Kelet-Magyarország, 1992. május (52. évfolyam, 105-127. szám)
1992-05-05 / 105. szám
1992. május 5., kedd HATTER Kelet-Magyarország 3 Iskolaérett paragrafusokat Napirenden a törvénytervezet Nyíregyháza (KM — M. M. L. ) — Születőben az új oktatási törvény, amelyről nemsokára az országgyűlés mondja ki a végső szót. Előtte azonban a tervezetet megvitatják pedagógusok, különböző bizottságok, szervezetek. A sorból nem maradnak ki a diákok sem, ugyanis a törvénytervezet volt a témája a Budapesten nemrég megrendezett országos diákfórumnak is. Míg korábban az ilyen jellegű tanácskozásokat központilag szervezték, most három ifjúsági szervezet — a Budapesti Önkormányzatok Középiskolai Szövetsége, a Magyar Középiskolások Köre és az Országos Diákunió — kezdeményezte ezt a diákfórumot, hogy a középiskolások is véleményt mondhassanak a törvénytervezetről, javaslatot tehessenek néhány pont módosítására. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből közel harminc fiatal vett részt a rendezvényen, akik között ott lehetett Szatmári Anikó, a Nyíregyházi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola tanulója is. — A diákfórum védnökségét Göncz Árpád köztársasági elnök vállalta el, azonban a megnyitóra nem tudott eljönni, csak levelet küldött. A közoktatási törvényről dr. Dobos Krisztina helyettes politikai államtitkár tartott előadást, majd aztán a vita következett. A szervezőknek arra jobban kellett volna ügyelniük, hogy legyen elegendő anyag, mivel úgy nehéz vitatkozni a törvénytervezetről, hogy sokan még nem is láttuk. Bár néhá- nyan ismerték, a többség azonban nem. Másn pra aztán -ikerült jó pár példányt fénymásolni. — Nemcsak a közoktatási törvényről vitatkoztunk, hanem a diákönkormányzatok működéséről és feladatairól is — folytatja Anikó. — Mind a két témával kapcsolatban végül több javaslatot is elfogadott a diákfórum. Az egyik javaslat szerint a tankötelezettség annak az évnek a végéig tart, amelyben a tanuló teljesíti az alsó és középfokú oktatás szintkövetelményeit, vagy megszerzi az első szakmáját, vagy betölti a 18. életévét. Fontos határozat az is, hogy az iskolaszéket létre kell hozni, ha a nevelőtestület, a szülők érdekképviseleti szervezete, a diákok, szülők legalább húsz százaléka, vagy az intézmény fenntartója kezdeményezi. Az iskolaszék a diákönkormányzat javaslatára is létrejöhet. Az iskolaszék összetételét úgy kell meghatározni, hogy abban a tanulók és a szülők képviselői az összlétszámhoz képest többséget (50% + 1 fő) képezzenek. Elfogadtunk továbbá olyan javaslatokat, hogy az ellenőrzőben szerepeljenek azok a diákokra és diákönkormányzatokra vonatkozó jogok, amelyeket mindenkinek ismernie kell. A szakma kiváló tanulója versenyt megnyerő diák jogviszonya maradjon meg a tanév végéig, amennyiben fenn akarja tartani. Az első évtől kezdve legyen fakultáció, vagy valamilyen szakosodási lehetőség. Azokat a tantárgyakat pedig, amelyekre nincs szükségünk a továbbtanuláshoz, csökkentett óraszámban tanuljuk. A szakkörök, érdeklődési körök, önképző körök, énnekarok, művészi csoportok a diákönykormány- zat tagcsoportjai legyenek, használhassanak minden helyiséget és eszközt. A diákfórumon a szakképzéssel külön szekció foglalkozott, amelynek a munkájában Nagy Sándor, a 110. Sz. Ipari Szakközép- és Szakmunkásképző Intézet tanulója vett részt. — A tanulmányi versenyekkel kapcsolatban a szekció felhívta a minisztériumok figyelmét, hogy a szakoktatási, a közoktatási és a felsőoktatási törvények hatályba lépése után a tanulmányi versenyeket igazítsák a törvényekhez és a tanév rendjéhez. Indokoltnak tartjuk, hogy a szakmai tankönyvek korszerűsítése során alapvetően az adott szakhoz tartozó szakmai ismeretek kerüljenek bele a törvénykönyvbe. — Azt a gondolatot is támogattuk, hogy a szakképzés iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli formái a szakmai tartalom tekintetében egységes, illetve egymásra épülő, egymást kiegészítő rendszerként működjenek. A diákfórumot általában felszabadult vita jellemezte, jó volt találkozni a többi országrész fiataljaival. Esténként kulturális programok vártak ránk, de a vitákban akkorra már annyira elfáradtunk, hogy nemigen vágytunk oda. A diákfórumot őszszel diákparlament követi, amelyen az időszerű gondokat, problémákat mondhatják majd el a fiatalok. Utak, hidak, felüljárók Álom, álom, édes álom Budapest (ISB — D. Á.) — A 2000-ig szóló országos közúthálózat-fejlesztési program összeállításánál alapvető követelmény volt, hogy az terjedjen ki a gyors- forgalmi hálózat (autópálya, autóút) bővítésén kívül a közúthálózat legfontosabb elemeire (főutak, alsóbb rendű utak, hidak, különszintű kereszteződések, kerékpárutak) is. Alapvető cél, hogy a fővároscentrikus sugaras szerkezet egészüljön ki gyűrű irányú kapcsolatokkal. A megye- székhelyek legalább fele közvetlen autópálya-kapcsolattal rendelkezzen. A legforgalmasabb főutakon valamennyi megyeszékhelyen elkerülő utakat biztosítsanak. Javuljon a folyami közúti átkelések sűrűsége, duplázzák meg a különszintű közúti-vasúti keresztezések számát, illetve épüljön ki a határ menti térségek várhatóan dinamikus területfejlesztéséhez a szükséges közúti infrastruktúra. E program szerint ebben az évszázadban (évezredben) Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a következő konkrét fejlesztésekre kerül sor. 8 milliárd 374 milliót fordítanak megyénkben a fent említett célokra. Szabolcs-Szatmár-Bereg szempontjából roppant fontos, hogy a tervek szerint Gyöngyöstől egészen Nyíregyháza térségéig elkészül az M3-as autópálya, ami azt jelenti, hogy Budapest lényegesen „közelebb kerül” megyénkhez. Ami a főutak településeket elkerülő szakaszait illeti: a 38- as ut Rakamazt, a 41-es pedig Vásárosnaményt kerüli el — utóbbit új hidak révén. Szélesítik a 4-es utat Nyíregyháza és Ajak között és új Tisza- híd épül Tíszakanyárnál. A tervezett hálózati jelentőségű összekötő utak: Nyírmeggyes és Nyírkáta között 5,0 km hosszon, Tiszavasvári—Tiszadob 11,9, Gyulaháza—Jármi 6,6, Nyíregyháza körgyűrű 16, Tamásbokor— Hajdúdorog 2,6, Ajak—Anarcs 3,0, Nyíribrony—Levelek 4,5. Helyi jelentőségű összekötő utak: Tíborszállás—Szalmaváros 7 km, Rétközberencs— Szabolcsveresmart 8, Kislé- ta—Nyírgelse 7,5, Kállósem- jén—Kisléta 2, Nyírbogát— Encsencs 5, Tiszaberek—Kishódos 3,5. Bekötőutak: Nagyhalász—Tiszarád 3, Balká- ny—Kálmáchegyi-tanya 4, Pócspetri—4911 j. út, Sza- bolcsbáka—Lövőpetri 4. Határátkelőhelyhez vezető utak: Vállajtól 2, Lónyától-2; és Barabástól 1, km hosszon. . Négy felüljáró megépítését tervezik, mindet Nyíregyházán. Kettő a Vásárosnamény- nyal összekötő vasútvonalon, egy a budapestin, egy pedig a záhonyin. Kerékpárútból előreláthatólag 81,1 km létesül 2000-ig Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A tehetségekért Nyíregyháza (KM) — Pályázatot hirdetett a városi ön- kormányzat oktatási és ifjúsági bizottsága a tehetséges fiatalok részére. Gélja, hogy a városban élő általános és középiskolás korú fiatalokkal való foglalkozást segítse. Pályázni lehet természettudományi, anyanyelvi (irodalmi), matematikai (számítás- technikai), történelmi és idegen nyelvi városi tehetség- gondozó körök programjainak készítésével és megvalósításával. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó adatait, a támogatandó program részletes leírását, az elért eredmények felsorolását, valamint a kért összeget. A pályázaton egyesületek, intézmények és magánszemélyek egyaránt részt vehetnek. A beadás határideje: 1992. május 25. Részletes információ kérhető: Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgár- mesteri Hivatala Oktatási, Kulturális, Egészségügyi és Sport Iroda (Nyíregyháza, Kossuth tér 1.) Tárca ^ » áltoznak az idők. Régebben so- '// kát hallottam, olvastam híres és * hirhedt kasszafúrókról. Ismertem is egyet, egy szolid és szerény ,, makkost", aki abból tengette az életét, hogy kasszafúró volt. A szó nemesebb értelmében, mert ő csak akkor fúrt kasszát, ha a zár elromlott, a kulcs elveszett, avagy a tulajdonos elfelejtette a faliszéf zárkombinációját. Ez volt Tóni, a lakatos. Megrendelésre és olcsón dolgozott. Na, de az igazi mackósok, a nehézfiúk? Milliókat rámoltak ki. Régen. Aztán a kasz- szafúrás kiment a divatból. Postarablás, benzinkútrablás, OTP-pénztárrablás, ez volt a divat. Szóval változtak az idők. De még mennyire! Meglepetten olvasom a kedvenc lapomban, hogy az egyik vállalattól elvitték a kasszát. A cím után, rosszra gondolva, figyelmesen olvastam a cikket. Kiderült, nem a kasszát, a páncélszekrényt vitték el. Az nehéz és bonyolult dolog lett volna. Csak végrehajtás történt. Mondom is a szomszédomnak, a derék Stohanek úrnak. — Na, mit szól hozzá? A törvény adta lehetőségekkel élve, az APEH végrehajtási cselekvést hajtott végre. — Mit csinált? — Kiküldte a végrehajtóit az adós vállalathoz, azok meg beseperték, illetve kiseperték a páncélszekrényben lévő pénzt SERES ERNŐ Kasszafúrók és távoztak. Persze az eljárás jogosságához nem fér kétség. Mi több, van egy olyan ígéret, hogy ez a jövőben többször is, más vállalatnál is elő fog fordulni. — Ha ilyen a törvény, hát ilyen a törvény. Kasszafúrás helyett kasszatúrás. — Talált! — Mit találtam? — Egy új és frappáns fogalmat. Kasz- szafúrás helyett kasszatúrás. Hát ez zseniális. Nekem ez eszembe sem jutott volna. Hasonlít ez ahhoz a fogalomhoz, amit régebben úgy neveztek, hogy pad- láslesöprés. Akkor is mentek a végrehajtók, és amit találtak, vitték. Persze ez a végrehajtás azért merőben más. Ebben az esetben a végrehajtók nem a padlásra, hanem a pénztárba, a páncélszekrényhez mennek. — Hát igen — mondja Stohanek —, de kár vojt ezt az esetet nagydobra verni. — Éspedig? — Ha ezek után van egy csepp esze az APEH-nek tartozó vállalatoknak, akkor a továbbiakban a lóvét nem a kasz- szában, vagy a páncélszekrényban tartják. Nem biztonságos. A legjobb a szalmazsák vagy a kispárna. Nem egy rossz ötlet. Ez a Stohanek néha zseniális. Szegény nagyapám — Isten nyugosztalja — az is a szalmazsákban tartotta a pénzét. És milyen nyugodtan aludt. Szerintem gondolják meg az adósságba keveredett vállalatvezetők, akarnak-e nyugodtan aludni vagy nem. Ámbár nem tudom, divat-e még a szalmazsák. Sóstó BluesKállai János s-t /"ár megint valami yyl olyan zene szólt a nyíregyházi városi művelődési központ hangversenytermében, ami, ha pongyolán fogalmazok: megmagyaríthatatlan. A sok gyökerű blues legnagyobbjai amerikai néger muzsikusok, s ha kikiáltunk is „fehér óriásokat”, akik valóban mindent tudnak ebben a műfajban, ez a dolog lényegén nem sokat változtat. A blues népe, mint ahogyan LeRoy Jones megírta, nem itt él. Nem Európában, nem Magyarországon, nem Szabolcsban. A Hobo Blues Band nyíregyházi koncertjén mégis valami olyan próbálkozásnak lehettünk tanúi, ami több szempontból — a kiváló zenén túl — figyelmet érdemel. A koncertnyitó blues, betartva minden elő nem írt, de a száz évnyi zenei tradíció által megkövetelt szabályt, Magyarországról szólt, mirólunk, gondjainkról, szorongásainkról, téveszméinkről, örökös elvágyódásunkról és szerelmes rög- hözköttötségünkről. Aztán a BAZ megye blues! Hobó Földes László egyetlen mondatával dimenziót adott az egésznek: és máris itt voltunk, itthon, mert a borsodi bajok ugyanúgy lehetnek szabolcsiak, mint csongrádiak vagy Somogybán életet nehezítőt. És ez így ment végig, még akkor is, amikor a blues születésének nyomába eredő, örök kamasz magánélményeiről énekelt, arról, hogy New York dzsungelében is Ady, József Attila, és még soksok magyar volt a társa bolyongásai közepette. Ez a zenakar ezen az estén azt akarta, hogy közünk legyen a súlyosan nehéz, s mégis tollpihe módjára lebegő muzsikához. Ézért improvizálta „bele" Földes a „pesti" szövegekbe, hogy: nyíregyházi lányok, hogy Sóstó, hogy Szabolcs. Mert együtt akart lenni velünk. Es nem olcsó, közönségfogó indíttatásból, hanem mert megérezte: értjük, amit ki akar üvölteni, sikolta- ni, hörögni. — ...Talán, hogy együtt könnyebbedjünk! Faültetés Gyarmaton A tavaszi jó időt, no meg a lehetőségeket kihasználva faültetésre került sor Fehérgyarmaton április végén. Az önkormányzat több díszfát bocsátott a lakosság rendelkezésére MOLNÁR KÁROLY FELVÉTELE Kommentár Sajnálat helyett Dankó Mihály r / sem tudja képzelni, aki nem érezte, mi- lyen nehéz egy lépést is megtenni, ha az izmok, az idegek nem engedelmeskednek. Micsoda erőfeszítésbe telik a „másság” annak, akit a sors valamilyen formában meglopott: sántán, púposán, hiányzó kezekkel, tolókocsihoz láncolva, vakon vagy némán kell élnie. Sérült emberek, megrokkant sorsok, kopogó botok; csak ezt látjuk, de vajon mi játszódik le bennük? Van-e időnk gondolni rájuk, tenni értük. Valószínű, nincs, mert rohanunk..., mert lusták vagyunk..., mert különben is elég a magunk baja. S akinek hivatalból törődni kellene velük, azok is gyakran elfeledkeznek róluk. Tálán érthető, hogy éppen ezért szeretnék felhívni magukra a figyelmet, hallatni hangjukat. Erre szolgál az országosan meghirdetett „Május 5. az esélyegyenlőségért" rendezvénysorozat. Százezrek kérnek lehetőséget az élethez. Nem kivételezést; esélyegyenlőséget! Mert aki tevékenyen él, nem jelent terhet önmagának és embertársainak. S mi kell ehhez, sok-sok apró, de számukra jelentős dolog: munkahely, hogy először ne ők kerüljenek „lapátra", akadálymentes környezet, hogy bejussanak a középületekbe. S ami a leglényegesebb, nem külön elkülönítve, hanem együtt az egészségesekkel. Elhasználódott testek és lelkek, megnyomorított derekak várják a segítséget. Tudom, manapság senkinek sem könnyű, a megélhetésért vívott harc közepette figyelni rájuk, de ha lehet, ne csak május 5-én. Nézó'Jpon^
