Kelet-Magyarország, 1992. május (52. évfolyam, 105-127. szám)
1992-05-06 / 106. szám
1992. május 6., szerda Kelet-Magvarország 3 Sikert hozó főzőlapok A kisvárdai Vulkán Öntödei Vállalat fözölapgyártó üzeme biztos piaci pozíciókat könyvelhet el. A számos változatban gyártott háztartási és nagykonyhai főzőlapjaik zöme — a ’92-re tervezett háromszázezer darabos termelés több mint háromnegyede — az igényes nyugati vásárlókhoz kerül. Képeink: Az öntőformát hőre keményedé műgyantával kevert homokból automata géppel alakítják ki (balra). A fűtöspirált kerámiaszerü anyagba ágyazzák (fent). A kész főzőlapok szigetelését 1500 voltos feszültséggel ellenőrzik (lent) SZEKERES TIBOR FELVÉTELEI Tiszta tejet a pohárba Szövegelés „Az ember tervez, az utód végrehajt. És az eszébe sem jut, hogy másvalaki is gondolkodhat. ” „A tisztviselő különös fajta. Ha kérvényt nyújtok be, ő beidéz. Ha elé járulok, azt mondja, hogy írásban forduljak hozzá. így aztán arra gondolok, hogy először csupán meg akart ismerni, másodszor viszont már autogramot is szeretett volna. ” „A magány ideális állapot lenne, ha megválaszthatnánk azokat, akikkel nem óhajtunk találkozni. ” „ Vannak férfiak, akik úgy bánnak a nővel, mintha ital lenne. Az, hogy a hő is szomjas, nem érdekli őket." „A borbély fecsegése annak a cáfolhatatlan bizonyítéka, hogy a fej csupán arra való, hogy rendbehozzák. " ,,A politikát kitűnőnek tartom arra, hogy megoldjuk vele az élet nagy problémáit. Legalább annyira kitűnőnek, mint a kártyavetést. És mivel szép számmal vannak, akik a kártyavetésből élnek, nem értem miért ne tehetnék meg ezt a politikusok is? Végül is, ők is, mint a kártyavetők; azokból élnek, akik csak nézik a mutatványt. ” „ Legalább egyszer találkoznék egy szerény hülyével, aki, miután nem érti a mondanivalómat, a hallását hibáztatja!" Karl Kraus osztrák író aforizmái Paszab (KM — Bojté Gizella) — Nemrég a paszabi művelődési házban mintegy harminc jószágtartó gyűlt össze, hogy megvitassák az állattartási gondokat: a le- gelöbérlet ügyét, a csordásválasztást és a tejcsarnok körül kialakult problémákat. A községben az egyéni vállalkozók körülbelül száz szarvasmarhát tartanak. Sok családnak ez jelenti az egyetlen megélhetési forrást. Többen kedvet is kapnának az állattartáshoz, ha nem járna ez is — mint a legtöbb mezőgazda- sági munka — oly sok gonddal, na és természetesen sok pénzzel, mert a jószágnak abrak kell, egyébként nem „tejel”. Az elmúlt években a gazdák a legelőhasználatért bérleti díjat fizettek a tsz-nek. Most úgy néz ki, hogy a terület ön- kormányzati tulajdonba kerül. Taithy István polgármester az állattenyésztők megbeszélésén elmondta, ha a képviselő- testület jóváhagyja, az önkormányzat nem kér a gazdáktól bérleti díjat, ezzel „ segítve őket az indulásban. így a 80 holdnyi területen ingyen legelhetnek a jószágok. Az összejövetelen javaslatot tettek a csordás személyére is, mert egyáltalán nem mindegy, hogy ki vigyáz majd a tehenekre, ugyanis egy jó tejelő szarvasmarhának 60-70 ezer forint az ára. A csordás fizetésébe is megpróbál besegíteni a képviselő-testület, mégpedig úgy, hogy a munkaügyi központtól „közhasznú munkára” bért igényelnek, ahol a fizetés 70 százalékát az állam fedezné. A víz is sokba fog kerülni, egy napra az itatáshoz körülbelül 6 köbméterre lesz szükség. A tehenesgazdák a nyári munkát tervezgetve tovább gondolkodtak: a legelő sem látott évek óta trágyát, meg kellene még hajtás előtt pétisózni. De miből? Minden jószágra jusson egy zsák pétisó — javasolta az egyikőjük. A sumákokat azonban nem tűrik meg — mert tavaly is volt köztük —, annak a tehenét majd félrecsapják. A hideg helyiségben a hangulat egyre forróbb lett, s a sértő megjegyzések egymást érték, mikor a tejcsarnok ügye jött szóba. 