Kelet-Magyarország, 1992. március (52. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-25 / 72. szám
1992. március 25., szerda HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Nem marad Tímáron bevetetlen föld A törvényes átalakulási formák mellett talpon marad a Timári Béke Tsz. A tavaszi munkákat az előző éveknek megfelelően —- de sokkal nehezebb gazdasági körülmények között — elkezdték. Képünkön vetéshez készítik elő a talajt sima hengersorral BALÁZS ATTILA FELVÉTELE Önkormányzatok lépéshátrányban A pályázati rendszer előrelátást igényel Nyíregyháza (KM — Balogh József) — Megváltozott az országos döntésrendszer, az önkormányzatok pályázati rendszerek előírásai szerint jutnak különböző összegekhez. Ez sokszor azt jelenti, hogy település- fejlesztési ügyekben sodródnak az árral, fejlesztenek úgy, ahogy lehet, építenek azt, amit tudnak, azt, amihez támogatást kapnak. Aztán még ez sem sikerül mindig. Sok a tanácstalanság és a kapkodás. Halogatják a településfejlesztés előkészítését, mondván: majd meglátjuk mit érdemes fejleszteni, majd azt előkészítjük. Hogyan vélekedik minderről Dávid Mihály, a mérnök-műszaki iroda vezetője? Beindul a kapkodás — Az előkészítés főleg tervezést, terveztetést jelent. Az előkészítés halogatása a tervezés halogatását jelenti. Amikor pedig kinyílik a lehetőség valamilyen közmű megépítésére, beindul a kapkodás. Kezdődik a roham. A tervezőktől koncepciókat, kész terveket követelnek azonnal. Ebből aztán több rossz következik. Aratnak a kóklerek, terv nélkül indulnak beruházások, nem fogadják be a pályázatokat, a kivitelezők diktálják a feltételeket, az önkormányzat általános lépéshátrányba kerül, s mindezekre végül is ráfizet. — Ez a ráfizetés adott esetben nem kevés. Elérheti a gázvezeték, az útépítés, a szennyvízcsatorna építési költségének 20—30 százalékát is. Önként adódik a kérdés: hogy lehet itt most okos az ember vagy az önkormányzat akkor is, amikor ráadásul változnak a pályázati feltételek? Mit lehet ez ellen tenni? — Több változatra, szinte minden változatra fel kell készülni. De nehézség az is, hogy gyorsan keli dönteni, pedig az önkormányzat tagjai nem is szakértők. Az önkormányzati önállóság helytelen értelmezése is gondokat okoz. Kell az önállóság, de szakértőtől tanácsot elfogadni nem jelenti az önállóság korlátozását. Szakértő bőven akad, tanács is kéznél van. igazán okosnak azonban az látszik, ha a fejlesztésekhez, főleg annak gyakorlati végrehajtásához megbízható, kipróbált, állandó szakértőket alkalmaznak. Mellőzött szakértelem — Az is fontos — mondja Dávid Mihály —, hogy a településfejlesztésnek nem egy- egy kérdésével, hanem az egésszel kell egyszerre foglalkozniuk. A szakértők munkájával, segítségével lehetőség van a település összes fejlesztési szükségletének áttekintésére és időbeni feldolgozására. A szakértők azonban pénzért dolgoznak, a koncepciók, tervek drágák, a pénz pedig kevés. A döntés okosságának, hasznosságának kulcsa ennek a kérdésnek a megítélésében van. — Naponta tapasztalható, hogy az önkormányzat a tervezés, a műszaki ellenőrzés költségén akar takarékoskodni Ezt is versenyezteti. Az a jó segítő szakértő, aki tízezer forinttal kevesebbért vállalja, esetleg műszaki ellenőr nem is kell. A mű mégis elkészül, ez a pénz is megtakarítható. Nem is gondolnak talán arra, hogy a beruházás költségének egytized részéért mellőzik a szakértelmet, a megbízhatóságot. A kivitelező félmilliós túlszámlázásának figyelmen kívül hagyása egyenesen úri gesztusnak tűnik. — Érdemes ezért elgondolkodni a fejlesztési döntések kezelésének módjáról minden önkormányzatnál. Nem a pénzt sajnálni a településfejlesztés előkészítésétől. Ehhez megbízható szakértőkre van szükség, akiket folyamatosan kellene foglalkoztatni. Recept a döntésekhez A megtakarítást pedig elsősorban a kivitelező gondos kiválasztásában és szigorú ellenőrzésében keresni. Ezen lehet veszíteni, de megtakarítani