Kelet-Magyarország, 1992. április (52. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-17 / 92. szám

1992. április 17., pémtek HATTER Kelet-Magvarország 3 Nem lesz keserű a kenyér Venni vagy termelni érdemesebb? Nyíregyháza (KM) — Kényszerűségből banki fel­adatokat vállalt fel a Sza­bolcs Megyei Gabonaforgal­mi és Malomipari Vállalat, amelynek kintlévősége 630 millió forint. Az óriási ősz- szeg behajtásáról, a gabo­napiaci helyzetről Simon György igazgatót kérdeztük — Az ekkora nagyságú hi­telezők újabban nem engedik, hogy adósaik csődöt jelentse­nek, benyújtják ellenük a fel­számolást. Önök is hasonló­képpen cselekedtek? Harminc nagyobb adós partnerünkkel, megállapodást írtunk alá, a részletfizetések határideje a napokban jár le, ha nem teljesítik, kénytelenek leszünk felszámolást kérni el­lenük. Egyébként ilyen eljá­rást eddig nem kezdeményez­tünk annak ellenére, hogy nehezen jutunk hozzá a pén­zünkhöz. Takarmányt, lisztet, korpát, szemes árut, termelési előleget adtunk partnereinknek, főleg a terme­lőszövetkezeteknek, amelyek nem tudnak fizetni. A tartozás fejében eszközt és részvényt is kénytelenek leszünk elfo­gadni. Exportengedély Ugyanakkor Önök kénytele­nek voltak hitelt felvenni, és egyúttal jelentősen csökken­teni a költségeket. Utóbbi mit jelent? — A tehergépkocsikat kiad­tuk vállalkozásba, a fenntartá­Simon György HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE si költségeket racionalizáltuk, üzemeket vontunk .össze, leállítottuk a tiszavasvári ke­verőüzemet, a zajtait kiadjuk vállalkozásba csakúgy mint a központi javítóüzemet. A bér- és kooperációs keverőüze­mekkel az együttműködési szerződést felbontottuk. — Tavaly kétszer is egyol- _ dalúan módosították a tée­szekkel kötött szerződést, a múlt évhez képest valamivel magasabb az ár. Idén várha­tó-e hasonló ? — Nem. Apnyit megjegy- zek, a tavalyi felvásárlási áraink a módosítások ellenére még mindig a legmagasabbak voltak az országban. Jelenleg a tőzsdén olcsóbban lehet gabonához jutni, mint amibe nekünk került. Három hete vettük fel a kapcsolatot part­nereinkkel az új felvásárlási szerződésekből. Kétfajta árat — fixet és a tőzsdei árhoz vi­szonyítottat —, és négyfajta fizetési feltételt — két, három, négy és tíz részletben — kí­nálunk. Nagy a konkurencia a felvásárlásnál, úgy tudom 400 ezer tonna búzára adnak ex­portengedélyt, amit sokan a megyéből szeretnének kivinni. — Tavaly többször hangzott segélykiáltás a csökkenő ve­tésterület miatt. Elképzelhető Ön szerint, hogy gabonaim­portra szorulnánk? A tőzsde szerepe — Csak egy rendkívüli idő­járás esetén, de reméljük ilyen nem lesz. Jóval keve­sebb takarmány szükséges, hiszen az állatállomány is lea­padt. Bár igaz, hogy a múlt évhez képest kisebb a vetés- terület a megyében és szám­adatok bizonyítják a búza ki­esése nagyobb mint az or­szág más területein. Nekünk nem érdekünk, hogy felnyom­juk az árakat, a hiányzó ter­ményt a tőzsdén kívánjuk megvásárolni. — A kukoricánál még senki nem mozdult. Miért? — Mindenki vár, hogy mi­lyen árkondíciók lesznek, és mekkora lesz az export kon­tingens. Ráadásul a 20. milliárd hitelhez a kormányga­rancia ellenére sem jutottak hozzá a téeszek. Kukoricából, rozsból, árpából, zabból a vál­lalat csak a termeléshez szük­séges és az exportszerződés­sel lekötött mennyiséget veszi át. — A rozzsal rendkívül rosz- szul járt a vállalat, alig volt rá kereslet. Idén érdemes-e ro­zsot ültetni? Jut az asztalra — 5300 forintért vettük át tonnáját, a készletünk 20 ezer tonna, amit külföldön próbá­lunk eladni. Ha ez sikerül, ak­kor vásárolunk fel a termelés­hez. — Még mindig jelentős be­tárolt búzamennyiségről szól­nak a pletykák. Mennyi a va­lós alapjuk ezeknek? — Információink szerint na­gyobb mennyiség nincs betá­rolva a megyében, az ország­ban lehet. Az idei termelés a belföldi ellátáshoz elegendő lesz és várhatóan exportra is fog jutni. Augusztusban indul Mátészalkán a glutinüzem próbatermelése, mint legna­gyobb tulajdonosa a Szatmár Raisió Protein Kft-nek mi lát­juk el az üzemeit liszttel, ami ebben az évben 10 ezer ton­nát jelent. — Bizonytalan a téeszek sorsa, ami nem jelent köny- nyebbséget a vállalatnak. — Fel kell készülnünk egy új kapcsolatrendszer kiépíté­sére a magángazdálkodókkal és nagyon kemény munka előtt állunk, hogy pénzügyi gondjainkat megoldjuk. Veszteséges fogyasztási szövetkezetek Budapest (ISB/K. T.) — A szövetkezetek átalakulásáról szóló törvény végrehajtásá­nak félidejében gyorsjelentést készített a fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezetek orszá­gos szövetsége. A heti sajtó- konferenciájuk összegzése: a helyzet jó, a kilátások kedve­zők. Az eddig lezajlott részköz­gyűlések és küldöttgyűlések alapján elmondható, hogy ez a szövetkezeti típus jól idomul az új törvényi keretekhez, a tagság túlnyomó többsége képes az akarata érvényesíté­sére — összegezte az átala­kulás eddigi tapasztalatait kedden Szilvasán Pál, az áfészek országos érdekképvi­seletei szövetségének elnöke. A beszámoló szerint a tag­ság nem kívánja felváltani e szövetkezeti formát valamely gazdasági társaság formáció­jával. A tisztújítás és az alap­szabályok szükségszerű áta­lakítása után következhet az újabb, piacszerűbb tevékeny­ségi formák kialakítása, pél­dául a nagykereskedelmi há­lózatba történő bekapcso­lódás, Szilvasán Pál fenyege­tő jelnek ítélte a fogyasztói ke­reslet csökkenését, aminek kedvezőtlen hatásait erősíti a zugkereskedelem térnyerése. E körben hangzott el, hogy az ország 280 áfésze közül több, mint 40 veszteséggel zárta az elmúlt évet, néhányukra fel­számolás is várhat. Ezt a szférát is elérte a tőkehiány. AHOL A MAGOT ELVETIK Nagyüzemi mezőgazdaság 1992 SZEKERES TIBOR FELVÉTELEI Torzszülött házak Balogh Géza árpátalján jártam a minap. Sok ember­rel találkoztam, köztük egy nagyszőllősi ru­szinnal, aki azt találta mon­dani: „Tudja, mit irigyelek én maguktól, magyaroktól? Az eszüket, a tisztaságukat, a hagyománytiszteletüket. ” A szőllősi meg a környékbéli falvak magyarjai ihlették e mondatait, hiszen az idős, ruszin ember sosem volt még Magyarországon. Jobb is, tűnődtem a haza­felé tartó úton, mert rögvest megváltozna a véleménye rólunk. A racionalitásunkról, a hagyománytiszteletünkről. Elég lenne csak ránéznie a településeinken épülő új házakra. Az igazat megvall­va fogalmam sincs, e zava­ros világunkban egyáltalán kinek van pénze az építke­zésre, ki készíthet terveket, s ki bírálhatja el azokat. A mondat első fele most nem is érdekes, a két másik kér­dés annál inkább. Csupán azért bátorkodom szóvá tenni mindezt, mert sokakkal egyetemben, ne­kem is az az érzésem, hogy ezzel a kutya sem törődik. Néhány valóban szép példát kivéve — mondjuk Nyíregy­házán a Korányi úton, Má­tészalkán az Északi lakóte­lepen, vagy Kisvárda több öreg, újabban beépített ut­cájában — elöntötte me­gyénket az ízléses, szép házak mellett a szörnyebb­nél szörnyebb lakások töm­kelegé. Vaja, Levelek, Ajak, Nagyvarsány, Gyüre, Fé­nyeslitke, s hogy a „kép­ben” maradjunk, Nyíregyhá­za-kertváros, Mátészalka- Ráckert... dehát fölösleges a példálózás, hiszen alig-alig van hazánkban olyan tele­pülés, ahol ne találkoznánk torzszülött, hivalkodó házak­kal. Elhiszem én azt, hogy nincs mindenkinek lehetősé­ge megfizetni egy Kerényit, vagy Makoveczet. (Egyéb­ként hihetetlenül olcsón ter­veznek családi házakat is!) Azt viszont nem hiszem, hogy közepes képességű építésztechnikusokra, esz­ményeiket rég feladó mér­nökökre kellene bíznunk te­lepüléseink arculatának megformálását. Azt persze senki sem várhatja el, hogy valaki szabadkéménnyel, paticsfallal építse meg az otthonát, mert régen ez dí­vott, azt viszont igen, hogy tartsák tiszteletben az adott helység építészeti kultúráját, hagyományait. Az önkormányzatok sokat tehetnek ezért. Ha valaki mongol jurtát vagy mór palo­tát akar felhúzni, ám tegye. Jelöljünk ki nekik egy terüle­tet, ahol kiélhetik vágyaikat, elpazarolhatják nehezen összekuporgatott forintjai­kat. De ha valaki a főutcán — azaz a település képét meghatározó helyen — akar építkezni, akkor csak az ot­tani tájra jellemző tervekre ; mondjunk igent. Múltunk, , önbecsülésünk diktálja ezt.' Állástalan főnökök 46 ezerből 78 első számú vezető Nyíregyháza (KM — Szőke Judit) — Biztosan nemcsak a munkanélküliekben vetődött már fel a kérdés, vajon a „karcsúsításokat” miért nem felül, a vezetői szint berkeiben kezdik, hiszen a józan ész azt diktálná, mivel ott lehetne több bért, több közterhet, költ­ségeket „lecsípni”. Aki ezzel nem ért egyet, kétségkívül részben elfogadható magya­rázatot tudna adni. Akadnak persze ellenpéldák is. Mégis... Megkérdeztük a minden elfogultság nélküli sta­tisztikát, melyet a megyei munkaügyi központ bocsátott rendelkezésünkre. Adataik szerint a megyében március végén regisztrált 46 ezer munkanélküli közül 638-an voltak középvezetői beosztás­ban. És 78 volt első számú vezető eszi a munkanélküliek keserű kenyerét... Kommentár Csengő forintok Seres Ernő ezdetben volt a cse­rekereskedelem. Két birkát egy baltáért. Ezer évekkel ezelőtt. Köz­ben kitalálták a pénzt. Az ál­talános egyenértéket, a for­galmi eszközt. Ezer évekkel ezelőtt. Jól funkcionált. Fi­nomították, fejlesztették, pénzváltás, bankrendszer, hitel és kamat, váltó és le­számítolás és miegyebek. A pénz uralta a piacot, leegy­szerűsítette a forgalmat. A cserekereskedelem, a barter, azonban soha nem szűnt meg. Áru áruért to­vábbra is gazdát cserélt, de a pénz a végelszámolásnál konkrétan vagy jelképesen továbbra is jelen volt. Pénz jelenleg nincs. Illetve van, de nem elég. A körbetarto­zás felbecsülhetetlen mére­teket öltött, és a magas ka­matlábak miatt a számlakie­gyenlítésnél a bankhitel igénybe vétele szinte szóba sem jöhet. Ügyes üzletemberek, gaz­dálkodók kitalálták azt ami volt és van, a cserekereske­delmet. Bartert hazai módra. Egy nagyvállalat vezetője mondta: sok a hitelezőnk, pénzünk nincs, ellenben ér­tékként ezért mindent elfo­gadunk. A számla kiegyen­líthető hűtőpulttal, színes te­levízióval, egyszóval min­dennel, amit mi is el tudunk adni. Friss, szinte primőr in­formáció hogy egy termelő- szövetkezet olyan üzletet kötött, hogy készpénz he­lyett tavaszi búza vetőmagot fogadott el. Jobb mint a semmi alapon. Hogy Sz a barter hazai módra meddig és hová fog fejlődni, illetve fajulni, ki tudja? Egy azon­ban biztos, jó vége a dolog­nak sohasem lesz. Sokkal megbízhatóbb, ha mara­dunk a forintnál, még ha be­látható időn belül az nem is válik versenyképessé a nemzetközi pénzpiacon. De itthon, egymás között azért megteszi, ha nem szorítjuk ki a forgalomból. Néző(pont^

Next

/
Thumbnails
Contents