Kelet-Magyarország, 1992. április (52. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-04 / 81. szám

1992. április 4. A ‘-Kefet-Magyarország hétvégi mellé lelete 9 Színpadról a pincébe Eltáncolom az életem Bodnár István Nyíregyháza (KM) — Iro­dalomtanár, népitáncos, ko­reográfus és mindemellett néptáncórát is tart a nyír­egyházi örökösföldi általá­nos iskolában. Szilágyi Zsoltnak, a Nyírség együt­tes táncosának valóban éle­te a néptánc. Mint mondja: életforma. Főiskolás kora óta — jó tíz éve — a tánc szerelmese, megszállottja. Alapos ismerője ennek a népi kultúrának, hisz ő a jóne­vű Nyírség együttes egyik szellemi irányítója, a táncok betanítója, azaz koreográfu­sa. — Csodálatos kincsünk a néptánc — vallja. A mai fiata­lok egy nagyon szűk körtől el­tekintve diszkótáncokat jár­nak, amely elidegenítő érint­kezési forma. A néptánc vi­szont valóban arra szolgál, hogy az embereket közelebb hozza. A táncos állandó kap­csolatban áll a társával, le­gyen az lány vagy fiú, minden mozgását, gesztusát figyelnie kell, máskülönben a kontaktus megszakad, a tánc lényege vész el. A néptánc kifejezési forma, talán több is mint a beszélgetés, kiválóan alkal­mas kapcsolatteremtésre. (Zsoltot a feleségével is ez hozta össze.) A táncot pedig környezeté­ben, hangulatában lehet iga­zán megismerni. Zsolt ezért gyűjtőként rendszeresen járja a környéket, különös elősze­retettel Erdély falvait, telepü­léseit. — Talán Erdélyben őrizték meg máig is leginkább ezt a tiszta népi művészetet. Erdélyben nemzedékről nem­zedékre száll a népművészet, így a néptánc is, hisz a meg­maradás egyik formája. Meglehet, hogy Szilágyi Zsolt jobban ismeri a bemuta­tott lépéseket, figurát, mint maga az „adatközlő”, mégis a lakodalomban, keresztelőn vagy más jeles alkalmakon fontos a viselkedési formák megismerése. A népi tánc komplex mű­vészet, hisz a népművészet sok ágát foglalja magában. Nemcsak a népzene ismere­te és elsajátítása szükséges, a népviseletek tudójának is kell lennie a jó táncosnak, va­lamint a népi szokások kiváló ismerőjének is. Zsolt élete valóban ennek jegyében telik. Gyűjt, táncol és tanít. A Nyírség együttes tagjaként bejárta a fél világot, Törökországtól Egyiptomig, Spanyolországtól Görögor­szágig számtalan országban képviselte sikeresen a magyar kultúrát. Meg is szerezte a Népművészet Ifjú Mestere címet. Koreográfusként a Nyírség együttes sok sikere részben neki is köszönhető. A közel­múltban egy országos verse­nyen második díjat .kapott, a Játékok és táncok Érpatakról című munkájával. Egyik tánca a Magyar Televízió Rába Mik­lósról elnevezett pályázatán aratott sikert, az első megmé­rettetésen a legjobbak között szerepelt, és az április 11 -i elődöntőn a televízióban majd mi is láthatjuk. Mint említettük, a ritka taná­rok egyike, néptáncpedagó­gus. A néptáncórák mellett a Hunyadi János Általános Isko­la szeretne a jövő évtől egy, szinte párját ritkítónak számí­tó néptáncosztályt indítani, amelyet Szilágyi Zsolt vezet­ne. Felesége szintén népi­táncos, Újlaki Marianna, aki a Nyírség együttes leánykará­nak vezetője. Mint mesélik, a hagyomány a családban foly­tatódik, kétéves kisfiúk lesi a szüleit az otthoni próbákon, és maga is tükör előtt, jó rit­musban eljárja a bemutató lépéseket. Sánta Éva Egyik napról a másikra jelentek meg és hasonló gyorsasággal tűntek el a Bikini-klub meghívói szerte a városban. Mi lehet az oka? Csak találgathatunk. A KPVDSZ Művelődési' Házban összegyűlt érdek­lődők most még alig voltak többen mint a szervezők és a sajtó képviselői. — Minek köszönhető, hogy épp Nyíregyházán alakul meg az együttes első vidéki klubja? Kérdéseimre D. Nagy Lajos válaszol. — A helyi szervezők úgy gondolták, lenne igény, itt Szabolcsban is arra, hogy kedvenceikkel találkozhas­sanak a rajongók, érdeklő­dők. Remélem, nemcsak értünk, hanem az általunk meghívott vendégekért és egymásért is eljönnek majd a fiatalok, idősebbek egyaránt. Egyébként Bu­dapesten, a Lágymányo­son már évek óta él a Biki­ni-klub, 3-400 taggal. Nya­ranként sétahajón tartjuk a négyórás összejövetele­ket, zenéléssel, evéssel- ivással, beszélgetéssel egybekötve. Óriási bulikat csinálunk. Hasonló progra­mokat tervezünk itt is. — Az utóbbi 2—3 évben megcsappant a koncertre járó közönség száma. Ti próbáltok-e valamit tenni ennek megállítására? — Úgy gondoljuk, az el­következő évek feladata nem csarnokok, nagy ter­mek megtöltése lesz, ha­nem művelődési házak, kisebb helyiségek, pince­klubok barátias, családias szervezése. Tulajdonkép­pen minden zenekar meg­róbál visszatérni a klu­okhoz. Ennek több oka is van. Mi akusztikus felsze­relésekkel, vagyis hang­falak és erősítők nélkü­li előadásokat célozunk meg. — A két kisebbik gyermek szép ruhákban, tisztán, jólla- kottan és egészségesen ke­rült hozzánk — mondja Együd János, a megyei „gyivi" igaz­gatója. — Az asszony analfa­bétizmusa ellenére is hiba nél­kül gondozta, nevelte a gyer­mekeit. Keserű sorsát volta­képpen annak köszönheti, hogy mindig gyöngébbnek bi­zonyult, mint a férje. Megke­restük régebbi lakóhelyeit, őróla nem hallottunk rosszat. Természetes, hogy mellé áll­tunk, hiszen soha nem mon­dott le a gyermekeiről, egye­síteni akarja a családot, és ez a mi célunk is. Sajnos, Antó­niát nem akarja visszaadni a pécsi nevelőcsalád. Először őt is hazahoztuk, de pár nap múlva megmozgattak eget- földet, azért, hogy vissza­adjuk... Antónia két éve egy Pécs környéki bányászkolónián él. A szép arcú kislány ötéves, nevelőapja hatvan, nevelő­anyja is nyugdíjas, érett férfi­korba lépő fiuk legény maradt. A lakás kellemes, a kislány játszhat kedvére. Most még gyerek, de tíz év múlva hogy birkóznának meg a serdülőko­ri problémáival? A nevelőapa hosszú levelet írt a „gyivi” igazgatójának. Közölte, az anya két éve sem Mónikát, sem Antóniát nem_ látogatta meg Baranyában. Ők örökbe kívánják fogadni nevelt kislá­nyukat, mert az a gyanújuk, azért vették el tőlük, hogy eladják Dániába. — Amikor meghallottam, rosszul lettem, mentővel vittek be a kórházba — mondja Zs.- né, sógornője díványokkal te­lezsúfolt lakásában. Alacsony, göndör hajú, verébriadalmú nő. Kék szemében félelem ül, eres kezei remegnek az ölé­ben. — A gyermekeimet én akarom felnevelni. Azért is hagytam ott az uramat, mert engedte elvinni a két kislányt. Hiába kértem, nem állt be dol­gozni. Addig jó ember volt, amíg a testvére hozzánk köl­tözött... — Miért nem látogatta a két kislányt Pécsen ? — Miből? Hát nem volt pén­zem, hogy odautazzak! — sír­ja el magát. — Tudja maga, mennyibe kerül a jegy oda és vissza?! — aztán csodálkoz­va bámul rám, amikor mon­dom, hogy segélyt is kérhetett volna. O azt hitte, a segélyt csak élelemre és ruhára sza­bad költeni. — De én a bíróságra is el­megyek Antóniáért — folytatja erőre kapva. — Az én gyere­kem, nem adom oda senki­nek. Elvitték megint tőlem, hiába jajgattam, hogy az én gyerekem! Antóniát valóban visszavit­ték Baranyába, a nevelőcsa­ládhoz, de nem végleg, bár a nevelőapa ebben reményke­dik. Valóságos háború folyik a kislányért, mert a nevelőcsa­lád nem hajlandó elfogadni, hogy nem adható örökbe. Sem Magyarországon, sem Dániában. A ,,gyermekkereskedelem" ügyét a hatóságok is vizsgál­ták már. Van törvény, amely szerint azok a magyar állami gondozottak, akikről szüleik lemondtak, és itthon nem akad örökbefogadójuk, kül­földre örökbe adhatók. Dá­niában az ottani igazságügy­minisztérium tudtával az Adoption Center nevű szerve­zet intézi az örökbefogadáso­kat. Egy gyermekért kisebb vagyont, negyvenháromezer dán koronát gombol le a szü­lőktől. Haszna egy részéből pedig adományokkal segíti az örökbe adó intézményeket. ■ ~ megyei ,,gyivi" hat, senkinek A sem kellő ci- /l gánygyermeket adott örökbe Dá- L—....