27 gazda ugyanis benyújtott egy beadványt a polgármesternek, hogy nem hordják a tejet a helyi csarnokba, mert szerintük ott kevesebb zsírszázalékot állapítanak meg, és a méréssel is baj van. Ezért inkább közösen — vállalva a plusz fáradságot és időt — áthordják a szomszéd faluba, ahol lényegesen jobban járnak, közel öt százalékkal magasabb a tej egységes zsírszázaléka. Ezek a gazdák márciusban 15 ezer liter tejet szállítottak a 10 kilométerre lévő Ibrányba, s körülbelül 200 ezer forintot kaptak érte. Vannak egyébként, akik már korábban is máshová hordták a tejet, például Ti- szabercelre. Néhányan úgy ítélik meg, hogy a paszabi tejátvevő nem valami kedves asszony. Hajósné pedig, a tejcsarnokos, csodálkozik az elégedetlenkedőkön: hogy 10 évig jó volt, és volt amikor kikapcsolták az áramot, hogy romoljon rá a tej... Nem mérhet magasabb zsírszázalékot, mint amilyet visznek... A csarnokot egyébként április 1-jétől egyéni vállalkozóként bérli, a szerződést a ra- kamazi Tiszatejjel kötötte, akik végül is elégedettek, hiszen a 15 százalékos haszonbért így is, úgy is megkapják. Egyszer külön kérelemre ellenőrzést is tartottak, amiről sajnos, a polgármesteri hivatal nem kapott jegyzőkönyet. A vizsgálat során valóban kevés zsírszázalékot állapítottak meg egy-két tejmintánál — mondta a csarnokos, Csakhogy ennek orvosi igazolás alapján oltás volt az oka — magyarázta Németh Zoltán, de csak a fekete tenénnél, a magyar fajtánál nem. Korábban azzal győzte meg a gazdákat a csarnokos, hogy minden hónap ötödik napján fizetni fog, s nem a hónap végén. Ezért is álltak sokan mellé, de az ígéretből végül is nem lett semmi. A polgármester nehezen tud igazságot tenni a sértett emberek között. Az viszont tényleg nem helyénvaló, hogy a tehéngazdák többsége a szomszéd falukba hordja a tejet, miközben a község közepén ott áll a csarnok. Valami megoldásnak kell talán lenni, hogy tiszta tej kerüljön mindenütt a pohárba. Nézójpont) Magyar tempó Cselényi György vonaton, tőlem nem messze két férfi a L magyar gazdaság teljesítményéről jól hallhatóan, s igen cinikusan beszélgetett. Egyikük ekképpen vélekedett: a magyar ember, de különösen a fiatalok mentalitását, munkához való hozzáállását a Suzuki gyári „balhéjuk" kitűnően jellemzi. A fiúk lejáratták az országot, s bizonyították, nem szeretnek dolgozni. Való igaz, hazánk gazdasági eredményeitől — sokakkal együtt — én sem vagyok elragadtatva, bár az is kétségtelen, élnek tőlünk rosszabbul is. De az illető Suzuki-gyárral való érvelése eléggé felidegesített. Mivel nekem nem osztottak „kártyát", nem mondhattam el, hogy én a magyar fiúkon a Suzuki-gyár- beli sztrájkjuk miatt, nem verném el a port. Szerintem, a bírálók elnézőbbek lennének, ha tudnák, Japánban a túlfeszített munka nyomán szerzett betegségekben évente több tízezren halnak meg, s a túlóra elrendelése gyakran csupán az illetékes vezető(k) belátásán múlik. De mint köztudott, Japánban a „balhézó" honfitársainknak a túlórák kifizetésével és az