is. — Gondos, előrelátó önkormányzat két-háronj év fejlesz téseihez teljes tervellátottság- gai rendelkezik, így nyerheti ei az állami támogatást, s a változó szabályok mellett sem érheti meglepetés. Ez a receptje az időben hozott hasznos döntéseknek — vonta le a következtetést a műszaki iroda vezetője. — Pillanat | Lapka Tibor Nyíregyházán, a Centrum Áruházból futólépésben és hangosan szólongatva igyekezett utolérni a kisgyermekes édesanyái egy piros-fekete pulóveres hölgy. Célját érve kifulladva érdeklődött: ,,Eí nézést, nem Ön felejtette nálunk szürke pénztárcáját?” A megszólított sápadtrói bíborra váltva kapott bevásárlókosarához, majd hálálkodva visszaindult a Centrum felé. Noha csak tanúja voltam az esetnek, magam is köszönetemet fejezem ki, hisz én is gazdagabb lettem valamivel ezen a napon. Pedig a naptár nem 2000 valahányat, csupán 1992. március 23-át mutatott... I ______P _ . ántanak a szelek. A (böjti szelek. Csak azt nem tudom eldönteni, hogy ez már a kisböjti vagy a nagyoöjti szél. Ha abból Indulok ki, hogy a forintot 1,9 százalékkal leértékelték, vi- szo'. ' benzin árát ismét felemelik akkor a szelek milyenség'■ 'letően nem lehetnek kétségeim. De hogy ez a tavasz ilyen rideg, szeles és ronda legyen? Stohanek úr szinte vacog és hideglelése van. Szememre veti a lakásom. — Hogy lehet így élni? — mondja — ekkora huzatban. Ez nem egy meleg otthon, ez egy átjáróház. A huzat úgy jár-kei ebben a lakásban, mint kormány tagjai Amerikában. Egyik jön, a másik megy. Eddig gondolkodtam, de most gondolkodás nélkül begerjedek. — Nézze, szomszéd úri Az én otthonom, az én váram. És ha nem tetszik a cug, kívül tágasabb. Mást mondok, nemcsak haza mehet, de belakhatja egész Európát. Európában már otthon vagyunk. Másrészt kuss a politikáról. Hogy meri a huzatot a kormánytagok amerikai látogatásával párosítani. — Mit pattog, mint a nagypénteki kukorica? Én csak jóindulattal megjegyeztem, hogy ideje lenne már téliesíte- ni. Másrészt nem politizálok. Tényként jegyeztem meg, alig jön meg az egyik miniszter Amerikából, máris megy a másik. Ebből én szerényen arra következtethetek, 'hogy útban Európa felé már Amerikában járunk. — Járnak. — Járunk. Lélekben velük vagyunk. Értünk és helyettünk mennek. Csak azt tudnám, mit visznek, mit hoznak. Mert az kevés, hogy ők meleg pillanatokat élnek át, forró fogadtatásban van részük, mi meg majd megfagyunk. — Benedek a hibás. Na, meg a Távhő. A Távhő azt hitte, hogy Sándor, József, Benedek zsákban hozzák a meleget. A zsákban is meleg van, a radiátorban is meleg. Túlzás lenne. Másrészt beköszöntött a csillagászati tavasz. — Akkor is téliesíteni kellene. — Arra már nem fussa. Most vegyek szigetelőszalagot? — Isten ments! A kommersz rum, barack, körte is téliesít. Milyen igaza van ennek a Stohaneknek. Téliesítünk. És ha fújnak is a böjti szelek, immár nem érezzük. A rum felmelegíti a télbe fáradt testünk és lelkünk. De szép vagy tavasz! Csillagászati! Igaz, hogy lassan csillagászati ösz- szegbe kerül minden, de tavasz van. Erre iszunk. Közben Stohanek megbotlik, beveri a fejét és azt mondja, csillagokat lát. Megijedtem, de megnyugtatott, nem ötágút. Ez is valami. Unalmas nyugalmat Szőke Judit ásztázzuk gondolat- */-' ban az állami hivatalok, politikai intézmények épületeinek külső homlokzatát! Ugye, általában szépek, mindent rendben lévőnek találunk. De menjünk csak bentébb, mintha egy kicsit más lenne a helyzet, úgy tűnik, a politika világa kimondottan zűrzavaros. Néha erősen hasonlít a régi, tébolydákról festett képekre. Mindenütt akarat, ijesztő indulatok, vágyak kavarognak. A politikusok szeretnének ebben rendet rakni, valahogy értelmezni az értelmetlen felfordulást. A zűrzavar nemkívánatos az emberek életében, megzavarja őket, elbizony- talanít. Van mindegyikünkben bizonyos fajta rend-kívánalom. Ha a rendet erős főnökök szervezik, akkor szokott kialakulni a nagy baj, és a növekvő zűrzavar — tekintet nélkül a rend-kívánalomra. Nem a csöndet vágyom vissza, hiszen az nem a rend jele. Hanem az elhallgatásoké, elhallgattatásoké. Amikor galoppozni kezdett a politikai reform, az önmagában is a zűrzavar látszatát keltette, s az ellenkezés is felbolydulással jár. A magyar társadalom az Ébredés után nagyot nyújtózkodott, de mélyet sóhajtani már nem volt ideje. Zűrzavart lát, mert rövid távon ellenérdekelt, közelebbinek gondolta a harmonikus fejlődést, és ezt meg is tervezte. Most azonban kétségbeesik, ha egy pillantást vet az újságokba, az utcára vagy önmagába. Hogy az igazi rend unalmas? Jó lenne már egy kis unalom. Átmeneti nyugalom kellene a helyzetismerethez — annak híján kuka a nép. Ami nem egyenlő a jövőképpel. Örökösföldi tűnődések Kerekes Ferenc írja Nyíregyházáról „Tanácsi lakást vásárolnék. Örökösföld kizárva.” Szeretem az Örökösföldet. Pedig nem is vagyok nyíregyházi' Még szabolcsi spm. Onnan iöttem, ahol az Új-Szamos ’ csatlakozik a régi mederhez, hogy együtt menjenek Vásáros- naményig. Behunyom a szemem. Feltűnik előttem szülőfalum 200 éves tornya; látom benne a 176 éves toronyórát (régen nem jár már); hallom a harangok szavát. Kinyílik előttem az elárvult 163 éves parókia ajtaja -- otthon vagyok. Kezet szorítok ifjúkori szomszédaimmal. Látom a falu legidősebb emberét, a 92 éves Széles Károly bácsit amint ott ü' a temploml ___________________________ ban a szószékkel szemben. Mellette a 81 éves Rádi Andor, amint pompásan vezeti az éneket, kissé balra a 73 éves Varga Ferenc, és hallom, ahogy messzehang- zóan diktálja a temetési éneket... Behunyt szemmel annyi mindent és annyi mindenkit látok, de ezek már csak ábrándok, Újra' itt vagyok az Örökösföldön. És ha nyitott szemem a közvetlen közelembe néz, a rút valóság tárul elém. Más építkezésekről idehordott törmelékdombok, eldobált autóabroncsok, itt felejtett veszélyes betondarabok, eldobált, szélfújta nejlonzacskók. Szemét, szemét, szemét. — Elrepült egy álom. „Örökösföld kizárva." Én mégis szeretem. Kommentár Bachát László A stílus maga az ember rrs-ét ember sétálgat beszélgetve a fo- ' \-lyosón. A teremben a nyitott ajtó mellett akaratlanul is meghallom azokat a mondatfoszlányokat, mondatokat, amelyeket meg- megállva egymással váltanak. Megértem azokat és felismerem a beszélgetőket a hangképzésük, a hangsúlyozásuk alapján. Megértem, mert ugyanazt a magyar nyelvet beszélem én is, megismerem anélkül, hogy látnám is őket, hiszen a beszédartikuláció, a szó- használat, a mondatszerkesztés szinte egyénenként más és más. Van ember, akinek a hangképzésében sok a nyelvjárásiasság, más ember sajátosan ejti az r hangot, sokan selypítenek, mások hadarva beszélnek, vagy van egy-két jellegzetes szavuk. Sorolhatnám tovább a hangképzésnek, a hangsúlyozásnak, a szó- használatnak azokat a jellemzőit, amelyekről családtagjainkat, barátainkat, ismerőseinket anélkül, hogy látnánk, felismerjük. De nemcsak az ismerőseinket árulja el a nyelvhasználatuk, a stílusuk, az idegenekről is sok mindent megtudunk a beszédmódjukból. Sok ember beszél nyelvjárásiasan, a nyelv használata tehát elárulja, hová való. Mások bármiről beszélnek, szakmájuk szavaival tömik tele mondataikat. Sokakat nem zavar az, hogy idegenek között vannak, válogatottan ízléstelen, dúrva szavakat és kifejezéseket használnak. Más beszélgetők jobb esetben tréfálkoznak, sokszor azonban csúfolódnak, gúnyolódnak. Hosszú sor beszédmódféleséget sorolhatnék még fel. Mindegyik árulkodik a beszélő műveltségéről, gondolat- és érzelemvilágáról, az egyéni és a társas kapcsolatokban megszokott magatartásáról. Talán még a tetteinél is jobban árulkodik az egyénről a beszédmódja, a stílusa. Az udvarias, a művelt és a társadalomba könnyen beilleszkedni akaró embernek meg kell tanulnia úgy beszélni, hogy a napi tevékenysége során előforduló sokféle beszédhelyzethez alkalmazkodni tudjon. Az idei magyar nyelv hetének ez a központi témája. Tárca
