Kelet-Magyarország, 1992. március (52. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-19 / 67. szám

V. z t \i,'■ -pi.ft/;-i't% v. Kelet-Magyarország 11 Jó lopot lámáik! ^a. Köbcenti Nagycsaládosok számvetése Tisztelt Szerkesztőség! Sok ezer motorostársam nevében kérem, hogy az alábbiakban közölt eset­ből kiindulva a sokakat érintő probléma megol­dásában segíteni szíves­kedjenek. A gépjárműadó-beval­lásomat nem tettem meg. mert a tulajdonomat ké­pező Jawa 250 típusú mo­torkerékpár gépkönyv szerint 248,8 köbcenti hengerűrtartalmú. A na­pokban felszólított a pol­gármesteri hivatal, hogy a BM-től kapóit értesítés szerint a tulajdonomban 2 db adóköteles motor- kerékpár van. és az adó­bevallást haladéktalanul tegyem meg. Személyesen megkerestem az illetéke­seket és elmondtam: a HVG 1992. I. 18-án meg­jelent külön számában közölt Gépjárműadó cí­mű cikk alatt leírták . . . „és a 250 köbcentinél ki­sebb lökettérfogatú mo­torkerékpár adómentessé­get élvez." Válaszképpen csak vállhuzogatást kap­tam, mert ők sem tud­ják. hogv ilyen esetben mi az eljárás. Szerintem én jártam el helyesen, mert a leírtakat figye­lembe véve a rendelkezé­seket nem lehet májképp értelmezni. Egyébként is fizetünk már elég adót. Ennek ellenére, ha jogos követelésről lenné szó. minden további nélkül befizetném a motorke- rékDárokért esedékes adót. Kérem, hogy tekintet­tel arra, hogy rajtam kí­vül még nagyon sok mo­torkerékpár-tulajdonos kerülhet ilyen helyzetbe, méltassanak válaszra a Kelet-Magyarországban. Tisztelettel: Arnóczki István Fénveslitke, Hunyadi 26. 4621 Vállalja véleményét! Névtelen levelekkel — mint az köztudott — nem foglalkozunk. Különösen így van ez azokkal, amelyek egyes személyeket érintenek. Ilyenkor nincs módunkban meggyőződni az állítások valódiságáról. Székv B. A. esetére is ez vonatkozik, aki lapunk hétvégi mellékleté­ben korábban többször érin­tett vajai múzeummal kap­csolatos ügyhöz szól hozzá. Mint köztudott: lapunk a „Hallgattassák meg mindkét fél” elv alapján adott helyt a pro és kontra vélemények­nek, s ezzel részünkről a nyilvános vitát lezártnak te­kintjük. Amennyiben a most említett levél „írója” felfedné kilétét, úgy mégis igyekeznénk megtalálni a módot arra, hogy vélemé­nyét eljuttassuk az illetéke­seknek. Ezért kérjük, hogy vállalja írását és jelentkez­zék A szerkesztő. A SZERKESZTŐSÉG FENNTARTJA MAGÁ­NAK A JOGOT, HOGY A BEKÜLDÖTT LEVELE­KET RÖVIDÍTVE KÖ­ZÖLJE. A FŐSZERKESZ­TŐ POSTÁJA AZ OLVA­SOK FÓRUMA, A KÖ­ZÖLT LEVELEK TAR­TALMÁVAL A SZER- KESZTOSÉG NEM FEL­TÉTLENÜL ÉRT EGYET. Három évet zárt le a március 14-én megtartott Nagycsaládosok Családi Kör egyesületének közgyűlése. Az 1989. április 8-án 11 család­dal megalakított helyi cso­port 1991 decemberére 225 családra növekedett. Műkö­désünk kiterjedt a megye területére, mivel Mátészal­kán. Nagykállón. Balkáni­ban, Kállósemjénben és Ti1 szanagyfalu Virányoson várt­nak helyi csoportjaink. Kö­zülük a kállósemjéni és a balkányi helyi csoport 50— 50 családdal ez évben önálló egyesületet hozott létre. Mű­ködésünket a kezdeti nehéz­ségek után egyre többen tá­mogatták. Több intézmény­től kaptunk használt ruhá­kat. illetve kisebb pénzbeli Tisztelt Szerkesztőség! 