Kelet-Magyarország, 1992. április (52. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-09 / 85. szám
1992. április 9., csütörtök OLVASÓINK LEVELEIBŐL Kelet-Magyarország 11 Jé lapot tárnunk! vg» Nevet a markába! Okosabban adni TISZTELT SZERKESZTŐSÉGI Az önkormányzatok figyelmébe szeretném ajánlani az alábbi javaslatomat, amely hiszem, hogy egész társadalmunkat érinti. Az elszegényedés napjaink súlyos problémája. Ellené leggyakrabban, sajnos, csak segélyek formájában küzd- hetnek feletteseink. EzeK- re a segélyekre főleg több- gyermekes családoknak van szüksége. Iskoláztatásukhoz szinte minden ön- kormányzat biztosítja a támogatást. A baj ott kezdődik, hogy a lumpen családoknál ez a pénzösszeg nem mindig szolgálja a célt. Javaslatom az lenne, hogy a segélyek egy részét ne a szülő vegye lel, hanem a pedagógus, aki számlák ellenében elszámol azzal, azaz: befizeti belőle a tanítványa étkeztetését, megvásárolja a szükséges iskolai felszereléseket, ezáltal biztosítható lenne a tanulók zökkenőmentesebb iskolába járása. Nyugdíjas pedagógus vagyok. Családom több tagja aktív nevelő, ennél fogva tapasztalatból tudom, hogy mennyi gondot okoz az, ha nincs megfelelő felszereltsége a tanulónak, és azt is tapasztaljuk, hogy a nyújtott segélyek sokszor a kocsmákban kötnek ki (tisztelet a kivételnek!) Remélem, hogy a cél érdekében a plusz feladatot valamennyi osztályfőnök fel is Vállalja, mint ahogy erre már néhány iskolában példa is van. Lippai Margit ny. pedagógus Fényeslitke Egy kis optimizmust Olvastam a Kelet-Magyarország március 17-i számában megjelent Mozaikok c. írást. Megdöbbentett, hogy az ősz hajú néni nem tudja kevés nyugdíjából kifizetni a gáz- és vízdíjat. Hogy a fiatal pár sokat töpreng, fanyalodjon-e segélyre. Hogy a kukázó mérgesen csapta le a konténer tetejét, mert a felsőrészt valaki telerakta falevéllel. Mindezt értem. Egyet viszont nem. Pontosan az a szerző ír ilyen hangvételű cikket ? Korábban — beosztásánál fogva — járta a járás falvait, ezeket a jelenségeket nem tapasztalta? Nem hiszem! Csak akkor nem volt szabad látni. Hát még írni. Az öreg néni nyugdíja ugyan kevés, de azt már írásában nem tette hozzá, hogy ne keseregjen, mert ebben az évben kétszer emelik a nyugdíját. Azt a kis- nyugdíjat Önöktől kapta. Biztosra veszem, aki most kukázik, az az előző rendszerben is azt csinálta. Március 15-én Göncz Árpád a megbékélésre szólította fel az ország népét, még az újságírókat is. Az Ön kis cikkecskéje tele' van tinóm uszítással. Javaslom, hogy írásaiba próbáljon egy kis optimizmust belecsempészni. Tisztelettel: Mártha Sándor TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! A Kelet-Magyarország 1992. március 30-án megjelent „A pénzbehajtók négyen járnak” című írásához néhány észrevételt szeretnék tenni: A cikkből egyértelműen megállapítható, hogy az írója az adósok védelmére kel és elítéli a hitelező követelését, illetve á pénzbehajtásnak ezt a módját. Nem titkolt szándékkal a közvéleményt igyekszik a becsületes hitelezők ellen hangolni. A több évtizedes kereskedelmi tapasztalatokra építve az én véleményem merőben ellentétes a szerző véleményével, azzal együtt, hogy nem vagyok híve az erőszakos módszernek. A konkrét esettől elvonatkoztatva (hiszen nem ismerem a cikkben szereplő adóst és hitelezőt), aki az üzleti életben dolgozik, nap mint nap tapasztalhatja, hogy most már tűrhetetlen az országban uralkodó fizetési fegyelmezetlenség. Itt mindenki tartozik valakinek. A gazdasági és pénzügyi A Népjóléti Minisztérium Család-, Gyermek- és Ifjúságvédelmi Főosztályának vezetője meghívásunkra március 5-én intézetünkbe érkezett. A főosztályvezető úr az utóbbi hónapokban többször tett — véleményünk szerint nem megalapozott — nyilatkozatokat a gyermek- és ifjúságvédelem mai helyzetéről, ezért kértük, nézze meg intézetünket személyesen és kölcsönösen cseréljünk véleményt. Nyíregyházára délelőtt 11 órakor érkezett, találkozott a városi és megyei önkormányzati vezetőkkel. Fél 3 óra tájban