Kelet-Magyarország, 1992. május (52. évfolyam, 105-127. szám)
1992-05-19 / 117. szám
1992. május 19., kedd HATTER Kelet-Magyarország. 3 Késik a tőkeinjekció Önprivatizáció az MSG-ben Mátészalka (KM) — Ha már kényszerűségből menni kell, akkor megtesszük, de a nagy plénum előtt ne olvassák fel a nevünket. Április végén 206-an kapták meg az értesítést a Mátészalkai Szerelvénygyárban, hogy június 24-ével felmondanak nekik. A listán szereplők nevét eredetileg úgy tervezték, hogy egy munkásgyűlésen felsorolják, végül a dolgozók kérésére közvetlen vezetőik ismertették a névsort. — Ebben a félévben kétszázötven fő elbocsátását jelentettem be a munkaügyi központnak — mondta Farkas Sándor igazgató. — Végül 206 dolgozó kapta kézhez az értesítést, ők júniusig a személyi órabérük 85 százalékát kapják. A vállalati tanács határozott az elbocsátásokról, amelyet munkásgyűlésen ismertettem. Döbbent csend fogadta a bejelentést. A piacvesztés akkora mértékű, hogy a megmaradt 181 dolgozónak is alig tudunk munkát adni. A gyár egy negyedévi 80 milliós árbevétellel eredményesen működhetne. Ebből az első negyedévben 73 millió valósult meg, a második negyedévre ennek a fele sem várható. A hatvanas évek végén a budaörsi székhelyű Ipari Szerelvénygyár első vidéki bázisa lett a szálkái. A megszokott szisztéma szerint a fővárosban elhasználódott gépeket telepítették le, amelyek 60 százaléka jelenleg nullaértéken szerepel, átlagos életkoruk 15—20 év. Az Irányítást is Budaörs tartotta kézben, a helyi operatív munkát főmérnök irányította, a gyár igazgatója budapesti volt, aki hetente leutazott Mátészalkára. A jelentős változás dátuma 1991. május 1 -je volt a gyár életében, amikor dolgozói kezdeményezésre az ISG 5 gyára szétvált és ezek egyikéből megalakult a Mátészalkai Szerelvénygyár. Farkas Sándor korábban 7 évig főmérnök volt, majd pályázat útján nyerte el az első számú vezetői posztot. — Az ipari szerelvények fel- használása zuhanásszerűen csökkent — magyarázta. — Az építő- és a vegyi iparban, az energetikai felhasználásban alig van megrendelés, a prognosztizálás szerint a visz- szaesés sajnos nem átmeneti, hanem tartós. A piacvesztés pedig a létszámcsökkenéssel jár együtt. Osztályvezetői posztok szűntek meg, lassan megfelelő lesz a termelői és nem termelői dolgozók aránya. A korábbi 150— 250-ről 90—90-re változott a szám. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium felügyelete alá tartozó gyár a vállalati kezdeményezésű egyszerűsített privatizációt kezdte meg a Duna- holding segítségével. Első lépésként túlnyomó része állami tulajdonú kft-vé alakult át. A helyi önkormányzat a telekrész után jutott üzletrészhez a társaságban. 1993. március 31 -éig kell az állami részt priv- tizálni, ha addig nem sikerül, a megmaradt állami tulajdon- rész visszakerül az ÁVÜ-höz, amely megpróbálja értékesíteni. Bár egymástól független a privatizálás és a létszám- csökkentés, Mátészalkán ez a két folyamat időben egybeesett. Külső vagyonértékelő 162 millióra értékelte a vagyont. Külföldi befektetők már érdeklődtek, kérdés, mennyire komolyak lesznek az ajánlatok és milyen profilt tartanak meg a gyárban. — Belföldre alig van megrendelésünk — nyilatkozta az igazgató. — Külföldi szállításaink árbevételünk 10 százalékát sem érik el. Kevésbé ismert nyugati piacokra szállítunk, például portugáloknak, ciprusiaknak, görögöknek. De ez kevés, ráadásul előttünk áll a második félév. A szakembergárda, az infrastruktúra adott. Megfelelő technológiára és tőkeinjekcióra várnak az MSG-ben. f ; ^ O Veterán masinák O Ki veszf meg? / O Uj piacokon Feltalálók, vállalkozók Mekkája Egy klub információkat „árusít” Nyíregyháza (KM — Ba- raksó Erzsébet) — A nyíregyházi Felkínálom klubnak, amely tavaly alakult a Váci Mihály művelődési központban, ma már több mint hatvan beiratkozott tagja van. Elsőként azt tisztázták a legutóbbi klubfoglalkozáson jelenlévőkkel, vajon mikor voltak utoljára művelődési házban, és vajon eljönnének-e, ha nem konkrét anyagi érdekeltségük fűződne a klubtagsághoz. A klubhoz fűzött reményekkel kapcsolatban az egyik fiatal vállalkozó, a nagyhalászi Tajdi László a következőket mondta: — A vasas szakmában ma minden fűszálban meg kell kapaszkodni. Az fog talpon maradni, azé lesz a piac, aki az adott terméket a leggyorsabban, a legjobb minőségben és a legolcsóbban állítja elő, de egyelőre a hazai piac bizonytalan, olyan gépparkom pedig nincs, amivel külföldre termelhetnék. Úgy gondoltam, itt a klubban meg lehet ismerkedni olyan személyekkel, akik piaci kapcsolat kialakításához, egy üzlet megindításához javaslatot tudnak adni. A klubba beiratkozottak többsége a tévé műsorában elhangzó információkon túl a rendszeresen ideérkező tájékoztatóktól remél valami esélyj arra, hogy üzletet köthet. Ám üzleti eredmény a legtöbb érdeklődő esetében még nem született, és inkább a várakozás a jellemző. Sokan remélik, hogy a klubon keresztül hamarabb értesülhetnek üzleti lehetőségekről. így van ezzel Opitz Károly is, aki korábban, amíg a repülőtér állami vállalat volt, ott dolgozott, jelenleg munkanélküli. Eddiqi tapasztalatait így összegzi: — Nagyon jó, hogy létrejött ez a klub, és még jobb lehetne, ha megtalálnánk a számításunkat. Sajnos, előfordul, hogy mire ideér az információ, más csatornán az üzletet elviszik más, nagy cégek. Nagy gesztus lenne a tévétől, ha az ajánlatait úgy futtatná, hogy ide is első kézből érkezzenek, és akkor nem lennének olyan klubtagok, akik egy-két kísérlet után csalódottan távoztak. Vannak azért, akiknek már sikerült kihasználni e klub lehetőségeit, és sikeres üzletet kötöttek. Feketéné Hovánszky Erzsébettől, a klub egyik szervezőjétől arról kaptunk tájékoztatást, hogy a legtöbb ajánlat szabad kapacitásra érkezik, például műszaki termékek előállítására, asztalos- munkára, könnyűiparra. Újabban a Független Államok Közössége is jelentkezett, akár a barteres elszámolás is lehetséges, mezőgazdasági termékeket keresnek, szinte mindent, babot, lisztet, gyümölcsöt, feldolgozott húst, almaiét — és a mezőgazdasági jellegű Szabolcs-Szatmár-Beregben nincs vállalkozó, aki szállítson. A klub szellemi atyja és szervezője Kocsis András. Amint összefoglalta: társadalmi igény alapján a művelődési ház közvetítői lehetőségét kínálta fel a megyében működő feltalálók, újítok, vállalkozók és mindazok számára, akik termékeikhez gyártót, forgalmazót keresnek, vagy a szabad kapacitásukat ajánlják fel. A klub közvetlen kapcsolatban áll az MTV Felkínálom műsora szerkesztőségével, és az információkat kölcsönösen oda—vissza áramoltatják. Újabban egyre nagyobb szerepet kap a klub tevékenységében a továbbképzés és az oktatás: olyan ismereteket továbbítanak, melyeket a klubtagok a napi gyakorlatban, munkájukban hasznosíthatnak. S az sem kizárt, hogy a művelődési ház egyéb, kulturális, vagy művészeti programjain is lesz majd érdeklődő a Felkínálom klub tagjai közül. Humor Nábrádi Lajos Adóötlet /- épten-nyomon mondja ják és írják, hogy az új rendszer nem vállalkozásbarát. Na és vajon autósbarátnak mondható-e? Aligha. A vállalkozók egy része nem vallja be adója egy részét, a láthatatlan jövedelmet az illetékesek nem látják. Ám az autósok láthatók, nyomon követhetők, hiszen rendszámuk van. így nem csoda, hogy egyre több terhet raknak az autósok nyakába. Emelték a biztosítási díjakat, bevezették a kötelező biztosítást, az autósokra nehezedik a súlyadó, most bevezették a zöld kártyát, ismét emelték a benzin árát, új közlekedési szabályokat fognak bevezetni, korlátozzák a sebességet, biztonsági öveket kell beszerezni hátra is... Fantáziadús, gunyoros barátom (gyalog és busszal jár) további terhet rakna az autósokra, hiába mondom neki, meg országgyűlési képviselő ismerősömnek is: bántsátok csak az autósokatI Barátom azt mondja, az autósoknak vezessék be az ajtóadót is. Szerinte a kétajtós trabantos fizessen havonta kétszáz forintot, az ötajtós Samara tulajdonosa ötszázat. Legyen piros kártya a férfi autósnak, mert ők néha a tilosban járnak... (Csak a feleségük meg ne tudja.) A piros kártya havi ezer forint. Be a hiányos költségvetésbe! — mondja barátom. Sőt azt javasolja: csak az kapjon autóvezetői jogosítványt, aki legyőzi a hétfejű sárkányt is. S a győzelemért a fránya autós fizessen fejpénzt. Hét fejért fejenként száz forint, az havi hétszáz forint. Aki mindent teljesített, az vezethet. Ha még maradt pénze a drága benzinre. Nézó'(ponr) Szellemi károsodás Bodnár István sm, suszter maradjon a yi kaptafánál elve alap- ján egyre inkább érvényesül az az elvárás, hogy a megyei könyvtár koncentrálja tevékenységét az alaptevékenységére, a kölcsönzési és (egyébként sokszínű) szolgáltatói munkájára, és foglalkozzon kevesebbet mással, az eddig végzett egyéb kulturális tevékenységével. Szó se róla, manapság, amikor egyre többe kerülnek a könyvek és a folyóiratok, szükség is van a körültekintő, alapos munkára, ám én mégis sajnálnám, ha így lenne és a könyvtár csak ennyivel foglalkozna. Talán nem tévedek, ha úgy gondolom, hogy az intézmény kulturális életünkben olyan szerepet tölt be, amelynek visszaszorítása pótolhatatlan szellemi károsodással járna. A szép intézmény 17 évvel ezelőtt történő átadása óta olyan fontos szellemi műhely lett, amelynek kisugárzó hatása megyén túl is számottevővé vált. Talán elsőként lehetne említeni kiadói tevékenységét — például a Téka sorozatot —, amelynek darabjai fontos bizonyítékai megyénk szellemi életének, az itt folyó alkotómunkának. De bátran lehetne sorolni az egyéb kiadványokat, melyek megjelentetése azért is fontos, mert megyeszékhelyünkön komoly kiadó eddig nem tevékenykedett. A könyvtár szép előadótermével eleve úgy lett megépítve, hogy alkalmas legyen rendezvények megtartására. Nem is nagyon volt híja ezeknek: író-olvasó találkozók, fórumok, vetítések, sőt koncertek fogadták olykor az érdeklődőt, a könyvtárba betérőt. Már a múlt évben is csalódást okozott az ünnepi könyvhét elmaradása megyénkben, illetve oly mértékű korlátozása, hogy az nem is volt sem ünnepi, sem könyvhét. Remélhetőleg ez nem válik gyakorlattá, hisz utcai könyvárusok tucatjai ide vagy oda, a könyvhét a könyv és a kulturális élet olyan rendezvénysorozata, amely egyszerűen pótolhatatlan. S ennek egyik fő szervezői éppen a könyvtárak voltak. Persze, lehet erre mondani, hogy mindez nem a könyvtár feladata. Csak akkor azt mondják meg, kié lesz? Az emeletes bérházak előtt Záhonyban már munkagépek is parkolnak ELEK EMIL FELVÉTELE Kommentár Közszemle bankó Mihály sj /bgy kaphat nyugdí- y-f jat, akinek az élet- // ^ *•ben soha sem volt munkaviszonya, nem dolgozott? Mi a gyermekeinket az utcára hagytuk, ő otthon ült a kényelemben. Amikor reggel vagy este a kapujuk előtt vezetett az utunk, kinevetett bennünket. ” Ezeket a sorokat harminc felháborodott asszony nevében vetette papírra egy névtelen levélíró. Másik esetben arról érkezett panasz, hogy a szociális segélyt felvevő néni a szomszéd faluban 200 ezres takarékbetétkönyvet tart. Vagy a kedvezményes ebédet igénylő bácsi a piacon hízott libát árult. Hogy igazuk van-e az észrevételezőknek, nehéz eldönteni, de tény: egyfajta ellenszenv alakult ki azokkal szemben, akik rászorulnak az állam segítségére. Talán a korábbi tanács ügyintézési rendszere, elosztási elve az ok, de sokan úgy gondolják, némelyeknek az önkormányzatok érdemtelenül osztják a segélyeket. Van az éremnek egy másik oldala is, különösen falun, ahol mindenki ismer mindenkit, s fájó egyeseknek, ha a másik kap és ő nem, vagy ha netán a szomszédnak többet hoz a postás, és ha még rá is tesz egy lapáttal az illető — bosszantásul sokkal nagyobb összegről beszél. Mindezek megkeserítik nagyon sok település önkormányzatának az életét. Érdekes módon azzal senki, vagy csak kevesen törődnek: az elmúlt évben is működött az iskola, volt orvos, út, járda épült. A legtöbben a szociális segélyek elosztásával foglalkoznak, azt bírálják, s ennek alapján ítélnek. Kijelentik: itt senki sincs rászorulva a támogatásra! Valóban nem mindig annak kell a legjobban a segítség, aki a leghangosabban kiabál, hanem annak, aki rejtegeti, szégyelli a szegénységét. Erre kell igazán odafigyelni. S lényeges dolog a tájékoztatás, mert a pontos információk elejét vehetik a pletykáknak. Bár én nem vagyok híve annak a kísérletnek, amit néhány községházán bevezettek: mivel a falu pénzéről van szó, közszemlére tették ki a segélyezettek névsorát. Ezzel azt a célt lehet elérni, hogy még jobban visszariadnak azok, akik igazán rászorulnak.