1934-ben születtem, kulák lány voltam. Mindent el­szedtek tőlünk, a szövetke zeti boltban sem vásárolhat­tunk a községben. „Kulák- nak nem kell semmi!" 1946- ban 1 évet jártam polgáriba Fehérgyarmaton, másik év­ben már nem volt számom­ra hely. Magánúton tanul­tam. de nem vizsgázhat­tam le. Édesapám belépett a tsz- be 1951-ben. De ő volt a tsz- tag, mi pedig dolgoztunk, mintha mi is azok lettünk volna. Hárman voltunk test­vérek, az idősebbet elvitték munkaszolgálatos katonának, a másikat rendes katonai szolgálatra, a bányába. Egy­szer a fúrógép hibás volt, emiatt áramütés érte, és meghalt. Dolgoztam egész évben. Kötelező is volt. Jött a Nagy Imre-program. feloszlott a tsz, újra fizettünk, ha nem. a végrehajtó még a párnát is elvitte. Férjhez mentem. 1956-ban született egy fiam, három­hónapos korában meghalt. 57-ben és 60-ban született még gyermekem. Mi abban az időben a gyermekekre nem kaptunk semmit. Majd újra kötelező volt a tsz-be belépni. Nem lehettem tsz- tag, nem volt kire hagyni a gyermekeket. A férjemnek kovácsműhelye volt, ő a mű­helyben dolgozott, rám meg kimérték a kapálnivalót és egvedül dolgoztam. A gyere­keket is magamma! vittem, így hamar megtanultak ka­Tisztelt Szerkesztőség! Sokunk örömére elég ke­mény hangnemben — de jo­gosan — szóvá tették váro­sunk „elszemetesedését”. Eb­ben a „közületek" és mi ál­lampolgárok is ludasak va­gyunk. Csak körül kell néz­nünk egyes üzletek, irodák körül, ahol alig látszanak ki nagyon gyakran a szemét­ből. El-elfelejtkeznek a sep­rű használatáról avagy a sze­mételszállíttatásról. Való­színű, a „belső” költségnö­veléseket e „külső takaré­kossággal” kívánják helyre­billenteni!? A buszmegállókban meg mi magolunk, cigarettázunk, esszük a banánt, s ha már el is lopták a szeméttartót — legalább egy csomóba do­bálnánk le-! Nejlonzacskó is van a világon, csak fel kel­lene találni a használatát. Beszélhetnénk a háztöm­bök és iskolák körüli sze­méthalmazokról. Pedig a támogatást. A Vöröskereszt rendszeresen segített ado­mányaival, amelyeket a rá­szoruló nagycsaládosok kö­zött szétosztottunk. Mun­kánkban mindig segítő part­ner volt a Nyíregyházi Csa­ládsegítő Központ vezetője és munkatársai. Ök a meg­alakulásunktól tevékeny résztvevői voltak a rendez­vényeink lebonyolításában. Köszönetét mondok a 225 nagycsaládos család nevében mindazoknak, akik tevéke­nyen segítették eddigi műkö­désünket. Megtisztelő volt egyesületünknek, hogy köz­gyűlésünkön megjelent dr. Endreffy Ildikó alpolgármes­ter, Máté János, a NOE-el- nökség tagja. Szilágyiné Csá­szár Terézia KDNP-alelnök, Laborczy Géza SZDSZ, or­szággyűlési képviselő, dr. Bodnár Ákos református fő­gondnok, Dudás László gö­rög katolikus püspöki titkár, Regősné Nagy Éva Családse­gítő Központ vezető és mun­katársai, valamint a GYIVI, az ÉFOÉSZ, a Szent László Cserkészcsapat és a Jósavá- rosi Nyugdíjas Egyesület ve­zetői. A tagságtól a követ­kező nagycsaládosok kaptak bizalmat: elnök: Makara Tamásné 4 gyermekes, el­nökhelyettes: Rajomé dr. Hargittay Kornélia 3 gyer­mekes. titkár: Gunyecz Ani­kó 3 gyermekes édesanyák. Gégény Béla volt elnök Eltűnt a ciszta Olvastam a cikket az újságban Herczegné Sza­bó Katalin természetgyó­gyászról. és én is eljöttem hozzá. Van egy egyéves kislányom. Mikor terhes lettem vele. az orvos meg­állapította, hogy van egv 2 cm-es cisztám. Időköz­ben 