Kelet-Magyarország, 1992. április (52. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-30 / 102. szám

1992. április 30., csütörtök HATTER Kelet-Magyarország 3 Három a gyermek Márkuséknál A fazék pedig tízliteres Nyíregyháza (KM — Tóth Kornélia) — Semmi rendkí­vülivel nem hívta fel magára a figyelmet a Márkus csa­lád. A vízmükezelő apuka, a papírgyárban dolgozó anyu­ka, az egyesztendös Tibiké­vel éldegélt Kéken a feleség szüleinél. Lehet, hogy in­gáznak a városi munkahely­re és végleg letelepednek falun, ha a természet közbe nem szól. A második szü­lésnél ugyanis Márkus Lászlóné, Marika három gyerekkel ajándékozta meg az urát. Marika, Mónika és Lacika — a ma 16. évüket töltő ikrek — akkor lapunkban is helyet követeltek maguknak. Jöttük szélesre tárta a hiva­tali jó szándék kapuit: az egy­kori tanács az éppen épülő Jósavárosban egy plusz há­rom és félszobás lakást utalt ki a hirtelen megszaporodott famíliának. Ma is ott élnek, ott beszélgetünk másfél évtized múltán, immár a hármasikrek­kel is. — Számunkra természetes volt a nagy család, a bátyánk is pár hónappal idősebb tő­lünk. Nem lehettünk úgy félté­kenyek egymásra, mint a jó néhány év különbséggel, szép sorjában születő testvérek. Nálunk nem maradhattak le kinőtt ruhák a nagyobbakról, arra emlékszem, hogy kicsi korunkban egyszerre és egy­formát kaptunk — emlékezik Mónika. Előttünk a családi képek, itt totyognak, itt már óvodások, később ritkábban fényképezik őket. Lassan búcsút inthetnék a gyerekkornak: Marika elsős a Kossuth gimnáziumban, Mónika női szabónak Részül, Laci befejezi az iskolát, de még nem döntött, milyen szakmát választ. — Rendkívül szigorú napi­rend szerint éltünk leglább hat évig — meséli az apuka. — Váltott műszakba jártunk az asszonnyal, reggel én vittem a bölcsődébe a kosár gyere­ket, délután Marika ment ér­tük. Vagy fordítva. Hajnali öt­kor keltettük őket, reggelizte­tés együtt, majd estétől ugyanaz a program fél nyol­cig. Még egy baráthoz sem tudtunk átszaladni, mozi, színház, könyv, szórakozás szóba sem jöhetett. Ahogy a gyerekek csepe­redtek, úgy nehezedett a megélhetés. Márkusék ma is megnézik a fillér helyét, Móni­ka vásárol az MDF-piacon és az olcsó boltban. Igen ponto­san tudja, mi hol mennyibe kerül. Naponta három kiló ke­nyeret vesz, ha a kedvenc káposztájukat töltik, ahhoz másfél kiló rizs, egy kiló hús, három fej káposzta kell és kész a tízliteres fazék. Nem volt leányálom felne­velni a négy gyereket. Azt azért ma is nevetve emlege­tik: a hármasikrek születése után ingyen gondozónőt kap­tak volna a kicsik mellé, de hiába tetszett a tanács segí­tőszándéka a férjnek, Marika asszony kerek-perec elutasí­totta a dadát... EGYMÁS UTÁN ÉPÜLNEK ...az új, szép családi házak Fehérgyarmat új lakótelepén. Az eddig ellátatlan te­rületen új áfész ABC-áruházat nyi­tottak a közelmúlt­ban a Benczúr utcá­ban ELEK EMIL FELVÉTELE Tárca zt talán már csak a nagyon régi T7I öregek tudják, hogy hajdan a fa- lun élő ember milyen nagy becs­ben tartotta a kalendáriumot, ami­nek forgatása elűzte a hosszú téli esték unalmát, és sok hasznos tanulsággal szolgált. A kalendárium a Biblia és az ál­moskönyv társaságában foglalt helyet ál­talában a mestergerendán, a vakablak mélyedésében, vagy madzagra fűzve, falba vert szegre akasztva kínálta magát kéznél lévőnek és benne, bizony „száz­féle érdekes tücsköt-bogarat lehetett ta­lálni”. Lapozzunk most bele egy ilyen régi ka­lendáriumba és nézzünk utána, mi talál­ható benne május haváról. Pünkösd havában a nap hossza tizenöt óra, az éj hossza 9 óra. A nap négy óra után fél órával kel és hat óra után háromnegyed órával nyugszik. A népi hiedelem szerint május hava jót jelez útra indulni, venni, eladni, házasul­ni, házba költözni. Gonoszát jelez viszont házat építeni és új ruhákba öltözni. Az év legszebb hónapja, a természet kibontakozásának, a termékenységnek, a virágnyílásnak legfőbb ideje. Május 1. — A fák, a madarak ünnepe. Temesvári Perbált így ír róla: „Ezen a napon a világ fiai ősidőktől fogva árnyas erdők és ligetek kellemességeivel, mada­rak énekével gyönyörködtetik magokat. ” A majálisról hazatérve aztán az emberek szinte behozták a tavaszt házaikba a sza­badban szedett ágakkal, virágokkal. Ter­mésjósló nap. Egyes megfigyelések sze­rint „ha május elseje előtti éjjel esik az eső, nagy termés lesz, ha hideg van vagy fagy, akkor termés nem lészen. Ha hű­vös, nedves, közepes termést várj, ha meleg, tiszta, bőven terem minden. ” Május 2., Zsigmond napja. — Egyes tapasztalatok szerint ezen a napon kell vetni az uborkát, mert biztosan jó termést hoz. Vetés közben azonban nem szabad beszélgetni, mert akkor csak hellyel-köz- zel kel ki a mag. Május 4., Flórián napja. — Flórián a tűzoltók és más tűzzel dolgozó emberek védőszentje. Egyes vidékeken kukoricát vetnek ezen a napon, mert így bőtermő lesz. Az előző napi vetésből csak szárra számíthatnak, csőre nem. Május 6., Babevő János napja. — A régi gazdasszonyok úgy tartották, hogy a hüvelyeseket, lencsét, borsót, babot el kell vetni, mert talán nem fagynak ki. Május 12., 13., 14., Pongrác, Szervác, Bonifác. — Évszázados tapasztalat sze­rint a tavaszi meleg időjárás hirtelen fa­gyosra fordul a három -ác végződésű fagyosszent napján. Nem szabad palán­táim, valamint kapálni, mert akkor nem terem a szőlő. Viszont: „Sok bort hoz a három „ác", ha felhőt egyiken se látsz" — tartják a régi megfigyelések. Május 25., Orbán napja. — Még Orbán is fagyosszent, „söpri a termést fagy- gyal". Viszont „ha fénylik Orbán, örven­dezzünk és mondjuk: igyál Orbán, ter­mett a szőlő, és a bor is jó lesz. De ha e napon eső lesz, tartsd a korsódat a víz­csatorna alá, miképpen egy doktor mondta, hogy nincs jobb innivaló víz az esővíznél, akkor megpróbálhatod az ízét." Május 28., Emil napja. — Ettől a naptól kezdve nem szabad kendert vetni. Ha esik az eső, jó termés lesz. Május 31., Petronella napja. — Ha Petronella derűs napra ébred, jó kender­termés lesz — volt a megfigyelés. A há­ziasszonyok a mák virágzását is figye­lemmel kísérték, mert szerintük, ha gaz­dagon virágzott, lett szalonna bőven és zsír is a főzéshez. Eddig a lapozgatás. Az ember már eléggé tönkretette természetes környe­zetét ahhoz, hogy kétségeik legyenek a régi megfigyelések érvényességét ille­tően. Ám ha csak egyetlen esetben egyetlen gazdának szerencsét hoznak a hajdani tapasztalatok, már nem pillantot­tunk hiába a kalendárium májusi lapjaiba. Szóvirágkeringő Réti János öszöntünk május! Bájos fellegekkel, ^ göndör szellőkkel sietsz felénk, elénk tárva zöldellő, pirosló tarkán, ami szép ég és föld között. Tö­mött rügyekből és feszülő magvakból már kibuggyant, sarjadt, serkent a tavasz, kamaszálmokat ringatva lel­künk éjszakai vetítővász­nán. Május, légy üdvözölve ná­lunk. Vártunk, mint reggel fényözönét a virágvilág — nagy sóhajjal hálálva a Na­pot. Nagyot dobban szí­vünkben a dal, s csal elő belőlünk szebbnél szebb derűt, mosolygást és zson­gást. A rontást elhessentjük, ne félj! Te csak élj szirmokat bontó varázslatoddal ne­künk. Kezdjünk megváltó vállalkozásba veled, melyet az örök megújulás feltáma- dásos reménysége visz si­kerre munkás mozdulataink­ban. Eljöttél május! Majáli- sos hangulattal, baráti kéz­fogásokkal, okkal bízva benne, hogy lesz kenyerünk és merünk tervezni előre. Erőre kap ilyenkor bennünk a remény, hogy kemény viaskodások múltán végre elmúlik a rossz idő fölőlünk. Örülünk. Gyümölcsöt ígér az ág, termést a határ, ha­bár gondból is marad elég. Te még ránk hozod felgom- bolós fagyosszentjeidet, de az esőd aranyat ér a palán­tasorok zöld pántlikáinak. Aranyozd be az anyák nap­ját, és segítsd az Életbe bal- lagókat, jókat lendítve hely­zetükön, hogy helyükön — ha lesz — megálljának, s váljanak boldog igazzá. Si­mogass meg minden gyer­meket! Hegyeket lehetne el­mozdítani értük s velük, ke­zük igazán el nem engedve soha. Látod, virul a város. Sáros szorongásai a kabátokkal szekrénybe kerülnek, s len­dülnek színes blúzok, ingek és trikók az utcákon keringő forgatagba. A magasban szerelem szele száll, és nincs határa se égnek, se fénynek, mikor a Fiú innen, a Lány amonnan egymás­hoz elér a halhatatlan perc­ben, melyben nekünk, talán épp egy régi, meg sem élt szerelem szívszorongását virágozza egy orbonabokor. Üdvözlégy, május! Az örökösföldi Hunyadi János Általános Iskolában ját­szóudvart alakítanak ki, amelyet végleges formában vár­hatóan szeptemberben vehetnek birtokukba a gyerekek SZEKERES TIBOR FELVÉTELE Életünk dalai Szó'ke Judit s-yf zon kaptam magam, J/J hogy a húsvét hétfői *" kötelező készülődés közben a Fel, kommunista, ifjú sereget énekelgettem félhangosan. Meg is rémül­tem egy pillanatra, s miköz­ben lehajoltam egy porci­cáért, nyilván a hirtelen vér­nyomásváltozástól, Torgyán arca bukkant fel az agyam­ban, nem tudom, hogy ke­rült a szekrény és az ágy ál­tal bezárt szegletbe, de az­tán jöttek masok is. Zord, marcona arccal, némelyik a mutatóujját mozgatta hely- telenítőleg ide-oda, nyilván nem tetszett nekik a dalom. Gondolatban rájuk öltöttem a nyelvemet, ami nem jelen­tett egyebet, minthogy tu­dom: sztálinista-kádarista- revizionista-piszkoskommu- nista ez a nóta, de ezt ve­lem végigénekeltették a har­mad életemen, és nem tu­dok egy darab egyházi éne­ket sem, s hülye vagyok a cserkészdalokhoz is. Dalok, dallamok, daná- szás. Végigkísérik az éle­tünket a bölcsőtől a kopor­sóig, s végig az emberiség történetét. Gyerekkorom­ban, a májusi felvonulásos korszakban, emlékszem, imádtam, amikor a rádióból kora reggeltől kezdve ve­gyes kórusok harsogtak. Itt van május elseje, Május, május, az idő csodaszép... Vörös Csepel, zúgjon a han­god... De ezt inkább most hagyjuk. Az ács a tetőn a Boldog- asszony anyánkat énekelte teli torokból. A kiképzőtiszt azt kérdez­te a közlegénytől: — „Meg­van már a nóta?" — miköz­ben az lihegve fuldoklóit előtte. — Jelentem, nincs, nem találom”. „Akkor keres­se még egy kicsit!" Erre újabb körök a futballpálya nagyságú alakulótér körül, természetesen teljes fegy­verzetben, Kalasnyikovval, ahogy illik. Pedig a dal mind­végig megvolt: „Aha tárra indulmára sokjárőrlegény". Persze, amikor kockázni kellett menni, rögtön magá­tól meglett a Somebody love me... Amikor összeéri a te­kintetük, mindegyik azt gon­dolta a másikról, amit akart. Lehet, hogy sok volt az Il­lés, sok az Omega? Megpo- cakosodtak. Elkopik minden régi világ. Kifakul. Mint az agyonszárított konyharuha. A régieket nem merik az emberek kurjongatni, de mi­nek is, újat meg az időseb­bek nehezen tanulnak. Meg nincs is. Marad tehát a Ja­nos, legyen, meg a Hallod-e Rozika, te, meg borgőzös búsmagyarkodás közben a székely Himnusz. Még min­dig. De lehet, hogy lesznek egészen friss, új dalok. S a gyerekeim felnőtt korukban majd erre emlékeznek nosz­talgiával: „ Az az egy fon­tos, / legyetek jók most, már nem kell túl sok a holnap­hoz. Együtt a hármasikrek, balról: Marika, Laci, Mónika SZEKERES.TJBOR EELyÉTELE . • . • » ♦ i t * » I * í

Next

/
Thumbnails
Contents