Kelet-Magyarország, 1992. március (52. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-28 / 75. szám
Az oldalt összeállította: NAGY ISTVÁN ATTILA Fesztivál előtt Beszélgetés Zsótér Sándor dramaturggal Nyíregyháza (KM — NIA) — A művészetek, ezen belül a színház sem adhat kulcsot az élethez. Csupán jól megfogalmazott kérdéseket tehet fel, amelyekre az embereknek maguknak kell a válaszokat megfogalmazniuk. A színház nem mondhatja ki helyettünk az Igazságot. A jelenben zajló életet kell megmutatnia, mégpedig humorral, iróniával, mert a humor maga a dialektika, azt mutatja meg, hogy mindennek megvan a színe és a fonákja is. Mindezt Zsótér Sándor mondja, amikor leülünk egy kis névnapi beszélgetésre. Budapesti fiatalember, a főiskola elvégzése után mégis vidéki színházakban dolgozott. Rüszt József mellett Zalaegerszegen, majd Szolnokon, végül Budapesten a Radnóti Színpadon, ahonnan a Danton halála nyíregyházi színpadra állítására érkezett. Voltak filmszerepei is, amelyekre szívsen emlékszik, bár — fanyar mosollyal teszi hozzá — a nézők bizonyára elfelejtették már. Játszott Sándor Pál Szerencsés Dániel, Miss Arizona című filmjeiben, Szabó Ildikó Hótreál című alkotásában. A színészi munkából is sokat lehet tanulni, ami most rendezőként, dramaturgként nagyon jól jön. — Amikor Gaál Erzsébet a Danton halálára készülődött, szüksége volt arra, hogy néhány ponton megváltoztassuk az eredeti Büchner-órámát. Szívesen vállaltam a feladatot. BelenyúlA Cyrano egy groteszk jelenete. Molnár Erika és Korcsmáros Gábor HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE hattam a szövegbe, amatőrökkel foglalkozhattam. Szóval, ittmaradtam. • A dramaturg ilyen ,,nyúlkálós” ember? — Nehéz arra felelni, hogy mit csinál a dramaturg. A dramaturg alárendeli magát a rendezőnek, olykor csupán szöveggondozást végez, máskor a színészekhez igazítja azt .a ruhát, amit a szerző esetleg több száz évvel ezelőtt kiszabott. • Rostand Cyranóját alaposan átalakította. — Nyáron darabot kerestem, a Cyrano is a kezembe került. Tudtam, hogy a színház nincs olyan anyagi helyzetben, amely lehetővé tenné egy látványos, romantikus darab színpadra vitelét. De én is szívesen lemondtam a képregényről, inkább érdé-* kelt a három ember sorsa és drámája. Voltak elemek, amelyeket nem lehetett kihagyni, de elég szabadon bántam a szöveggel. • Hol marad az eredeti szövege és szelleme? — Azt gondolom, hogy a színház számára a darabok nyersanyagul szolgálnak. Ez az előadásból a kisebb. A nagyobb részt a színészek, a rendező, az előadás egésze teszi ki. Nem vagyok híve a szöveg szerinti hűséges színpadra állításnak. Nem a szöveghez, hanem a darab szelleméhez kell hűségesnek lenni. A Cyrano arról szól, hogy az emberek iszonyatos erőfeszítéssel törekszenek a boldogságra, de ez nem serikül neki. Sok mindent tudnak önmagukról a hibáikról, de nagyon gyakran képtelenek arra, hogy megváltozzanak. Három rendezését láthattuk eddig. Melyiket vállalja inkább? — Mindegyik én voltam. A kaktusz virága is, a Titus Andro- nicus és a Cyrano is. Azokat az élettapasztalatokat jelenítettem meg, amelyekkel rendelkezem. Nagy élmény a számomra, hogy annyi mindennel foglalkozhatom. Természetesen arra is törekszem, hogy meglepő legyen, amit csinálok. Nem szeretném, ha unatkozna a közönség. Szeretném közvetíteni azt a zavarodottságot, amelyet napjainkban tapasztalok. • Rendezéseiben színészpárti vagy inkább a rendezői színházat szereti? — Nagyon szeretem a színészeket, bár féltem őket a belső önfeladástól, attól, amire sokan hajlanak is, hogy korán abbahagyják a küzdelmet. Külön öröm volt a számomra, hogy eddigi rendezéseimben voltak olyan feladatok, amelyekkel a darabban játszó színészek egy része még nem találkozott. Kisvárda (KM — Bodnár) — Majdnem pontosan két hónap múlva, május 29-én Göncz Árpádnak, a Magyar Köztársaság elnökének, a fesztivál fővédnökének a köszöntőjével kezdetét veszi a IV. Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja. Mondhatni, az érdeklődés igen nagy a színházak részéről, a benevezett produkciók száma is nagyobb, mint amennyi a fesztivál műsorára kerül. Nem volt könnyű a lelkes kisvárdaiaknak és a nemes ügy támogatóinak ezt elérniük, hisz nemcsak a szervezés feladatai óriásiak, hanem sokan szerették volna az egész fesztivált Felső-Sza- bolcs központjából valahová máshová áttelepíteni. Sze-‘ rencsére nem sikerült. Ami a résztvevőket és a műsort illeti, Ä választék valóban nagy, s bizonyára sok nézőnek szereznek majd kellemes színházi élményt az igényes produkciók. Az idén is Erdélyből érkezik a legtöbb társulat, Székelyudvarhely, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Szatmárnémeti magyar nyelvű társulata mellett Komáromból, Kassáról, Beregszászról, Szabadkáról, Újvidékről és talán Kanadából kerekednek majd fel a színészek, hogy a közös magyar színházkultúrát képviseljék, és a szakemberektől visszaigazolást kapjanak. Ez utóbbi az idén valóban szakmaibb és talán kicsit versenyszerűbb lesz, hisz szakmai zsűri bírálja el azt is, hogy milyen előadások vehetnek részt a fesztiválon, és mely darabok a legigényesebb, legsikerültebb produkciók. A kisvárdai találkozó tehát hasonlítani fog a Magyar Színházak Fesztiváljához. Ami a bemutatandó darabokat illeti, igen széles a repertoár a drámáktól a köny- nyebb vígjátékokig. A kínálatban szerepel például Illyés Gyula Deficit című drámája, Tenesse Williamsnek A vágy villamosa című híres darabja, Tamási-Áron Boldog nyárfalevél című színműve, Háy Gyula Mohács című drámája, Ionesco Rinocérosz című műve és Nagy Zoltán Mihály A sátán fattya című drámája. A végleges fesztiválprogramról egyébként épp a napokban döntenek. Az idén is — csakúgy mint tavaly —, nemcsak a szerencsés kisvárdai színházkedvelő közönség örvendhet a produkcióknak, hanem a megye több településére, is ellátogat egy-egy társulat. így a fesztivál idején — május 29.—június 7. között — Nyíregyházán, Vásárosnamény- ban, Záhonyban, Mátészalkán, Baktalórántházán és Üj- fehértón is lesznek majd bemutatók. Ezenkívül néhány megyén kívüli, sőt határon túli településről is érkezett meghívás. Ami a kisvárdai fesztivál rangját illeti: említettük, hogy a köszöntőt a köztársasági elnök mondja. Az ünnepélyes záróünnepségen viszont Antall József miniszterelnök is részt vesz. Nyíregyházáról Budapesten Öt perc Bozóky Istvánnal — utóhanggal Budapest — Nyíregyháza (KM — Réti János) — Zenés bohózat sokadik előadására készülődik a vállalkozói színház társulata Budapest egyik művelődési központjában. Az előtérben álló hirdetőtábláról ismerős név tűnik fel a Szabolcsból érkezett újságírónak, olyan, ami annak idején többet jelentett a megye színházlátogató közönségének, mint most, ott a szereposztás közepe táján. Kovács professzor: Bozóky István. Jóval az előadás kezdete előtt jár még az idő. A kultúrház aulájának szokásos nyüzsgésében szövegegyeztető próbára gyülekező színészek tűnnek fel; ki még az utcáról, ki már az öltözőből jövet. Az újságírónak szerencséje van: hamarosan meglátja a jól ismert művészt a választékos modorú, diszkréten elegáns urat, a Móricz Zsigmond Színház első igazgatóját, aki hivatalosan már nyugdíjban van. Odalép hozzá, bemutatkozik, megmondja honnan jött és azt, hogy Nyíregyházáról, az ott töltött évekről szeretné kérdezni. Bozóky István jellegzetesen fanyar, vagy inkább kesernyés mosolyával fogadja a megkeresést. Nem elutasító, de nem is szívélyes annyira, mint azt az újságíró remélte volna. Néhány szó után fény derül tartózkodásának miértjére. — Három évig voltam igazgató Nyíregyházán, illetve előtte közel egy esztendőn át szerveztem a társulatot, a munka feltételeit. Mondhatnám azt is, hogy én alapítottam a színházat. Szakmai, művészi fejlődését, eredményeit tekintve talán nem végeztem Bozóky István rosszul a feladatomat. Ennek ellenére a 10 éves jubileumot köszöntő ünnepségre nem hívtak, és tudtommal meg sem említették a nevem. Küldtem egy dísztáviratot, de alig hiszem, hogy felolvasták volna. Egyébként szerettem a várost, szerettem színházunk közönségét, azt, amit ott együtt csináltunk. Az újságíró visszatérve, természetesen, megkérdezte Csikós Sándort, a Móricz Zsimgond Színház jelenlegi igazgatóját a hallottakról. — Minden általunk elvárt vendégnek, beleértve Bozóky Istvánt is, fénymásolt meghívót küldtünk az én aláírásommal. Lehet, hogy ezt kevésnek tartotta. A tény: külön levelet nem írtam neki. Az ünnepségen elmondott beszédben — meg tudom mutatni — külön kitértem alapítói munkájára, arra, hogy oroszlán- részt vállalt a színház létrehozásában. Táviratát megkaptuk, és a társulat a tanúm rá, hogy felolvastam. Úgy érzem, nem érte semmiféle méltánytalanság... A MANDALA ARCAI Újabb bemutatóra készülnek Kállai János Nyíregyháza (KM) — Mind fiatalok. Többségükben húszon innen vagy valamivel túl a tinikor határán. A Mandala Színház tagjai. Összeköti őket a színpad, a zene, a tánc imádata, és most már a József és a bűvös kabát öt, teltházas bemutatója. — Az, hogy a Webber-darab színpadra került, és én mindvégig aktív munkása voltam a produkciónak, a szakmai fejlődésem szempontjából volt nagyon lényeges — mondja Árendás Miklós, a társulat koreográfusa. Debrecenben tanulok balettet, éneket, van szakmám, és tisztes, polgári foglalkozásom, de a nagy szerelem a színház! Pankotay Péter nemrég még zrínyis diák volt. Most a Zene- művészeti Főiskola jazz tanszakának előkészítőjét látogatja, és jó az esélye, hogy felvegyék. Tanári képesítést akar szerezni, de a végcél a színészi pálya, hiszen — mint megfogalmazza — a színházban töltötte gyermekéveit, édesapja volt a nyíregyházi teátrum igazgatója hosszú éveken át. Az amatőr Mandala bemutatkozó darabjában Péter az egyik narrátort alakította-éne- kelte. Némi rutinja volt már a színre kerülést illetően, most mégis azt hangsúlyozza: a rendszeres színpadi munka a legfontosabb sikerfeltétel. Felkészülésük során éppen ez okozta a legtöbb gondot, állandó helyük, színpaduk ugyanis egyelőre még nincs. A másik narrátor, Kedves Irén, másodikos gimnazista korától „állt rá” az éneklésre. — Jelenleg a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskolában vesznek részt zenei órákon, énekelni tanulok, és el szeretném végezni a tanítóképzőt. Nekem teljesen új volt a „mandalá- zás”, a színpadi szereplés. Klasszikus éneken nőttem fel, a rockot és a musicalt sohasem próbáltam. A nagy „berobbanás” — fogalmazzák megy egybehangzóan a színésztársak — Nagy Zoltán, aki most harmadikos a nyíregyházi dolgozók gimnáziumában. Őstehetség — mondják a szerény fiúról a többiek. — Nagy feladatot kaptam a darab Józsefének eljátszásával. Önálló szerep, magas szintű énekes-táncos tudást követel. Tíz év zeneiskola ugyan mögöttem áll, de kevésnek éreztem. Feljártam a fővárosba megtanulni az alapokat. Éneklés...! A felső szólamok voltak a legnehezebbek, de megcsináltam, s állítólag nem rosszul. Nekem nagyon fontos a csapatmunka, és a segítséget a társaimtól mindvégig megkaptam. Ezt csak így lehet bukásmentesen megúszni. Az emberi tényezők után essék szó a technikáról, a komoly, profiszintű háttérmunkáról! Túrosán András — társával, Császár Péterrel — a zenei alapokat készítette, hangszerelte, elvégezte a stúdiómunkát. — A KLTÉ információ—rendszerprogramozó szakán tanulok, ez a darab számítógépes zenei anyagának megteremtésében segített. A rockmusical szimfonikus zenekart igényelne, ez megfizethetetlen. Magunknak kellett hat hétig tartó, megfeszített munkával megszülni a zenét — partitúrák nélkül. Még szerencse, hogy magam is zenélek. A Psy- ché együttesben hasonló dolgokat már nem egyszer csináltunk szintetizátorokkal. A kottázásban oroszlánrészt vállalt Tomasovsz- ky Katalin tanárnő, aki az énekes „betanítást” is vállalta. A fél play-back technikával talán meg tudtuk közelíteni az élő show-ha- tást. — A koreográfia — teszi hozzá Árendás Miklós — is saját produktumunk. Társammal — Majchrovics Jánossal — nem cli- peket másoltunk, de a sokféle mozgásélményünkből egységeset kellet színpadra vinni. És felhozni a társulatot erőben, technikában, az alapoktól elvinni mindenkit a bonyolult formációkig. — Bekomolyodott ez az „egész” — zárja a beszélgetést Dobos László, az amatőr társulat vezetője. Tizenhárom lekötött előadásunk van, hívnak bennünket mindenhová az országban. És készülünk a következő bemutatóra, a Légy jó, mindhalálig előadására. Az első megmérettetésen szerencsésen túljutottunk, és továbbra is optimisták vagyunk. József és testvérei a színpadon BALÁZS ATTILA FELVÉTELE 1992. március 28. 8 S~~A 2(eCet-íMagyarország Hétvégi melléklete ___
