Kelet-Magyarország, 1992. április (52. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-30 / 102. szám
1992. április 30., csütörtök HATTER Kelet-Magyarország 3 Három a gyermek Márkuséknál A fazék pedig tízliteres Nyíregyháza (KM — Tóth Kornélia) — Semmi rendkívülivel nem hívta fel magára a figyelmet a Márkus család. A vízmükezelő apuka, a papírgyárban dolgozó anyuka, az egyesztendös Tibikével éldegélt Kéken a feleség szüleinél. Lehet, hogy ingáznak a városi munkahelyre és végleg letelepednek falun, ha a természet közbe nem szól. A második szülésnél ugyanis Márkus Lászlóné, Marika három gyerekkel ajándékozta meg az urát. Marika, Mónika és Lacika — a ma 16. évüket töltő ikrek — akkor lapunkban is helyet követeltek maguknak. Jöttük szélesre tárta a hivatali jó szándék kapuit: az egykori tanács az éppen épülő Jósavárosban egy plusz három és félszobás lakást utalt ki a hirtelen megszaporodott famíliának. Ma is ott élnek, ott beszélgetünk másfél évtized múltán, immár a hármasikrekkel is. — Számunkra természetes volt a nagy család, a bátyánk is pár hónappal idősebb tőlünk. Nem lehettünk úgy féltékenyek egymásra, mint a jó néhány év különbséggel, szép sorjában születő testvérek. Nálunk nem maradhattak le kinőtt ruhák a nagyobbakról, arra emlékszem, hogy kicsi korunkban egyszerre és egyformát kaptunk — emlékezik Mónika. Előttünk a családi képek, itt totyognak, itt már óvodások, később ritkábban fényképezik őket. Lassan búcsút inthetnék a gyerekkornak: Marika elsős a Kossuth gimnáziumban, Mónika női szabónak Részül, Laci befejezi az iskolát, de még nem döntött, milyen szakmát választ. — Rendkívül szigorú napirend szerint éltünk leglább hat évig — meséli az apuka. — Váltott műszakba jártunk az asszonnyal, reggel én vittem a bölcsődébe a kosár gyereket, délután Marika ment értük. Vagy fordítva. Hajnali ötkor keltettük őket, reggeliztetés együtt, majd estétől ugyanaz a program fél nyolcig. Még egy baráthoz sem tudtunk átszaladni, mozi, színház, könyv, szórakozás szóba sem jöhetett. Ahogy a gyerekek cseperedtek, úgy nehezedett a megélhetés. Márkusék ma is megnézik a fillér helyét, Mónika vásárol az MDF-piacon és az olcsó boltban. Igen pontosan tudja, mi hol mennyibe kerül. Naponta három kiló kenyeret vesz, ha a kedvenc káposztájukat töltik, ahhoz másfél kiló rizs, egy kiló hús, három fej káposzta kell és kész a tízliteres fazék. Nem volt leányálom felnevelni a négy gyereket. Azt azért ma is nevetve emlegetik: a hármasikrek születése után ingyen gondozónőt kaptak volna a kicsik mellé, de hiába tetszett a tanács segítőszándéka a férjnek, Marika asszony kerek-perec elutasította a dadát... EGYMÁS UTÁN ÉPÜLNEK ...az új, szép családi házak Fehérgyarmat új lakótelepén. Az eddig ellátatlan területen új áfész ABC-áruházat nyitottak a közelmúltban a Benczúr utcában ELEK EMIL FELVÉTELE Tárca zt talán már csak a nagyon régi T7I öregek tudják, hogy hajdan a fa- lun élő ember milyen nagy becsben tartotta a kalendáriumot, aminek forgatása elűzte a hosszú téli esték unalmát, és sok hasznos tanulsággal szolgált. A kalendárium a Biblia és az álmoskönyv társaságában foglalt helyet általában a mestergerendán, a vakablak mélyedésében, vagy madzagra fűzve, falba vert szegre akasztva kínálta magát kéznél lévőnek és benne, bizony „százféle érdekes tücsköt-bogarat lehetett találni”. Lapozzunk most bele egy ilyen régi kalendáriumba és nézzünk utána, mi található benne május haváról. Pünkösd havában a nap hossza tizenöt óra, az éj hossza 9 óra. A nap négy óra után fél órával kel és hat óra után háromnegyed órával nyugszik. A népi hiedelem szerint május hava jót jelez útra indulni, venni, eladni, házasulni, házba költözni. Gonoszát jelez viszont házat építeni és új ruhákba öltözni. Az év legszebb hónapja, a természet kibontakozásának, a termékenységnek, a virágnyílásnak legfőbb ideje. Május 1. — A fák, a madarak ünnepe. Temesvári Perbált így ír róla: „Ezen a napon a világ fiai ősidőktől fogva árnyas erdők és ligetek kellemességeivel, madarak énekével gyönyörködtetik magokat. ” A majálisról hazatérve aztán az emberek szinte behozták a tavaszt házaikba a szabadban szedett ágakkal, virágokkal. Termésjósló nap. Egyes megfigyelések szerint „ha május elseje előtti éjjel esik az eső, nagy termés lesz, ha hideg van vagy fagy, akkor termés nem lészen. Ha hűvös, nedves, közepes termést várj, ha meleg, tiszta, bőven terem minden. ” Május 2., Zsigmond napja. — Egyes tapasztalatok szerint ezen a napon kell vetni az uborkát, mert biztosan jó termést hoz. Vetés közben azonban nem szabad beszélgetni, mert akkor csak hellyel-köz- zel kel ki a mag. Május 4., Flórián napja. — Flórián a tűzoltók és más tűzzel dolgozó emberek védőszentje. Egyes vidékeken kukoricát vetnek ezen a napon, mert így bőtermő lesz. Az előző napi vetésből csak szárra számíthatnak, csőre nem. Május 6., Babevő János napja. — A régi gazdasszonyok úgy tartották, hogy a hüvelyeseket, lencsét, borsót, babot el kell vetni, mert talán nem fagynak ki. Május 12., 13., 14., Pongrác, Szervác, Bonifác. — Évszázados tapasztalat szerint a tavaszi meleg időjárás hirtelen fagyosra fordul a három -ác végződésű fagyosszent napján. Nem szabad palántáim, valamint kapálni, mert akkor nem terem a szőlő. Viszont: „Sok bort hoz a három „ác", ha felhőt egyiken se látsz" — tartják a régi megfigyelések. Május 25., Orbán napja. — Még Orbán is fagyosszent, „söpri a termést fagy- gyal". Viszont „ha fénylik Orbán, örvendezzünk és mondjuk: igyál Orbán, termett a szőlő, és a bor is jó lesz. De ha e napon eső lesz, tartsd a korsódat a vízcsatorna alá, miképpen egy doktor mondta, hogy nincs jobb innivaló víz az esővíznél, akkor megpróbálhatod az ízét." Május 28., Emil napja. — Ettől a naptól kezdve nem szabad kendert vetni. Ha esik az eső, jó termés lesz. Május 31., Petronella napja. — Ha Petronella derűs napra ébred, jó kendertermés lesz — volt a megfigyelés. A háziasszonyok a mák virágzását is figyelemmel kísérték, mert szerintük, ha gazdagon virágzott, lett szalonna bőven és zsír is a főzéshez. Eddig a lapozgatás. Az ember már eléggé tönkretette természetes környezetét ahhoz, hogy kétségeik legyenek a régi megfigyelések érvényességét illetően. Ám ha csak egyetlen esetben egyetlen gazdának szerencsét hoznak a hajdani tapasztalatok, már nem pillantottunk hiába a kalendárium májusi lapjaiba. Szóvirágkeringő Réti János öszöntünk május! Bájos fellegekkel, ^ göndör szellőkkel sietsz felénk, elénk tárva zöldellő, pirosló tarkán, ami szép ég és föld között. Tömött rügyekből és feszülő magvakból már kibuggyant, sarjadt, serkent a tavasz, kamaszálmokat ringatva lelkünk éjszakai vetítővásznán. Május, légy üdvözölve nálunk. Vártunk, mint reggel fényözönét a virágvilág — nagy sóhajjal hálálva a Napot. Nagyot dobban szívünkben a dal, s csal elő belőlünk szebbnél szebb derűt, mosolygást és zsongást. A rontást elhessentjük, ne félj! Te csak élj szirmokat bontó varázslatoddal nekünk. Kezdjünk megváltó vállalkozásba veled, melyet az örök megújulás feltáma- dásos reménysége visz sikerre munkás mozdulatainkban. Eljöttél május! Majáli- sos hangulattal, baráti kézfogásokkal, okkal bízva benne, hogy lesz kenyerünk és merünk tervezni előre. Erőre kap ilyenkor bennünk a remény, hogy kemény viaskodások múltán végre elmúlik a rossz idő fölőlünk. Örülünk. Gyümölcsöt ígér az ág, termést a határ, habár gondból is marad elég. Te még ránk hozod felgom- bolós fagyosszentjeidet, de az esőd aranyat ér a palántasorok zöld pántlikáinak. Aranyozd be az anyák napját, és segítsd az Életbe bal- lagókat, jókat lendítve helyzetükön, hogy helyükön — ha lesz — megálljának, s váljanak boldog igazzá. Simogass meg minden gyermeket! Hegyeket lehetne elmozdítani értük s velük, kezük igazán el nem engedve soha. Látod, virul a város. Sáros szorongásai a kabátokkal szekrénybe kerülnek, s lendülnek színes blúzok, ingek és trikók az utcákon keringő forgatagba. A magasban szerelem szele száll, és nincs határa se égnek, se fénynek, mikor a Fiú innen, a Lány amonnan egymáshoz elér a halhatatlan percben, melyben nekünk, talán épp egy régi, meg sem élt szerelem szívszorongását virágozza egy orbonabokor. Üdvözlégy, május! Az örökösföldi Hunyadi János Általános Iskolában játszóudvart alakítanak ki, amelyet végleges formában várhatóan szeptemberben vehetnek birtokukba a gyerekek SZEKERES TIBOR FELVÉTELE Életünk dalai Szó'ke Judit s-yf zon kaptam magam, J/J hogy a húsvét hétfői *" kötelező készülődés közben a Fel, kommunista, ifjú sereget énekelgettem félhangosan. Meg is rémültem egy pillanatra, s miközben lehajoltam egy porcicáért, nyilván a hirtelen vérnyomásváltozástól, Torgyán arca bukkant fel az agyamban, nem tudom, hogy került a szekrény és az ágy által bezárt szegletbe, de aztán jöttek masok is. Zord, marcona arccal, némelyik a mutatóujját mozgatta hely- telenítőleg ide-oda, nyilván nem tetszett nekik a dalom. Gondolatban rájuk öltöttem a nyelvemet, ami nem jelentett egyebet, minthogy tudom: sztálinista-kádarista- revizionista-piszkoskommu- nista ez a nóta, de ezt velem végigénekeltették a harmad életemen, és nem tudok egy darab egyházi éneket sem, s hülye vagyok a cserkészdalokhoz is. Dalok, dallamok, daná- szás. Végigkísérik az életünket a bölcsőtől a koporsóig, s végig az emberiség történetét. Gyerekkoromban, a májusi felvonulásos korszakban, emlékszem, imádtam, amikor a rádióból kora reggeltől kezdve vegyes kórusok harsogtak. Itt van május elseje, Május, május, az idő csodaszép... Vörös Csepel, zúgjon a hangod... De ezt inkább most hagyjuk. Az ács a tetőn a Boldog- asszony anyánkat énekelte teli torokból. A kiképzőtiszt azt kérdezte a közlegénytől: — „Megvan már a nóta?" — miközben az lihegve fuldoklóit előtte. — Jelentem, nincs, nem találom”. „Akkor keresse még egy kicsit!" Erre újabb körök a futballpálya nagyságú alakulótér körül, természetesen teljes fegyverzetben, Kalasnyikovval, ahogy illik. Pedig a dal mindvégig megvolt: „Aha tárra indulmára sokjárőrlegény". Persze, amikor kockázni kellett menni, rögtön magától meglett a Somebody love me... Amikor összeéri a tekintetük, mindegyik azt gondolta a másikról, amit akart. Lehet, hogy sok volt az Illés, sok az Omega? Megpo- cakosodtak. Elkopik minden régi világ. Kifakul. Mint az agyonszárított konyharuha. A régieket nem merik az emberek kurjongatni, de minek is, újat meg az idősebbek nehezen tanulnak. Meg nincs is. Marad tehát a Janos, legyen, meg a Hallod-e Rozika, te, meg borgőzös búsmagyarkodás közben a székely Himnusz. Még mindig. De lehet, hogy lesznek egészen friss, új dalok. S a gyerekeim felnőtt korukban majd erre emlékeznek nosztalgiával: „ Az az egy fontos, / legyetek jók most, már nem kell túl sok a holnaphoz. Együtt a hármasikrek, balról: Marika, Laci, Mónika SZEKERES.TJBOR EELyÉTELE . • . • » ♦ i t * » I * í
