Kelet-Magyarország, 1992. április (52. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-25 / 98. szám

1992. április 25., szombat HATTER Kelet-Magyarország 3 Rajtakapott álmunkanélküliek Hatósági ellenőrzés Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Nyíregyháza (Megyei Mun­kaügyi Központ —Juhász Gábor) — A foglalkoztatási törvény életbe lépése óta Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében rendkívüli mó­don növekedett a munka- nélküliek száma (jelenleg 46 939 fö a regisztrált mun­kanélküli), ezzel összefüg­gésben pedig, sajnos, nőtt a törvény rendelkezéseinek kijátszására irányuló sza­bálytalanságok, visszaélé­sek száma is. Ezek felderí­tésére, visszaszorítására a Megyei Munkaügyi Központ mintegy fél éve ellenőri csoportot állított fel. Az ellenőrök, akik arcképes igazolvánnyal rendelkeznek, jogosultak a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanél­küliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 51. paragrafu­sában foglalt felhatalmazás alapján a megye területén munkaügyi ellenőrzést végez­ni. Törvénysértés! Meglepő, hogy amíg a köz­pontnál bejelentett, nyilván­tartott, üres álláshelyek szá­ma a munkanélküliek számá­hoz viszonyítva nagyon cse­kély, addig meglehetősen sok munkanélkülinek van alkalma — sokszor rendszeresen — feketemunkát végeznie, tör­vénytelen módon adómentes jövedelemhez jutnia. Az őket foglalkoztatók álta­lában magánszemélyek, vál­lalkozók, akik ezzel szintén törvénysértést követnek el, és felderítés esetén nem kerül­hetik el a megfelelő szankció­kat, amennyiben ügyüket át­tesszük a társadalombiztosí­tás, az APEH vagy a Munka­ügyi és Munkavédelmi Főfel­ügyelőség jogkörébe. Az eddi­gi ellenőrzések során több esetben igazolódott a munka- nélküliek tiltott kereső tevé­kenysége, és a törvény szel­lemében elkerülhetetlen volt a járadékfolyósítás azonnali megszüntetése vagy a koráb­ban felvett ellátás visszaköve­telése. Vissza a járadékot íme néhány jellemző példa: X. egy fuvarozó kisiparos megbízásából rendszeres já­ratot folytatott az országhatár és egyik megyei városunk pia­ca között romániai „kereske­dőket” szállítva. Az ellenőrök autóbuszával együtt a piactér közelében találták, a fekete­munkavégzés tényét tagadni nem lehetett, ezt követően az ügyfél maga kérte a járadék- folyósítás megszüntetését. Y. egy kis falusi presszó­ban dolgozott, a helyszínen az ellenőrök a jegyzőkönyvet felvették, járadékra való jogo­sultsága megszűnt. Ezt kö­vetően ugyanott szabályos körülmények között kénytelen volt munkaviszonyt létesíteni. Z nyugdíjas édesapja ne­vén folytatott munkavégzést, és vette fel az érte járó bért. Ezt munkáltatója is elismerte, a feltárást a járadékfolyósítás visszamenőleges hatályú megszüntetése követte. Fiktív átlagkeresetek Sajnos, az efféle intézkedé­sekre szükség van, hiszen a szabálytalanságot elkövetők a valóban rászorulók elől vonják el az ellátásra fordítható kor­látozott pénzügyi kereteket, ráadásul a becsületes embe­rek jóérzését sérti, hogy egyesek a törvény kijátszásá­val jutnak sok esetben nem kis jövedelemhez. Intézkedé­seink hatására már az év első negyedévében is mintegy 150 ezer forintos nagyságrendet ért el a megvont, visszaköve­telt, vagy a feltárás nyomán ki nem fizetett munkanélküli-já­radék összege. Sajnos, nagyon sokan nin­csenek tisztában az átlagke­reset-számítás — mely a munkanélküli-járadék alapja — szabályaival, de furcsa módon a tévedések többnyire úgy történnek, hogy a való­ságnál nagyobb átlagkerese­tek kerülnek igazolásra. Egyik ügyfelünk keveselte volt mun­káltatója — egy gmk — által leigazolt átlagkeresetét. A ki- rendeltség többszöri levélbeni megkeresésével próbálta a helyzetet tisztázni, válasz azonban nem érkezett. Az el­lenőrök keresték fel a munkál­tatót, a megtekintett bérnyil­vántartás alapján azonban ki­derült, hogy a jogszabály sze­rint számított átlagkereset csak alig több mint kétharma­da annak, amit leigazoltak, mivel a munkáltató jóindula­túan a dokumentumokkal iga­zolható tb-járulékalapot képe­ző juttatásokhoz hozzászámí­totta az ún. zsebből való kifi­zetéseket is. Ilyen esetben a munkáltatóval szemben is el kell járnunk, és szankciókként szabálysértési eljárást kezde­ményezhetünk. Az eddigi tapasztalatok bi­zonyítják, hogy az ellenőrzési tevékenységre szükség van a munkanélküliek Szolidaritási Alapjának és a Foglalkoztatási Alapnak a védelme érdeké­ben. A jövőben igyekszünk az ellenőrzések számát növelni, a hatékonyságot fokozni, de munkánk sikerét nem elsősor­ban a* kiszabott büntetések­ben szeretnénk látni, hanem abban, hogy intézkedéseink hatása visszatartó erő legyen. Kié lesz a volt pártház? Ha lenne rá vevő, eladnák Nyíregyháza (KM — CS. K.) — Régóta találgatják már a nyíregyháziak, vajon mi lesz a sorsa a volt párt­ház épületének. A kacsalá­bon álló betonkolosszus régóta kölönc az önkor­mányzat nyakán, hisz fenn­tartása pénzbe kerül. Fel- bermann Endre alpolgár­mestertől érdeklődtünk, mi a tervük a nagy házzal? — Ha lenne rá jó vevő, eladnánk — mondta —, ha nincs, vállalkozásban kell gon­dolkodnunk. Olyanokat kell keresnünk, akik nyeresége­sen tudnák hasznosítani, ugyanis most évi 3—4 milliós veszteséget produkál. A kony­hát ideiglenesen egy kft-nek adtuk ki, az irodák nincsenek száz százalékosan kihasznál­va, itt kapott helyet a földhiva­tal, kötelességünk volt gon­doskodni az elhelyezéséről, ingyen. Készült egy tanulmányterv, amelyet hamarosan tárgyal a közgyűlés, rendeletet fognak alkotni a korlátozottan forga­lomképes önkormányzati tu­lajdonok értékesítéséről, hasznosításáról. A volt párt­ház további sorsára három lehetőség van a tanulmány- terv szerint. Az első az ela­dás, a második az önkor­mányzat vállalkozna vele, a harmadik pedig vállalkozásba adni az épületet. Többfelé hir­dették már meg eladásra, de igazán jó ajánlat eddig még nem érkezett. Most azzal pró­bálkoznak, hogy megkeres­sék, kik „települhetnének” be a házba. Mert az is igaz, túl nagy, viszont ragyogó lehető­ségek is volnának benne, ott a nagyterem, ami alkalmas mozinak is, de étterem, bank­ház is nyílhatna. Többen azt is tudni vélik, mozog a kacsaláb, nem so­káig bírja már tartani a sok betont. Az alpolgármester azonban cáfolja ezt, szó.sincs arról, hogy az összedőlés veszélye fenyeget, viszont húszéves a ház, az elmaradt karbantartást el kell majd rajta végezni. Tárca ■■■■míi fA haláThálója Tóth M. Ildikó ét öregasszony áll a postai ablak előtt. Az egyik kis tarka, gör­be, a másik testesebb, talpig gyászban. — Bizony, nem egyszerre születtünk, nem egyszerre ha­lunk meg. Emiatt van minden gondom — sóhajt a kis görbe asszony. — Úgy van, úgy...! — bólo­gat rá a másik. — Csak azon imádkozok, hogy én haljak meg előbb, és ne az uram... Mert a halál bi­zony vak, nem válogat. Csak a Jóistenben bízhatunk, hogy ő tekintettel lesz és meghall­gatja a kérésemet — mondja könyörgőn a görbe asszony­ka. — Istenem, most gondolok bele én is, hogy maga ked­veském, említi... — beszélne a fekete ruhás, de amaz köz­bevág. — Mert tudja, sajnos, ne­kem kisebb a nyugdíjam, mint az uramé, és ha ő menne el előttem, miből élnék... Iste­nem...! — fohászkodik, és a zsebkendő után nyúl. — És az ura, kedveském, egészséges legalább? — kér­di a fekete ruhás. — Istennek hála, ő elég jól megvan — feleli a kis görbe szepegve, mintha ezért eddig nem adott volna elég hálát. — Vigyázzon rá, nagyon vi­gyázzon, mert tudja, a férfiak­nak kevés kell ahhoz... Vi­gyázzon! — inti a testesebb. A kis görbe asszony bólo­gat, így jut szóhoz: — Tudja, kedveském, mi az urammal annak idején szere­lemből házasodtunk össze a szülők ellenére. Őt szakmára adták, engem meg iskolába... De tudja, az ő szakmája sose volt valami pénzes, így az én nyugdíjam a nagyobb. Ezért az enyémből fizetjük a rezsit, az övéből meg élünk, persze arra sem elég igazában, de hallgatok róla előtte, nem szo- morítom vele. Ráadásul olyan gyámoltalan az élethez... Ő, szegény, hamar elpusztulna, ha maga maradna... Én hát arra kérem az Istent, ha kér­hetem ilyesmire, hogy ha szó­lít, hát egyszerre szólítson minket magához, vagy valami kicsivel őt előbb... — Gyerekeik nincsenek? — Nem volt. — Nekünk volt, de fiatalon meghaltak. Akkor hát magá­nak is van miért imádkozni...! — feleli a kis görbe asszony. Elmentek, leng utánuk az ajtó, és én nem tudok meg­szabadulni a gondolattól: Mifé­le szociális háló lehet a halá­lé?... / Uj tulaj, régi piac A tábla még. a régi, de a tulajdonos már új Kisvárdán, az új piacon. Április 1-jétöl az eddig üzemeltető megszű­nése miatt — a Rollpack Kft. — új tulajdonosa van a piacnak, a KER-BER Szórakoztató és Szolgáltató Kft. Képeink a piacon készültek VINCZE PÉTER FELVÉTELEI Nézőpont Pénzes postás Móthé Csaba 5 enki nem tud meg­győzni arról, hogy az a helyes módszer a pénzbehajtásra, amit egyik levélírónk helyesel: külön erre a célra kiképzett,,pén­zes postások” keresik fel a lakásán az adóst és kicsi­karják tőle a lehető legha­marabb dátumot a tartozás kiegyenlítésére. Nem is olyan régen egy hasonló esetről írtam, ahol nem vizs­gáltam a tartozás nagysá­gát, idejét és a hajlandósá­got a fizetésre. Azzal nem értettem egyet, hogy miért kell az illető ügyvezető laká­sára este fél nyolckor be­csengetni a tartozás miatt. A megfélemlítés csak erő­szakot szülhet. A hitelezők természete­sen dühösek, és hajtanak a pénzük után, ugyanakkor nehezen tudják kettéválasz­tani az adósokat: ki a szél­hámos, akinek esze ágában sincs fizetni és egyszerűen kineveti a hitelezőit, vagy ki az, aki belekerült a körbe- tartozók népes táborába, és ő is vár egy másik cégtől pénzt, amelyből kiegyenlít­heti tartozását. A jelenlegi gyakorlat szerint az elismert és fennálló követetelést ne­héz behajtani, főleg ha az il­lető cég teljes vagyonát fel­élte, ilyenkor a felszámolás sem segít, főleg ha az éve­kig elhúzódik. Sokszor a tehetetlenség szüli a gondolatot, hogy a hitelező a pénzbehajtásra szakosodott céget bízza meg, elfogadott vagy kevés­bé elfogadott módszerekkel szedje be a pénzt. Ha ez si­kerül, akkor abból az ősz- szegből részesedhet a pénzbehajtó. Minderre már akkor szánja rá magát a hi­telező, ha a fizetési felszólí­tások eredménytelenek, és még arra sincs remény, hogy valamilyen berende­zést vagy gépet elhozhassa­nak az adóstól. A legtöbb pénzbehajtásra szakosodott cég piaci infor­mációkkal, az adós vagyon- helyzetéről szóló tételes ki­mutatással, árueladási lehe­tőséggel szolgál, ami a többi országban is megszokott, a ,,keményebbek" vállalják az erődemonstrációt, az illető családjának zaklatását. Le­vélírónk is belegondolhat: ugyanebbe a helyzetbe ke­rülhet, ha cége kintlévősége miatt valamelyik partneré­nek nem tud fizetni. És ak­kor este csengetnek... A fiatal tarpai cukrász, Berecz- ky Attila sütemé­nyeit a szatmári­beregi telepü­léseken, oktatá­si intézmények­ben rövid idő alatt megkedvel­ték a vásárlók. Alkalmi rendezvé­nyekre is rend­szeresen „készül­tek”, s ha a KER- Ml-vizsgálat ered­ményes lesz, úgy előre csomagolt édes süteménye­ket is szállítanak a fogyasztóknak MOLNÁR KÁROLY FELVÉTELE Kommentár Ha a lámpa piros... Kovács Éva / .smét halállal végző­dő balesetről adha­tunk hírt az olvasók­nak. Szomorú tény, hogy sokadszorra kell ezt ten­nünk. Ezúttal Kisvárdán, a fénysorompó tilos jelzését hagyta figyelmen kívül, s halt még egy ember... Olvasom a tudósítást, s gondolkodom. Mi az oka annak, hogy Magyarorszá­gon — ahol amúgy is egyre több, mindinkább szaporodó a közúti baleset, a fényso­rompóknál történt szeren­csétlenségek állnak a veze­tő helyen? Miért van, hogy egyetlen pillanat miatt kell véget érnie sokszor még igen fiatal, szép remények­kel induló életnek? Ki, mi, vagy kik és mik a ludasak ebben? Nincs egyértelmű válasz. Annyi azonban bizo­nyos, mint oly sok minden­ben, e téren is kettőn áll a vásár. Anélkül, hogy bárkit bán­tani akarnánk, nem tagad­hatjuk, sokszor mi, közleke­dők is hibásak vagyunk. — Sietünk, rohanunk, úgy gon­doljuk, elvesztegetett idő várni percekig, még bőven ráérünk, amíg jön a vonat. Különösen gyakori ez akkor, ha ismerős helyeken járunk, s nagyjából ismerjük a vo­natjárásokat. Az emberi mulasztásra nemigen akad magyarázat. Ha a lámpa piros, átmenni tilos — nem másért, hanem azért, mert a rohanásért, a sietésért akár életünkkel fi­zethetünk. Más dolog — s legalább olyan komoly —, hogy bi­zony a fénysorompók sem működnek mindig tökélete­sen. Ugyan ki nem állt már hosszú percekig a se piro­sat, se fehéret nem mutató lámpák előtt, s vérmérsékle­tétől függően mérgelődött vagy állt türelmesen... Vannak országok, ahol a fénysorompó csak a tilos esetén működik. Akkor azonban olyan-biztonsággal, olyan élesen, hogy vak az, aki észre nem veszi... Meghalt egy ember. Ne­héz ilyenkor bármit is mon­dani... Tanulságok persze akkor is bőven akadnak. Közöttük talán legkézenfek­vőbb mindnyájunk számára a legfontosabb: ne sajnál­junk pár perc várakozást: az életet, az életünket jelenthe­ti...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents