Kelet-Magyarország, 1992. március (52. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-05 / 55. szám

1992. március 5., csütörtök OLVASÓINK LEVELEIBŐL Kelet-Magyarország 15 Jó lapot Iámmá! ­A „naményi sörgyár” történetéhez Kihívás lehetne Elnézést -kérek a zava­rásért, dg a 14-j; pénteki Kelet-Magyarországban olvastam az elárvult vil­lamosról. Szerintem < fel lehetne használni külön­böző Nyíregyháza környé­ki nevezetes részek utas-. szállításához. . A felújításával kapcso­latban meg csak annyit,’ hogy nem fontos 30—50’ éves szakemberekkel megcsináltatni, mert ne­kik csak egy újabb mun­ka. De például most vég-. zős szakmunkástanulók­nak egy jó kihívás, ezzel is gyakorolnának és több lenne az önbizalmuk. Én szívesen megcsinálnám, csakhát nem ezt tanulom. Űgyis mindig csak azt hallom, hogy a fiatalok így, meg úgy, lusták, meg, hogy csavarognak. Ha valaki valamit akar,, akkor úgy is megcsinálja,- csak arra van szüksé-- günk, hogy ösztönözzenek. Ez nálam is így van. Hát én csak ennyit szerettem volna írni, ez csak egy gondolat, ha tetszik, ak­kor jó, ha nem, akkor fe­lejtsék el, hogy írtam és dobják ki a szemetesbe a levelem. Sebők Izabella egy 17 éves tanuló a sok közül m külsővel Nem jól látja... A „Beszélgetés Nagy Husz- szein Tiborral,"az-Agrárszö­vetség , főtitkárával” című cikkükhöz völna , 'néhány gondolatom: v. .' ' A nyilatkozatot .'tevő töb\ bek- között a következőt • is mondta: az emberek1, tapasz­talataim szerint; belenyu­godtak, "hogy elvették -tőlük, amit elvettek. Ezt cáfolom azzal, hogy ha' ez így len­ne igaz, ákkör iriiért Adták be 822 ezer' kárpótlási igényt? Még azt, is merném állítani, hogy ha most lehe­tőség lenne még a , Jcárpót- lások beadására, ez .'pp Szam jóval megnövekedne! ’ Nem jól látja a dolgokat Nagv Husszein Tibor. Neki igazán tudnia kell, hogy a tsz-ek földterületei hogvan születtek. Nekem 13 holdam van a tsz-ben. Használják 1961-től, 65-től, 75-től, aho­gyan a tsz-tag szüleim meg­haltak. Én is örökös voltam .Csak azt nem akarják tud- •ni,. hogy mivel ■ feleségem és én tanítók voltunk szülőfa­lunkban, így ’ nem örököl­hettünk. Ki is fizettek, aho­gyan a mondás tártjá, „pity­rével”. Nagyon sokári járták így, az- ország 'tsz-einek tu­lajdonában lévő földek ma­gas százalékának voltak ilyen emberek a tulajdono­sai, az állami gazdaságokról nem is beszélve. A tsz-ek használják föld­jeinket. Sohasem kaptunk semmit, hiszen „kifizettek” bennünket. A szinte ingyen kapott földek csak termettek valamit? Talán nem lehet e földeken jövedelmezően gazdálkodni? Hogyan jutot­tak a tsz-ek ilyen nehéz helyzetbe, gondolom, okai nem voltunk. Jó lenne, ha Nagy Husz- szeinék változtatnának véle­ményükön, az új helyzethez igyekezniük kellene alkal­mazkodniuk. , Volt’ már .a* magyar me­zőgazdaság néhányszor’ ne­héz helyzetben és mindig úrrá' lett azokon. Gondolok itt csak az' úgynevezett bo- lettás . világra,1 amit nem. ártana ismerni a mai gazda­sági szakembereknek is. Akkor is szántottak, vetet­tek a parasztok, mert ez volt az életük rendje. Gépek sem segítették munkájukat. A sok mezőgazdasági szak­ember egy része is vegye tu­domásul a változást. Tudá­sukat adják az új életfor­mák kialakításához. Biztos vagyok benne, aki dolgozik, vagy dolgozni akar, megta­lálja boldogulását. Veress Sándor nyugdíjas általános iskolai tanár Dombrád A Kelet-Magyarország 1992. február 20-i számá­ban egy cikk jelent meg „Mégsem kortyolgathatunk naményi sört" címmel. Mi­vel a cikkben foglaltak félreértésre adhatnak okot, a tisztánlátás céljából sze­retném az abban foglalta­kat néhány adattal ponto­sítani. Kimondottan örültünk annak a jó szándékú aján­latnak, ' amit dr. ' Alföldi László közvetítésével tettek számunkra- a német tőke- befektetők. Nagyon jónak látnánk sörgyár létesítéséi Vásárosnaményban. Elő­nyös volna Vásárosnamény és a környék lakosságának, mert enyhítené a munka­nélküliséget és kifejezetten jó befektetés a tőkével ren­delkezőknek is, hiszen a piac ezen a területen majdnem korlátlan lehető­ségekkel kecsegtet. Mégis áll áz ügy. Ennek a háttere nagyon egyszerű. A második egyeztető tár­gyaláson, amely a Parla­mentben zajlott le és részt vettek rajta az összes ér­dekelteken kívül a megye országgyűlési kéoviselői is. kiderült, hogy a létesítendő sörgyár tanulmánvtervét. ami 5 millió Ft-ba kerül, nekünk kell előre elkészít­tetnünk. Tehát mi elké­szíttetjük a tervet, kézhez is kapjuk, de ez még nem jelenti azt, hogy a tőkével rendelkezők meg is fogják építeni a sörgyárat, vagy konkrétabban, Vásárosna­ményban fogják a sörgyá­rat megépíteni. Ezt világo­san megmondták, hogy er­re nincs semmilyen garan­cia. A terv természetesen a miénk és azt teszünk ve­le, amit akarunk. Mégsem mondhatunk le a sörgyárról. Mi a lehető­ségeinkhez mérten Szűkös költségvetésünkből félre­tettünk munkahelyte­remtésre, vagy ha úgy tet­szik, a terv elkészíttetésé­re két és fél millió Ft-öt. Tekintve, hogy Olcsva köz­ség is érdekelt az ügyben, 500 000 Ft-ot tartalékolt erre a célra. Az országgyű­lési képviselők szóbeli ígé­retet tettek, hogy ameny- nyiben garanciát kapunk arra. hogy a terv elkészül­te után a befektető meg is építi Vásárosnaményban a sörgyárat, a hiányzó két­millióval kipótoljuk az ösz- szeget. Hegedűs Antal polgármester Szigornbb ellenőrzést Fele megmaradt Tavaly októberben felke­restem a szerkesztőséget le­velemmel, amely meg is je­lent a lapban, A választ meg is kaptam, amelyet megkö­szönök. Decemberben meg­jelent $gy másik cikk a Ke-. let-Mágyarországban. Gon­doltam! magamban, hogy most már! végre 'ez év janu­árban fényszedéssel, számító- gépes eljárással jelenik meg a lap, de tévedtem. Elmúlt á január, elmúlt a február is, de még semmi eredmény nincs. Talán, ha szebb külső­vel, élesebb képekkel, na­gyobb formátummal jelel­ne meg a Kelet-Magyaror­szág, remélném, hogy növe­kedne a példányszám is, amely Önöknek is több sike­reket és. örömet szerezne a magasabb előfizetők száma. A remény megvan, bízunk benne, hogy hamarosan szebb külsővel jelenik meg a Kelet-Magyarország. Továb- ,bi sok sikereket és előfizető­iket kíván egy hűséges (előfi­zetőjük) olvasójuk. •< , . Kari János Vasárosnamény, II. k. ■ Munkácsy u. 103. *ÄS . 4803 ‘ (Nem 'kell már sokáig vár- Inia olvasónknak: megérkez­tek la szükséges berendezések s március közepétől, az új itechnlka elsajátításával, fo­kozatosan, az egész újság fényszedéssel készül maj.d. *.Köszönjük érdeklődő sorait. A 'szerk.) A SZERKESZTŐSÉG FENNTARTJA MAGÁ­NAK A JOGOT, HOGY A BEKÜLDÖTT LEVELE­KET RÖVIDÍTVE KÖ­ZÖLJE. A FŐSZERKESZ­TŐ POSTÁJA AZ OLVA­SOK FÓRUMA, A KÖ­ZÖLT LEVELEK TAR­TALMÁVAL A SZER­KESZTŐSÉG NEM FEL­TÉTLENÜL ÉRT EGYET. Égbe szökő tejár cím alatt adta közre a Kelet-Magyar­ország február 5-i száma: az MDF-es Szűcs M. Sándor képviselő sajtótájékoztatón el merte mondani, hogy a mi megyénkben emelték a leg­hamarabb és a legmagasabb szinten a tej és tejtermékek árát. Végre, hogy már talál­kozunk az újságban ilyen hírrel is, és ami a legfeltű­nőbb, hogy nem ócsárolja a más pártokban lévő képvise­lőket, hanem a tényeket köz­li. Sajnálatos az a tény, hogy az árak nagymérvű emelésé­vel kapcsolatban a képvise­lő úr nem tesz javaslatot. Lehetséges, nincs tudomása arról, hogy az MDF nyíregy­házi szervezetén belül meg­alakult a „monopolit” cso­port, melynek feladata volna különböző ellenőrzési felada­tokat elvégezni Sajnálatos, e csoport még nem kapott megbízást, hogy valamely vállalatnál ellenőrzést vé­gezzen. Egyéni véleményem, azt nem tudom, hogy he­lyes-e vagy sem, de ha a meglévő monopolit csoport kapna egy megbízást ellenőr­zés lefolytatására, az MDF olyan támadásnak tenné ki magát az ellenzéki, akarom mondani, ellenséges képvise­lők részéről, hogy annak csak a jó Isten a megmond­hatója. A demokrácia létét, megvalósítását látnák veszé­lyeztetve. Mondandómat nem lázítás- nak szánom, de nem enged­hetjük meg, hogy egyik-má­sik vállalat az árak emelé­sével azt tegye, amit akar. Amennyiben a város vagy megye önkormányzatának nincs olyan apparátusa, amellyel az ilyen típusú cé­geknél ellenőrzést tartasson, úgy kérem, adjon lehetősé­get, hogy nyugdíjas számvi­teli dolgozók, kik az ellenőr­zésben jártasak, önszerve­ződés alapján díjtalanul vé­gezhessünk ellenőrzést. Nem öntömjénezésként bá­torkodom állítani és határo­zottan kijelenteni, hogy mi nyugdíjas revizorok, ha erre megbízást kapnánk, bárme­lyik vállalat szennyesét tisz­tává tudnánk tenni. Kókai Ferenc nyugdíjas . Tisztelt Főszerkesztő Ür! Ügy gondolom nagyon is időszerű kérdéssel foglalko­zott a K.M. 1991. december 3-án az „Erdőt unokáinknak” c. írásában. Sajnos több tsz-vezető is van, aki nem veszi figyelembe, hogy az er­dő léte társadalmi érdek. Az erdők pusztításának elszapo­rodása több-kevesebb mér­tékben, de összefüggésben van a közeledő földrendezés sei, vagy egyéni érdeket szol­gáló jövedelemszerzéssel. Ilyen pusztulásra ítélték a2 illetékesek a Záhony—Győ­röcske között lévő kis akác­erdőt is. Éppen akkor olvas­tam a lapban a fent említett írást és az erdőpusztítást ha­ladéktalanul jelentettem az erdőfelügyelőségre. A gyors intézkedés következtében a fele erdő megmaradt. Valószínű, hogy a penyigei tsz-elnök,.-^ » KM-ben 1992. február 6-án‘„Vágják a fát hűvös halomba” c. írás sze­rint jobban megtalálta a kis­kaput az erdő pusztításához, mégis lenne hozzá egy meg­jegyzésem. Igaz, hogy a faki­termelési tervük szerint a ki­irtott erdőt 3 éven belül kö­telesek újratelepíteni, mégis szebben festene a dolog, ha már az erdő kipusztitása előtt telepítettek volna he­lyette újat. Sőt még többet. Mert különben hogyan való­sul meg az a kormányprog­ram, mely szerint SzabQlas- Szatmár-Bereg megyében a jelenlegi 80 ezer'hektár érrfo területe 10 év alatt 105 ezer hektárra fog növekedni? Tisztelettel: Bátyi Sándor Záhony, József A. u. 4. „Megszűntek a fájdalmaim...” Á táskát eldobta Sajnos ritka ma a segítő­kész, becsületes ember, ezért érdemes szóvátenni: január 28-án a lezárt személyau­tónkból, míg a Virág utcai óvodában lévő gyermekün­kért felmentünk, feleségem táskáját az összes iratokkal, kulcsokkal, pénzzel, szemé­lyes holmikkal ellopták; Saj­nos, idáig nincs rendőrségi ügy, azonban a tolvaj csak a pénzt vitte el, a táskát el­dobta. Másnap reggel a Tol­di utcai lakások házkezelő- ségének dolgozói megtalál­ták a táskát és azonnal (az iratok alapján) értesítettek, megkímélve a zárcserék, ira­tok és személyes holmik pót­lásáról. Emberséges és segí­tőkész magatartásukat ez­úton tisztelettel köszönöm. Décsy' Zsolt Olvasva a „Kelet-Magyar­ország" január 31 -i számában az „Évkönyv a kőházról” című cikket, amely a megyei Jósa András Kórház dolgo­zóinak munkáját, munkahe­lyi légkörét mutatja be, úgy érzem — nem mulaszthatom el, hogy én is ne szóljak né­hány szót az én tapasztala­taimról. Ugyanis alig pár napja kerültem ki a megyei kórház Sóstói úti orthopédiai osztályáról, ahol körülbelül 3 héten át kezeltek és gyógyí­tottak, mint aki a jobb lá­bamra — immár másfél éve — súlyosan mozgáskorláto­zottá váltam, s csakis bottal, kínkeservesen tudtam csak járni. Az orvosaim megállapítása szerint szükségessé vált pro­tézis beoperálása, amitől én nagyon