5 cm-re növekedett és addig fajult a dolog, hogy meg kellett volna műteni. Ekkor hallottam Kati néni csodálatos kezé­ről és elhatároztam, hogy szerencsét próbálok. Egy kezelés után a cisz­tám eltűnt. Ezen felül még a havi ciklusom is rendeződóit másfél évi kimaradás után. El tetsze­nek képzelni, milyen bol­dog voltam, mikor elmen­tem a nőgyógyászhoz és megállapította, hogy a cisztám teljesen eltűnt. Nagyon szeretném, ha tel­jesítenék egy kérésemet. Szeretném, ha mások is tudnának okulni az én esetemből és nemcsak a kuruzslót látnák a termé­szetgyógyászokban. Gon­dolom. senkinek sem mindegy, hogy milyen módon és milyen esélyek­kel indul neki a gyógyu­lásnak. Szeretném, ha közölnék az esetemet az újságban. Kovács András csontko­vácsnak is hálával tarto­zom. Csúnya gerincferdü­lésem volt és akárhová mentem, mindenhol azt a választ kaptam. hogy meggyógyítani nem tud­nak. csak azt akadályoz­hatom meg, hogy tovább romoljon, úgy. hogy úszom és sokat tornázom. Ez a problémám is meg­oldódott, s ezt az újság­cikknek köszönhetem. Köszönettel: Lukácsné Magyar Éva Kocsord. Vörösmarty út 60. Ajándék A Kelet-Magyarország lap­ján keresztül köszönetét mondunk a porcsalmai Szat- már Termelőszövetkezet ve­zetőinek azért a gondosko­dásért, amit sok éven át megismételt. Nők napja al­kalmából a szeretet ajándé­kát adta több száz nődolgo­zójának, amit a nők szere­tettel fogadtak. Különöskép­pen jól eső érzéssel jöttek az ünnepségre az öreg nyug­díjas nők. Király Béla Szamos tatárfalva Beperelt történelem Ez mind szemét pálni. Most már diplomások, de elfelejteni nem tudják azt az időt. 1961-ben volt egy műté­tem. 76-ban szintén a tsz- ben dolgoztam, gyomorbél- elzáródásom lett. Az orvosok lemondtak rólam. 77-ben sárgaság, 78 áprilisától jú­liusig Mátészalkán voltam kórházban. 79-ben három hétig voltam kórházban. Utána már nem jártam a tsz-be dolgozni, nem bírtam. Még elmentem a csengeti cipőgyárba, dolgozni akar­tam. munkakönvvet váltot­tam, a próbaidőt még ki is bírtam. De a kezem nem bírta. Elküldött az orvos le- százalékolásra 81-ben. De ugve, bedolgozott évem nem volt. A tsz-szel kellett iga­zoltatni. A tsz-ben új elnök lett, nem írta alá. Óvoda akkor nem volt. de dolgoztam, amit kellett. 1986-ban epekőműté­tem volt. szívbeteg lettem, gondozási könyvem is van róla, 4 éve agyérgörcsöm lett, jobb fülemre megsüke- tültem, alig látok. Orvosi papírom megvan mindenről. Ezért dolgoztam?! Jobb tett volna, ha nem járok sehová dolgozni. Mások szociális se- gélvt kapnak. 5000 forintot. A tériem 70 éves. most már ő sem bír dolgozni. A gyógyszereket a lányom megveszi, használt ruhával a rokonság' segít. Hogyan le­het 9000 forint házassági pótlékból megélni? Tisztelettel: Név és pontos cím a szerkesztőségben bérlakásokban léteznek ház- gondnokok, avagy társashá­zak esetében megbízottak, nem csekély fizetésért... A családi lakásoknál meg kü­lönösen gond, a „szemét, hó el nem takarítása, a síkos út, illetve járda le nem ho­mokolása”, felelős megtalá­lása ... A félig-meddig le­süllyedt, széthulló, rend­számtáblával rendelkező gépkocsi-tulajdonosokat is meg lehetne keresni, akik az elköltözésnél elfelejtkeztek a „romjárgányuk” elszállítá­sáról! önkormányzatunknál szin­tén megvannak, ahogy a mi­nap a táblákról