lépett be intézetünk kapuján. _ Körülbelül 60—70, a gyermekvédelemben dolgozó, azzal kapcsolatban álló ember várta, akiknek egy része órákat utazott lakóhelyéről Nyíregyházára. Á főosztályvezető úr azzal kezdte, hogy nem sok ideje van, mert 4 órakor indul a vonata Budapestre. A látogatását nagy érdeklődéssel váró nevelők, családsegítők, intézeti munkatársak, nevelőszülők, családsegítők, az Egészségügyi Főiskola képviselői, a szociális munkásképzésben résztvevő főiskolai hallgatók csalódással fogadták bejelentését. Az elhangzott kérdésekre a főosztályvezető úr azzal kerülte meg a válaszokat, hogy. elmesélte sa ját nevelőszülői kudarcát, amelyért a Fővárosi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetet tette felelőssé. Miután az a véleményünk, hogy a leendő gyermekvédelmi törvényt nem a gyermekvédelemben dolgod zók alkotják és szükség volrendszerünk fogyatékosságait, joghézagait és a jog tehetetlenségét kihasználva né- hányan már komoly vagyonokra tettek szert (egv fillér befektetés nélkül) azáltal, hogy a vásárolt áru értékét nem fizették meg! Azért szólok szenvedélyesebben erről a témáról, mert az általam vezetett kft. is hasonló cipőben jár, mint a cikkben szereplő hitelező. Az elmúlt évből több millió forintos kintlevőségünk van, amit jogi eszközökkel behajtani nem lehet. Másfél év alatt egyetlen forintot sem tudtunk bírósági úton behajtani. Egyértelmű, hogy nekünk is a pénzbehajtás más módszeréhez kell folyamodni... A cikkben említett „megfélemlítést” nem tartom elítélendőnek, mert a hitelező a saját pénzét követeli. Ha a cikkírónak valaki egv éve tartozna 2 millió forinttal (amit jogi úton behajtani nem lehet) bizonyára nem válogatna az eszközökben. Jelenleg is egyre nő az adósok tábora, és mind több becsületes hitelező megv tönkre. A hitelezőnek bankna szakemberek bevonására, reméltük, hogy közös élménycserénk konstruktív javaslatokat fog eredményezni. Ez az illúziónk hamar szertefoszlott, ilyenre sor sem került. A főosztályvezető nem nézte meg az intézetet, hanem távozása előtti utolsó percekben kijelentette, hogy a saját és kollégái agyában megszületett az elképzelés, hogyan kell átalakítani a gyermekvédelmi rendszert. Úgy gondoljuk, a demokrácia azt jelenti, azok is kifejthetik álláspontjukat bizonyos dolgokkal kapcsolatban, akik nem ülnek minisztériumi főhivatalokban. Az országban közel 30 ezer, Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében 2700 gyermek jövendő sorsáról van szó, ezt nem döntheti el néhány ember. Az újságokban tett nyilatkozatai alapján a gyermek- védelemben dolgozók felkészültsége igen hiányos. Ez sérti a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet dolgozóinak . önérzetét, de úgy gondoljuk, nemcsak a mi megyénkben, hanem szerte az egész országban. Meghívásunk célja az volt, győződjön meg ő maga az intézetben folyó munkáról és állapotokról. Ám erre sajnos, nem jutott ideje. Nagyon szeretnénk párbeszédet kezdeményezni a főhatósággal. Az ágazatban dolgozók nem zárkóznak el a továbbfejlesztéstől. Tudjuk, hogy annak egy része pénzkérdés, másrészt viszont az irányító hatóság, a szakember-garnitúra és a segítőhálózat együttműködése, együtt gondolkodása. (21 aláírás) kölcsönt kell felvenni 40 százalékos kamattal ahhoz, hogy talpon maradjon — az adós meg nevet a markába! A megbízhatatlan vállalkozók miatt (sajnos, ez a többség!) a készpénzfizetést kell általánosítani, mert tapasztalataink alapján most már nemcsak a magánvállalkozók, gmk-k, kft.