Kelet-Magyarország, 1992. március (52. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-28 / 75. szám

1

M mr MM ■ > a ' ^ ** ■ ■ __ M __

A KM hétvégi melleklete

Mis'

kérdések

léti János

Nyírbátor (KM) — A határbiz- Dnság aktuális problémái — a lehet így fogalmazni — záznyolcvan fokos fordulatot ettek az elmúlt években. Égtáj zerint csakúgy, mint a gon- ok jellegét illetően: eddig az Imenni szándékozókat kellett 2ltartóztatni nyugaton, most a eáramlani vágyó menekülőét volna jó megállítani keléin. Eddig az volt a baj, hogy lessze van nyugat, újabban íár az is, hogy túl közel van elet. A megváltozott helyzet ílenségeiröl kérdeztük Seres 'ózsef alezredest, a Nyírbátori latárörkerület parancsnokát.

— Az államhatár mindenkor gy működik, mint egy hőmérő agy inkább mint egy barométer: jlzi, visszajelzi az országnak, ogy a közeli, sőt távolabbi örnyezetünkben milyen a politi- ai, gazdasági helyzet. A román atár korábban, a nyolcvanas vek közepéig csendes sza- asznak számított. Nyolcvanhét- 31 kezdtük érezni, hogy valami áltozóban van odaát: növeke- ett az illegálisan hozzánk igyek- ők száma. Az addig általánosan apasztalt évenkénti 30-40 főhöz épest egyszer csak 150-en jöt- ak engedély nélkül. Nyolcvan- yolcban már több mint három- zren, majd nyolcvankilencben olt a csúcs: 7900. Napról napra alálkoztunk olyan szituációval, milyennel korában nem. Pél- lául, amikor egy egész utca la- ossága beszélt össze és indult I Erdélyből, több mint nyolcvan mberrel kapcsolatban kellett in- ázkedést foganatosítani a szol- álatban lévő határőröknek.

► A helyzet vagy a határőrségnél uralkodó szemlélet is ennyire megváltozott volna, hiszen emlékszem, hogy a nyolcvanas évek első felében valóságos katonai razziának voltam tanúja Mátészalkán, holott mint kiderült, egyetlen átszökött személyt kerestek.

— Akkor totális határőrizet vlt, ami a politikai rendszer vál- Dzásával párhuzamosan liberalizálódott bizonyos értelemben. A jelenlegi elvek sokkal inkább megfelelnek az ország demokratikus berendezkedésének. Egyszerűbb átjutni a határon, de a feladatunk most is az, hogy megakadályozzuk az illegális átlépéseket, tudjunk arról, aki bejön és amennyire lehet, megismerjük a szándékát.

>- A hírközlő szerveink jóvoltából a lakosság szinte napra készen tájékozott arról, hogy mikor, hol és milyen csoportokat fogtak el a határon vagy toloncoltak ki az országból. Ezek száma nem kevés és összetételük meglehetősen vegyes. Hogy győzik ezt a valóságos inváziót?

— Románia felől az úgynevezett zöldhatár forgalma megszűnt. Aki jön tőlük, az jöhet szabályosan az átkelőhelyen, legfeljebb a nyugati határon állítják meg, lévén, hogy az útlevele Magyarországra szól. Olyan két éve viszont a harmadik országbeliek sokszorozták meg a gondjainkat. Törökök, afgánok, kínaiak, afriakiak akarják tranzitországként igénybe venni hazánkat, nagy álmuk, a Nyugat-Euró- pába való eljutás reményében. Romániába könnyen bejutnak, mivel ott nincs vízumkényszer, onnan pedig embercsempészbandák szervezik a továbbjutásukat mondhatni Bukaresttől Bécsig. Ezek a menekülők azonban meglehetősen tájékozatlanok: nincs nyelvismeretük, sokuk még a latin betűket sem ismeri, nem szólva a területről, ezért többnyire csoportokba tömörülve próbálnak átjönni. Mindenüket pénzzé téve fizetik meg a „segítőket”, akik nem ritkán rászedik őket: volt olyan csoport, amelyiket „Bécsi Kiszállás!” — felkiáltással Budapesten raktak ki. Szerencsére minden vonatkozásban élvezzük a lakosság bizalmát, és a rendőri szervekkel is megfelelő az együttműködésünk. Ez a két dolog együtt nagy segítséget jelent feladatunk ellátásában.

