részlegeket visszafejleszteni olyan mértékben, hogy megmaradó kapacitását a kipróbált szakmai derékhaddal folyamatosan és gazdaságosan tudja kihasználni. Az így bekövetkező leépítés, átirányítás mértéke feladattípusonként változik, de elsősorban az építési főnökség állományát érinti. Elágazások előtt... SZEKERES TIBOR FELVÉTELE Kérdések. Ha a kényes műtét a felsoroltak következtében elkerülhetetlen, akkor mit old meg a jelenlegi részmunkaidős foglalkoztatás? A speciális feladatra felkészült speciális szakemberek közül azok, akiket nem számítanak a derékhadhoz, hol, hogyan, és főleg mikor tudják felkészültségüket hasznosítani? Valamint: ha mégis elkerülhetetlen lesz jelentősebb fejlesztés — amiről ezek szerint most lemondani kényszerül a MÁV —, vajon a versenytárgyalásokon a legolcsóbb ajánlat nem lesz-e drágább az elbocsátott saját erőnél? A nyíregyházi Kossuth téri édességboltot is elérte a privatizáció. Az „új gazda” rövid időre bezárta az üzletet, ez alatt szépen korszerűsítették és nemcsak az eladóteret bővítették, a szolgáltatás is gazdagodott — fagyi- zóval ELEK EMIL FELVÉTELE Tárca _ /• egijedt a hirtelen rátö- * jyl rő örömtől, aminek a "/r*- forrását nem tudta pontosan megnevezni, de félelmetesen jó érzés volt. A hétköznapok taposómalmából szabadult ember körvonalaz- hatatlan boldogsága. Mit kezdjen vele? Hihetetlennek és varázslatosan szépnek tűnt egyszerre, ez zavarta meg. — Nekem is jó — mondta a lány. — Annyira fáradt voltam az utóbbi időben, hogy magamra sem tudtam figyelni, nemhogy másokra. Csak csináltam egymás után, ahogy következett. — Neked még nem szabad, nem illik ilyet mondani — jegyezte meg mosolygásával bíbelődve a férfitapasztalat szükségesnek érzett fölényével a másik. — Ezek múló kínlódások, átrepülsz rajtuk, észre sem veszed. A térdük majdnem összeért, és a lábigazgató mozdulatok közben a lány parányi cipője néha végigsimított a szemben ülő farmernadrágon. Sugárzott az arcuk, a szemük kifényesedett és beszéltek, beszéltek, órákon át. Irányta- lanul, minden ravaszkodó ki- számítottság nélkül, a kölcsönös figyelemre méltatott közlés felszabadultságával. Közben rájuk esteledett. Más-más úton tértek haza. Az örömtől megriadó egész éjszaka alig hunyta le a szemét. Kavarogtak benne a gondolatok a kora nyár kéretlen-véletlen ajándékától. — Mi lesz ebből, mi értelme van az egésznek? — gyötörte magát a bizonytalanság kérdéseivel, de válaszolni nem volt képes. Nem maradtak elfogadható szavai. A szerelem? Túlzás. De nem is barátság, ahhoz kevés. Az ismeretség. Annál meg sokkal több! Próbálta mérlegre tenni a formába szo- ríthatatlant. Másnap, tíz körül megcsörrent a telefon. A lány hangja kicsit idegenszerű volt, mégis otthonos melegség áradt belőle. — Na, hogy aludtál? — csicsergett a nevető szavú. — Én — mosolyogta bele a kagylóba — alig valamicskét. Azon töprengtem, minek örültünk mi tegnap annyira, mi történt velünk. Egyébként remekül éreztem magam, jó Volt minden. — Most mit csinálsz? — kérdezte a kételyeivel még mindig küszködő férfi. — Semmit. Csak téged akartalak hallani, olyan megnyugtató a hangod, ezért csörgettelek. Meg gondoltam, leugorhatnál ide a hivatal elé, ha végzünk, aztán beülhetnénk valahová. A kételkedő maga is meglepődött, hogy — talán életében most először — fontolgatás nélkül igent mondott. Anyegin- szindróma... Már nem működik rendesen ez sem! De, hát Jevgenyij halott! Röhintett egy halkat. Megéledő magabiztosságát tovább erősítette a vonal másik végéről hallatszó, aranyos sikkantás. — Hú! Akkor négyre legyél itt! O. K. ? — Hát persze! — nyögte ki sután, és aztán már csak annak az utolsó, pici, örömsiko- lyos kacagásnak a rezdüléseit hallotta, ezek hullámain sodródott önfeledten, egészen délután négyig. Buszváró reklámpénzen Nyíregyháza (KM — Cs. K.) — Pályázatot írt ki nemrégiben reklámhordozók telepítésére Nyíregyháza ön- kormányzata. Már korábban érkezett javaslatok adták az ötletet, hogy egységesíteni kellene a városban a reklámhordozókat, egyrészt megteremteni a lehetőséget a hirdetmények elhelyezésére, másrészt megfelelni annak a jogos elvárásnak, hogy esztétikusak is legyenek az eszközök. A pályázat határideje május 20-án járt le, s az illetékes bizottságok állásfoglalása után a közgyűlés dönt majd, melyiknek enged zöld utat. A polgármesteri hivatal vagyon- és vállalkozási irodáján Dan- kó Tibor vezetőhelyettestől érdeklődtünk, érkeztek-e jó pályázatok, milyen szempontok alapján döntenek majd az elbíráláskor. Elmondta, elsősorban olyan reklámhordozók telepítésére gondoltak, amelyek más funkciókat is betöltenek. Például köztéri óra, buszváró, vitrin, bútorok (padok, stb), táblák. Ez egyúttal persze pénzmegtakarítás is a városkasszából. Az eddig befutott pályázatok előnyös ajánlatokat tartalmaznak, jelentkezett több külföldi cég, de helyiek is. A külföldi cégek várhatóan hosszú távra jó reklámpartnereket is tudnak nyerni, bár ez nem jelenti azt, hogy eleve elsőséget élveznek majd a versenyben. A pályázati kiírásban ugyanis az szerepelt, komplett ajánlatokat várnak, vagyis a szponzorokat is tartalmazniuk kell. A győzelem tétje nem kicsi: aki nyer, kizárólagos jogot szerez a reklám- hordozók elhelyezésére. Végeredményben pedig a szépérzékkel rendelkező lakosság nyer: csökken az esély arra, hogy házfalakon, úton-útfélen ragasztgatnak majd alkalmi plakátokat, amiket közpénzen kell később levakartat™. Bár, vérmes reményeket nem érdemes még így sem dédelgetni... KÁLLAI JÁNOS ^ Nezo'iponj) Haszontalanok Cservenyók Katalin /'em emelik idén a kö- y\l telező felelősségbiz- vj tosítás tarifáit, legalábbis nem olyan mértékben, mint ahogy azt a biztosítók szeretnék, a biztosításfelügyelet sem menne bele a több mint 43 százalékos emelésbe, az erre vonatkozó hatályos kormány- rendelet megváltoztatásához egyébként is idő kell. A hír alig egy hetes, s már itt a másik: mégis emelnek, méghozzá július elsejétől, 5,7—10 százalékkal. Dicséretes gyorsaság, úgy tűnik, nincs most fontosabb feladat az országban, mint engedni a biztosítók siránkozásának. akik arra hivatkoznak, csak ráfizetnek a felelősségbiztosításra. Mert nem elég az infláció, itt van még az alkatrészek árának emelése is. Érdekes módon egy nem oly régi APEH- vizsgálat után hamarosan kiderült: nem veszteséget, hanem összesen 150 milliós pluszbevételt produkált ebből három panaszkodó cég. Az illetékesek most még azt is mérlegelik, fel kellene oldani azt a szabályt, hogy eleve nem tehet nyereséges a kötelező biztosítás, mert akkor nem lesz, aki csinálja. Őszintén szólva nehezen értem meg a dolgot. Alig egy éve még a különböző cégek képviseletében üzletkötők adták egymásnak lakásokon, munkahelyeken a kilincset, kössünk náluk biztosítást. Megbízóiknak már akkor tisztában kellett lenniük azzal, hogy ebből nyereséget a rendelet értelmében nem produkálhatnak. Akkor miért hajtottak annyira? Ki az a bolond, aki olyasmibe fektet, amiről eleve tudja, egy kumma haszna nem lesz belőle? Az is érdekes, hogy némely biztosító csak akkor hajlandó cascót kötni valakivel, ha előzőleg ugyanott fizette be a kötelezőt. Direkt rosszat akarnának maguknak? Nem hinném. Igazából arra tudok gondolni, hogy nagyon ügyesek. Ha van egy kis eszük, minden költséget a kötelezőre számláznak kiadásként, így aztán a többi konstrukciónál kasszírozzák be a hasznot, ráadásul havonta, félévente előállnak majd az újabb emelési igényekkel, s mint most is kiderült: megkapják a zöld utat. Most már szeretném, ha valaki végre azt is kiszámolná, mibe kerülnek a lakosságnak ezek a gáláns, drágítást támogató lépések, ha egyáltalán érdekel ez valakit odafent. Megérti a közkatona, hogy itt a piacgazdaság, s minden cég nyerni, gazdagodni szeretne. Na, de hát azt is értse most már meg valaki, hogy a közkatona sem szeret folyton veszíteni, neki is volnának igényei, s elég nehezen látja be, ráfizetésből hogyan lehet biztosító-palotákat építeni, állandó reklámokat finanszírozni. Egy közkatona ugyanis, ha nincs pénze, nem vásárol, nem építkezik. Tiszadadán új orvosi rendelő épül a falu központjában HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Kommentár Nyári munkák Nábrádi Lajos / iómódú nyíregyházi ismerősöm dicsekedett és egyszersmind panaszkodott: , Júniusban nejemmel és nagy lányommal két hétig külföldön üdülünk. A szomszédokat nem akarjuk terhelni, ezért két hétre felvennék egy megbízható diákot, aki etetné a kutyánkat, naponta locsolná a virágjainkat. Egy-két ezrest kapna az illető”. Bizonyára lesz jelentkező bőven. Manapság ugyanis a diákok alig-alig tudnak zsebpénzre szert tenni. Ezelőtt 8-10 évvel május végén rendszeresen és hosszan megírtuk lapunkban: a diákok nyári szünidőben hol lelnek nekik való, könnyű munkára. Többek közt a vasút, a konzervgyár, az állami gazdaság várta a jelentkezőket. Nosztalgiázhatunk: hol van az a nyár... Manapság a felnőttek is örülnek, ha munkát találnak, illetve megtarthatják munkahelyüket. Azért csurran- cseppen mostanában, a rendszerváltás után is. Tavaly ilyenkor például egy nyíregyházi vállalkozó kaszálni tudó férfiakat és giz- gazt eltakarító fiatalokat keresett a lapunkban feladott hirdetés útján. Ő ugyanis felvállalta, hogy a megye- székhely parkjait, közterületeit rendbe teszi. A minap jelent meg lapunkban két biztató hirdetés. Az egyik tizenéves lányokat keresett bolti eladónak. A másik hirdetés két felszolgáló fiút invitált (képesítés nélkül is) egy új szórakozóhelyre. Aztán bizonyára a következő hónapokban megszaporodik a fagylaltot áruló fiúk és lányok száma. Több mező- gazdasági üzem és több új gazda egy-két hétre a meggyszedéshez és a diny- nyeszedéshez alkalmi munkásokat keres. A szünidőző középiskolás és főiskolás diákok foglalkoztatása, zsebpénze sajnos a felsoroltakkal nem lesz megoldva. (Más felsorolni való pedig alig van.) Ám jó, ha érdeklődnek és ideiglenes munkára vállalkoznak fiataljaink. Főleg, ha tudják, hogy szüleik pénztárcája lapos.