—gjj Hjáijg olyan lu­xuskörülmények közé kerül­tek, amiről más gondozottak csak álmodnak. Az intézet egy kisbuszt kapott a dánok­tól, ezzel a cigánygyerekek járnak kirándulni. Egyébként adomány elfogadását sem tilt­ja törvény. Igazságosan és bölcsen dönteni ebben a kérdésben aligha lehet. Etika és gyer­mekérdek között kellene vá­lasztani. Antónia sorsa remél­hetőleg bírósági per nélkül is megoldódik végre. A kislány a szeretet hálójából nem tud szabadulni, holott esete egyértelműbb, mint amiben Salamon királynak kellett ítél­keznie. Történelmet idéző jelké Királyi adományként kapták Gyarmathy Zsigmond megyei levéltárigazgató A helyi önkormányzat tör­vénybe iktatott joga, hogy „önkormányzati jelképet al­kothat”. Ebből következik, hogy 1990. augusztus 3-a óta már nem kötelező az országcímer használata a megyei, városi és községi igazgatás hivatalos pecsét­jein és dokumentumain. Több évtizedes szünet után felújítható a megyei címerek használata. A Szabolcs-Szat- már-Bereg megyei címer, mint önkormányzati jelkép megalkotása most van napi­renden. Nem könnyű a dolga sem a címer alkotóinak, sem a döntés jogával rendelkező megyei közgyűlésnek. Érvek és ellenérvek mindkét fél ré­széről napvilágot láttak, leg­utóbb a Kelet-Magyarország 1992. március 22-i, keddi szá­mában. Mindkét fél érvelésé­hez megvannak a valóság magvai, természetesen so­kaknak lehet más-más véle­ménye is. A levéltárak a történelem folyamán betöltötték a pecsét, a jelkép őrzésének tisztét is. A levéltáros elnevezésében is hordozta ezt a kötelezettsé­gét, mint ,,pecsétnök". Jelen­leg is érvényes törvény írja elő, hogy a most használat­ban lévő pecséteket a Csong- rád Megyei Levéltárnak kell használatból való kivonás után megküldeni és a legutol­só pecsétnyomatokat a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzati Levéltárnak végleges őrzésre átadni. Ezek alapján néhány történeti előz­ményt szeretnénk nyilvános­ságra hozni. A hatósági címerek első tu­dományos gyűjteménye: Ta- gányi Károly: Magyarország czímertára, 1880. A várme­gyei monográfiák közül a Bo- roszky Sámuel: Szabolcs 1900 c. kötetben van címer­leírás, elemzés. Az 1550; 62. te. késztette a vármegyéket saját címeres pecsét haszná­latára. A címereket be kellett jegyezni a „királyi könyvbe”, ezt a Magyar Országos Levél­tár őrzi. 1867-ig azonban csak a megyék fele van bejegyez­ve. Köztük Bereg (1836), Szabolcs (1714, 1729, 1837) és Szajmár (1721), az 1800­as években az eredetit csak annyiban változtatták, hogy a latin nyelvű feliratot magyarra fordították. Ha a „Magyaror­szág czímertárának” 63 vár­megyei címerét tanulmányoz­zuk, látható, hogy 1876-ban 21 vármegye megyék össze­vonásából jött létre. Néhány még korábban, illetve később került egyesítésre. Ezek ese­tében a többségnél megvál­toztak a címerek. A címertan szabályai szerint az egymás felé dűlő pajzsok érintkezhet­nek, vagy nem érnek össze. Néhány esetben részben ta­karják egymást. Van, amikor a két álló pajzsot a rájuk he­lyezett korona kapcsolja ösz- sze. Az összetett címereket többnyire egy pajzsba vonták össze, a címerképeket és mesteralakokat (=vonaljelzé- seket) egymás fölé helyezé­sével, illetve egyik pajzsnak a másikra helyezésével, ese­tenként vágással osztották ketté, egymás alá és fölé ke­rült a két korábbi megye jelké­pe. Van, ahol a beolvadást semmi sem jelzi. Van ahol csak egy-egy jelképpel utal­nak az előzméhyekre. A szakirodalom az elmúlt száz évben nem sokat bővült. A címeradományozó — levél­tári őrizetben meglévő — oklevelek tanulmányozása hiányzik. Tudomásunk szerint a 18. sz. első évtizedeiben/c/- rályi adományként kaptak töb­bek között címert Szabolcs, Szatmár és Ugocsa várme­gyék. Sajnos ezek a címerek nem követik a heraldika klasz- szikus hagyományait. Sza­bolcs, Ugocsa, sajnos a 9 mezőre osztott pajzsú Szat­már vármegyei címerek nem sikerült alkotások, egy kis túl­zással anakronisztikus — termékbemutató reklámok is lehetnének: búza, hal, szőlő, fa, szarvas stb. Később, Má­ria Terézia uralkodása idején a címerképalkotásban a natu- ralisztikus ábrázolás uralkodó­vá vált. A megyei címerek felújítása már készen kapja a Trianon utáni megyebontást. A jelen esetünkben két futamban: 1920-as évek elején külön Szabolcsot és az „ideiglene­sen” összevont Szatmár-Be- reget, majd az 1950-es évek legelején a több névváltozta­tásával a mai Szabolcs-Szat- már-Bereg megyét. Címert alkotni tehát nem könnyű vál­lalkozás, ez a történelmi taní­tás. Mi a teendő? A címerábrá­zolás történetét alaposan fel kell deríteni. Ez alapos törté­neti kutató, búvár „mélyfú­rást” és feltárást igényel. Ilyen most nincs! Ha fellelték a legősibb változatot, akkor azon módosítani annyit kell, amennyi feltétlenül szüksé­ges, elsősorban a címertani hibákat ki kell küszöbölni, a címerkép zsúfoltságát meg kell szüntetni. Nagy gondot és körültekin­tést igényel a címerösszetétel megoldása. A régi címerké­pek szolgai utánzása értel­metlen! (Sándor I.: Czímer- használat, Kolozsvár 1911.) A régebbi címertan száz évvel ezelőtt a pajzshoz kap­csolódó járulékokat (korona, dísz, sisak, tartók) a termé­szetes személyek címertarto­zékának ismerte el. Az orto­dox heraldika azt mondja, hogy a címerkép olyan le­gyen, mintha azt valóságban is viselné a harcos! A „be­szélő címer”, vagyis ami kife­jezi az ábráival a belső érzel­mi jelentőséget, történelmi, természeti viszonyait, ezek­ben a monda világát is jelzi. Ezt ma már nemigen fogad­hatjuk el, mert a jellemzők vál­toznak, a címer pedig lehető­leg maradjon állandó. Ma már elfogadható a járulékok alkal­mazása, már nem harci dísz a címer, hanem sajátos jelkép­hordozó, meghatározott sza­bályok szerint szerkesztett keret. Levéltáros történészként, a megye helytörténetének isme­retében és mint a megye pol­gára kijelentem, hogy elisme­rés illeti Tóth Sándor szob­rászművészt a benyújtott ter­vezetéért. A hibáiért történész szaktanácsadói — ha voltak ilyenek — voltak a felelősök. Tiszteletet érdemel a megyei közgyűlés közössége, hogy szakismereteinek nem teljes birtoklása tudatában, a terve­zet hibáinak kijavítására ha­lasztó, „jelképes döntésével” alkotónak és a mai megye (már nem vármegyék) közön­ségének időt és alkalmat adott olyan jellemzők feltárá­sára és ezek megkomponálá- sára, amelyek alig változók, hiszen a címer legyen hosszú időt átfogó jelkép. Sárándi József: Fortély A csapdához vezető út is jó szándékkal van kikövezve Csakhogy a poklot mint valami nem-emberi dolgot kelletlen bár de megadással fogadjuk Ez a csapda azonban kicsinyes pária-lelemény Rosszabb a hegyezett karókkal tűzdelt veremnél melybe ha belezuhansz kínlódásod ideje alatt megátkozhatod az eszmei szerzőt Ám kivárásos gyilok ellen nem módszer az átok — Fogjál ásót-kapát hozzá s öld meg a halálod! r r MUZ&AK. ha találkoznak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents