Kelet-Magyarország, 1992. március (52. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-05 / 55. szám
1992. március 5., csütörtök Kelet-Magyarország 3 Rangot adó tudás Versengés a gyermekért Nyíregyháza (KM — Balogh József) — Valamikor rang volt gyakorlóiskolába járni. A szülők versengtek kinek sikerül bejuttatni gyermekét, később azonban — miután körzetesítették az iskolákat — megszűnt a bejutásért a vetélkedés. Most nincsenek már körzethatárok, ismét elkezdődhet a vetélkedés az iskolák között. Lehet, hogy lesznek üresen maradt osztálytermek, s lesznek, ahol növelni kell a csoportok számát. Vajon mit remél a 2-es gyakorlóiskola, ahová ma 640 gyerek jár, 28 tanulócsoportban. — Reméljük megmarad iskolánk jó híre — mondja Kovács László, az intézet igazgatója. — Tulajdonképpen nekünk a pedagógusok kiválasztásában is van némi előnyünk, hiszen már hallgató korukban megismerjük a leendő tanítókat, és tanárokat, így később — öt év gyakorlat kell hogy valaki itt taníthasson — ha megpályázzák meghirdetett állásainkat, visszajöhetnek hozzánk. R pontosság etikája — Amikor 21 éve Idejöttem, nekem még lakást is adott a főiskola, ezzel fejezte ki a szakmai megbecsülést — szól közbe Boroska Miklós matematikus. — Tudom, ma már a gazdasági helyzet ezt nem engedheti meg, de a szakvezetők pótdíjában azért mégiscsak kifejezésre jut, hogy felelősségteljesebb munkát kell végezniük, mint a nem gyakorlóiskolák pedagógusainak. Nálunk nem lehet tévedni sem pedagógiai, sem szakmai téren, mert akkor nem vagyunk alkalmasak arra, hogy másokat oktassunk. Nálunk kényszer a Az iskola kerámiaszakköre. napi felkészülés. Másutt ha pár perc múlva fő le a kávé, még megvárhatják akkor is, ha becsengettek, ha viszont én elvárom, hogy a hallgató pontosan érkezzen az órára, nekem is pontosnak kell lennem. A hallgatóknak a mintaérték mi vagyunk a tanítás során. Az igazgató arról is beszélt, hogy bár minden tantárgyban erős a gyakorlóiskola, vannak különlegesen jól és eredményesen oktatott tárgyaik. Ilyen például a francia. — Egyedülálló módszerekkel tanítjuk a franciát — mondja Mussó Judit tanár. — Az első osztályban egy csoportnak mindennap van francia órája. Eredeti francia módszerekkel tanítunk, Franciaországból kapjuk a tankönyveket és a feladatlapokat is. Most indult egy csoport, amelyik a magyart és a franciát is a Zsolnaimódszerrel tanulja. Harmadikban jelenleg három csoportból kettő a hagyományok szerint, egy francia módszer szerint tanul. Nem részletezzük nyolcadikig, a lényeg, hogy addig nyelvvizsgát tudnak tenni a HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE gyerekek. Tavaly a hetedikesek közül hatan jutottak el országos versenyre, s nyíregyházi gyerek lett az első helyezett. Ebből az osztályból tizenketten tettek nyelvvizsgát. Jövőre az elsősök már két idegen nyelvet tanulhatnak. Órán kivul Azt már Boroska Miklós teszi hozzá: milyen előnyt jelent, hogy Mihalovics Árpád, a főiskola francia tanszékének vezetője ösztöndíjat szerez párizsi kapcsolatai révén a tanároknak, így anyaországbeli módszerekkel tehetik eredményesebbé az oktatást. Amilyen előny, hogy a szakvezetők a legjobb tanárok közül kerülnek ki, olyan hátrány lehet, hogy a gyengébb képességű hallgatók is tanítják a gyerekeket — mondom el a nem „gyakorló” pártiak véleményét. Érvekkel győznek meg, hogy ez korántsem így van. Először is nem feltétlenül a legjobb jegyekkel rendelkező hallgatóból lesz a legjobb pedagógus, másrészt azért sem kerülnek a gyerekek hátrányba, mert egy hallgató egy félév alatt négy-öt órát tart egy gyerek számára, tehát nemcsak az ő tanításától függ, hogyan sikerül felkészíteni. És nemcsak az óra az alapja a tudásnak. Van szakkör, korrepetálás, felzárkóztatás, egyéni foglakozás, van tehát mibe kapaszkodni. Test és lélek Novák István arról a szellemi erőről beszél, ami az iskolában felhalmazódott és ezt nem szabad kihasználatlanul hagyni. Saját területéről, a vizuális nevelésről hozza természetesen a példát. Hosszú évek alatt dolgozták Jci a hagyományos oktatás mellett a tűzzománc- és kerámiakészítés technikáját. Van hozzá minden, ami kell, s ha nem adnák át tapasztalataikat a következő tanárgenerációnak, s elölről kellene ismerkedni a technikával, öt év eltelne, míg például a festékkeverés vagy az égetés technikáját megtanulják. Az utódoknak arra kell építeni, amit tőlük megtanultak, hogy tovább fejleszthessék saját és diákjaik tudását. A testnevelés is erőssége az iskolának. Sallai József tornatanár mondja: — Az a nagy előnyünk a többi iskolával szemben, hogy elsőtől nyolcadikig szakosított tanárok tanítják a testnevelést. És létesítményben is jól állunk. Két tornatermünk van, a stadion, a főiskola tornacsarnoka és uszodája is rendelkezésünkre áll, közel az erdő, így nem a betonon kell futni gyermekeinknek. Van kondicionáló torna és a város két gyógytestnevelője közül egyik a mi iskoláikban dolgozik. Ki fizeti a kárt? Nyíregyháza (KM — D. M.) — Olvasónk még tavaly leadta két kocáját kényszervágásra a nyíregyházi vágóhídra. A korábbi gyakorlat szerint a városi piacirodán három héten belül kifizették az állatok árát. Most a mai napig nem kapóit egy fillért sem. — Nekem pénzre lenne szükségem. Vajon kártérííe- nek-e a kiesett jövedelemért? Ne a termelő igya meg a levét, ha két cég összeveszett! Mivel nem ez volt az első jelzés, amely eljutott szerkesztőségünkhöz, válaszért az illetékesekhez fordultunk. — A termelőnek igaza van — fogad Hámor iné Rudolf Irén, a Piac- és Vásárgazdálkodási Iroda vezetője. — A gazda behozta a beteg jószágot, az állatorvos eldöntötte, hogy a húsa hatósági boltba kerül vagy közfogyasztásra a húsipar dolgozza fél, esetleg elkobozzák az egészet. Az első két esetben mi megvásároltuk az állatot, és annak ellenértékét egy hónapon belül kifizettük — legalábbis húsz éve ez a gyakorlat. Tavaly novemberben azonban a Szabolcs Húsipari Vállalat és a Nyíregyházi Polgármesteri Hivatal között pénzügyi vita keletkezett. A húsipar nem utalta át az ösz- szeget az irodának, így mi sem fizethettünk a gazdának Egy darabig megelőlegezték a pénzt, közel 3,5 millió forintot, de a további kifizetés létüket veszélyeztette volna. Végül február 10-én megszületett a megegyezés a két fél között, így március 15-ig minden termelő megkapja járandóságát. (Kamatot természetesen nem tudnak fizetni.) A Szabolcs Húsipari Vállalat részéről Pékár Lajos igazgató írta alá a megállapodást. — Az állatokat a Piaciroda vásárolta meg és mi csak szolgáltatásként vágtuk le. A számlaviták miatt nem fizettük ki eddig a tartozásainkat, de az egyezség értelmében ezt e hónap végéig kiegyenlítjük. Olvasóink panasza tehát megoldódik. Csak nehéz megérteni, miért kellett ilyen sokáig várni a megegyezésre. Humor Seres Ernő L áttam a miniszterelnököt mosolyogni. Meglepett. Ült a Hétben a székben és mosolyogva válaszolt a riporternek. A koalíció ép és egészséges. Nem lehet azt csak úgy ripsz- ropsz egy koalíciós partnerpártvezér ultimátumával megroggyantam. Az ingyen busz, a babgulyás? Ugyan már, kérem. A kisgazdák ügye, a kisgazdáké. Rendezzék, ahogy tudják. — M: is volt még? — Az éjjel akkora szél kerekedett olyan kereszthuzat támadt, úgy bevágta az erkélyajtót, hogy csak a keret maradt. Az üvegszilánkok szerintem a Kossuth térig repültek. — De Stohanek úr, kit érdekel az erkélyajtó? Én a Hét műsoráról beszélek. — Én is. Nálunk a kereszthuzat, az erkélyajtó, a nejem óbégatása és az én leleményességem volt a hét műsora. Amíg én papírkartonnal helyettesítettem a kitört üveget, a nejem az üvöltésből sírógörésbe ment át, a kutya felborította a herendi padlóvázát. Sok kicsi padlóvázánk lett. — Pitiáner családi gondok. Mi ez ahhoz képest, hogy végre a miniszterelnök optimistán, derűlátóan és megnyugtatóan az országra mosolyog. Sőt, többek között kijelentette, a politikában nem lesz se jobbra át, se balra át. — Ez már valami. Emlékszem — de régen volt —, katonakoromban legjobban az alaki kiképzést utáltam. Jobbra át, balra át, hátra arc. Jut eszembe, hátra arc sem lesz? — Erről nem volt szó. De tuti, hogy nem lesz hátra arc. Legfeljebb hátra nézés, visz- szatekintés. Mint eddig. — Értem. .AJci a múltat nem cseszteti, az a jövőt nem érdemli. Bízom a jövőben. — Na és a jelen. — Tisztára lemondás. Hol ez a miniszter mond le, hol az a miniszter mond le, én meg mindennap lemondok valamiről. Tegnap az újság előfizetéséről mondtam le, holnap a húsfogyasztásról, és holnapután már nem is utazom. Drágul a közlekedés. De mondja, tényleg mosolygott a miniszterelnök? D e még mennyire, de lemondok a miniszterelnöki mosoly bővebb ecseteléséről. Sőt arról is lemondok, hogy tovább menjek a szomszédommal, mert arra célozgat, hogy mennyire szomjas. Újságot nem. olvas, húst nem eszik, nem utazik, de szomjas. Barátilag intem. A piáról is le kellene már mondani. Ámbár ki igya meg a rengeteg eladhatatlan badacsonyi, gyöngyösi, csengődi és nyíri ninkót? „Segíts másokon” Magyarország északkeleti csücskében — a legkisebb városban — Záhonyban él és működik egy 70 tagot számláló Vasutas Nyugdíjas Klub. Ez a klub elhatározta, hogy tudását, tehetségét és emberszeretetét átadja más kluboknak. Azért, hogy egy kis bevételhez is juthassanak, ami nélkülözhetetlen a saját maguk finanszírozásához és egyáltalán a fennmaradásukhoz. Ez év március 7-én Tornyospálcára utaznak és meghívják az ottaniakat záhonyi vendégszereplésre a Záhonyi Művelődési Házba március 21-re. A segítségnyújtás egy Budapesten élő, nemes lelkű és aranyszívű nyugdíjas honfitársuk, Horváth Jóska bácsi példájából fakadt, aki időnként anyagi hozzájárulással egyengeti útjukat, s akinek ezúton is hálás k'ö- szönetüket fejezik ki. Nézőpont) Olvasni ió Bodnár István F alán a régiek -még emlékeznek rá, hogy némelyik faluhelyen, kisebb településen milyen hasznos ezerepet töltöttek be az olvasókörök. Azok az olvasókörök, amelyek nem csupán az olvasás és művelődés hasznára és gyönyörűségére igyekeztek ráirányítani a falusi emberek figyelmét, hanem tok helyen a falusi művelődési társasági közösségeknek szinte egyedüli megnyilvánulási formái voltak. Az olvasóköri mozgalom mélyen gyökerezik művelődéstörténelmünkben, és már több évszázados múltra tekinthet vissza, hisz valamikor a XVIII. században bontakozott ki Magyarországon. Már a reformkor idején is működött (Nyíregyházán is volt akkortájt olvasóegylet), aztán á kiegyezés után újabb lendületet kapott a mozgalom és sok helyen szolgálta elsősorban a falvak és az ott élők művelődését. Az olvasókör sok mindent magára vállalt. IA március 15-i ünnepségektől kezdve a szüreti mulatságokig, s a különböző kulturális rendezvények megszervezéséig. A legfontosabb talán mégis az volt. hogy a falusi ember is (talált olyan helyet, fórumot, ahol meghívott, hozzáértő emberekkel meghányhatták a világ dolgait, ügyeit, a szűkebb és tágabb haza problémáit. A két világháború között aztán újból ifellendült a mozgalom. Amit aztán az ötvenes években minden más önszerveződő kezdeményezést szétvertek. A közelmúltban megyénkben járt Molnár Zoltán író, aki beszámolt arról, hogy sok helyen — főleg a Dunántúlon és Csongrád megyében — újjászerveződtek az egykor jól működő körök. Olyany- nyira, hogy laza szövetséggé alakultak, amelyet a TESZ, a Társadalmi Egyesületek Szövetsége is támogat. Molnár Zoltán, az alapító szervező elmondta azt is, hogy ezek a körök nagyon hamar újra megtalálták helyüket és szerepüket a települések életében, és legyre több van belőlük. Örömmel fogadnák, ha megyénkben is alakulnának olvasókörök, amelyeket támogatnának. Úgy gondoljuk, a közösségek hiánya sok községben okoz gondot az ott élőknek. A szerveződéseknek, a magányból való kilépésnek egyik hasznos formája akár az olvasókör is lehetne. Botpalád (M. K.) — A Fehérgyarmati Városi Nevelési Tanácsadó munkatársai több szatmári község óvodásait, iskolásait látogatják rendszeresen, ahol a szülő jelenlétében igyekeznek tájékozódni a jövendő „iskolásokról”. MOLNÁR karoly felvétele KOMMENTÁR ____________ Próbaper Kovács Éva H aHom, a fejlett nyugati országokban semmiféle kedvezmény nem jár azoknak, akik a bankoktól, pénzintézetektől felvett tartozásukat a szerződés ilejártánál korábban, idő előtt fizetik vissza. Nem jár kedvezmény, mert ezzel a visszafizetéssel nem hasznot, egyenesen kárt okoznak a hitelezőknek. A hír hallatán eszembe jut, amit mindenki tud: nálunk a közelmúlt években két alkalommal is megesett, hogy adósok tömege ostromolta az OTP- fiókokat. Azárt álltak loly- kor napokig sorba az emberek, hogy megtakarított vagy éppen kölcsönkért pénzecskéjüket a megszabott határidőig visszafizethessék a nálunk legnagyobbnak számító banknak, a sokat áldott és legalább annyit szidott OTP- nek. Hogy miért tették? Nem jókedvükből, annyi bizonyos. Azért fizették vissza 'idő előtt a tartozásukat, mert az egyösszegű befizetés jutalma a tartozás egy részének elengedése volt. Esetükben a kamat mértéke tetemesre nőtt, a törlesztőidő pedig kis túlzással életfogytiglanra változott. Csekély vigasz lehet, hogy — a törvénynek hála — nehéz helyzetükben segíthetnek az .önkormányzatok. A sokat szapult és irigyelt, s ma már nemritkán némi gúnnyal is emlegetett Nyugaton persze efféle gondokról szó sem lehet. $ nem azért, mert ott nincsenek szegények, az emberek nem vesznek fel hiteleket. Sokkal inkább azért, mert mint látszik, egyszerűen nem éri meg a kölcsönszerződés lejárta előtt tartozást visszafizetni, ilyesféle cselekedetért nem dicséret, büntetés a jutalom! Igaz, van légy másik, ennél lényegesen hathatósabb érv is: a lélek nélküli, csak a hasznot leső tőkés pénzpiacokon s megkötött szerződés tzent: felrúgására, egyoldalú, visszamenőleges módosítására, a megállapított kamat drasztikus emelésére is igencsak ritkán akad példa. Ott nem utólag. hanem előzőleg ismertetik a feltételeket, s ha azokat az ügyfél egyszer elfogadta, később bizony nincs apelláta! HÁTTÉR
