Kelet-Magyarország, 1992. április (52. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-07 / 83. szám
1992. április 7., kedd HATTER Kelet-Magyarország 3 Érezzék a közelséget Mit tud elintézni a képviselő? Tunyogmatolcs (KM — Kovács Éva) — Zsúfolásig telve a Tunyogmatolcsi Polgármesteri Hivatal. A folyosókon kisebb-nagyobb csoportok, a nagyterem előtt fejkendős öregassszonyok. Beszélgetnek, ki halkabban, szinte titkolva a mondanivalót, ki hangosabban, méltatlankodva sorolja a baját. Gondjuk, problémájuk változó, céljuk azonban egy: Vargáné Piros Ildikó parlamenti képviselőt várják, tőle remélik, hogy panaszaikat megismerve lehetőleg mihamarabb orvosolja is azokat. Késői kívánság — Az uram ügyében jöttem — mondja özvegy Dávid Fe- rencné, kezében elhunyt férje katonakönyvét szorongatva^ olvastam az újságban, hogy a nyugati hadifoglyok pénzt kapnak. Már két levelet is írtam. Egyet a kárpótlási hivatalnak, egyet meg a belügyminiszternek. Ezt az utóbbit már több mint egy éve adtam fel a postán, ha hiszi, ha nem, válasz még azóta sem érkezett. Dávid néni nyugdíjkiegészítést szeretne elhalt férje után, főképp azóta, amióta tudja, vannak, akik ilyen címen külön is kaptak pénzt. Míg a féltve őrzött, sárguló papírokat rakosgatja, szomszédjából, a hetvenéves Deli Lajosnéból is kitör a panasz. — Nagy bajom van nekem — kezdi szinte sírva. — Tízezer forint adót vetett ki rám a tanács, mert van 540 „kadrát” földem. Azt is azért hagytam meg, mert beteges vagyok, gondoltam vénségemre valaki eltart majd érte. Hiába jöttem többször is a hivatalba, azt mondták, ez a törvény. Hát épp ezért vagyok itt. Szeretném megtudni a képviselőtől, ugyan ki tanál ki ilyen törvényeket...? Ha ezt nem lehet megváltoztatni, én felakasztom magam — tör ki belőle újult erővel a sírás. — Kire számolhatok én? A fiam 46 éves, nőtlen, beteges. A jegyző meg azt mondta, ha építek a telekre, nem kell kifizetni az adót. Csak azt nem mondta meg, hogy miből építkezzek... — Én a tejjegyről kérdezek — tolja félre,a panaszkodót a fiatal Kiss Árpádné.— Négy kiskorú gyermekem van, leszázalékolt rokkantnyugdíjas vagyok. A polgármester mégis azt mondta, nem jár nekem a tejjegy. Van más bajom is: megpróbáltunk építkezni, telkünk volt, kihordtuk a sódert. Kértük az első lakáshoz jutóknak járó támogatást. Először azt mondták, a bizottság dönt. Utána meg azt, hogy nem adnak, mert nem vagyunk fizetőképesek. Honnan tudják — néz szét harciasán —, hogy nekem mennyi a pénzem? Még azt is mondták, azért nem kapunk, mert szépen járunk. Hát már ez is baj? A cigány csak koszos lehet? Cigányképviselő Még sorolná a panaszokat, amikor a mellette álló Kiss Ferenc vág a szavába: — Legyen Matócson is cigányképviselő! Ha máshun van, itt miért nincs?! — csattan a hangja, nekem meg a polgármester szavai jutnak az eszembe. Az imént mondta, hogy Tunyogmatolcs lakosainak száma összesen 2754 fő, a népesség egynegyede cigány, de az iskoláskorúak közül már minden harmadik ehhez a csoporthoz tarozik. — Lesz az is — mondja szinte megmásíthatatlanul, s lép közelebb Kiss Ferenc — Itt etnikai kisebbségi képviselő lesz, már el van kezdve a dolog. Jártam Gyarmaton, beszéltem a jegyzővel is, megígérték. * Az emberek hirtelen mind egy irányba fordulnak. Megjött a képviselőnő, kezdődik a fogadóóra. Igaz, pontosabb lenne fogadóórákról, vagy fél napról beszélni, mert a jelenlévők, a meghallgatásra várók sora szinte állandóan nő. Az egyik várakozó csoportban bőrdzsekis fiatafember viszi a szót, a huszonkilenc éves Soltész Bertalan, aki egyéni vállalkozó. — Azt szeretném megkérdezni Vargáné Piros Ildikótól, hogyan lehet szétosztani azt, ami nincs? Azt a téeszt, amelyiknek több a tartozása, mint az összes vagyona? Már csak azért is érdekel bennünket a válasz — néz körül egyetértésre várva —, mert egyesek máris nagyon jó vásárt csináltak azzal a vagyonjeggyel, ami mögött állítólag nincs is vagyon! Mert ha mégis van, ha ez lehet, akkor mi is vennénk belőle! Gazdálkodó vagyok, bérelt földön termelek, jól jönne nekem is. Másról is kérdezni akarok — folytatja. — Olyan sokat ír az újság a mezőgazdaság támogatásáról, de nem tudjuk mégsem, ilyen ügyekben hová fordulhatunk. Lennénk itt páran, akik hitelt kérünk... Panaszfalak A képviselői fogadóórák egyféle panasznapok, amelyeken a választópolgárok választottjuktól várnak segítséget. E találkozások haszna kettős: a személyes találkozás során; az egyéni problémák megismerésén keresztül az országos gondokról is közvetlen képet kapnak a képviselők. Az egyes esetek csep- penként jelentik a tengert, az országos bajokét. S hogy az állampolgárok mit várnak a képviselőktől? Ahogyan Rádi Miklós, Tunyogmatolcs polgármestere mondja: —...hogy meghallgassa a falun élők gondját-baját, s ennek a legfelsőbb fórumon, az országgyűlésben is hangot adjon. Nemigen akar mást Tunyogmatolcs többi lakója sem... Képviselőjükre várnak a tunyogmatolcsi gazdák... Tárca zokat is anya szülte, akik az eddigiek során ütötték meg a főnyereményt — morgolódom magamban, miközben három lehetséges öttalálatos szelvényt surrantok az ütött-kopott, zöld ládikába. Miért ne lehetnék most én a szerencsés, akinek valamelyik kombinációját kifújná, emelné, szuszogná az a masina péntek délelőtt a televízió stúdiójában. Teremtő IstenemI Egy szekéralja pénz állna a házhozI Ahogy így belegondolok, valószínű, hogy napokig csak kukorékolni tudnék, mert a feltörő öröm miatt tagolt emberi beszédet nem diszponálna megbuggyanni készülő agyam, hiszen számba venni is képtelen lenne mindazt a lehetőséget, ami egyszeriben megnyílna előttem. Attól kezdve. .. Tényleg, mi lenne attól kezdve ? Attól kezdve jönnének rokonok, barátok, ismerősök, akik valaha segítettek rajtam és azok is, akik csak segítettek volna, csak hát én nem szóltam. Jönnének az osztálytársak: aki súgott a fizika felelésnél, aki odaadta az orosz leckét és az is, aki azt a ronda lányt lekérte a tánciskolában. Jönne a szomszéd, aki rám való tekintettel halkította le a rádióját és az, akinek én halkítottám le ordítozó gyerekét, amitől állítólag ma is kisebbségi érzése van, pedig már egyetemista. Aztán a régi kollégák, akik egy szalmaszálat sem tettek keresztbe nekem és azok is, akik keresztbe tettek, hiszen az ő jóvoltukból nem kell magyarázkodnom, érdemtelenül szerzett vagyon, hírnév és hatalom dolgában. Mi sem természetesebb, hogy megkeresnének munkanélküliek, de sajnos munkakerülők is és előbb-utóbb menekülni volnék kénytelen a menekültek elől. Ekkor ajánlanának páratlan befektetési lehetőségeket bajba jutott bt-k és kft-k, de a segítségemmel menten kiutat látnának azok a kis-, közepes és nagyvállalatok, amelyek fölött már összecsaptak a hullámok. Eredményeiket sorolnák a lerongyolódott sportegyesületek, díjaikat az alulfoglalkoztatott művészek. A jótékonysági egyletek, alapítványok bálokat rendeznének a tiszteletemre, ami lehetővé tenné, hogy csak úgy áttáncoljak az életemen. A feltalálókat, félreismert zseniket és szélhámosokat a rendőrség és cserkészcsapatok tartanák távol tőlem, mondanom sem kell: nem ingyen. Megkeresnének a bajba jutott települések, csakúgy mint a hátrányos helyzetű megyék, továbbá szakmai érdekképviseleti szervezetek, a tarthatatlan állapotokra hivatkozva. A parlamenten kívüli pártok segítséget kérnének ahhoz, hogy legközelebb bekerüljenek, az ellenzék ahhoz, hogy győztesen kerüljön ki a legközelebbi választási küzdelmekből. A koalíció megnyugtatna, hogy nekik a döntetlen is elég, ha meg tudják fizetni az árát. A kormány nyílt levélben fordulna hozzám, hogy ne nézzem tétlenül a nemzetgazdaság deficitjét. /- eghallgatnám az Irokéz írószö- *71/7 vétség Független Faliújságjá- -/r*~ nak főszerkesztőjét arról, hogyan tudnám segíteni rendszeres megjelenésüket és mérlegelném Mongol Magasföld sportóinak kérését, hogy támogassam kijutásukat a barcelonai olimpiára. Épp a Grönlandi Demokratikus Ellenzék demokratikus delegációja volna távozóban tőlem, megjelenne a 70 centi- méteres nagy mellű UFO-démon és leszólítana ultrahangján, hogy van egy ötlete... Tetszene tudni mit? Én már kiegyeznék egy négyesben is. Balogh Géza urcsa előrejelzéssel */- állt elő tavaly ilyen- J kor lapunkban az egyik kollégánk. Az alma ára hamarosan vetekedni fog a déligyümölcsével, jósolta, s az sem rendítette meg, hogy a pályatársak jó része ironikusan mosolygott ezen. Az igazat megvallva e sorok írója is közéjük tartozott, hiszen a falujárásai során szerzett tapasztalatai gyökeresen mást sugalltak. A kolléga szavainak megalapozatlansága különösen az őszön volt szembetűnő, amikor néhány almázó barátja szüretre invitálta. Szépen rendben tartott fák, csodálatos gyümölcstől roskadozó ágak, úgy tűnt akkor, Szabolcsban ha nem is kolbászból, de legalább almából fonják majd a kerítést. Akkor még reménykedtek a gazdák, pedig az elmúlt évek tapasztalatai óvatosságra inthették volna őket. Hiszen összeomlott már a keleti piac, a nyugati próbálkozásaink pedig sorra zátonyra futottak. Ám nem gondolt minderre szedés közben a sok kistermelő, a rogyásig megrakott fáktól nem látták — vagy nem akarták? — a folyamatosan gyülekező felhőket. Később aztán persze hogy beütött a ménkő, a hazai forgalmazók is unottan turkáltak a szabolcsi almában. Sebaj! — gondolhatták joggal a kívülállók, ha már annyi az alma, hogy Tiszát lehetne rekeszteni vele, legalább olcsó lesz a boltokban. Úgy november táján mondtuk is az írásunk elején szereplő kollégánknak, hogy látod-látod, bolondságokat beszéltél. Méghogy az alma ára vetekedni fog a déligyümölcsével...! S lön április, megyek a városban, s megállók az egyik zöldségesstand előtt. S mit látok? A narancs hatvan, az alma ötvenhét forint. Piacgazdaság, kereslet— kínálat, meg efféle közgazdasági törvényszerűségekkel próbálom nyugtatgatni magam, nem sok sikerrel. Ami persze nem baj, hiszen ez az elképedt grimasz tulajdonképpen csupán az én magánügyem. De mi lesz akkor, ha a sok ezer kistermelő elégeli meg a kereskedők gátlástalanságát...? Meggy-, szilva- és almafa kerül a bak- talóránt- házi Dózsa Tsz idén telepített gyümölcsösébe. Képünkön a meggyfák helye készül BALÁZS ATTILA FELVÉTELE Kommentár Szívdobogás Dr. Szilágyi Attila r* z Egészségügyi VÍZI lágnap témája 1992-ben a szív egészsége. Nem véletlenül. A világon évente 12 millió ember hal meg szívinfarktus, vagy agyvérzés következtében. Hazánkban egy közepes város lakosságát teszi ki a szív- és érrendszeri betegségben egy év alatt meghaltak száma, s ez évről évre emelkedik. De milyen betegség ez? Járvány? Sorscsapás, mellyel szemben teljesen védtelenek vagyunk? Szerencsére nem erről van szó. Az Amerikában és Nyugat-Európá- ban kifejezetten csökkenő előfordulás igazolja, hogy odafigyeléssel, szívós erőfeszítéssel a veszély mérsékelhető. Több tényezőről tudjuk, hogy nagy mértékben hozzásegít a koszorúér- betegség, a szívinfarktus létrejöttéhez. Első helyen áll a dohányzás, melyből már napi 4—5 darab is jelentősen növeli az infarktus veszélyét. Sajnos, hasonlóan veszélyes a passzív dohányzás is. A kezeletlen, vagy rend- szertelenül kezelt magas vérnyomás szintén hatalmas mértékben hozzásegít az infarktus, illetve az agyvérzés kialakulásához. A vér magas zsírtartalma, a koleszterinszint emelkedése is többszörösre emeli az infarktus kockázatát. Mindhárom tényező olyan, ahol a változtatás lehetősége jórészt a saját kezünkben van. Kétségtelen tény, hogy Magyarországon egyre nő azoknak a száma, akik az étkezésnél nem a koleszterintartalom szerint válogatnak, hanem azt eszik, amire éppen telik. De a dohányzás abbahagyása nem pénz, hanem csupán akaraterő kérdése. S akik nem tudnak, vagy nem akarnak lemondani erről az élvezetről, legalább nem dohányzó embertársaikat hagyják szabadon lélegezni. Az életünk minden területén jelentkező stressz az egyik legfontosabb okozója lett napjainkban az infarktus és a hirtelen halál bekövetkeztének. Ha már elbújni nem is tudunk előle, a munka után beiktatott séta, kocogás, kikapcsolódás segít a szervezetnek lazítani, kipihenni magát, s felkészültebben fogadhatja a következő napi feszültségeket. Veszélyben van tehát szívünk, de nem vagyunk teljesen védtelenek, mert a veszély jó részét mi magunk okozzuk. Gondoljuk ezt végig mindnyájan, s segítsünk neki erőnkhöz mérten, mert a szívünknek holnap is dobogni kell — ha hagyjuk. Néző^oní) Drága alma Csendélet biciklikkel a polgármesteri hivatal szomszédságában * A SZERZŐ FELVÉTEL
