Kelet-Magyarország, 1992. április (52. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-21 / 94. szám
Nézö^oní) Nyiretfybázi Charta Kállai János C harta született Nyíregyházán! Speciális foglalkozási ágazathoz tartozik: a pedagógusokéhoz. Az alapító okmányt ötven hatan írták alá, tanárok, tanítók, szülők. A forrásvidék pedig, ahonnan a kezdeményezés elindult, a 15-ös számú Általános Iskola. A kérdés, mint mindig: miért? Milyen motívumok erőterében fogalmazódott meg a hangsúlyozottan senki és semmi ellen nem irányuló, tizenhárom tételes dokumentum? A legegyszerűbb válasz természetesen a szó szerinti közzététel lehetne, azonban éppen a felsorakoztatott gondolatok szakmai jellege azt sugallja: célszerűbb szemelgetni a leírtakból, és inkább a maguk konkrétságán túlmutató tendenciákra, jelenségekre, a sorok között megbúvó hangulatokra figyelni. Mert a Pedagógiai Charta felvillantja azokat a gondokat, ellentmondásokat, aggodalmakat és félelmeket, melyek az átalakulóban levő társadalom ugyancsak átformálódó intézményét, az iskolát körülveszik. A városi oktatás- politikáról — pontosabban: az aláírók véleménye szerint abban megmutatkozó zavarokról szól. „Demokratikus, toleráns, humánus oktatáspolitika ...” — a tizenhárom pont közül tizenegy ezekkel a szavakkal kezdődik. Nem hiszem, hogy lenne pedagógus, aki ne ilyet kívánna! A dokumentum életre hívói a meghirdetett átalakulás eredményeit hiányolják. Mit is? ízelítőül csupán néhányat! Széleskörű szakmai véleménykikérésen alapuló önkormányzati döntéseket. A támogatások különböző mértékű odaítélése konkrétumokkal legyen alátámasztva. Az intézmények a rendelkezésükre álló pénzekkel gazdálkodhassanak önállóan. A vezetők pótlékát ne az alapbér rovására növeljek. Nem sorolom tovább! !Pedig a többi tétel is továbbgondolandó! Tolerancia a pedagógusok meggyőződése iránt, a szakmaiság primátusa a vezetőkinevezésben, gazdasági gátak nélküli autonómia, a monetáris szemléletű irányítás árnyaltabbá tétele. Különös hangulatú ez a dokumentum. Bizonyos kitételeivel lehet és kell vitatkozni, a megfogalmazottakkal szemben érveket állítani, ha vannak. Csak egyet nem szabad: azt észre nem venni, amit az írás jól olvasható szavai üzennek. Szorongás, fenyegetés, belülről emésztődés, félelem, nyílt vagy bújtatott megtorlás, retorzió, gyo- morgörcsokozó, feszült miliő ... Mert ezek, beágyazva ugyan a nem vagdalko- zó, sőt magabiztosnak, eltökéltnek tetsző szövegbe, mégiscsak meglévő zavarokat sejtetnek, és valószínűleg nem a túlfeszített pedagógusagyak „üldözési mániás” fantazmagóriái. írástudók vetették papírrá őket chartájukat fogalmazgatván. írástudóknak is szánták. Most már pórbálja meg ki-ki, akit illet, a megfelelő olvasatot mellé letenni. A felgyülemlett feszültségek gőzei ugyanis másképp levezethetetlenek. KOMMENTÁR Méhész-félsz Galambos Béla V eszélyeztetve- látják szorgos „jószágaik” életét a megye méhészei, a mezőgazdaságban bekövetkező átalakulás, tulajdonosváltás miatt. A Magyar Méhészek Egyesületének Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei elnöke, Szűcs Mihály, szakolyi görög katolikus lelkész társai nevében fordult a földművelés- ügyi miniszterhez, segítséget kérve a méhek védel- ■ mében. De mitől-is félnek a méhészek? A megváltozó tulajdonviszonyok következtében várhatóan jelentősen • megnövekszik azon új, egyéni, vagy kisebb csoportokban gazdálkodók száma, akik megfelelő szakértelem, gyakorlat nélkül (az emberi felelőtlenségről nem is szólva) fognak hozzá növényvédelmi munkák elvégzéséhez. Az eddigi, általában jól működő növényvédelmi szakirányítás,- állami ellenőrzés, ha nem lesz képes a növényvédő szeres munkák változatlan felügyeletét, rendszabályozását ellátni, komoly méhpusztulásoktól lehet tartani. Különösen veszélyes időszak a virágzás időtartama. Ezen azonban nemcsak á gazdasági növények, gyümölcsfák, hanem a gyomok és a különböző haszonfák virágba borulása is értendő. Az ebben az időszakban végzett szakszerűtlen növényvédelmi permetezések rendkívül nagy pusztítást okozhatnak a „legelő" méhek között. „Ha nemtörténik intézkedés” áll a levélben — „akkor fennáll a veszélye, hogy a méhállo-‘ mány elpusztul, s ezáltal sok család megélhetése is csorbát szerved”. Arról nem beszélve, hogy a méhek mekkora szerepet játszanak a növények terméshozamának alakulásában, a virágok beporzása révén. Megoldásként azt javasolják a méhészek, felhívással forduljon a mező- gazdasági kormányzat az új és régi gazdálkodókhoz, hogy tartsák be a növény- védelmi törvény előírásait. Közülük is a méhek számára „életbevágó” szabályt: jelentsék be a helyi polgármesteri hivatalnál három nappal a munka kezdete előtt, mivel és mikor fognak permetezni. Tavasz a nyíregyházi Bessenyei parkban ELEK EMIL FELVÉTELE Adta, maid elvette megkontrázott önkormányzatok Tárca Tapolcai Zoltán óza felhúzott térdekkel, szoknyá- fr jót ölébe gyűrve egy dombon ül. A lesen. Az országút szélén. Az egyre erősödő, tompa mormogásokra fel-felfigyel, reménykedő, majd csalódott pillantással kíséri az elsuhanó autókat. # Sétára indul. Hátha az a baj, hogy nem látják. Nincs egyedül. A főút szélén, a fehér csíkon, mint a vártán, le-fel sétálgat a Telep fogdoshatóbb része. Tavasz van, újra él a placc. Tőle úgy húsz méterre messzire világító, kislibazöld, buggyosra húzott ruhácskában Ibus kelleti magát. Róza újra köp egyet. Irigyli a melleit, önkéntelenül is megsimítja a sajátját. Ma még nem volt senki. Mennyei hangot hall a háta mögül. Fékcsikorgás. Mint a villám, olyan gyorsan fordul meg. Paff. Na persze, hogy Ibus. Már csak a tompora kerekedik ki a Trabant ablakán. Konok arccal szembefordul a forgalommal, átlépi a fehér vonalat, s derekáig leengedi vállpántos ruháját. A lakig. Gyűrt arc, savanyú szeszlehellet fogadja. „Gyere!” Az ajtó becsapódik mögötte. A levegőáram lovagja felé viszi az orrfacsaró posvány szagát. „Mikor mosakodtál?” „Miköze?” „A fiúd?” „Nincs.” „Csak nem szeretném, ha bevernék a fejem. Mint a múltkor.. . Eppcsak levette az egyik havert már a zsebében volt a fél banda ... ő meg nézte az eget...” Lekanyarodik az egyik tsz-útra, de nem hajt messze. A sebváltó után rögtön a gombokhoz nyúl... Róza újra a fehér vonalat méri le s fel. Tizenegy óra. Két menet. Jól megy ma a placc. hatás nem marad el. Az autók furcsamód a kanyarból kibukkanva megmeginognak. Amikor a sofőr a meglepetéstől félrekapja a kormányt. Végül egy rozzant IFA nagyot szusz- szánt előtte. Felkapaszkodik az abkét és fél millió? Visszafizetése nem oldja meg az ország gondját, e kis településnek viszont jelentős veszteséget, hátrányt okoz. Persze ki törődik ilyesmivel odafent? Sok az ellentmondás Nincs okunk kételkedni a számvevőszéki vizsgálat eredményében, a szakember munkájában. Igaz, ennek ellenére ellentmondásos, hogy ugyanazon tény alapján egyszer .megítélik, máskor visz- szavonják a támogatást. Vélhetően a geszterédiek bal- szerencséjének két oka van. Az egyik, hogy a kért hárommillióból csak két és felet kaptak meg, így ismét — a felülvizsgálat során — napirendre került ügyük. Ha a teljes összeget kapták volna, nincs vizsgálat, megmarad az összes pénz. De vajon azok, akik a kért milliókat hiánytalanul megkapták, nem jártak volna-e hasonlóan, ha ott is nézelődik a számvevő- szék? Ök biztos, hogy mindannyian rosszabb helyzetben vannak Geszterédnél? A balszerencse másik oldala, hogy az önkormányzatnak — takarékos gazdálkodása következtében — többmilliós pénzmaradványa van, melyet a tervezett gázprogram saját erejeként tartalékoltak. Vajon nem lett volna-e jobb, ha elköltik az összest (volt település, ahol néhány fillér maradt csupán a kasszában . ..), s akkor ők is a sajnálatra méltók közé tartoznának. Igaz, azért Geszteréden jobban ki kellene használni a különböző pályázatok nyújtotta lehetőségeket • , Az a bizonyos hozzáépítés. ■KOVÁTS DÉNES FELVÉTELE Ez lett a veszte. Mármint annak a két és fél milliónak, amit tavaly ősszel a pályázat alapján kiutalt, majd a számvevőszéki vizsgálat után visszakér az államkassza. Hiába interpellált Kállay Kristóf és Laborczy Géza országgyűlési képviselő. áldatlan állapotok De térjünk vissza az iskolához! Az egyik udvari házban tanterem és szolgálati lakás, egy régi, csupán egérlyuknak nevezett házikóban újabb tanterem. Az udvaron továbbhaladva érünk a hatvanban épült központi iskolához, ehhez építették hozzá a néhány új tantermet, az igazgatói és nevelői szobát, valamint a vizesblokkot. Korábban ugyanis az égre nyíló, budinak nevezhető helyiségbe jártak dolgukat végezni a tanárok és a diákok. Mintha időszámítás előtt éltek volna ... Eddig a pedagógusok keskeny helyiségben, tanárinak nem nevezhető szobában készülhettek, s bár az új sem táncterem, de végre normális körülmények közé került a 16 nevelő. Igaz, a bútorokat a volt megyei tanácstól örökölték, hisz ingyen kapták meg, s újrakárpitozták a leselejtezett székeket. Mi ez, ha nem takarékosság ? Persze azért gond még akad bőven, hiszen a régebbi szárny tetőzete megérett a felújításra, s a festés is időszerű lenne. Arról nem beszélve, hogy az olajos padló, a tantermek kinézete a régi tanyasi iskolákra emlékeztet. S ha hozzávesszük, hogy az érintésvédelmi hiányosságokat az elmúlt évben hozták helyre, a társadalmi munkában készült tornaterem tetőzetét fordítva horganyozták fel, esőben beázik, s az egyházak is igénylik a volt épületeiket az iskolától, akkor valóban számos problémával kell még megküzdenie az önkormányzatnak. Végül is olyan nagy gond az az egyszer már megítélt HATTER Kelet-Magyarország 3 1992. április 21., kedd Geszteréd (KM — Cservényük Katalin, Kováts Dénes) — Az Országgyűlés 226 millió forinttal megtoldotta a költségvetési támogatást, melyből újabb 49, önhibáján kívül bajba jutott település részesülhet... Erről azután döntött a T. Ház, hogy az Állami Számvevőszék megvizsgálta a tavaly elutasított kérelmeket. A parlament önkormányzati bizottsága négy esetben egyenesen a már jóváhagyott támogatások lefaragására tett javaslatot, így Dömsöd, Geszteréd és Pet- neháza települési, illetve a Nógrád megyei önkormányzattól összesen 39 millió 260 ezer forint kiegészítő támogatást vonnak el — olvashattuk a híradásban. Geszteréden jártunk utána, mi lehet az oka a korábbi döntés megváltoztatásának. flószott milliók A 2200 lelkes települést, mely megyénk déli határán található, szorgalmas, dolgos emberek, lakják, akik sosem kibúvókat igyekeznek keresni, ha egy kis — elnézést az elavultnak tűnő kifejezésért — társadalmi munkára van szükség a falu érdekében. Így épült a ravatalozó, a sok méternyi járda, s az iskola is. Hát igen, az iskola! A mostani baj okozója. Épülhetett volna később is, de mit lehet tenni, ha a főépület már 1960 óta áll. Eltelt harminckét év, kicsi is, roskatag is. Ideje volt bővíteni. Nem lehettek nagyvonalú álmai az önkormányzatnak, az addig nyújtózkodj, míg a takaród ér elv alapján készült el az épületszárny, szűkös költségvetéssel, mely öt- millióra rúgott.
