Kelet-Magyarország, 1992. április (52. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-02 / 79. szám

Kelet-Magyarország i 1 1992. április 2., csütörtök ■ EGYRŐL TÖBBET Az oldalt összeállította: Tapolcai Zoltán Valamit visz a víz feni Keszthely (KM) — A kör­nyezetvédelemre soha nincs pénz. Nem volt akkor sem, amikor a vízüggyel élt há­zasságban. Az angolnák pe- dig úszkálás helyett foszla­doztak a Balatonban. Mind­két tényre ugyanaz a kérdés vonatkozik. Miért? Keszthelyen egy óriási kongresszusi termet építet- tek, enyvezett, hajlított, gyö­nyörű fából, amely nyáron meleg, télen hideg, azaz használhatatlan. A Kis-Ba- latonból a vízügy segítségé­vel halastavat csináltak, amely a Földművelési Mi­nisztériumnak hoz hasznot. Pedig a Kis-Balatonnak mo­csárnak kellene lennie, élő szűrőként működve. Fenék­pusztán a vízügy üzemcsar­nokának fedett autóparkoló­ja van, akkora, mint a ter­mészetvédelmi felelős egész területe. Fenékpuszta és Pusztafenék! A vízügynek Keszthelyen márvánnyal ki­kövezett kétszintes épülete van, amelyben a székesfe­hérvári igazgatóság tart fenn helyeket. Mert Székesfehér­várról igazgatják a Balaton ügyeit. A laboratórium gya­korlatilag nem üzemel. A műszerek letakarva várakoz­nak. Csak olyan rutinmunkát végeznek, amire egy középis­kola kémiaszakköre is ké­pes. Az épülethez tartozó csónaktároló méretét a leg­nagyobb balatoni egyesület is megirigyelhetné. Már tény, hogy káros volt a Balaton-part lebetonozása. Itt mégis folytatták, hogy a rendőrség motoros hajója tudjon hol parkolni. Az épü­letben a természetvédőknek nincs telefonja, a helyiséget tisztes summáért bérlik a vízügytől. Pénz a környezetvédelem­re alig. Jön a nyár. Foszla- nak az angolnák? Folyóvölgyekből csatorna Budapest (KM) — „A fo­lyók sorsát véglegesen talán az pecsételte meg, hogy a ti­zenkilencedik században to­vább növekvő népesség ter­mőföldigénye, párosulva az erodált vízgyűjtők mind gya­koribb árvizeivel, az árteres folyók drámai szabályozásá­hoz vezetett. A természetes folyóvölgyeket csatornákká szabályozta az öntudatosodó felvilágosodás mérnöke. A kiegyenesített folyókat ár- vízvédelmi gátak közé szorí­tották. A kiterjedt ártereket árvízmentesítették. felszán­tották. A kisemmizett folyók hulladék-, szenny-, és táp­anyag-feldolgozó képessége nagymértékben károsodott. (Magyar Tudomány 1991/11.)” Az elmúlt negyven év so­rán folyóink nitrátszállító csatornákká váltak. Ha nem csökken a nitrátosodás tem­pója, talajvizeink, folyó menti ivóvízbázisaink mind ihatatlan nitrátlévé válnak. Megoldás: a nagyüzemi me­zőgazdaság átalakítása az ökológia igényei szerint, a folyóvölgyek nitrátfeldolgozó képességének visszaállítása. Nyíregyháza (KM) — A felszíni vizek minőségének ellenőrzése a Környezetvé­delmi Felügyelőség jelenlegi területén 1961-ben kezdő­dött, de rendszeres vizsgála­tok csak 1968 óta folynak. A Tiszán 4, a Szamoson 2, a Túron, Krasznán és a Ló- nyai-csatomán 1—1 ponton havi kettő-négy alkalommal van vízmintavétel. A Tisza mellékvizei közül a Túr tisztán érkezik hoz­zánk Romániából. Vize oxi­génnél jól ellátott, szerves- anyag-tartalma, sókoncent- rációja alacsony. Magas vas- és mangántartalma ellenére jó minőségű, tiszta víznek mondható, A Szamos, mely szintén Romániában ered. szerves anyagokkal szennyezett, amelynek mennyisége a nyolcvanas évek végéig egy­re csak emelkedett. Ugyanez vonatkozott a szervetlen nö­vényi tápanyagokra is. Ked­vezőtlen volt a folyó oxigén­ellátottsága. Két éve a ro­mán vízvédelmi tevékenység eredményének köszönhetően javult az állapota. Ennek el­lenére szennyezett, s csak másodosztályú. Ami a 88— 89-es besoroláshoz képest már egy osztálynyi emelke­dést jelent! Egyik legszennyezettebb élővizünk a Romániából ér­kező Kraszna. Szerves szeny- nyezettsége jelentős mérték­ben meghaladja a tűrhető minőségi kategória felső ha­tárát is. A víz oxigéntartal- ma