Kelet-Magyarország, 1992. március (52. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-09 / 58. szám
1992. március 9., hétfő HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Tőke-tusa a húsüzemben Amikor a bizalmatlanság gáttá válik Tiszalök (KM — Szőke Judit) — Több hónapos huzavona után hirtelen felgyorsultak az események a tisza- löki húsüzem körül. Ha február 28. nem pénteki napra esik, talán minden másképp történt volna. Ügy tűnt. hogy a vagyonleltár aláírásával sikerül nyélbe ütni a 86 százalékig a Tiszavasvári ÁFÉSZ tulajdonában lévő Tiszahús Kft. üzemének eladását, mely jócskán veszteséges volt. Az eladók találtak is vevőt, dr. Szabolcs Tivadar személyében, aki magántőkét, hiteleket (köztük világbankit is) gyűjtve, hajlandó volt kifizetni a több tíz millió forintot. Március 2-án került volna sor az első vágásra, de . .. (a dolog innen igen bonyolult, ezért leegyszerűsítve adjuk közre az eseményeket). Febr. 27-én a vevő közölte, hogy nem ő egyedül fogja a vételárat kifizetni, hanem egy kft.. Három húsos néven. Másnap az áfész soros ülését tartotta, ahol is ez a vevői változtatási szándék zavart okozott. Őket az aggasztotta, hogy a barik ebben az esetben is tartja-e a feltételeket. Mivel a pénzintézettel nem sikerült azonnal kapcsolatot teremteni, leállíttatták az átadást-átvé- telt szolgáló leltárt. Erre épp akkor került sor, amikor a vevőnek első rendeléseit vissza kellett volna igazolnia. A következő héten fővárosi gyermekintézmények, kórházak használták volna fel terméküket. Mivel a termelésről nem tudtak biztosítékot adni, a partnerek e bizonytalanságba nem akartak belemenni, úgy azok a szerződést semmisnek tekintették. Időközben befutott a banki megerősítő telex, annak tartalma azonban nem nyugtatta meg az áfészese- ket, bár beleegyeztek a leltár további folytatásába. Akkor azonban már a vevő döntött úgy, hogy szünetelteti a vagyonát vételt. Kora délután, amikor megérkezett a megerősítő pénzintézeti nyilatkozat, már a három vállalkozó nagy megrendeléseket vesztett, veszélybe kerültek hosszú távú együttműködési megállapodások, hiszen az inkorrektségnek, megbízhatatlanságnak a piacon nagy ára van. Dr. Szabolcs Tivadar az igazgatóság döntését megfontolatlannak tartja, szerinte egy gazdasági társaságot, egy vállalkozást fojtottak meg az indulás pillanatában. Nem értem a problémájuk jogalapját — mondta —, szerintem szerződésszegést követtek el, hiszen nem adták át az üzemet határidőre. Nem értem, miért nem lehet a szerződés tartalma szerint eljárni egy testületnek, a magánembert és azok társaságát is ugyanolyan komoly jogi partnernek tekinteni, mint amilyennek ők magukat tartják? Terheli őt így még ráadásul a kötbér, és lehet, hogy további hitelek úsznak el... Mikó Józsefné, a Tiszahús Kft. ügyvezetője hitelezőivel szemben került kellemetlen helyzetbe, hiszen ígéretet itett konkrét dátummal a tartozások kiegyenlítésére. Ketyeg nekik a béróra, s a költségeik, melyek menet közben felmerülnek. Vállalták, hogy azzal segítik a félig-meddig új gazdákat, hogy részt vállalnak az élőállat-beszerzésben és saját piacaikat átadják. A Tiszavasvári ÁFÉSZ elnöke, Eszenyi Attila kétségbe vonta, hogy a 2—3 órán fontos dolgok múltak. Érveivel igazolta, hogy az érdekek itt egybeesnek. Szerinte egy szerződésben a vevő neve igen lényeges. A kft.