Kelet-Magyarország, 1992. május (52. évfolyam, 105-127. szám)

1992-05-16 / 115. szám

Aktuális (érdesek Szerepváltás a megyeházán Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — Amikor szóba kerül, hogy Pataki József a megyei ön- kormányzati hivatal intéz­ményfenntartási osztályá­nak vezetője a rendszer- váltás előtt a megyei ta­nács művelődési osztályát vezette, mosolyogva hoz­záteszi: Azt is lehet mon­dani, hogy átmentettem magamat. ► A valóság ennél sokkal árnyaltabb, mindenesetre tény, hogy az előző rend­szerben — amellett, hogy az intézmények fenntartása a helyi tanácsok feladata volt — a szakmai munka irányítá­sa, koordinálása a megyei igazgatás hatáskörbe tarto­zott. — Korábban a művelődési osztály önálló jogi személy volt, az osztályvezető döntési jogosítvánnyal is rendelkezett. Ezzel vissza lehetett élni, de megvolt az a haszna, hogy úgy dolgozhattuk ki az egysé­ges szakmai koncepciókat, hogy előzetesen konzultálhat­tunk az érintettekkel. Igaz, a helyiekre rá lehetett kénysze­ríteni az akaratot, ez néhány esetben gyakorlati példával is igazolható. Ilyen volt az iskola körzetesítésének kierőszako­lása. Sok esetben ebben a helyiek is partnerek voltak. > Mekkora apparátussal látta el a feladatait az osztály, és mennyien maradtak? — Korábban harminchár­mán,dolgoztak az irányító ap­parátusban. Jelenleg a me­gyei hivatalban az oktatás és a közművelődés irányítására két fő van. >- Elég ez? — A megyei szinten meg­maradt feladatok ellátására — megfeszített munkával — ele­gendő. Főképpen azért, mert megszűnt az ellenőrzési funk­ció. Korábban az osztály átfo­gó és célvizsgálatokat tartott. Ezek lebonyolításához sok emberre volt szükség. ELEK EMIL FELVETELE >- Ön hogyan élte meg a lehe­tőségek beszűkülését? — A váltás számomra lel­kű: areti válságot okozott. Át kellett gondolnom, hogy amit eddig csináltunk, az valóban olyan rossz volt-e, mint aho­gyan egy 1989-ben megtartott értekezleten Gazsó Ferenc ál­dotta. A következőképpen fo­galmazott: - Önök azok, akik felelősek a magyar közoktatás je. nlegi válságos helyzetéért. Mindig arra törekedtem, hogy er bürokratikus megyei irá­nyítást szétverjem. Őrülök, hogy végre sikerült. — Töprengtem, hogy meny­nyi volt az én személyes ré­szem ebből. Arra jutottam, hogy voltak hibák — a rend­szer természetéből fakadóan is —, de tény: a megyében az 1980—90-es évek között a te­lepülések nagy részében új, korszerű iskolák épültek, kor­szerű szemléltető eszközöket kaptak. Tény, hogy a felső ta­gozatos általános iskolások szakrendszerű oktatásban vettek részt. Ez eredmény még akkor is, ha a pedagógu­sok 3,5—4 százaléka képesí­tés nélküli volt. Ebben az idő­szakban az ének-zene moz­galomban a megyében orszá­gosan kiemelkedő eredmé­nyek születtek. Ekkor kezdőd­tek a nemzetközi kapcsolatok is. Országos je­lentőségű ren­dezvényeknek adott otthont a megye: videó- szemle, karika- túra-biennálé, országos nép- művészeti kiál­lítás, a nyírbá­tori zenei na­pok, a kisvárdai várszínházi já­tékok stb. > A megyei ta­nács jól-rosz- szul, de mecé-• nása volt az el­múlt évtizedek­ben az amatőr művészeti tevé­kenységnek is. Mostanában pe­dig arról halla­ni, hogy egy­más után szűn­nek meg a cso­portok, sőt az igazán híres együttesek is a létezésükért harcolnak. A megye „megszűnésével” elszürkült az élet? — A művészeti csoportok valóban nagy számban szűn­tek meg, elsősorban fenntar­tási gondok miatt. A vezetőket rendszeresen továbbképez­tük, ez napjainkban nem na­gyon megy. Szintén pénz hí­ján. Nagyon fájdalmas a nép­dalkörök, a különböző klubok megszűnése. Mi mindig azt mondtuk, hogy ha megcsinál­játok, akkor segítünk. Mindig a helyi forrást egészítettük ki. — Azt azonban nem mon­danám, hogy elszürkülés fi­gyelhető meg. Tiszteletre mél­tó erőfeszítéseket tapaszta­lunk. Minden önkormányzat saját iskolát akar, mert rájött, hogy helyi értelmiségiek nél­kül nincs települési kultúra. Ehhez jön még az egyház stá­tusának a helyreállítása. így a lelkészek aktívabban vesz­nek részt a település kulturális életének a kialakításában. In­kább az a baj, hogy a helyi erőfeszítések mögül hiányza­nak az anyagi erők. Az a ket­tőszáz forint, ami fejenként jár a kultúrára, nagyon kicsi, és az önkormányzatok másra is fordíthatják. Maradnak a pá­lyázati pénzek. Ezekhez nem könnyű hozzájutni. Az előző rendszerben a tanácsi vezető­nek csak a megyéig kellett jönni, most már Budapesten kell megkeresni azt, aki tud is, akar is segíteni. >• Korábban minden oktatási és közművelődési intéz­mény a megyéhez tartozott. Mi maradt belőlük? — Négy gimnázium, egy szakmunkásképző, tíz gyer­mekotthon, az idegenforgalmi hivatal, a színház, a levéltár, a múzeum, a pedagógiai inté­zet. Ezekhez jött nyolc szociá­lis otthon és két kórház. >Ésa feladatokból? — A megyei önkormányzat kötelező alapfunkciója a terü­leti feladatokat ellátó intézmé­nyek fenntartása. A közműve­lődésben ilyenek nincsenek. Ettől függetlenül fontosnak tartom, hogy a megye létreho­zott egy közművelődési iro­dát. Feladata az amatőr mű­vészeti mozgalom számára fellépési lehetőségek teremté­se. Á megyei közgyűlés érzé­keli, hogy megyei érdekeket is meg kell jelenítenie. — Az oktatás területén a megyei önkormányzatra hárul — a megyei jogú város kivéte­lével — az érettségi és szak­munkásvizsga szervezése, irányítása. Középfokon a be­iskolázás koordinálása. A fen­tieken kívül a pedagógiai szol­gáltatás megszervezése. >- Bizonyos politikai körök megkérdőjelezik a megye létjogosultságát. Hogyan to­vább? — Ebben a kérdésben még nem született meg a parla­menti döntés. A kormány vé­leménye az, hogy nincs a megyére szükség. Nekem az a véleményem, hogy a területi feladatokat a települési önkor­mányzatok nem képesek el­látni, mert erre nincsen pén­zük. Egyébként pedig ez a megye már nem az a megye. Erőteljesen érzékelhető a te­lepülések és az intézmények magukra hagyottsága. Egy­más után kérnek tőlünk szak­mai segítséget. Zavarja őket, hogy nincs kitekintésük, nem tudják reálisan megítélni a munkájukat. A megye az érté­kek közvetítésében korábban is partner volt, és most is az szeretne lenni. >• Köszönöm a beszélgetést A TARTALOMBÓL: _________ • Táj és ember • Nyugtalan homokon • Tolipróba Erdelics Hajnalka: Nélküled IVí Íf| jféptcpj és siller. Mar egészen fiatalon. Mert i| I J az egész így er valamit! NcKÍÉ megadatott. JL Még majdnem kortalanoké tehetségeseké és a Éi siker madara a vállukra repül. !A Nyíregyházi Művé- || szeli Szakközépiskola fotósnövendékei. A XX'V. Or- Is m szagos középiskolái — pécsi — fotókiállítás díja- || zottjai. Az. „ezüst fokozat "-os Miskptczi “Emese és Miskplczi Orsolya, a „Bronz fokozat "-os Erdelics || ‘.Hajnalka és Nőhalmi “Krisztián. És akiket „csak." Be- É| jfcä válogattak. a kiállítás anyagáBa: Eucsok. Andrea és Sitku Ágnes. Ők. már sokat, nagyon sokat tudnak, a mesterségBől, és még töBBet a világról, az emBerről, az H életről. Ahogyan a kimerevített fénypillanat Ban meg- || mutatja rejtőzködő szépségeit. || Máthé Csaba Menthetetlen —p lőször hihetetlennek C és túl magasnak tartottam a számot,----- amely, mint kiderült, valós volt. Még soha nem is fordult meg a fejemben, hogy utánaszámoljak, vajon 100 fo­rint munkabérből az összes levonások után mennyit fizet­nek ki. Nem akartam tippelni, mert ez ritkán vált be. Ha a nyugdíj-, a társada­lombiztosítási járulékot, a szo­lidaritási alapba befizetett ösz- szeget és a személyi jövede­lemadót is figyelembe vesz- szük, akkor a munkahelyet összesen terhelő 100 forint munkabérből az állam 84-et levon és 16 marad. Ennyit kapunk kézhez. Minimális százalék eltérés lehetséges a jövedelemarányok alapján, a lényegen nem változtat: óriási az elvonás. A köztudatban a nyugdíj- és a társadalombizto­sítási járulék szerepel mint a legnagyobb tétel, amit levon­nak, a többi elsikkad, azok apró tételeknek tűnnek, vi­szont összegezve már irdat- lar pénzeket tesznek ki. Csak ezután gondoltam át, hs a szolidaritási alap száza­lékát, ahogy tervezik, ismét növelik, hiszen intenzíven emelkedik a munkanélküliek száma, akkor még jobban zsugorodik a kézhez kapott összeg. Ezt a százalékot, szerintem, már nemigen lehet tovább srófolni, mert egysze­rűen nem marad a dolgozó­nak pénze. Hogy fog megélni abból a 16 százaléknyi pénz­ből, főleg ha ezt még tovább csökkentik? Ez a 16 százaléknyi mara­dék pénz, másként nehezen lehetne megnevezni, elsősor­ban a bérből és fizetésből élő­ket — no meg a munkaadókat — sújtja igen keményen. Nem lehet manipulálni, fehéren-fe- ketén papíron szerepelnek a kifizetések, a levonások. Nincs mese, ezután be kell fi­zetni a járulékokat, el kell kül­deni az összeget az alapba, és év végén az szja-bevallás­pénztárcáink nál ugyanúgy hozzá kell adni a többihez ezt a kifizetést is. Ekkora elvonás mellett nem csodálkozom azon, hogy a zsebből zsebbe fizetések szá­ma növekszik és egyre felbe­csülhetetlen. Mindenki szá­mol, még az is, aki nem adja össze a teljes leve. ás mérté­két, csak hozzávetőlegesen a tébé- és a nyugdíjjárulék mér­tékét ismeri. A „zsebbe” jutta­tásnál a kifizetőnek nem kell a járulékos tételeket befizetni, aki kapja a pénzt, az mentesül a személyi jövedelemadó alól, mivel nem vallja be ezeket a tételeket. Az egyik oldalon minden ki­fizetés papírén szerepel és csak a 16 forint marad, a má­sik oldalon minden kifizetés zsebből zsebbe történik és a 16 forint akár 50, akár 100 is lehet. Utóbbinál ki sem ejtik azt, hogy bruttó, mindent net­tóban számolnak. Most mond­ják meg, melyik éri meg job­ban? A saját érdekem is azt kívánja, hogy az utóbbira sza­vazzak, de hiába, nekem sem marad több a 16 forintnál. És bármennyire keménynek és súlyosnak találom az elvo­nást, és szorgalmazom, hogy az állam ne csak a bérből és fizetésből élőktől hajtsa be azt a pluszbevételt, amit a másik oldalról, a zsebből zsebbe fi- zetésűektől nem tudja. Ha va­lamilyen szakembert hívok egy munka elvégzésére, szin­te természetesnek tűnik, hogy előveszem a zsebemből a pénzt, odaadom neki. Nem vagyok érdekelt abban, hogy ő számlát adjon nekem. Es abban a pillanatban, amikor odaadom a pénzt, nem is gondolom át, hogy ő ezután nem adózik, emiatt többek között az én adóterheimet is növeli az állam. Játsszunk egyenlősdit, de hogy? Erre már annyi variáció született, de egyik sem vált be. Ilyen volt többek között az is, hogy valamennyi kifizető­nek kötelező volt adóelőleget levonni. Az adóbevalláshoz és elsősorban az adóvisszatérí­téshez így valamennyi össze­get be kellett volna vallani. A kifizető pedig a kifizetett pén­zekről a tárgyév március 31-ig tételes kimutatást ad az APEH-nek, amely számítógé­pen összegzi: mindenki beval­lotta a tételeket? —1 iszont az adóelőleg- 1/ levonás körülmé­nyes, iszonyatos ------- papírmunkát igény­lő volt, csak részben érte el célját, meg is szüntették. Újabb változatot várunk, olyat, amelynél a 16 forint helyett mi is legalább 30-at vagy akár 50-et is kézhez kapunk. A KIM hétvégi melléklete KMgaléria ‘/otósteíe tseßefj

Next

/
Thumbnails
Contents