-k, tsz-ek fizetésképtelenek, hanem az áfészek egy része is! Mi abból az álláspontból indulunk ki, hogy ha egy kereskedő nem fizet határidőre, feltételezzük, az árut nem tudta eladni. Ebben az esetben az árut visszahozzuk minden erőszak és joghátrány nélkül. Ugyanis az áru mindaddig a szállító tulajdona, amíg az ki nincs fizetve. A cikkíróval ellentétben én arra buzdítom a vállalkozókat, hogy becsülettel fizessenek a számlán feltüntetett határidőre, mert ezzel elkerülik a 44 százalékos késedelmi kamatterheket és nem lesznek kitéve a várható zaklatásnak. Szinyei Bertalan ügyvezető igazgató KELET-BOR Kft. Sóstóhegy A Kelet-Magvarország 1992. április 1-jei számában megjelent egy fotó a penyi- gei templomról, és vandál módon letarolt környezetéről. Én, Barkaszi Sándor, a győrteleki református egyház nyugdíjas, de még szolgáló lelkésze nagy megdöbbenéssel olvastam és szemléltem a Kelet-Magyarország április 1-jei számában megjelent közleményüket és fotójukat. Szomorú és megdöbbentő látvány amit láthatunk és olvashatunk. Letarolták a penyigei ref. templom szép környezetét, kivágták az általam harminc éven keresztül ápolt és gondozott fenyő- parkot. 1960—1990-ig voltam penyigei ref. lelkész, és féltő gonddal ápoltam, ültettem és neveltem ezt a szép fenyőligetet. Festők és fotósok, tévések és újságírók, mindmind megálltak, és lencsevégre kapták a szép környezetet. Most úgy néz ki, mint a Szahara sivatag. Ott árválkodik a templom és parókia. Ügy néz ki, mint egy siralomvölgy. Én 1990-ben eljöttem onnan, de amit most láthattam, az a fájdalom és a felelőtlenség érzetét váltotta ki bennem. Így akarják a templomot rendbe tenni? Én szép rendben hagytam ott, százezer forintból ma is szépén rendbe lehetne lenni. Jobban oda kellett volna figyelni Balogh Tihamér esperesnek, és ez a felháborodás nem borzolná a szatmári emberek kedélyét. Talán teljes kártérítésre kellene ítélni a vandalizmusért a felelősöket. Tisztelettel: Barkaszi Sándor Szétfoszlott illúziók A Kelet-Magyarország 1992. március 30-án megjelent cikkében és a jelzett bizonytalanság eloszlatására közöljük, hogy a bérlőktől kapott információink szerint nem lesz pénznyerő automatás játékterem a Nyírvíz palotában, mivel a Szerencsejáték Felügyelettől a vállalkozó nem kapott engedélyt. Az újságírói szándékot nem ismerve ez ügyben egy kiragadott kérdésre adtunk korábban részinformációt. A szerkesztői megjegyzés, mely az üzletnyitás ügyében pártatlanságot jelez, ugyanakkor a hivatalos eljárás ellen foglal állást, bennünket is véleménynyilvánításra késztet... A szerencsejáték-szervezés korábban kizárólag állami monopólium volt. és a lehetőség vállalkozásba kerülésével erősen centralizált maradt az engedélyezési eljárás és az állam elvonási rendszere. Az ezzel kapcsolatos engedélyezési forma tehát messze nem azonos a polgármesteri hivataloknál gyakorolt vállalkozások engedélyezési eljárásával. A szerencsejáték-szervezés ma Magyarországon szigorú szabályokhoz kötött és speciálisan ellenőrzött tevékenységnek minősül. Az engedélyezés iránti kérelmet a vállalkozónak a fővárosban működő Szerencsejáték Felügyelethez kell benyújtani, ahol először a kérelmező személyi alkalmasságát vizsgálja meg a hatóság. Ennek megítéléséhez szükséges dokumentumok: 30 napnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány, valamint az önkormányzatoknál beszerezhető szabálysértési priorálás, valamint adóhatósági igazolás. E dokumentumok alapján a Szerencsejáték Felügyelet igazolást ad ki a személyi alkalmasságról, melynek birtokában a vállalkozónak kérni kell a helyileg illetékes építési hatóság nyilatkozatát arról, hogy az üzlethelyiség megfelelő-e játékterem kialakítására. valamint a jegyzői nyilatkozatot arra. hogy ellátási szempontból nem emel kifogást a játékterem megnyitása ellen. A helyi szákhatósági nyilatkozat szól arról is, hogy a játékterem tervezett helyének 200 m-es körzetében van-e egészségügyi, oktatási és egyházi intézmény. Ebben az esetben ugyanis a vonatkozó törvény szerint e tevékenység gyakorlása nem engedélyezhető. Amennyiben önkormányzati tulajdonban lévő üzlet- helyiségről van szó, az üzlet bérlőjének a hasznosítással kapcsolatos szerződést is be kell mutatni engedélyezésre a kiutaló hatóságnak. Az ügyintézés során tehát nem oktalan huzavonáról volt szó, hanem egy körültekintően szabályozott, hosszadalmasabb hatósági eljárásról, mely érthető is, ha az országban csak egy engedélyező főhatóság létezik szerencsejáték-ügyekben Ehhez tartozik viszont, hogy a szakhatósági véleményeinket minden esetben 5—6 napon belül megadjuk. Visszatérve a QUEENS Club történetéhez — melyet önkormányzati tulajdonban lévő épületben terveztek megvalósítani — itt 200 m- en belül oktatási és egyházi intézmény található és tudni véljük, hogy az érintett in- tézménytek is tisztában voltak jogaikkal. Végül a szerkesztői .megjegyzéssel szemben mi nem a hatósági eljárást, hanem azt a magatartást tartjuk „elképesztőnek”, hogy a piaci élre kerülés érdekében egyes vállalkozók óriási befektetést kockáztatnak a tevékenységre jogzosító engedély és a konkrét jogi feltételekről történő tájékozódás nélkül. Szomorú tapasztalati tény, hogy városunkban pl. 1991. évben minden második engedély nélküli vagy engedélytől eltérő építkezés is valamilyen vállalkozáshoz kapcsolódott. Kondomé dr. Kán Elvira Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala A bűnözés háttere TISZTELT FŐSZERKESZTŐ ÚR! A február 6-i számukban a „Jó lapot kívánunk” című rovatukban megjelent Király Béta Szamostatárfalva. „Intő példa” című cikke. Abban igazat adok neki, hogy senki nem születik bűnözőnek. csak azzá lehet tenni, de nem azért, mert nem szeret dolgozni, ahogy ő írja, hanem azért, mert évekig nem tud elhelyezkedni ebben az életkörülményben, ami van és ha letelik a munkanélküli-segélye, nem vagyok benne biztos, hogy így vagy úgy, de a lopást fogja választani. A mi környékünkön nagyon szegény emberek élnek, zömével akik igazán megbecsülik a forintjaikat és igy sem tudnak kijönni a fizetésükből illetve a nyugdíjukból, az egyre növekvő áremelkedések miatt. Mert ha mások lennének az életkörülmények, akkor biztos lennék benne, hogy nem volna ennyi bűnözés ha minden embernek munkát tudnának biztosítani, mert azzal a kevéske munkanélküli-járadékkal nem nagyon rugódozhat senki, különösen az nem, akinek két kiskorú vagy több gyermeke van és emellett albérletet is fizet. Írja továbbá, hogy hazánkat nem fenyegeti külső katonai veszély. Szerintem a cikk írója nem néz tv-t, illetve nem olvas újságot. Gondolok a horvátországi eseményekre vagy a körülöttünk lévő többi országra. Mindenütt baj és gond van. Naponta kopognak be hozzánk is pénzért, román állampolgárnak adják ki magukat, holott: nekünk is nehéz a megélhetés. Tisztelettel• Kéninger Andrásné Nyíregyháza, Kéz u. 20 B. Ezek után jogom van feltételezni, hogy a kiadvány inkább szórakoztató. mint hasznos. Abban viszont tökéletesen igaza van, mit szinten az előszavában említ „Az információ időt, pénzt, fáradságot takarít meg, na és persze egy év múlva még alaposabb, teljesebb munkát kell végezniük.” Így legyen. Kiss Csaba vállalkozó A SZERKESZTŐSÉG FENNTARTJA MAGÁNAK A JOGOT, HOGY A BEKÜLDÖTT LEVELEKET rövidítve KÖZÖLJE. A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA AZ OLVASÓK FÓRUMA, A KÖZÖLT LEVELEK TARTALMÁVAL A SZERKESZTŐSÉG NEM FELTÉTLENÜL ÉRT EGYET. Nem nyit! Siraioiiölgy Pontatlan a Városi Címtár? A Polgármester Úr a Városi Címtár 1992. évében megjelenő kiadványának előszavában — nyilván jó szándékkal — azt írja — és ebben nem érthetek Önnel egyet —, hogy „segíti városunk lakosait, vállalkozóit.” Mindenki hasznosan forgathatja, és jól szolgálja Nyíregyháza polgárainak mindennapi életét. Nos — és ezt alant be is bizonyítom — számomra inkább bosszúságot és költséget nyújtott és okozott. Terveim megvalósításához szükségem lett volna egv íntő- és egy rézművesmés- terre. örültem, hogy e régi mesterségnek még vannak művelői itt Nyíregyházán. Felcsaptam tehát a kiadvány 29. és 32. oldalát, és már mentem is az ott szereplő :ímre. M. Z. öntőmeslert azonban hiába kerestem a Blaha Lujza sétány 41. sz. alatt. Fél napos utánajárás Után megtudtam, hogy Nyíregyháza, Kodály Zoltán u. 30. szám alatt lakik és mellesleg a Főtaxinál taxizik. Ugyanígy jártam V. M. bronz- és rézművesmesterrel is. Öt ugyan megtaláltam a megadott címen, de mivel mezőgazdasági kisgépet nem vittem magammal. így nála sem értem célt. Ö ugyanis ilyen gépek javításával foglalkozik.