leolvastam, de nem találtam, a fentiek betartásáért való felelő­sök . . . Azokat kell „zaklat­ni” úton-útfélen, akiket nem érdekelnek a törvényes előírások és örömüket lelik azok megszegésében! V. Gy. Nyíregyháza, Kalevala st. 28. Necesse est... Hallgatom a rádiót — és sorsdöntő elhatározás érlelő­dik bennem Korábbi dönté­sem hibásnak bizonyult. Ér­zem, hogy meg kell tennem, pedig azt hittem. . . A nyolcvanas évek vége felé (88-ban) kezdtem el ak­tívan politizálni, ami azt je­lentette, hogy nemcsak ma­gántársaságban folytattam magándohogást, hanem szé­lesebb körben tettem közzé (szóban, írásban, ahogy jött) véleményemet. Szervezked­tünk, vitatkoztunk, csinál­tunk közös és nem közös tüntetést, lelkesedtünk, tilta­koztunk, értékeltünk és itt- ott kockáztattunk is, bár ez olyan természetes volt akkor a szűkebb körömben, hogy legfeljebb az tűnt fel, hogy kik voltak azok, akik nem kockáztattak, hanem máso­kat ijesztgettek (talán a mér- sékeltség és bölcsesség leple alá rejtegették gyávaságukat, ami azóta érdekes módon vérszomjas radikalizmusba csapott át). Aztán valahogy kezdtek alakulni a dolgok (és persze körvonalazódtak az alapvető vonalak és az el­lentétek is az ellenzéken be­lül.) Politizálni kellett — mert nem volt más kiút, csak így lehetett a saját jö­vőnket befolyásolni. Jöttek a választások: készülődtünk, elindultunk, lelkesedtünk, gyűléseket tartottunk, vitáz­tunk — és a nagy számok törvénye alapján többsé­günkben nem jutottunk be. Ez persze várható is volt, mert bár a marsallbotot min­denki a tarsolyában hordhat­ta, a kézbekaparintás esélye kiszámíthatóan jóval kisebb volt. De el kellett indulni, mert valahol éreztük, hogy most (akkor) a parlamentben lehet a legtöbbet tenni a jö­vőért. .. Az egész folyamat nem múlt, nem múlhatott el teljesen nyomtalanul — néha még találkozom a „konku­renciával" gyűléseken, meg­mozdulásokon —, de jószeré­vel mindenki visszatért a polgári foglalkozásához, életmódjához. Én — szinte teljesen, mert a gazdaság­ban láttam a jövő zálo­gát —, ha jól megy, megala­pozza az ország jövőjét (ha a politika is biztosítja a gaz­daság működésének kerete­it!). Valahogy döcögnek is a dolgok — ha nem is teljesen a szám íze szerint, de a po­litika is meg a gazdaság is alakulgatott ide-oda. s a helyhatósági választások azt is megmutatták, hogy a demok­rácia mechanizmusai is kez­denek működni (a túlhang­súlyozott legitimitás alap­ján megkaparintott politi­kai hatalom nem befolyásol­ta alapvetően a választók döntését —, tehát jó esélye­ink vannak a váltógazdálko­dás kialakulására is). Persze voltak bőven „nemszeretem” dolgok is, dehát a gyermek- betegségeken át kell esni: szerencsére kinőhetők. Már legalábbis így gondoltam... Vagy talán csak szerettem volna hinni? Ki tudja ezt most, a jelenlegi, legesleg- újabbkori felismerésem, rá- döbbenésem zűrzavarában: újra politizálni kell! Vissza­gondolva az előzményekre, ré­gebben érik már a felisme­rés, de egyértelmű imperatí­vusszá egv rádiójegyzet vál­toztatta. Itt állt össze a kép, itt csordult ki a pohár. Miért? Mert a politikai viták he­lyett hangulatkeltéssel, érvek helyett rágalmazással, átlát­hatatlan részletű. de jól kita­pintható kiszorítósdival, in- toleranciával. kizárólagosság­ra való törekvéssel, átlátszó