minimális, annyi sincs sokszor, ami a biológiai le­bontáshoz szükséges. Ugyan­csak emelkedett az ammoni­um-tartalom is. A csatorna vize szennyezettnek minő- síthető. A területünkön eredő, Fel- ső-Szabölcs öblözet belvizeit levezg^Pj Belfő-csatorna Kis- várda felett kissé szennye­fraMi torzó HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE zett, majd a városi szenny­víztelep tisztított szennyvi­zeinek és a Demecseri Élei- miszeripari Vállalat szeny­nyezőanyag-kibocsátásá- nak következtében szennye­zetté válik. A víz felhaszná­lási lehetősége igen korlá­tozott. A Lónyai-csatorna a felső szakaszán kissé szennyezett, dé onnantól, ahol belevezetik Nyíregyháza szennyvizét, na­ponta 25 ezer köbmétert, már szennyezettnek mond­ható. Az éves átlagértékek alapján az oldottoxigén-tar- talom kismértékben emelke­dett. A VIII. számú főfolyás minőségében az utóbbi évek­ben jelentős javulás követ­kezeit be, annak ellenére, hogy a szennyvizek mintegy ötven százaléka jut ebbe a vízfolyásba. Csökkent a szer- vesanyag-terhelése, javult az oxigénellátottsága. A felső szakaszán a Hajdúsági Ipar­művek szennyvíztisztítási re- kontsrukciója óta minősége lényegesen javult, tűrhető- nek mondható. Nyíregyháza szenny-, és csapadékvize azonban harmadosztályúvá teszi. A Tisza szerves anyagok­kal szennyeződik megyénk­ben. Terhelése az elmúlt években emelkedett az am­monium tekintetében is. Na­ponta összesen öt tonna szennyező anyag kerül a Ti­szába ! Ezerkilencszáz-nyolcvannyolc júliusa. Szennyhullám a Szamoson. A szűrés ezeken a halakon már nem segített. CSELÉNYI GYÖRGY FELVÉTELE Kút a Gorondon Aki a Tisza vizét itta Balogh Géza A rra kért a kollégám, hogy írjak az olda­lába egy anyagot a vízminőségről, a tisztaság­ról. Ülök az üres papír fö­lött, s azon tűnődöm, vajon neki, is másoknak mit je­lenthet e két fogalom. Ha meghallják, mi juthat va­jon az eszükbe róluk? Sokaknak persze iá csap­víz, másoknak a megye- székhely fő folyója, a Gan- gesz, vagy a császárszállást tározó. Nekem viszont a Tisza, a Túr, meg az ópályi határban az ártéri kút. Még a múlt nyáron tör­tént. Álltunk derékig a Tiszában, kérészálcát gyűj­töttünk valahol Nagyar alatt. Szolnoki vendéget is vittünk magunkkal, lega­lább olyan bolond Tisza- szerelmes, mint mi vagyunk néhányon, itt a szerkesztő­ségben. Augusztus vége volt, fülledt, párás meleg, szakadt mindünkről a veríték. A kocsit fent hagy­tuk a töltésen, s szomjan akartunk halni. Nem úgy a szolnoki ven­dég. Már harmadszor, vagy negyedszer dűlt neki a go­lyónak, vedelte a Tisza vi­zét. S áradozott, hogy ő még ilyen tiszta ízt, ilyen gyönyörű vizet életében nem érzett, nem látott. Pe­dig a folyón apró áradás vonult le, a máskor kékes­zöld Tisza sárgás árnyala­tot öltött... de ezt csak mi, a téli kékségét ismerők vettük észre. — Szolnokon láttátok ti már a Tiszát? — legyintett a vendég, mikor figyelmez­tettük a folyó közepén úszó apró habokra. Minden viszonylagos, zártuk le magunkban ak­kor a témát, ám nekem ké­sőbb eszembe jutott egy újabb történet. Nagyapám­nak, annak idején volt egy kis földje otthon, Pályiban, túl a Krasznán, a Réten, vagyis az egykori Ecsedi- láp északi felén. A falutól vagy két kilométerre volt az a répaföld, s vizet soha­sem vittünk magunkkal. Korsót igen, de üresen. S ha megszomjaztak a kapások, ia legkisebbet ug­rasztották. Messze, a Go­rondon, már majdnem a szamosszegi határban volt egy régi időkből megma­radt artézi kút, onnan kel­lett nekem hoznom a vi­zet az öregeknek. Hűs íze ma is itt a számban, pedig hol van már az a kút...? Betemette az idő, s a meli­oráció. H ogy elkalandoztam? Tudom. De higgyék el, akkor sem mondtam volna okosabbakat, ha törté­netesen a vizek kémiai tisz­taságáról, a szerves, a szer­vetlen hordalékanyagáról, a Ph-értékről, meg mifé­lékről írok. Maradjon az meg a szakembereknek. Mi pedig örüljünk, hogy még nekihasalhatunk a Tiszá­nak, a Túrnak, Csaholcnál, s a Számos-torok fölött. A Duna beteg Budapest (KM) — Intő példa lehet számunkra, a Tiszáért, Szamosért, Túrért felelős honpolgároknak a Duna helyzete. S, hogy gond van vele. azt mi sem bizonyítja jobban, hogy az élő vizek legnagyobb isme­rője, Cousteau kapitány fil­met forgat róla. A Calypso végigcsorgott a folyón, a felvételek elkészültek, be­mutató októberben. Az expedíció tudományos vezetője, Bertrand Charrier a Dunát fenyegető veszé­lyek közül első sorban a vízszennyezést emelte ki, amely Romániában és Bul­gáriában már kritikus szin- ; tét ért el. A part menti • nagyvárosok szennyvize szinte tisztítatlanul érkezik ■ a folyóba. A másiik problé­mát a gátak jelentik, bele­értve az előkészítési stádi­umban lévőkre is. A bősi megépítése súlyos ökológiai károkat okozhat. Síkvidé­ken ilyen gátat építeni ab­szurditás. A végleges kö­vetkeztetésekre várni kell, egy azonban tény: a Duna valóban beteg, de még nem halt meg. Gyógyulása érde­kében kímélni és kezelni kell. Kevesebb energiát szabad csak kivenni belő­le, nem szabad gátakat épí- teni rá, a vízgyűjtő terüle­tén a mezőgazdaságnak ügyelnie kell a vegyszer- használatra. A program folytatódik, felmérik a szennyeződése­ket mennyiségileg és minő­ségileg egyaránt, illetve a bősi erőmű esetleges üzem­be helyezésének következ­ményeit is. Elhordják a medret Mitói apad a Tisza mostanában ? Nyíregyháza (KM) — Min­dennap két óra előtt néhány perccel ugyanazok a "~<!V tok hangzanak el az éterfcíiB. A Tisza Tiszabecsnél, a Kraszna Ágerdőmajornál... Talán oda se figyelünk már az adatokra, hisz annyiszor hallottuk már. Pedig... A Tisza Tiszabecsnél az elmúlt év utolsó negyedében soroza­tosan megdöntötte a minimá­lis vízállás rekordját. Az okokat kutatta Jeczkó János, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság műszaki igazgatóhelyettese a Magyar Hidrológiai Társaság Terüle­ti Szervezetének ülésén. Még egyszer a tény: a Ti­sza Tiszabecsnél az utóbbi három hónap alatt annyiszor döntött negatív rekordot, mint korábban nyolc év alatt! Azaz nyolc alkalom­mal. A magyarázat könnyű­nek látszik. Az utóbbi évek rendkí­vül csapadékszegények voltak, a sajtó az évszá­zados ritkaságú száraz­ságnak nevezte a tava­lyit. Mint minden más válasz, így ez is azért áll gyenge lába­kon, mert a természettel van dolgunk, a természet egy ele­mével, egy vízgyűjtő, egy fo­lyószakasz viselkedésével, amelyet ha kiragadunk a környezetéből, téves követ­keztetéseket vonhatunk le. Keressük tovább az ökokat! Csak a kisvízi vízjárás vál­tozott meg? Emberi beavat­kozás következménye, vagy egy nagyobb területet érintő változás része? Kell-e, tu­dunk-e tenni valamit? A vizsgálatok azt mutat­ták, hogy a változás nem egyedi esetek halmaza, hanem tendenciális. A kis csa- padékú évek száma nem nagy, csak rendre egy­más után következtek. Mégsem lehet kizáró okként mondani a Tisza alacsony vízállására. De figyeljük meg a med- rét! Változása, mozgása ko­moly hatással van az ala­csony vízállásra természetes körülmények között is, a ka­vicskitermelés ezt tovább erősíti. Nőtt a folyó esése, evvel nőtt a sebessége is. Egyes szakaszokon 35, más­hol 100 százalékkal! Ez Ti- szabecsen 100—140 cm víz- szintsüllyedést jelent. Tehát a folyamat, ami el­indult és jelenleg is tart, két tényezőre vezethető vissza: A természetes mederfo­lyamatokra, a kavics­utánpótlás elmaradására. A kitermelés a hetvenes évek elején volt intenzív, feltehetően ez bontotta meg az eddigi viszonylagos egyen­súlyt. Célszerűnek látszik az en­gedélyezés alapos felülvizs­gálata, amelynek keretében meg kell keresni az ukrán határvízi szerveket is, hisz a kavicskitermelés náluk is nagymértékben beindult! A folyószabályozás tervezésé­nél figyelembe kell venni az alacsony vízállást, a jelentős mederváltozások folyamatos megfigyelést igényelnek.

Next

/
Thumbnails
Contents