ételekkel is gondjaik voltak. Ez van, ezt kell szeretni (!) — mondhatják többen. Ha Európa és a világ más, technikailag és gazdaságilag fejlett részéhez fel akarunk zárkózni, nincs más választásunk, mint szenvedés árán is tanulni. Ez kétségtelen, de én mégis reménykedem. Mire alapozván? Például olvastam egy hajdani amerikai jelentést, miszerint a koreaiak a föld leglustább emberei. Az értekezletekről csaknem mindig elkésnek, s ha csak 60 percet, akkor azt még a koreai ,,pontosságnak" nevezik. A tanult emberek is órák hosz- szat szórakozóhelyekre járnak, trécselnek, s a munkájukkal nem sokat törődnek. Nem mondhatjuk, nekünk is ezt kell csinálnunk, mégis tény, manapság Dél-Koerát a gazdasági csodák színhelyeként emlegetik. Talán szólni sem kellene róla, a japánok sem szemérmesek, amikor az amerikai munkaerőt kövérnek és lustának titulálják. Azt mondják, azok munkahetei többnyire három napból állnak: pénteken már a víkendre készülnek, hétfőn pedig annak fáradalmait pihenik ki. Meglehet, számunkra sovány vigasz, de a hírek szerint, Japánban is egyre többen háborognak a túlságosan feszített munkatempó és az embernyúzó fegyelem miatt. Ez részben annak tudható be, hogy számos japán ember jár az USÁ-ba, ahol a könnyebb élettel, munkaerkölccsel úgymond, megmérgeződnek. Egyébként a „maratoni” munkaidő csökkentését a szigetországban is tervezik. Tehát a kiinduló problémára visszatérve, szerintem az igazság — mint általában — most is a kettő között van. A keményebb termelési feltételekhez a magyaroknak is alkalmazkodniuk, fejlődniük szükséges, de a jövőben a munkamániákussá- gukból valószínűleg a japánok is fokozatosan engednek. Virágba borultak a ' fürtös meggyfák Gyulaházán HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Kommentár Vesztes a néző M. Magyar László ff-, gyik napról a másik- ra lett közismert ha- zánkban egy 19 éves fiatalember. Elsősorban nem nevének kimond- hatatlansága miatt — Vujity Tvrtko — hívta fel magára a figyelmet, hanem a Jugoszláviából küldött tárgyilagos hadijelentéseivel. Míg otthon a fotelben kényelmesen elhelyezkedve, sörünket kortyolgatva követhettük nyomon a szerb és horvát csapatok be- és kivonulásait, addig Vujity Tvrtko közvetlen közelről, fegyverropogás és aknatűz közben készítette anyagait, riportjait. Önként vállalta ezt a küldetést, belső késztetésre ment ki újra és újra a véres események színhelyére, ahol szinte minden percben veszélyben forgott élete. A külföldi harcok után most itthon kell megküzdenie Vujitynak, ugyanis ösz- szetűzésbe került Pálfy G. Istvánnal, a TV Híradó fő- szerkesztőjével. Szerződést kötöttek volna, azonban a Pulitzer-díjas fiatalembernek voltak feltételei: az, hogy az anyagait ő szerkeszthesse, s ne fordulhasson elő, hogy úgy vágják meg, hogy az értelme az ellenkezőjére forduljon. A szerződés végül nem jött létre, mert Pálfy G. István kijelentette: amíg ő áll a Híradó és a Hét főszerkesztősége élén, addig ő szabja meg a szerkesztőség belső feltételeit. Sajnos, ebből a személyeskedésnek tűnő vitából leginkább mi, televíziónézők kerülünk ki vesztesen. — Esténként több millióan várjuk a TV-Híradó műsorát, s valamennyien igényeljük az objektív hírközlést. Vujity Tvrtko anyagainak távolmaradásával mi leszünk szegényebbek. A hatalmi szó, a személyi sértődöttség miatt az annyira áhított tárgyilagosság szenvedett ismét vereséget. HÁTTÉR
