Kelet-Magyarország, 1992. március (52. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-18 / 66. szám

1992. március i8., szepda •HÁTTÉR Kelet-Magyarórszag 3 Gyógynövény Új állatgyógyászati eszközök túrák Túristvándi (KM) — A ter­mészetgyógyászat korát éljük. Ma már seregnyi szaküzletben hozzá lehet ezekhez jutni, ám az áruk meglehetősen borsos. Nagyapáink, nagyanyáink ter­mészetesen nem e helyeken szerezték be a macskagyökeret, a fekete nadálytövet, a csipke­bogyót, a galagonyát. Ám ma a városi ember, de a falun élők jó része sem ismeri e növényeket. Nekik próbál segíte­ni a Túristvándiban élő szakíró, Makay Béla, aki ezen a nyáron két-három napos gyógynövény­túrákat szervez. Az érdeklődők csekély díjazás ellenében, a szakértő közreműködésével is­merkedhetnek majd meg a leg­fontosabb, vadon termő gyógy­növényekkel, azok felhasználási módozataival, hogy aztán ké­sőbb már önállóan, a megfelelő alapismeretek birtokában gyűjt- hessék a csodára ugyan nem képes, de igen sok bajon segítő növényeket. . A nyíregyházi Gyógyszertári Központban a gyógyszerkészítö laboratórium profilját állatgyógyászat­ban használatos injekciók és infúziók előállításával bővítették. Képünkön a készítményeket sterilizá­láshoz készítik elő BALÁZS ATTILA FELVÉTELE Fogadóközpont állásvadászoknak Hogyan tudjuk „eladni” magunkat? Harasztosi Éva A munkanélküliség problé­májával tartósan együtt él tár­sadalmunk már hosszú hóna­pok óta. Lassan kezd eloszlani az a tévhit, amely szerint a munkanélküliség deviáns ma­gatartásforma következménye, avagy pillanatnyi állapot. Em­berek, családok saját bőrükön tapasztalják, hogy milyen sú­lyos gondokat idézhet elő az eddig stabilnak ítélt munka­hely elvesztése — vagy annak előrevetülő árnyéka — a mun­kanélküli státus kialakulása, a sorozatos kudarccal végződő álláskeresési próbálkozások. Azonkívül, hogy a munkanél­küliség, mint hosszan tartó lét­forma, önmagában is meg­emészthetetlen állapot, nagyon sok olyan következménye van, amely kihat az egyénre, az őt körülvevő szűkebb vagy tágabb környezetre (család, baráti kör, társadalom stb.). Az anyagi, eg­zisztenciális gondok jelentik az egyik legnagyobb problémát, de ezen túl jelentkezhetnek olyan pszichés tünetek, amelyeket a munkanélküli állapot idéz elő vagy súlyosbít: gondolok itt első­sorban az elszigeteltség, a ,.fe­lesleges vagyok” érzések által gerjesztett mind gyakoribb indu­latkitörésekre vagy ellenkezőleg — személyiségtől függően —, a még mélyebb bizonytalanságba, elkeseredettségbe való belesüly- lyedésre. Emiatt megromolhatnak a há­zastársi, a szülő—gyerek, a ba­ráti kapcsolatok, eltorzulhat az egyén önmagáról alkotott képe, károsulhat személyisége. Olyan emberekről van szó, akik többsége önhibáján kívül került krízishelyzetbe, és az abból való kilábalást külső segítőktől várja el. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központ által létrehozott pszichológiai szak- szolgálat a munkanélküliek hu­mán ellátásának ezt a segítő, tanácsadó részét vállalta fel. A munkaügyi szolgáltató szerve­zetben dolgozó pszichológus ál­landó készenléti állapotban, egy­részt a „lelki elsősegélynyújtás­ban” vállal szerepet, másrészt az elbizonytalanodott, tanácsta­lan emberek aktív közreműkö­désével keresi a megoldási lehe­tőségeket. Előfordul, hogy a pszichológust felkeresőből ömlik a szó, a panasz: nagyon sokszor már az a lehetőség is segít, hogy az illető elmondhatja gondját, ba­ját egy értő, ráfigyelő embernek. A szolgáltatás újszerűségéből fakadóan óhatatlanul felmerül a kérdés: konkrétan mit és miben tud segíteni a pszichológus. De még mielőtt ezt a kérdést meg­válaszolnám, szeretnék kitérni egy nagyon fontos dologra. Nem igazán elterjedt még az a szo­kás, hogy pszichológus segítsé­gével próbáljuk megoldani gond­jainkat, vagy ha fel is merül vala­kiben ez a gondolat, általában fenntartásaik vannak ezzel a le- ' hetőséggel szemben. Létezik egy olyan előítélet, amely szerint az ilyen jellegű szakemberhez csak a súlyos, lelkisérültek for­dulhatnak. Jó volna eloszlatni ezt a tévhitet, hiszen a pszicho­lógiai tanácsadás egy olyan le­hetőség, amely sok esetben a konrét problémák részletes át- beszélésével megoldási módo­zatokat tud felvázolni, nem „re­ceptszinten”, hanem a segítség- kérő belső tartalékainak a felku­tatásával, energiaforrásainak a mozgósításával. A megyei munkaügyi közpon­ton belül működő pszichológiai szakszolgálat (Nyíregyháza, Egyház u. 15., I. emelet 124. szoba, telefon: 14-111/321) há­rom nagy területen ajánlja fel segítségét a munkanélküliek számára: az első ilyen a tanács­adási tevékenység. Egyéni és csoportos beszélgetések során életvezetési tanácsadást (egyé­ni, házastársi, szülő—gyerek stb. konfliktusokkal kapcsolat­ban), valamint pályaorientációs és pályamódosítási tanácsadást tud nyújtani. Nagyon jók és ered­ményesek voltak a kiscsoportos beszélgetéseink, ahol a jelenlé­vők el tudták mondani gondjai­Tárca Kraszna-parti tavasz Nábrádi Lajos O ldott hangulatban, gondűzés közben azon meditálunk: va­jon ha átugornánk a keskeny Krasznát, kirepedne-e a nad­rág az ülepünkön. A beszélge­tőpartner, a középkorú gazda, hosszú kertjének vége majd­nem idáig, a töltésig ér. A falu felől égő limlom füstjét hozza a szél, elviselhető füstszag és tavaszillat kavarodik körülöt­tünk. Halk még a tavaszi zson­gás, traktorok dübörgését sem tapasztaljuk. A gazda hosszú, csontos arca borostás. Félig szítt ciga­retta mellől mondja ki a szava­kat. Gumicsizmája minden lé­pésnél ad egy furcsa, fortyogó hangot. Ahogy lépkedünk a kerten át a porta felé, ez az ember egyre közelebb kerül a szívemhez. Nem lógatja az orrát, nem zúdít rám panaszáradatot. Valami ősi életkedv, föld- és ter­mészetszeretet sugárzik belőle. Megáll, megnézi az egyik almafa alvó rügyeit, s ezt mondja: ,,Ha áprilisban nem jön fagy, lesz raj­ta egy mázsa ". Azt mondja, a kert mellé visz- szaigényel még egy hektárnyi földecskét. S azt a japán kerti traktorjával meg tudja művelni. A családi szükségleten felül el­adásra is termelni akar. Hangsú­lyozza: nem mindegy, hogy mit. Uborkát például nem. Inkább azt, amire piac van. Állítja: a földből is meg lehet élni, ha az ember­nek van szorgalma, egy kis sze­rencséje, no meg a kereskedők­nél egy kis összeköttetése. Az utóbbi félmondat elhangzása közben ujjai közé veszi a ciga­rettacsikket és úgy mosolyog, hogy fülig ér a szája. Úgy tesz, mintha nem politi­zálna. Mégis azt teszi, amikor ezeket mondja: „Megfér itt a szatmári síkon egymás mellett az olyan kis parcella, mint az enyém, megfér a farmergazda­ság és a tsz, vagy a szövetke­zet valamilyen formája is. Csak nagybirtok ne legyen cselédekkel. ” —g kertkapu közelében ^/\ tollát borzoló kotló , terelgeti a csibéit. Al­managyságú csibék futkároz- nak szerteszét, nem hallgat­nak a rikácsoló kotlóra. Búcsú­zás után a gazda gereblyét fog, s száraz faleveleket gyűjt kupacokba. Az elhúzott faleve­lek helyén halványzöld füvecs- kék nyújtózkodnak. Napfényre várnak. kát, kicserélték tapasztalataikat, egymásnak adtak ötleteket akár álláskeresési, akár személyes ügyben. A másik tevékenységi területünk az előbbiekhez szoro­san kapcsolódó képesség és pszichológiai alkalmasság vizs­gálata, a megfelelő pszic- hodiagnosztikai eszközökkel. Van még egy olyan terület, ahol tevékenységünkkel a mun­kára kész, állást kereső munka- nélkülieknek szeretnénk segíte­ni Nagyon fontos, hogyan képvi- seljük saját érdekeinket azon a munkaerőpiacon, amit eddig csak szófordulattal neveztünk piacnak, de ami napjainkban és a jövőben is mindinkább piaccá kezd válni. Ha az „állásvadá­szat” kemény harcot jelent, nem mindegy, hogy ennek a harcnak a taktikai fogásait ki milyen szin­ten tudja hasznosítani önmaga számára. A céltudatos álláskere­sési technikák (megjelenés, önéletrajzírás, tárgyalás és vi­selkedés az elbeszélgetéseken, önbizalomerősítés stb.) elsajátí­tásában és begyakorlásában tu­dunk segíteni. Várjuk azokat, akiket érdekel ez a közös munka, jelezze szán­dékát akár személyesen, akár levélben a szakszolgálat címén, vidéken lakó munkanélküliek le­vélben vagy a helyi kirendeltsé­gen jelentkezhetnek. írógép, könyv Kazahsztánban élő magyarok szövetségének tagjai és vezetője Leskó László találko­zott a közelmúltban az MTV Kül­politikai Főosztályának egyik for­gatócsoportjával. A szövetség vezetője velük küldött dr. Kiszely István professzornak, az MTV Külpolitikai Főosztálya főmunka­társának egy levelet, amelyből megismerhetjük a többnyire az első és második világháború után ottrekédt, magyarságukhoz ragaszkodó honfitársaink és utó­daik gondjait. Kérik azokat a gazdasági tár­sulásokat, vállalatokat, intézmé­nyeket vagy magánszemélyeket, akik a magyar nyelv tanulásá­hoz, gyakorlásához alkalmazha­tó használt latin betűs írógépet, számítógépet, videót vagy egyéb eszközt, valamint bármilyen té­májú, magyar nyelven írt köny­vet szívesen ajándékoznának kazahsztáni testvéreiknek, je­lentkezzenek az 1-1413-708-as telefonszámon. Néző Közbiztonságunk Hajnal Béla —I z ismertté vált bűn- cselekmények száma *- egy év alatt mintegy 100 ezerrel nőtt, ami 29 száza­lékos növekedésnek felel meg. A bűnelkövetők egyre hatéko­nyabban, szervezettebben kö­vetik el betöréseiket, lopásai­kat, rablásaikat, amit jól jelle­mez az a tény, hogy a vagyon elleni bűncselekményekkel okozott kár egy év alatt meg­kétszereződött és országosan meghaladta a 21 milliárd forin­tot. A bűnözők elleni, csaknem kilátástalan harcot mi sem mu­tatja jobban, mint az, hogy eb­ből összesen alig több mint 1 milliárd forint térült meg. A felderítetlen bűncselekmé­nyek aránya az összes ismert­té vált bűncselekményen belül az 1990. évi 51 százalékról 57 százalékra emelkedett. A fen­tiek összevetéséből követke­zik, hogy a kisstílű, egyedül elkövető bűnözőket jó eséllyel fogja el a rendőrség, míg a profikkal, a legújabb technika minden eszközével felszerelt, bűncselekményeiket csoporto­san elkövető bűnbandákkal szemben csaknem tehetetlen. Napjainkban a gazdasági és politikai vezetők teljes erővel küzdenek a gazdaság egyik legnagyobb rákfenéjével, az infláció mérséklésével, és egyelőre csaknem reményte­len kísérleteket tesznek a má­sik kór, a munkanélküliség megfékezésére. Talán közgaz­daságilag merésznek tűnik a fentiekkel egy lapon említeni a bűnüldözés fontosságát, mégis úgy vélem, hasonló méretű feladatról van szó. Kevés olyan dolog van ma az ország­ban, amely ilyen mértékű vál­tozást hozna a lakosság han­gulatában, mint a bűnözés visszaszorítása. Alig vitatható, sem az ide­genforgalom (gondoljunk csak az expóval kapcsolatos vára­kozásainkra), sem a tőkebe­fektetések nem növekednek olyan országokban, ahol nincs közbiztonság, ahol mindenna­posak az élet és a vagyon elle­ni bűncselekmények. A kiterjedt bűnözés a mun­kateljesítményeket is vissza­foghatja, mert könnyen kiala­kulhat olyan gondolkodás, hogy nem érdemes hajtani, egyre több pénzt keresni, mert a bűnözők ellen úgy sincs or­vosság. Ha a tavalyi tenden­ciák nem változnának (nagyon remélem, hogy változni fog­nak), akkor az összes vagyon elleni kár értéke új 5 ajtós Lada Samarákban kifejezve Nyír­egyházától éppen Tatabányáig érne. A közel tízezer részvényes a napokban mondhatta el a Fehér- gyarmat és Vidéke ÁFÉSZ részközgyűlésein véleményét a múlt evben bruttó másfél milliárdos bevételt hozó kereskedelmi mun­káról. Képünkön: vásárlók a nagy ABC-ben MOLNÁR KÁROLY FELVÉTELE Kommentár Forintinjekció? Páll Géza s-t-y ár hogy an is nevez­*n zük, ' tény, hogy március 16-ától is­mét leértékelték a forintot a külföldi valutához képest. Ez a novemberi 5,8 százalékos leértékelés után egészen mini­mális, mindössze 1,9 százalé­kos. De, ha csak ilyen pici, miért volt rá szükség? — kér- aezi önmagától a pénz világá­ban nemigen járatos ember. Ha pedig mégis szükség volt a leértékelésre, márpedig ennek megtörténte ezt igazolja, vala­mi mégis van a dolog mögött. De mi? Akár forintinjekciózásnak is nevezhetjük az intézkedést, amelyet köztudottan saját ha­táskörében a Magyar Nemzeti Bank rendelt el, s az átlag- fogyasztót, vélhetően kis mér­tékben érinti. De érinti, mert mindenki a piacról él, így a kü­lönböző cikkek árait, talán ha az illetékesek nem akarják is, egy kicsivel megint feljebb tu- pírozhatja. Azaz, a mi pénztár­cánkra is megy a játék. De hallgassuk meg az MNB egészen megnyugtatónak tűnő érveit is. Azt mondják, a mos­tani forintleértékelésre nem azért kerítettek sort, mert rosz- szul áll az ország pénzügyi szénája. Sőt, teszik hozzá, ja­nuárban 100 millió dollárnyi külföldi tőke áramlott — inkább csordogált — az országba, s valamivel több mint 300 millió dolláros aktívum alakult ki a külkereskedelemben, s ez, ha kisebb mértékben is, de feb­ruárban is folytatódott. Ha ennyire javultak a pénz­ügyi viszonyaink, miért kellett mégis leértékelni, ha kis mér­tékben is, a forintot? A magya­rázat szerint azért, mert — bár első hallásra furcsa — felérté­kelődött a forint a nemzetközi porondon. Az importkereske­delem számára olcsóbbá vált, s a külföldről behozott különbö­ző termékek mindinkább kiszo­ríthatják a hazai piacról az itt­hon előállított cikkeket. S ez nem szülne jót. A sokarcú pénz ezúttal is csalóka arcát mutatja nekünk, amikor a leértékelés hírét vet­tük. így akár örülhetnénk is, az első hallásra az inflációt, a drá­gulást felidéző forintleértéke­lésnek. De az igazi az lenne, ha végre a forint megállna szi­lárdan a saját talpán és nem sokkolna bennünket, ártalmat­lan és kiszolgáltatott állampol­gárokat, fogyasztókat.

Next

/
Thumbnails
Contents