>• Arról is értesülhet a közvélemény, hogy a sorállományú határőröket fokozatosan hivatásosak váltják fel. Mi teszi szükségessé ezt az „újítást”?

— Mindenképpen azon vagyunk, hogy a határátkelőhelyeken a korában majdnem túlbizto- sítottnak mondható rendszerhez képest a gyorsaságot és kultuSeres József

A SZERZŐ FELVÉTELE

ráltságot helyezzük előtérbe. Természetesen azok számára, akik jó szándékkal érkeznek hozzánk, vagy készülnek távozni tőlünk. Vagyis: megkülönböztetni az ocsút a búzától, ahogy mondani szokták, ráadásúl úgy, hogy a búza ne vegye észre. A sorállomány újabban csak 12 hónapot szolgál. Mire katonáink igazán belejönnének a dolgukba, megismernék a feladat csínját-binját, leszerelnek. Márpedig ahhoz, amit mondtam, tapasztalt, hozzáértő profikra van szükség, mint ahogy a hivatásosaink máris alkalmasak rá, hogy a legmagasabb szinten megfeleljenek az új kihívásoknak. A tervek szerint ez év végére fejezzük be az átállást a sorállományról hivatásos állományra.

>- A kínaiakra vonatkozó legújabb intézkedések is azt mutatják, hogy a gyorsaság és a kulturáltság fokozása mellett bizonyos szigorítások is tapasztalhatók.

— A kínaiak vándorlása is korunk tipikus jelensége. Ahogy én tudom, több mint négymillióan dolgoztak az akkori Szovjetunióban. A munkalehetőség megszűnt, hazamenni viszont nem akartak, elindultak nyugatra. Magyarországig a vízummentességi egyezmény értelmében

könnyen eljutottak, de a többségüknek se szálláshelye, se munkahelye, se pénze nem volt. Budapesten szabályos kft-k alakultak a befogadásukra. Jóvoltukból a kínainak a határon volt ugyan ezer dollárja, de mire az országba ért, már újra üres volt a zsebe, mert az ezer dollár vándorolt tovább a következőhöz. Szóval az így beáramló ezrek, tízezrek között kellett volna megkülönböztetni a határon, hogy közülük ki a tursita, ki jön egyetemre tanulni, és kik akarnak csak úgy szerencsét próbálni. Ezért állítottuk vissza a vízumkényszert. De érkezzen ide külföldi vízummal vagy vízummentesen, megítélésem szerint egyik eset sem jelentheti azt, hogy minden feltétel nélkül bebocsátjuk az országba.

>- Ezt akár rendeletileg is alátámasztaná, ha önön múlna?

— Akár rendeletileg is. Szívvel, lélekkel azon lennék, hogy minél több üzletember, szakember és őszintén érdeklődő turista jöjjön Magyarországra, de a jelenleginél talán még szigorúbban megszűrnénk azok beengedését, akik kalandvágyból vagy egyéb hátsó szándékkal próbálkoznak, rontva ezzel a közállapotokat és az itt élők esélyeit. Ennek amennyire lehet, még ott a határon kellene a végére járni, mert amikor belép az illető az országba, már nagyon nehéz intézkedni vele szemben.

>- Magam is úgy tudom, hogy a demokráciában jóval előttünk járó nyugati országokba nehezebb bejutni, mint hozzánk.

— Mi — nem tudom miért, de — mintha szemérmesek lennénk. Az angol határon például szemrebbenés nélkül kérdezik meg mondjuk a magyartól, hogy miért jön, mennyi ideig marad, mennyi pénze van, hol fog lakni, megnézik a szállodai megrendelőjét, sőt a visszautazásra jogosító jegyét is. Amikor meggyőződtek róla, hogy nem akar ottmaradni — mert ez a lényeg —, akkor beengedik. Nekünk is hasonló szemléletet kellene kialakítanunk. Olyat, ami mentes a szubjektumoktól, az önkényes vagy önhatalmú megítélésektől, de a nemzeti érdekeinket a legmesszebbmenőkig előtérbe helyezi.

> Köszönöm a lehetőséget a találkozásra.

Elfogadni, ami van

fagy István Attila

H

abent sua fata libelli. Minden könyvnek megvan a maga sorsa, tart- a a latin mondás. Ebből a szem- untból talán az sem véletlen, 7ogy éppen a közelmúltban je- ent meg újból Epiktétos Kézi- nönyvecskéje, vagyis a stoikus mlcs breviáriuma. A bölcs és szignált gondolatok gyűjtemé- 7ye Sárosi Gyula fordításában

1942-ben jelent meg Budapesten. Történelmi idő volt.

A sztoicizmus etikája a boldogság megszerzésére tanít, amely a léleknek a külső körülményektől mentes, természetes állapota. Epiktétos ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelynek Seneca, Marcus Aurelius voltak a tagjai. Érdemes a Kézikönyvecskéből idézni legalább két gondolatot: ,,Bizonyos dolgok hatalmunkban vannak, más dolgok nincsenek. Tőlünk függ a véleményünk, az ösztönös vágyunk, a törekvésünk és ellenszenvünk, egyszóval mindaz, amit egyedül alkotunk meg. Nem tőlünk függ a testünk, a vagyonunk, a hírnevünk és a tisztségeink, tehát mindaz, amit nem egyedül hozunk létre.

Azok a dolgok, amelyek hatalmunkban vannak, természetüknél fogva szabadok, semmi más sem akadályozza, semmi sem köti őket. Azoknak a dolgoknak azonban, amelyek nincsenek a hatalmunkban, nincs erejük önmagukban, másoktól függenek, egy kívülálló megakadályozhatja vagy elsajátíthatja őket."

S a másik: „Ne kívánd, hogy az események úgy alakuljanak, ahogy te szeretnéd. Inkább a kívánságaidat szabd hozzá az események alakulásához, meglátod, nyugodt lesz életed folyása."

Epiktétos erkölcstana megkülönbözteti a tőlünk függő és a tőlünk független világot, jelenségeket, állapotokat. Szerinte az ember csak annyiban szabad amennyiben jól használja a gondolatait, tehát el kell fogadnia mindent, ami van, és el kell fordulnia mindattól, ami meghaladja.

Minden könyvnek megvan a maga sorsa, idéztem az előbb a mondást. Vajon véletlen-e, hogy ez a könyvecske éppen most látott napvilágot? Bizonyára igen. Mégis. Félelmetesen időszerű gondolatokat fogalmazott meg az ókori bölcselő. Az etika minden korban arra keresi a választ, hogy melyek azok a keretek, amelyek között érvényes válaszokat adhatunk a valóság kihívásaira. Lehetünk-e ma szabadok, és melyek ennek a szabadságnak a határai? Ha Epiktétos- ra hallgatunk, azt mondjuk: nem

tehetünk semmit, mert ami kívül áll rajtunk, annak folyásába nem avatkozhatunk bele.

Ez az erkölcstan tehát mozdulatlanságra ítél bennünket, arra, hogy tiszteljük a fennálló viszonyokat, fogadjuk el a hatalmatj fogadjunk el mindent, ami kívülről érkezik hozzánk. Egy csapásra megoldódna minden. Leszidhatna a goromba árus, megalázhatnának, el kellene tűrnünk, hogy a politikusok játszadozzanak a hiszékenységünkkel. S a kérdés voltaképpen az: ez napjainkban az a magatartás, amellyel a világhoz való viszonyunk jellemezhető?

Ha minősíteni kellene a mai magyar társadalomban élők valósághoz való viszonyát, röviden azt mondhatnánk, hogy két szélsőséges végletben helyezkednek el az emberek. Egyfelől bizonyos rétegek rendkívül harciasak, állandóan a cselekvés lehetőségét keresik. Igaz, hogy ez nem mindig halad a pozitív célok irányába. Inkább emlékeztet ez a harsányság a szociális feszültséget levezetni akaró demagógia a történelemből már jól ismert eszköztárára. A másik végletben

A TARTALOMBÓL:

• A Mandala arca

• Kenyér és politika

• Földnélküli János

LKTMgatéria

Schmidt Sándor f afaraßhsai

gy ősi mesterségnél^ a fafaragásnak a művésze * j— Schmidt Sándor népi iparművész. ‘Bereg főváro- ' ^ sátrán, 'Uásárosnaményban ét és dotgozitj. Mívesen eChészített munkái sóig házassághötőteremhen, hivatotton ékesítik, a hetyiséget, s rendszeresen szerepet a kütöntöző kiáttításokon is. ‘Már tött mint 10 éve az ő szervezésévet és vezetésévet működikinyaranta a vá- sárosnaményi fafaragó tábor. Schmidt Sándor egy át- tandó kiáttítóhetyiség létrehozásán fáradozik, Ä most bemutatott alkotásai a vásárosnaményi ipari szak: munkásképző intézet aulájában rendezett tártatán készültek;

sokkal többen helyezkednek el, mint az előbbiben. Ide tartoznak azok, akik belefáradtak a hiábavaló küzdelmekbe, akik nem hiszik már, hogy valaha, valami is jobbra fordulhat. Akiknek elegük van a választási ígéretekből, az üres hitegetésből. Nem akarnak semmi mást, _ csak nyugalmat maguk körül. És magukban.

Nekik szólna Epiktétos üzenete? Nekik, de nem hozzájuk. Nem tudom, más hogy van vele, de engem idegesít a bölcselő sztoikus nyugalma. Odadob a végzet bekötött szemű madonnájának, nem igényli az én aktív részvételemet sorsom irányításában. Tétlenségre kárhoztat, azt mondja, hogy semmi értelme a cselekvésnek, mert eredménye sem lehet. Felébredni még fel lehet, de attól kezdve szabad folyást kell engednünk az eseményeknek. Ha nem tesszük, magunknak okozunk bajt, mert minden lényeges döntés kívül esik rajtunk.

Több politikai párt készülődik már a két év múlva zajló választási kampányra. Szóba kerül az is, hogy vajon lesznek-e most érdeklődők, lesz-e még Magyarországon olyan ember, aki elmegy a választási nagygyűlésekre, mert azt hiszi, hogy valami mégis megváltozhat. Sokan állítják, hogy rosszabb lesz a helyzet, mint korábban volt, mert az emberek még jobban kiábrándultak. Egyre inkább valóságosan is kénytelenek a sorsuk irányítását a kezükbe venni.

így lesz-e vagy sem, majd eldönti az idő. De addig valamiképpen vissza kellene szerezni az emberek hitét és bizalmát, mert különben mindnyájan Epiktétos követőivé válnak, aki szerint: „Ha csak olyan dolgokat kívánsz kikerülni, amelyek a hatalmadban vannak s a természettel ellentétesek, sohasem fogsz nem kívánt dolgokba bonyolódni, de a betegséget, a halált és a szegénységet akarod kikerülni, akkor szerencsétlen leszel."

' n mégis azt mondom:

f— ne fogadjuk el, ami

van, hanem arra törekedjünk, hogy megváltozzon. Egyre inkább hasonlítson ránk. Olyan legyen, amilyennek legszebb álmainkban látni szeretjük. Akkor is, ha kicsit még távol van tőlünk.

Határtalan határok

Népdal-illusztráció