csúsztatásokkal, korrupció­gyanús húzásokkal, protek­cionizmussal, permanens el­lenségkép kialakításával és felemlegetésével, félelem- keltéssel operál. Kezd megint olyan lenni a helyzet, mint a 80-as évek végefelé: politi­zálni kell! Csak attól félek ebben a nagy hangulatban, hogy elég nyugodtak, türelmesek va­gyunk-e még ehhez? De kell, mert félelem nélkül akarok (és tudok!) élni csak...! ... és ehhez játszótársakat keresek. . . Szent-Királyi István Nyíregvháza, Aranv J. u. *■ 34. I. 7. Hadirokkant-kesergő Szomorúan rovom e soro­kat, mert már két éve meg­változott a társadalmi rend­szerünk, de a hatalom még most sem az igazság vagy a törvény oldalán áll, hanem az íróasztalok fiókos oldalán ülve, canossát járat az ügy­felekkel, a választópolgárok­kal. Teszi ezt a Hungária Biz­tosító, mikor a 91 1991. sz. Krm. rendelet 10. paragra­fusa és a melléked határo­zat alapján visszajáró bizto­sítási díjat nem fizeti ki, hanem küldözgeti a mozgás- korlátozott ügyfeleket, olya­nokat, akiknek nehéz az életvitellel kapcsolatos moz­gás is. (Az enyémet kifizet­ték.) Hasonlóan jár el az adó­hivatal is, amikor nem veszi el a súlyadóbevallást, olyan hadirokkanttól, akinek a négy végtagjából csak egy van meg. orvosi igazolást kér tőle, holott tudja, hogy az igazolás megszerzése 6—7 hónapot vesz igénybe. A fentiek önérzetünkben is sértenek bennünket hadi­rokkantakat. egyrészt azért, mert már öregek vagyunk. Kérem, hogy Ön és lapja támogasson bennünket, moz­gáskorlátozottakat, az ilyen megalázásoktól kíméljenek meg bennünket. A végre­hajtó szerv és egyéb intéz­mények tartsák be a rende­leteket, mert ők vannak ér­tünk, és nem pedig fordít­va. Jó lenne, ha a megye hon­atyái módosító indítványt nyújtanának be: ne kelljen a végleges rokkantaknak új­ra vizsgálatra menni, ez az egészségügynek is hasznára lenne. Dr. Sasvári Gyula Hadirokkant szerv, elnöke Nyugdíjas a pénztárnál Hétvégére nem sok pénze maradt az idős asszonynak, de nem akart ezen a héten többet kivenni az átutalási betétszámláról, mert akkor előfordulhat, hogy többet költ. Hétközben bevásárolt, csupán a kenyér és a tej­termék vásárlása maradt szombatra, no meg a Kelet- Magyarország és a követke­ző heti TVR-hét. Megszá­molta a pénzét és úgy gon­dolta, hogy elég lesz a vá­sárláshoz. Az újság és ke­nyér kivételével nem tudta az árakat, mert azok gyak­ran és boltonként változnak. Gondolatban a körülbelüli árhoz 3—4 forintot hozzá­adott és úgy döntött, hogy a kenyér, kefir és túró mel­lett még megvehet egy gyü­mölcs ízű joghurtot is. A pénztárnál feltűnően sokat számláztak. Kotorászott né­hány másodpercig a pénztár­cájában, aztán elnézést kér­ve stornóztatta a gyümölcs ízű joghurtot, majd zavartan elsietett. Otthon próbált utá­nanézni az áraknak, de a kenyér kivételével nem ta­lált árat. Később elment is­mét az üzletbe, ahol reggel vásárolt és megkérdezte a túrónak és joghurtnak az árát. Kiderült, hogy 24 fo­rinttal becsapták. Nem rek­lamált, mert a blokkot sem vitte el, és ki emlékezne már rá, meg aztán nagyon szégyellte volna. Szomorúan hazament. Nem elég, hogy minden nagyon drága, még be is csapták, (regős) «y«« -A ■. -. •vt.v - • Y •92. március 19., csütörtök OLVASÓINK LEVELEIBŐL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents