Kelet-Magyarország, 1992. március (52. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-23 / 70. szám

1992. március 23., hétfő Kelet-Magyarország 3 Alacsonyan szállnak az angolszászok Szakember-invázió a PrÍrnom Alapítványnál Nyíregyháza (KM — GB)' — Egymást váltják mosta­nában az amerikai és angol üzleti szakemberek Nyíregy­házán. A Primom Vállalko­zásélénkítő Alapítvány hosz- szú távú stratégiájának ré­szeként a legkülönbözőbb nemzetközi szervezetekkel igyekszik tartós kapcsolato­kat kialakítani. Teszi mindezt annak érde­kében, hogy a régiónk vál­lalkozói minél gyorsabban megismerkedhessenek a nyugati gazdaság és az otta­ni pénzügyek sajátosságai vall, ,s a kinti piacrakerülés lehetőségeivel. A múlt héten a New York-i egyetem üzleti iskolai karának két professzora tar­tott előadássorozatot helyi szakembereknek az amerikai kormány által támogatott se­gélyprogram keretében. A napokban viszont már felgyorsultak az események, s meglehetősen alacsonyan szállnak az angolszászok a Primom (Megye) háza táján. Az elmúlt napokban össze­sen tíz angol és amerikai üz­leti szakember sürgölődött a megyei vállalkozásfejlesztési alapítvány irodáiban. Egy zsidó társadalmi szervezet magyarországi alapítványa, amelyik kezelője az angol kormány kelet-európai piac- gazdaságok kialakulását se­gíteni hivatott font-milliói­nak. öt angolszász szakem­bert küldött arra az alapo­san előkészített kétnapos üz­leti találkozóra, amelyet Nyíregyházán rendeztek meg tizennégy magyar és hat kárpátaljai vállalkozó rész­vételével. A külföldi üzleti szaktanácsadók egyénileg is sokat foglalkoztak minden egyes résztvevő vállalkozá­sának részleteivel, mert el­határozott szándékuk, hogy amelyikben fantázia imn. an­nak minden segítséget meg­adnak ahhoz, hogy kikerül­jön a nyugati piacokra. Két másik angol szakta­nácsadó három hónapos idő­tartamra érkezett megyénk­be. Ök a nyugati fejlett or­szágok számunkra is segítsé­get nyújtó Phare-program- jához kapcsolódóan részt fognak venni az itteni vál­lalkozói tanácsadásban, mi­közben tanulmányozzák a megye vállalkozásfejlesztési lehetőségeit. A következő szaktanács- adó páros, bár szintén angol, Albániából jött. Ök az albán gazdaság fejlesztésén dolgoz­nak, de mint követhető jó példát, a Primom vállalko­zásélénkítő tevékenységét fi­gyelik meg, s amit lehet megpróbálnak átültetni a balkáni kis ország körülmé­nyei közé. Bizonyára sokakat érint majd a megyében az a Mik- rohitel-lehetőség, amely jú­niusban indul, és amelyhez a szükséges pénzügyi eszkö­zöket ugyancsak a Phare- program biztosítja. Éppen ezért a változatosság kedvé­ért megint csak egy angol pénzügyi szakember jött Nyíregyházára, hogy a kis-, magánvállalkozók pillanat­nyi pénzügyi megsegítésére hivatott, maximum 300 ezer forintos kölcsön feltételrend­szerének kidolgozásában se­gítsen a Primom szakembe­reinek. A Primom-alapítvány hosszú távú stratégiájának része azonban a külföldi üz­leti szakemberek meghívása mellett a nemzetközi és ha­zai szervezetekkel történő tartós kapcsolatok kialakítá­sa is, amelybe a szabolcsi szakemberék helyszínre uta­zásához is szükség van. Egy ilyen, nagyobb k i tek intésre lehetőséget adó kapcsolat el­mélyítése céljából utazik ki március végén az alapítvány három vezető szakembere Belgiumba. A hazai viszo­nyok között élenjáró vállal­kozási ejliesztői tevékenységet végző nyíregyháziak a tá­mogatási programlehetősé­geket tanulmányozzák majd az Európai Közösség felleg­várában, Brüsszelben • Tanácsokból bőven van • Akik tőlünk tanulnak • Szabolcsiak a helyszínen Bajnokok a termelésben Nemcsak rajzon Kisvárda (KM — N. L.) — A work-out olyan egységes szerkezetű folyamat, amely- lyel a korábbiaknál gyorsab­ban, egyszerűbben lehet meg­valósítani egy-egy kulcsfon­tosságú feladatot. Az angol kifejezés szabad fordításban kimunkálást jelent. A work-out folyamatot, il­letve a GELIGH-TING ame­rikai módszert március kö­zepén vezették be a Tungs­ram Rt. Kisvárdai Fényfor­rásgyárában. A módszert Kis­várdán is azokkal a vezetők­kel és középvezetőkkel al­kalmazzák, akik legköze­lebb állnak egy-egy prog­ramhoz vagyis legjobb szak­értői az adott témának. Teamekben dolgoznak, a rej­tett tartalékokat, az ötlete­ket hozzák felszínre. Kollektív bölcseséggel, a dolgozói felelősség javítá­sával, az önbizalom növelé­sével akarnak az üzem kü­lönböző területein eredmé­nyeket elérni. Amerikában ez a módszer bevált. Ott a 300 megkérdezett dolgozó szinte mindegyike nemcsak jogának, kötelességének is érezte, hogy aktívan hozzá­járuljon az új utak keresésé­hez, a gyorsabb, egyszerűbb és eredményesebb gazdálko­dáshoz. Kisvárdán is hasonló a helyzet. A dolgozók öröm­mel fogadták az új módszer bevezetését, az első, két na­pig tartó megbeszélésén het­ven ötlettel, javaslattal ruk­koltak elő. Az első téma az anyaggazdálkodás volt. Az anyaggazdálkodásban — egy javaslat alapján — eltöröl­ték a fölösleges adminiszt­rációt, a kézi könyvelést, a jövőben nagyobb súlya lesz az adott szónak és a dolgo­zói felelősségnek. A javaslatok beérkezése után a gyár igazgatója Csa­tári Zoltán vezető társaival .konzultált. Ügy látták, hogy a 70 javaslat közül 13 belát­ható időn belül megvalósít­ható. Mind a 13 ötlet meg­valósításához felelőst jelöl­tek ki, akik a megvalósulás után az adott témák bajno­kai lesznek, ugyanis annak nevezik őket. A következő hetekben, hó­napokban az anyaggazdálko­dás után a kisvárdaiak a lámpagyártásnál a minőség javítására, a selejt csök­kentésére alkalmazzák majd az amerikai módszert. Nyíregyháza (KM) — A Föld Napja alkalmából pá­lyázatot hirdet az E-Misszió Egyesület, a Felső-Tisza Ala­pítvány és a Magyar Ma­dártani és Természetvédelmi Egyesület Nyíregyházi helyi csoportja általános iskolások alsó és felső tagozatosai ré­szére. A téma: környezet­szennyezések. Bármilyen technikával (ce­ruzarajz, vízfesték, zsírkréta stb.) papírra készült alkotá­Jíudipest (ISB — R. S.) — Az elmúlt esztendőben 33 ezer esetben vizsgálták meg a hatósági ellenőrök a for­galomba hozott élelmiszere­ket, s a legtöbb minőségi ki­fogást a sütő-, a hús- és a tejiparral kapcsolatban tet­ték — hangzott el a közel­múltban a Földművelésügyi Minisztérium sajtótájékozta­tóján. Salamon Aurél főosztály- vezető kifejtette, igen gyako­riak az összetételi hibák, s ezek nagyban rontják a ké­szítmények ízhatását. Bár a vizsgált tételek 00 sokat várnak a szervezők, s akár csoportosan is pályáz­hatnak gyerekek. A munká­kat április lü-ig kell bekül­deni (legyen feltüntetve a készítő neve, címe, az iskola és a rajztanár neve) a követ­kező címre: Sóstófürdő, Sza­badidő Park, egyébként itt szolgálnak bővebb felvilágo­sítással is. Ne feledjék el ráírni a borítékra: Föld Nap­ja rajzpályázat. százaléka megfelel a köve­telményeknek, sokszor a ha­tóságoknak is intézkedniük kellett. Ilyen eset volt példá­ul, amikor Kiskőrös környé­kén 16 esetben aromával ké­szítették a muskotályos boro­kat, vagy amikor á szolnoki sütőipari vállalat aktív klór- tartalmú mosószert kevert véletlenül a porcukorhoz. A visszatérő és egyedi hibák sokasága bizonyítja, hogy a kenyerek és a péksütemé­nyek nagy százaléka hibás, s nem felel meg a súly, térfo­gati és beltartalmi követel­ményeknek. Kifogásolható a minőség Jazz — „vonalban” Nyíregyháza (KM) — Az Ifjúsági Centrum­ban nemrég koncertezett Bresch Quartet után már­cius 24-én-, 19 órától egy másik, kiváló zenészeket felvonultató jazz együt­tes, a Csepregi In Line mutatkozik be a nyíregy­házi városi művelődési központ hangversenyter­mében. Az 1989-ben ala­kult zenekarban Vasvári Pál hathúros basszusgi­táron, Csepregi Gyula te­nor és szoprán szaxofo­non, Tóth Gyula gitáron játszik. Dobosuk ez al­kalommal Szendöfi Péter. Az In Line úgyneve­zett „Euro-jazz” stílus­ban játszik, zenéjük rock- os hangzásának nagy szerepe van népszerűsé­gükben, amit az is jelez, hogy működésük három éve alatt kilenc lemezt és CD-t (!) készítettek itt­hon es külföldön. Tárca ■■■■■■■■■■■ Á vasárnap délután jól­lakottság-nyugalma, szendergő csöndessége száll a panelváros szürke- hétköznapias egyformaságai­ra. Megszépítő, lebegtető, gonaok fölé emelő félálomál- lapot. Az alig-mozgások té­tova zörejei szüremlenék tíz­emeletnyi magasságokba, hogy azután lustálkodva be­bújjanak a résnyire nyitott erkélyajtókon, rosszul záródó ablakokon, felkússzanak a liftaknák mocorgástalan, üres kútfalán. Alig múlt két óra. Az egymásba fordulás páros magányai háborítatlan vég­legességet, végzetesen meg­másíthatatlan kapcsolatokat dédelgetnek életre. A hirtelen történések bor­zongató riadalmával csap be­le az ingovány-hallgatásba valami vércsevijjogáshoz ha­sonlatos, kántáló panaszos hang, nem először és nem utoljára, ismételve, variálva önmaga tehetetlenségét. Kel­lemetlen hangostor csördíté- se a látszat-kiegyensúlyozott­ság pihenőnapi, ünneplösre simítkozott arcán. A kéregetö asszony mindig ilyentájt kezdi meg gyűjtő­kőrútját, megérezve a vasár­napi félkábultságok adako- zóbb hangulatait, a saját nyomorúságok fölé emelkedő emberi gesztusok nagyvona­Miiiiiiiiiil lúbb tárulkozásait. A sivitó fejhangon előadott munka­dalból — mert az arctalan, az emeletek távolságából örök­re ismeretlenül maradó nő­nek ez az értelmetlen foszlá­nyokból „komponált" darab­ja talán az ősi műfajhoz ha­sonlít leginkább — a kérés szavai türemlenek elő. Túl már a szánalmat igénylő kö­nyörgés megalázkodásán, provokatív egyszerűséggel. „Valami ó .. ó .. ócskasá .. á- .. .ágott, naccsá .. á .. gák!” Régi ruhákat, maradék élel­met, kopott tárgyakat, meg­unt játékszereket vár az asz­szony, és egyetlen, végtelen­nek tűnő lélegzettel „énekel”. Tolja maga előtt a rozzant gyerekkocsit, benne a szerze­mények, hátán a batyu, mö­götte majd’ mindig ott bók­lászik egy két apróság is. A hasító éleségű munkadal szétszabdalja a nyugalmat, darabokra vágja az önámító megelégedettséget, testközel­be hozza a szegénység, a semmitlenség idegesítő drasztikumát. Itt-ott ablakok nyílnak, csapódó erkelyajtók kattanása, függönyhúzások gépfegyverropogása hallik, majd lassan hullni kezd cl gyerekruhák, kiszolgált nagy­kabátok, félkenyerek, hor- padthasú labdák, félretapo­sott sarkú csizmák furcsán szomorú esője. Á milyen gyors váratlan­sággal fakadt fel, olyan egy-villanásra szakadt meg az ének. Vala­honnan Lagzi Lajcsi nótái harsognak néhány percig, majd újra csöndesség és me­reven néző, kora esti villany­gyújtásban reménykedő, fe­gyelmezett ablaksorok .. A rendszerben Szőke Judit M ert bizony elektroni­zálva vagyunk. Egyik nap bekapcsoltam a rokonszenves monitort, s mikor a tasztatúrával bíbe­lődtem, a gép egyszercsak önállóan kiírta: ha be akar lépni a rendszerbe, nyom­ja meg az alt Ctrl uián a szürke -(- jelet! Hogy mit nyomjak be, ha be akarok lépni a rendszerbe? Meg milyen rendszerbe? Vala­mikor nem kellett meg­nyomni semmit, benne vol­tunk, ha akartuk, ha nem. Akkor vajon a szürke egérszerűség lett volna a kilépés kulcsa? Nem tehet­tem mást, latolgattam egy­kori és jelen helyzetemet. Akkor akaratomon kívül benne voltam egy rendszer­ben, tudta a fene, hogy csakis a szürke mínusszal léphettem volna ki. Ahogy érettebb lesz az ember, ta­lán jobban belelát a prog­ramokba. Nem tudom, most vajon érdemes-e nyomkod­ni a szürkét, hogy bekerül­jek a rendszerbe, egy má­sikba, egy nevenincsbe, egy akármilyenbe? Nem nyom­kodok én bizony semmit. Ment miért jó nekem ez a rendszer, meg ez a nyom­kodását? Ha kajánkodni akarnék magammal, azt dörgölném a saját orrom alá, hogy akár akarattal, akár anélkül, de most még­iscsak benne vagyok egy rendszerben — gombok nélkül is. Nyakig. Mindez egy rajtam kívül álló nyomkodás által való­sult meg. Mély áhítattal bámulom azt, aki tud írni programokat, gépi nyelven társalog. Számomra a szá­mítástechnika maga csúcs. Én pedig teszem a dolgom, pötyögöm a szenvtelen, de legalább halk billentyűbe- tüket. L egfeljebb átkozódva tépem szét régi jegy­zeteimet — minden másképp van. Legfeljebb nem veszek tudomást az olyan és hasonló utasítá­sokról, miszerint mikor lép­jek ki-be a rendszerbe. Mert nekem ehhez a rend­szerhez még mindig nincs semmi közöm ... Persze a komputereméhez... Tavaszi nagytakarítás Jósavárosban. SZEKERES TIBOR FELVÉTELE KOMMENTÁR ____________ Nyelvtelenek Nagy István Attila H ányszor álltunk döb­benten, s nagyokat hallgattunk. Nem volt szavunk sem az elmúlásra, sem az örömre. Mindkettő ott fészkelődön a torkunk­ban, de nem találta az utat. Vagy inkább bennünk volt tisztázatlan az érzés és a gondolat? Ki tudta ab­ban az adott pillanatban? Máskor meg nem tud­tuk volna abbahagyni. Csak beszéltünk, fűztük a szava­kat egymásba, élveztük a ki- mondhatóság örömét és má­morát. Olyan jó volt meg­mártózni ebben az állapot­ban. Mert mi lehet nagy­szerűbb érzés, mint szavak- Icai is birtokba venni a kö­rülöttünk lélegző való­ságot, amelynek minden érintése, minden lélegzet- vétele a szívünkig ér. Nem tudunk megszaba­dulni a nyelvtől, hiába menekülnénk a különféle gesztusokhoz. Mindegyik mögött a hangzás világ rejtőzködik, s előbb-utóbb követeli a megszólalást. S ha így van, vajon nem elemi érdekünk-e úgy ápol­ni, olyan féltő szeretettel körülvenni anyanyelvűn­ket, amilyennel csak lehet? Elvileg mindenki egyetért ezzel, a. gyakorlatban még­is sokan szennyezik nyel­vi környezetünket. Mit le­het tenni? Minden eszten­dőben megrendezik ha­zánkban a magyar nyelv hetét. Ilyenkor előadások hangzanak el arról, hogyan kellene szebben, emberib­ben kifejeznünk magun­kat. A gond csupán az, hogy nagyon gyakran azok ül­nek a hallgatóság sorai­ban, akik jól tudják: az anyanyelv helyes és pontos használata nélkül csonka a világgal való kapcsolattar­tásunk. F eladni mégsem lehel, mert eddigi tapasz­talataink szerint csak lassú lépésekkel haladha­tunk előre. De az anyanyelv és az élet kapcsolatáról nemcsak az ünnepeken, ha­nem a hétköznapokban is sokkal többet kellene be­szélnünk és írnunk. Hogy csökkenjen azok száma, akiknek nincsen szavuk a világra. Nyelvtelenek. mumm háttér ■■■ Nézőpont

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents