Kelet-Magyarország, 1992. március (52. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-31 / 77. szám

1992. március 31., kedd Kelet-Magyarország 3 Égig érő kerítés... avagy a hivatal még mindig packázik Tiszabercel (KM — T. K.) — Négy levél fénymásola­tát és saját sorait tartalma­zó ötödiket tett postára Szoboszlai József, Tisza­bercel, Fő utca 22. szám alatji olvasónk. Azért szüle­tett az igencsak vaskos ak­tahalmaz, mert a MÁV hóna­pok óta nem fizeti ki neki a jogos járandóságát, ponto­san 7700 forintot. A történet akkor kezdődik, amikor a MÁV elhatározza: a rendkívül balesetveszélyes kisvasút mentén jó néhány kerítést beljebb helyeztet, hogy a járművezetők ne a sí­nen észleljék a vonat közeled­tét. Számtalan halálos baleset késztette erre a lépésre a MÁV Debreceni Igazgatósá­gát. Bár a döntéssel mindenki egyetértett, az érintett porták gazdái nem nagyon örültek a telkük megcsonkításának. így történt ez Szoboszlai József esetében is, akihez hiába mentek a kivitelezéssel meg­bízottak, dolgukvégezetlenül távoztak. Az idős ember saj­nálta a szilfát és a présházat, s nem engedte az UVATERV által papírra vetett elképzelés megvalósítását. A MÁV hajlott a kompro­misszumra — tudtuk meg Farkas Dénestől, a vasút Debreceni Igazgatóságának műszaki ellenőrétől. Legyen a kerítés az eredetitől beljebb, de a lehető legkevesebbet ka- nyarítsanak ki a telekből. Az így elvett földdarabkáért 7700 forint illeti meg Szoboszlai Józsefet. A panaszos kálváriája itt ner* kezdődik. Kapott ugyan kor­rekt értesítést a MÁV-tól, hogy hamarosan megkapja az őt megillető pénzt az OTP-től, ugyanis a vasút közvetlenül nem fizethet magánszemély­nek. Szoboszlai úr várt türel­mesen, de a pénz késett. Sür­gető soraira ismét csak türel­met kérő választ vitt a posta, s végül szerkesztőségünkhöz írt a 78 éves olvasó. Megkerestük a MÁV Debre­ceni Igazgatóságát, ahol a közgazdasági és fejlesztési osztályon Farkas Dénes mű­szaki ellenőr, a kisajátítási ügyek felelőse jól ismerte az esetet. — Személy szerint roppant sajnálom Szoboszlai úr 7700 forintjának a késését, de a MÁV-nak nagyon kevés a pénze és az OTP előbb a tár­sadalombiztosítási tartozáso­kat egyenlíti ki, ha bármilyen összeghez jutunk. Azt tudom ígérni ügyfelünknek, hogy az első negyedév végén, tehát március utolsó napjaiban, leg­később április elején kézhez kapja az őt megillető össze­get. — Nem rajtunk múlt a sok hónapi késedelem, hanem a MÁV tartozásai miatt az OTP sorrendiséget állapított meg, és eszerint utalta a tartozáso­kat az ügyfeleinknek. Türel­met, megértést korábban, most viszont elnézést ké­rünk... Tegnapi postánkban bont­hattuk fel Szoboszlai úr leve­lét: megkapta végre a régen várt pénzt. Panaszát tekintsük semmisnek. Tényleg semmis? * Megcsonkított telkek * Kanyargós fizetési út * Lerázott felelősség Április eleji burgonyavetéshez készül a timári Béke Tsz. A priz­mában áttelelt vetőgumóknak már alaptrágyázással készítik a föl­det, melyre kilenc mázsa műtrágyát szórnak hektáronként BALÁZS ATTILA FELVÉTELEI Az érdekek egyeztetője Két táblát jelöltek ki Demecser. (KM — Tóth Kornélia) — A napokban alakították meg az ér­dekegyezte­tő bizottsá­got a fa­luban. He­gedűs Lász­ló agronó- must, a bi­zottság el­nökét kér- d e z t ü k : hogy halad­nak a földvisszaadásokkal? Hegedűs László A SZERZŐ FELVÉTELE — Két táblát jelöltünk ki erre a célra. A Rózsás-dűlőben 31, a Domokos-dűlőben 17 hektár vár gazdára. Ezek általában 16 és 19 aranykoronás földek, kiválóan megterem bennük a zöldség, a kalászos, a cukor­répa, a kukorica. Nem vizes a talaj, de nem is csak homokba szórhatják itt a magvakat a gazdák. Az eredeti tulajdonosok közül már csak igen kevesen ragaszkodnak őseik földjéhez A visszaigénylők közt találjuk gyerekeiket, unokáikat. De­mecserben 20- 25 földigény­lést tárgyalt ezekben a na­pokban az em­lített bizottság. A kéthektáros nagyságtól a 7- 8 hektárig ter­jedőt egyaránt megtalálni köz­tük. A terme­lőszövetkezet az előzetes ki­mérést elvé­gezte, de hogy teljesen szabá­lyos legyen a parcellák rajza, két héten belül várják a földhi­vataltól a kimérőket. Vita azért várható, hisz Demecser a homokos Nyír­ség és az agyagos talajú Rét­köz találkozásánál fekszik. Szinte minden táblában meg­találni a lápi kotustól a közép- kötöttön át a homoktalajig minden fajtát. Az új gazdák egy részének már megvan a műveléshez szükséges alap­gépe, de a kisgazdaságok technikai színvonalának növe­lése igencsak megterheli az amúgy sem vastag családi bukszákat. Tárca z ember bizonyos yj életkor felett ra- gaszkodni kezd be­idegződéseihez. Például, sze­reti, ha a dolgok ott vannak, ahol megszokta őket, illetve bizonyos helyeken azt találja, amit korábbi ismeretei, ta­pasztalata alapján. remél. Megszokta, hogy három ház­nyira hentesüzlet volt időtlen idők óta, a tér bal oldalán bőr­díszműves és rövidárubolt, azon túl drogéria kínálta por­tékáit. A sarkon pedig, mind­járt, ahogy befordult, egy kis trafikban vásárolta a cigaret­táját. Ott vette a fiának a lend- kerekes mentőautót, később az amerikai rágógumit, mos­tanában meg a Barbie-bútor- utánpótlást az unoka babái­hoz. Nem messze ide meg a tágas papír -és írószerbolt, az Ápisz, ami azóta szerelte fel a csemetéit ősz közeledtével, amíg csak iskolába járnak. Sőt, ha jól belegondol, még neki is ott vették az irkát, mie­lőtt maga kezdett járni füzete­kért a jegyzeteléshez. Osz­tálytársakkal, évfolyamtársak­kal és persze lányokkal a ko- leszból. Ez még abban a torz gazdasági rendben történt, amikor nem a piac egészsé­ges és ésszerű törvényei dik­tálták az élet ütemét. Aztán egyszer csak csiribi- csiribá, csip és shopp, jött a nagy garabonciás forgószél, a biznisz, a menedzserhegyek mögül és elsodorta, ami útjá­ban volt. Az ember meg csak toporgott az egyre újabb rek­lámszatyrával, a régi, lapos bugyellárissal a zsebében, és lám alig-alig ismerte ki magát az üzletek között. A hentes zöldséget is árul, de mindent egyre drágábban, a bőrdíszműves üzletének egyik sarkában videokazettát lehet kapni, a rövidáruban sí­lécet és teniszütőt, a drogériá­ban viszont játékterem nyílt. Az öreg trafikos ajándéknap­jait éli Isten szeretetéből, a kis helyiségben helyette butikos vert tanyát pulóverek, dzse­kik, bazáráru, sőt palackos italok sokaságával. Ő még meg tudja fizetni a bérleti dí­jat. Legalábbis hisz benne. Ja! Az Ápisz, a nagy papír­írószer üzlet elköltözött. Messzebb, kevésbé forgal­mas utcába, összeszorulva egy kisebb, ennélfogva ol­csóbb helyre. Már akkor el­veszítette a versenyt a világ­márkát árusító világhírű világ­céggel szemben, amikor az úgy igazándiból el sem kezdő­dött. Szóval a szórakoztató elek­tronika kiütéssel győzött a kockás és vonalas füzetek, tolltartók, rajztáblák és szög­mérők ellen. Lehet, hogy ha­marosan évente több videore- kordert, színes tv-t, kamerát veszünk majd mint irkát, ra­dírt, tollat vagy ceruzát? A piacgazdaság felvirágzásának valamelyik évében? Csak győzze kivárni az ember. Bi­zonyos életkor felett. Félelem Kováts Dénes gy hiszem, írásaink *7 J hatását nemcsak az általuk gerjesztett gondolatok mutatják, me­lyek.igazán nem is mérhe­tők számunkra, de azok a levelek, telefonok, amiket időnként kapunk. Ezek a közvetlen visszajelzések — nézetem szerint — haszno­sak, ha nem is mindig hízel- gőek. A tapasztalatok azt mutatják, higgadt szavakkal, érvekkel közös nevezőre juthatunk, ha kell. Legutóbb a névtelenség homályába burkolózók miat­ti Tüskés sarkom következ­ménye volt egy telefonhí­vás, olvasónk joggal vetet­tem szemere, miért hány for­gatom fel a névtelenséget, ha még napjainkban is fennáll annak veszélye: ha szólunk, beverik a fejünket. Ez csak részben igaz — egyeztünk meg végül —, hiszen számos példát lehet­ne sorolni: felesleges a név­telenség homályába burko­lózni, ha a szándék tisztes­séges. De sajnos még min­dig vannak ügyek, esetek, amikor jogos a félelem. Bi­zonyára nem mindenki ért egyet ezzel a megállapítás­sal, hisz gyakran halljuk, megtörtént a rendszerváltás (változás), demokrácia van. Igaz, ennek ellenére előfor­dult, hogy valaki éppen eb­béli hite miatt vált kegy-, il­letve állásvesztetté. Az élet nem mindig igazolja a hang­zatos, szépen szóló kijelen­téseket. Sorolják a példákat: ennek és ennek a vezetőnek ilyen és ilyen piszkos ügyei van­nak, de szólni nem mernek, retorziótól tartva. S ha az újságíró rájuk mert hivatkoz­ni, ők mindent letagadnak, nem vállalják állításaikat, hisz fontosabb a munkahely és a család nyugalma. A kérdés csupán az: ho­gyan tovább? Miképp lehet a tényeket bizonyítani, a bűnös tetteket, törvényte­lenségeket leleplezni, ha nincs, aki nevét adja hozzá? Mikor jutunk el odáig, hogy nem félünk, mert ezer szá­zalékosan nem kell tarta­nunk a retorzióktól, a bosz- szútól, ha igazunk van? Megtalálók Réti János ~ i annak fogalmak, * 1/ amelyeknek úgy igazán csak állan­dó jelzőjükkel van értelmük, pontosabban az együttes tartalom vívott ki polgárjogot magának a társadalmi érint­kezésben. Mint például a ,,becsületes megtaláló" fo­galompáros. A baj csak az, hogy újdonsült életvitelünk látványos formálódása kö­zepette a szókapcsolatból egyre inkább elmarad — na, melyik vajon? — igen, ked­ves olvasók jól tippeltek: a ,,becsületes”, az marad el, magára hagyva a ,, megtalá­lót". Mostanság, ha elveszí­tünk valamit személyes hol­mijaink közül, többé-kevés- bé keresztet vethetünk rá — ahogy ezt régente mondani szokták. Esernyő, kesztyű, szemüveg, minden drága, drágább és még drágább ahhoz, hogy a megtaláló bárhol is leadja, vagy visz- szajuttatni próbálja tulajdo­nosának. Ha neki nem jó, ha ő maga nem is tudja hasz­nálni, jó lesz valamelyik csa­ládtagjának. így lesz a ko- j rábbi ,,becsületes megtalá­lóból” egyszerűen megtalá- \ ló. Jelző nélkül. Tisztelet a ' kivételeknek! A szerzési vágy, illetve lehetőség erő­sebben munkál ma az em­berek többségében, mint a szolidaritás. Még elszomorítóbb a | ,,megtaláló" sajátos, újabb keletű második jelentése. Aki hallgatni szokta a keres­kedelmi rádiók adásait, felfi­gyelhetett olyan hirdetések­re, amelyekben „ elveszett” í kutyát, kocsit, táskát keres ' nek a károsultak. És üzen­nek a ,,megtalálóknak". Magas jutalmat ígérnek, oly­kor százezret is. Legalább a pótolhatatlan iratokat, az életmentő gyógyszert sze­retnék visszakapni. A kutya meg gyógyszeres kezelés alatt áll. A fájó kétségbe­esés üzenetei ezek valami halvány emberiesség remé­nyében. Egyelőre — tartok tőle — válasz nélkül. A Rakamazi Cipőipari Szövetkezetben az elmúlt időszakhoz ké­pest 5-6-szoros mintakollekciót készítettek a leendő vevők szá­mára Kommentár HÁTTÉR

Next

/
Thumbnails
Contents