Kelet-Magyarország, 1992. május (52. évfolyam, 105-127. szám)
1992-05-22 / 120. szám
1992. május 22., péntek HÄHER Kelet-Magyarország 3 Fojtogatják a város tüdejét Ne vágj ki minden... mert balesetveszélyesek. De mindez valaminek a következménye! Kiszélesített útjainkkal, az aszfaltozással, betonozással megfojtottuk a fákat. Nincs honnan tápanyagot szívniuk. Az eső eltűnik a csapadék- nyelőkben, a gyökerek csak a lombokon átszitáló cseppeket isszák. A fa általános állapota egyre romlik, így mind jobban megtámadják a kártevők, amitől tovább gyengül. Ördögi kör... A kábelek, vezetékek miatt csonkolják a gyökereiket, az égbe nyúló házfalak közelsége miatt felkopaszítják a törzsüket. Ezzel a súlypontjuk eltávolodik az épületekből a közutak felé. Kész. Baleset- veszély. S a hivatalnak ki kell vágnia... A Szent István út elején két fa vár a fűrészre... Mindannyiunk számára törvény írja elő, hogy ha ki akarunk vágni egy még zöldellő fát — akár közterületen, akár otthon a kertünkben —, akkor az illetékes hatóságnak be kell jelenteni. Ugyanis ők gazdálkodnak a város oxigénjét adó zöldfelülettel! Tárgyalások folynak arról, hogy esetleg minden fa leltári számot kaphatna a városban, mindegyiknek meghatároznák értékét. Hogy tudjuk, mennyi tűnt el, s mekkora értékben... Mielőtt levelet írnának a sajtónak, mielőtt a városi vezetőket, hivatali szakembereket vonnának felelősségre a „fairtásért”, nézzék meg, hogy kinek a kezében van a balta, a fűrész... Nyíregyháza (KM) — Nyíregyházán, az alpolgármester asszony kerékasztalhoz invíválta a szakembereket, a sajtó képviselőit és a fakivágások sérelmezőit. Az utóbbiakat senki sem képviselte. A megjelentek megegyeztek abban, hogy előzetes bejelentésekkel felkészítik a város lakóit a nagyobb beavatkozásokra, és hogy... Tapolcai Zoltán Alig múlt tizenegy. A háziak már nem motoznak. Egy teherautó gurul észrevétlen az éj leple alatt a porta hátsó fertályához. Két férfi veti át magát a kerítésen, s a balták dolgozni kezdenek a diófa és a cseresznyefa törzsén... Hihetetlen, de már maffiája van a fakereskedelemnek. Végrehajtók, szállítók, orgazdák. S nemesfák tűnnek el innen, nemesfákból készül bútor valakinek amott... Kora hajnal. A városszéli kis utca ligete. Ketten csimpaszkodnak az ágakra, egy pedig csépeli a törzsét. Derékmagasságban. S ahogy össze- csuklik, már vonszolják is sietős léptekkel... A kis kordé degeszre megtömve gallyakkal. Azt szabad, hát azt szedi. De amikor a gallyak alá néz a közterületfelügyelő, szép, méteres rönkök villannak ki. Esdeklő szemek. Üres zseb, nincs kit megbüntetni. Legfeljebb a fűrészt kobozzák 'el... Másra megy el az a kevéske pénz, tüzelő meg kell. Uccu a közösbe! Talán ha a segélyek helyett egyszer egy A Szent István út elején két utolsó emlék róluk... aprófával megrakott Teherautó fordulna az udvarral Nyíregyháza város polgármesteri hivatala már ennek megoldásán gondolkodik. Bár az ajándékfát is el lehet adni!? De hátha akkor lusták lesznek elmenni fa vár a fűrészre. Várt. Ez az R7FKFRFS TIRDR FFI VFTFI FI Tárca Rehabilitációs centrum f-, » alamikor nagyon ré- *1/ gén Tivadarban elv mentem a mércéhez, leültem az alsó lépcsőfokra, és néztem az előttem méltóságteljesen hömpölygő Tiszát. Átadtam magam a hullámoknak. engedtem, hogy lecsendesítsék a bennem partokat nem lelő fájdalmat. Néztem, amint előbukkan a kanyarból, s ahogy eltűnik a következőben. Nem voltak gondolataim róla. csak érzéseim. Ünnepeltem magamban a szépségét, elképzeltem, hogy farönk vagyok, amelyik középen sodródik az árral, vagy ha! hosszú kilométereket úszom a víz alatt, miközben fölöttem táncolnak a napsugarak. Ültem a mérce alján, és kitárulkozni vágyott bennem a lélek. Ez volt az első találkozásom a folyóval. A második talán még emlékezetesebb. Egy társasággal eldugott helyen élveztük a napsütést, a parti homokot, a csendet. Akkor már nyele is volt a fejszének, valamicskét tudtam úszni is. Az elhúzódó palaj a játékot kínálta, a lassú sodrású víz pedig a megme- rülést, a simogató hullámokat, a mozdulattalan lebegést a folyóban. Ráfeküdtem hát a könnyű habokra, s a Tisza tudta is a dolgát. Egyszer aztán abbamaradt a játék. Le akartam állni a fenékre, hiszen a többiek is vártak már. De az mintha eltűnt volna. Utaztam lefelé, mintha liftben lettem volna. Csak ne legyen túlságosan mély, futott át rajtam. Megérkeztem. Visz- szarúgtam magam, levegőt vettem volna, de nem mertem. Megint visszasüllyedtem. Nem gondoltam semmire, se a múltra, se a jövőre. Csak bosszantott az egész, hogy ott kell, éppen ott kell meghalnom. Másképp gondoltam. Kétségbeejtett, hogy hiányzik belőlem az élethez való ragaszkodás. Csalódtam az életösztönömben. ^ z a második találkozás *J~ azóta is elevenen él ^ bennem. Nem haragszom a Tiszára, ugyanúgy belemerülök a szépségébe, de megtanított arra, hogy a felszín alatt a mélyet is kutassam. Ne fogadjam el, amit a szememnek kínál a világ, ne higgyem el, amit látni szeretnék. Kételkedem, tehát leszek, mondhatnám némi öniróniával. Elhatároztam, hogy az idén újra felkérésem a tívadari mércét, és szembenézek a folyóval. Ha lehet, megkérdezem tőle, mit gondol felőlem. Ha egyáltalán szóra méltat. Startolhatnak a csökkent munkaképességűek Nyíregyháza (KM — Sz. J.) — Május elsejétől a volt ököritófülpösi nevelőotthon tulajdonosa a Start Rehabilitációs Vállalat. Tizenkilencen máris az épület felújításával, karbantartásával foglalkoznak, s művelés alá vették az intézményhez tartozó 20 holdnyi földterületet is. S hogy mik a távolabbi tervek? Balogh Zoltán igazgató a kérdésre válaszolva elmondta, hogy másfél, kétéves távlatban 80—100 fő foglalkoztatására kínálnak lehetőséget a sokoldalú elképzelések. Munkahelyet kívánnak teremteni csökkent munkaképességűek számára. A sikeres vállalati profilt — megfelelő piackutatás után — új tevékenységi körökkel gazdagítják majd. Szeretnének farmergazdálko- dássai foglalkozni, varrodát üzemeltetni, fóliát gyártani. Nagy üzletet látnak a dísznövénykertészetben. S mivel igen szép a környezet, és adottak az épületbeli feltételek is, szabad férőhelyeiket felajánlják a falusi és diákturizmus céljaira. 20-25 foglalkoztatottjuknak szállást és teljes körű ellátást is tudnak majd biztosítani. Valószínűleg területfejlesztési támogatást is kapnak a munkahelyteremtéshez, s akkor az ötleteken kívül az anyagi feltételek is lehetővé teszik, hogy egy szép, nagy intézmény gazdája legyen a Start. Ezt az országban egyedülálló sokoldalúságot Rehabilitációs Centrum néven fogják jegyezni. Mars ki! SZEKERES TIBOR FELVÉTELE Néző@ Héttornyú csoda Kovács Éva ri még csak vitatkoz- *JyJ gátunk, készülődge- "/ L tünk, a spanyolországi Sevillában azonban már javában tart a világkiállítás. Sevillában a Mako- vecz Imre által papírra álmodott, s kiváló kivitelezői munkájukért a napokban kitüntetett mesteremberek munkáját dicsérő héttornyú pavilon reprezentálja Magyarországot. Közepén egy fa áll, melynek az üvegpadlón keresztül szabad szemmel is jól láthatók a gyökerei.... Szimbólum, jelkép ez a fa, egy évezredes történelem jelképe. Mutatja, honnan indult, s sejteti, meddig juthat egy nemzet, ha sorsán jobbítani akar... A magyar pavilon üzenetét sok látogató érti és értékeli, ez is magyarázza, miért az elismerés. Ugyanakkor vannak vélemények, amelyek szerint egyes magyar lapok csak a dicsérő véleményeket idézik, a rossznak direkt nem adnak helyet... így aztán nem csoda, ha az örömbe némi üröm vegyül... Valóban olyan szép és tényleg olyan beszédes a magyar pavilon, mint ahogyan hírlik, vagy túlzás, elfogultság mindezt állítani? Nem tudom, személyesen nem, csak képekről, illetve a televízióból ismerem a héttornyú templomot. Bizonytalan vagyok tehát, bár szívesebben hajlok afelé, hogy a hazai lapokban olvasható, külföldi újságokból idézett szövegekben semmi túlzó nincsen, amit írnak, az mind igaz. Biztos csak abban vagyok, most sem történik más, mint ami mostanában történni szokott. Nem mondom, hogy magyar népbetegség, higgyük azt. inkább csak rossz szokás, mert ismét a klasszikus hiba fordult elő. Van valami, aminek örülnünk kellene, sikerünk van, és ez jó dolog. Csakhogy az örvendezők mellé rögvest felsorakoznak a fa- nyalgók is: nem igaz, hogy szép, nem is biztos, hogy akkora a siker... Sok mindent megtudhat, aki Sevillában a magyar pavilonba megy. Egyet — remélem — mégsem sejthet a látogató: nevezetesen azt, hogy mi magyarok, ezer év tanulságaiból is képtelenek vagyunk tanulni: a siker, az öröm akkor is lehet közös, ha a,, másik tábor” embereinek köszönhetjük azt... Ekekapázzák a répát .Kisfástanyán a tiszalöki Szabadság Tsz-ben HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Kommentár Kicsi jó Cservenyák Katalin urcsa, de manapság * j- már inkább azon nem ■s lepődünk meg, ha a boltban a parizer mellé odateszik a zalai végét is, ha az utcán mellettünk elrohanó felborít, de nem kér bocsánatot, ha a szolgáltató úgy viselkedik, mintha ő tenne szívességet. A minap egy idős néni azonban azzal keresett meg, hogy köszönetét mondjon olyasmiért, ami egyébként természetes kel- lenne, hogy legyen. Május elején, pont a ballagás előtti péntek délelőtt szatyrokkal, virágcsokorral felpakolva indult haza a piacról, amikor meglátta, jön a busz. Minden reménye megvolt, hogy eléri, csak éppen pont az ajtó előtt kiesett a kezéből a csokor. Lemondóan legyintett, most már biztos lemarad, amikor a megállóban várakozók közül néhányan biztatták: szálljon csak fel, a virágot majd összeszedik, s feladják. A kettes jelű busz vezetőjének pedig eszébe ! sem jutott morcogni, az aj- tők záródását jelző csengőt nyomkodni, nyugodtan megvárta még azt is, hogy a néni elhelyezkedjen az ülésen. Egyszerű kis eset, szinte szót sem érdemelne, hisz j nem rengette meg alapja- | iban a világot, de még talán j a busz utasait sem, akik leg- ! feljebb annyit vehettek észre az egészből: valami miatt nem húz ki a megállóból a busz. A nyolcvanegy éves néninek azonban nagyon sokat jelentett: pár percig érezhette, hogy figyelnek rá, az öregre,- törődnek vele. s ez | nagyon jó. Annyira, hogy képes volt ezért bejönni a szerkesztőségbe elmesélni. lopni, ha ott áll az udvaron halomban... A kivágott fák zömét ellopták... A másik részét á hivatal vágattatja ki. Miért? Mert betegek, elkorhadt a törzsük,