-k- nek pedig úgy kezdődik a teljes neve, hogy korlátozott ... Amennyiben a vele való beszélgetés napján, március 3-án nem kerül pont az üzlet végére, el kell búcsúzzanak a Három húsostól, új vevőt keresnek. A dolgozók (több mint hetvenen), a szűk folyosón mondták a magukét. Akit átvettek az új tulajdonosok, azért állták, mert nem mondták nekik, mihez kezdjenek, akiknek felmondtak, nem tudták, mi legyen a felmondási idővel. S egyáltalán ki fizeti az ácsorgást? Meg különben is, most hol vannak a Tiszahúsnál, vagy valahol máshol? Mintha éppen ez az egész magánügy lenne — így tűnt nekik, mert tájékoztatást nem kaptak. Áfész igazgatósága? Ki az? Jöjjön ide! — hangzott az elégedetlenkedés. Nekik mindegy, hogy hívják, aki őket alkalmazza, csak adjon munkát, s fizesse meg jól, hiszen mindenkinek gyereke, OTP-je van. És végül is ezt a bizonytalan helyzetet nem ők teremtették. Hanem mi, vagy ki? Talán a kölcsönös gyanakvás, a bizalmatlankodás? A régi felfogás és az új szemlélet versengése? Tusakodik a magántőke. Egy kicsit önmagával is. • Leállították az átadást • Ketyeg a bérára • Adjon munkát! Házgyár skandináv mádra Fő az energiamegtakarítás Vaja (KM — S. B.) — A Skandináv országokban az év 12 hónapjából nyole holnapig tart a hideg idő. Az igazi kemény télről nem is szólva. A svédeket, no végokát, dánokat ez arra készteti — mondja Iván László okleveles építészmérnök —, hogy az emberek kellemes Egy mintaépület a Skandi- Villából. HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE melegben 8 hónapon át lakják a házukat. Magyarország éghajlata természetesen más, a fűtési szezon rövidebb, de ez nem indok arra, hogy pazarlóan bánjunk az energiával. A Skandi-Villa 50 százalék energiát takarít meg, így a költségek gyorsan megtérülnek. Az építész a fentieket nem véletlenül mondta. Vaján alakult egy Skandi- Villa Kft. és ennek résztulajdonosa és ügyvezető igazgatója az említett Iván László, aki külföldről jött vissza vállalkozni. A svéd típusú faházak gyártásához az üzem. a technológia és a szakemberek Vaján már megvannak. Márciusban kezdik a termelést, öt típusban kezdik gyártani az épületelemeket, illetve épületeket. A vállalkozó szerint köny- nyűszerkezetről, faelemekről van szó, de amit építenek, az mégsem faház, a külső burkolat faszerkezet he lyett lehet tégla is. Aki viszont igényesebb az teljes egészében a fát választja. A házgyártást lengyel megrendeléssel kezdik. A lengyel partner 40 komplett házat rendelt, de már van hazai igény is. Az üzemben 20—30 embernek lesz munkája, az igények szerint két évre lekötött a kapacitás. Tárca it ér a szó? Olyan, mint An a fuldokló kiáltása az üres part irányába. Mire gondol vajon a szerencsétlen, miben reménykedik? S gondol-e valamire, reménykedik-e egyáltalán valamiben? Hiszen az ész ez alatt a rövid idő alatt is bejárja a lehetőségeket és a lehetetlenségeket. Tudja a fuldokló, hogy nincsen már remény, mégis. Feltör belőle a kiáltás, amelyet elnyelnek a fák, belevész a parti füzes bokraiba, elnyeli a hangokat a fű. Miért hát mégis? Talán óvatos önmagáért, talán a létezők egészéért, azokért, akik ebben az utolsó pillanatban nincsenek jelen, de vannak. Máshol, másutt. Ókét keresi a hívás — hasztalanul. A fuldokló pedig minden lehetőségét felkínálta ezzel, de nem mentheti meg önmagát. Az utolsó kiáltás a többiekbe kapaszkodás bizalma, hogy mindig számított rájuk, mindig bízott bennük. Fontosak voltak a számára. Akkor is, ha nem mutatta, ha goromba volt, akkor is, ha a magányt választotta, mert az is a tőlük való magány volt, amely feltételezte, hogy ott vannak a háttérben. S ha véget ér a menekülése még mindig visz- szatérhet hozzájuk. De mit ér most a szó? Az elvágyódót, a kiszakadni készülőt meg nem állítja. Már elindult a bozótos irányába, kitakart hátát látja a gerinc izgalmas vonalával. Menynyire szerette, ha végigfutott rajta a borzongás, amelyet a játékos csókok váltottak ki belőle. Már csak a hátát látja, nem fordítja vissza a fejét éppen abban a pillanatban, amikor rágondol. Mintha nem érezné, hogy most is meg kellene fordulnia. Nem teszi, előreveti a tekintetét, bizonyára céltudatosnak, határozottnak, végérvényesnek akar látszani. Aztán végleg eltűnik. S a folyó nem veszi többé a hátára az úszni tudót, eler- nyed a test, mert nem tartja a lélek. Még szólni akar. Akar? Kiáltani a part irányába. S azután semmi. Se a föld. se az ég. Szponzorok kerestetnek Kinek hózza a hegedős a háztetőn? Nyíregyháza (KM — BE) — Budapesti színházaknál már bevett szokás, hogy egy- egy produkció megszületése mögött tehetős szponzorok, színházbarát vállalkozások állnak, alapítványra ajánlott összegekkel segítve megteremteni a biztonságosabb anyagi hátteret a színház működtetéséhez. Nyíregyházán a Móricz Zsigmond Színházban is létrejött egy alapítvány, amelynek főként az a célja,' hogy a darabok kivitelezési költségeit — díszlet, jelmez — részben fedezze. Ugyancsak az alapítványból kívánnak a tervezetten felül gyermekeknek szóló műsorokat bemutatni. Az alapítvány mellett most egy konkrét céllal is kérik a színházkedvelők segítségét. Amint arról Horváth István ügyvezető igazgató tájékoztatást adott, a Hegedűs a háztetőn című, a nyíregyházi közönség előtt nagy sikert aratott musicalt szeretnék előadni a fővárosi közönség előtt is. A produkcióban részt vevő hatvan személy, a két busz, a díszleteket szállító jármű költségéi, a bérleti és ügyeleti díjak, a budapesti szervezők kiadásai azonban együttesen meghaladják a színház jelenlegi gazdasági erejét. Egy előadás esetében mintegy százezer, két előadásnál kb. kétszázezer forint a hiányzó összeg. Ezért fordulnak ezekben a napokban azokhoz a cégekhez, amelyektől támogatást remélhetnek. Viszonzásul a színház a reklám és a propaganda esz közeit tudja felajánlani, ami azt jelenti, hogy a szponzorok nevét a Budapesten megjelenő plakátokon, műsorfüzetekben és a nagyközönség számára szóló híradásokban szerepeltetik. NézőjponÍ! A szabadság zenéje Kállai János E urópai zenén csiszolódott, erre hangolódott fülünknek, gondolkodásmódunknak, mü- vészetszemléletünknek meglehetősen távoli zenei különlegességet kínált a világhírű Calcutta trió a nemrég lezajlott, nyíregyházi koncertjén. Aki csupán az egzotikus hangsze- rek/hangzások kedvéért váltott jegyet a valójában kvartetté bővült, magyar művészekből szerveződött együttes estjére, az is feledhetetlen élményekkel gazdagodhatott a közel kétórás időtartamú, különös atmoszférájú előadáson. Aki pedig némi előképzettség, tájékozottság birtokában feledkezett bele a sokszor kezdet és vég nélkülinek tűnő lineárisan építkező dallamfolyamok sodrásába, szóval azok, akik nem álltak meg a furcsa hangszerekre (a szitárra, a táblára és a tampurákra) való önfeledt rácsodálkozás pillanatainál, a harmadik, a legterjedelmesebb „éjféli rágá”-t már csaknem hozzáértőként hallgatták. A városi művelődési központ majdnem telt házas koncertjének jobbára fiatalokból verbuválódott közönsége erre az utolsóként bemutatott, a hangszeres tudás maximumát nyújtó darabra tökéletesen ráhangolódott. Vélhetően megfogalmazták mogukban: nyitottaknak kell lennünk, nekünk, európaiaknak, más a miénktől gyökeresen különböző kultúrák felbecsülhetetlen értékeire, meg kell ismernünk és szükség szériát be kell fogadnunk őket. A látszólag csupa improvizációt sejtető, indiai zenei művekben a szigorú, a téveszthetetlen rend szabályai érvényesülnek. A zenei-ritmikai egy- ségeken belüli variációk szabadsága viszont szinte végtelen. Szabályszerűség és kötetlenség, a megtanulandók elhibáz- hatatlan pontossága és egyidejűleg az egyéniség gondolati szabadságának legáradóbb kinyilvánítása! Egyszerre, nem egymás ellenére! Megyénk területén lévő erdőkben, erdősávokban elszaporodtak a vandál tolvajlások. A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság dolgozói a tiszadobi holtág mentén inkább saját célra kivágják az elszáradt rákat. minthogy a tolvajok áldozatául essenek. balAzs attila felvétele KOMMENTÁR Földalap Seres Ernő N agyon sok emberrel beszélgettem már a kárptólási, az új szövetkezeti és az átmeneti törvényről. Ahány ember, annyiféleképpen mondta és magyarázta emlékezetembe idézve a szólás-mondást, „ahány ház, annyi szokás”. A jogértelmezések közül csak egy pontban közös az álláspont. A három törvény együttes alkalmazásával a mezőgazdaságban visszatér a tulajdonjog. Ennek megoldása időigényes és nehéz feladat lesz. Már érkezett hozzám jó néhány kérdés, többek között, hogy lesz-e elegendő földalap a kárpótlási jegyekkel licitálóknak a föld vásárlásához. Egyszavas válasz is elég lenne: igen. Csakhogy bonyolítja a dolgot, miszerint a földárverésen helyenként jóval többen lesznek, amire a tsz-ek számítanak, másutt viszont mérsékelt lesz az érdeklődés. Gondoljunk csak Nyíregyházára. Amikor a 60-as években a tsz-esítés folyt a megyeszékhely lélekszámú alig haladta meg a 60 ezret. Ma 120 ezernél többen lakják a várost. Városba költözött a falu. A törvény viszont lehetővé teszi, hogy a kárpótlási jeggyel rendelkező jelenlegi lakóhelyén vásároljon földet. Sokan lesznek tehát, akik nem Nyírbélte- ken vagy Hetén fognak licitálni, hanem Nyíregyházán, Miskolcon vagy Budapesten. A városok és a nagyobb települések környékén tehát nagy lesz a tolongás. Ott lesz legmagasabb a licitár. Más kérdés, hogy mekkora lesz az igény a földekre a városok környékén, az üdülőövezetekben. Az emberek a kárpótlási jeggyel rendelkezők nagy többségének a földre szóló kárpótlási jegye alatta van a 200 ezer forintnak. Ha a licitár aranykorona-érteken 3000 forinttal indul, köny- nyen lehet, hogy a 200 ezer forintért Pest környékén még 1 hektár földet sem vehet valaki. D e ha valaki, Nyírbél- teken vagy Hétén akar gazdálkodni, farmer lenni, úgy 20-30 hektárt is szerezhet majd viszonylag olcson. De Hete és Pest, Nyírbéltek és Siófok között, de még Bereg- daróc és Nyíregyháza között is nagy a különbség. Nem kilométerben. Nagy István Attila • * —* Számúd