féltem. Látva a félel­memet, úgy döntöttek, hogy injekciós és gyógyszeres ke­zelést alkalmaznak .. . Nem tudok eléggé hálás lenni a, döntésükért, mert az osztá­lyon töltött idő alatt a fáj­dalmaim megszűntek, s já­rásom, báb bottal, lényege­sen megjavult, ma már ide­haza a buszra is fel tudok szállni s szinte fájdalom- mentesen tudok járni! Lapunk* tftján ezúttal sze­retnék köszönetét mondani kezelőorvosaim eredményes gyógyító munkájukért. Meg­nyugodva örömmel tapasz­taltam meg, hogy nagy érték az orvosok szaktudása, s vi­szonyuk a náluk gyógyulást kereső betegek iránt. Köszö­netét mondok a mindenkor kedves és szolgálatkész nő­véreknek, a takarítógárdá­nak és a konyha dolgozói­nak. Tisztelő hívük: Varga Ferenc nyugdíjas Lakógyűlés Emberléptékű várost Egyetértek Veres István főépítésszel abban például, hogy „A lakótelepek a város- építészet teljes csődjét je­lentik, a lakásalap-biztosí­tásnak egészen biztosan tév- útjai”. Egyetértek, hogy a Jósaváros és az örökösföldi lakótelep, az állomástéri la­kótelep — és a többiek —, mindezek, amelyek együtte­sen a város lakossága közel 50 százalékának nyújt jelen­leg otthont, „a városépíté­szet teljes csődje.. Igaz, a háború utáni Euró­pa (!) nem talált ettől jobb megoldást. A világégés váro­sokat pusztított el, de az élet a pincékben kisarjadt. Ezek az emberek nem nyugszanak és gyorsan lakáshoz akarnak jutni. Városunkban is éven­te 1200—1800 lakás épült az 1960—1980-as években. És ma a lakótelepi „tévutakon” jár a város lakóinak jelen­tős hányada. Mi későn ju­tottunk ehhez a lehetőség­hez is (sajnos). Hogy aztán milyen is legyen az új ház színe (?), hát én drukkolok a sokszínűségnek, ha azok barátságos, meleg hangulatot is keltenek majd. Dr. Fodor József NYVE titkára Egy többlakásos társasház lépcsőházában nagy a vitat­kozás, már-már veszekedés. A vita tárgya a közös költ­ség. A lakásban kb. fele részben nyugdíjasok lak­nak, azok közül is több az egyedül élő. A közös kép­viselő előzőleg már kifüg­gesztette az egyes lakások­ra eső közös költséget, te­hát már mindenki tudta, hogy az eddiginek a duplá­ját kell fizetni. A közös képviselő pontosan kidol­gozott minden részösszeget és annak mikénti felosztá­sát, amelyet igyekezett el­mondani. A háborgás azon­ban olyan nagy, hogy azt .sokan nem figyelik, mások pedig nem hallják. A lakók (lakástulajdonosok) min­dent kifogásolnak. Miért fizetünk többet a lift kar­bantartójának, a házmes­ternek? Főképpen miért olyan sok a vízdij? Szó ■szót követ és elhangzik egy mondat: aki nem bírja fi­zetni, az menjen a tanyára lakni. Kegyetlen mondat, aki mondta talán magára is gondolt. A keserűség mon­datta vele. Harminc-negy­ven év tisztességes munka után kapott nyugdíj nem elég egy másfél szobás la­kás fenntartására? Hatvan- hetven-nyolcvan évesen, be­tegen menjen ki a tanyára, ahol nemhogy fürdőszoba, de még jó ivóvíz sincs? öregen, betegen vágja a fát, hordja a szenet, a sa­lakot? Ez már majdnem olyan, mint a valamikori elmaradott néger- vagy eszkimószokás, ahol az idős embert magára hagyták, meghalni.' Ezen a lakógyű­lésen egymást bántották az emberek, pedig ők nem te­hetnek arról, hogy olyan sóidat kell fizetni a karban­tartásért, a takarításért és ki kell fizetni a vízszámlát akkor is, ha az nagyon ma­gas összegű. Tudnak-e a kormány tagjai — számuk­ra kis összegekkel, úgy tízezer forint alatt — szá­molni? Húsz-harminc-száz- forintos tételek jelentősé­gét érzik-e? Hány ilyen tár­sasház, bérlakás van, ahol a nyugdíjasnak, vagy a kiske­resetű családnak semmi vagy alig maiad ennivalóra pénze, miután a lakás fenntartási költségét kifi­zette. „barna” Név és cím a ‘szerkesztőségben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents