Kelet-Magyarország, 1992. március (52. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-17 / 65. szám

1992. március 17., kedd HATTER Kekt-Magyarors/ág 3 Kötélhúzás Vasváriban v munkanélküliség sokarcú réme ankó Mihály Tiszavasvári (KM) — „Lenni így nem lenni” — nagyon >k magyar üzemben teszik fel anapság ezt a kérdést. Az idig megszokott szerkezet Iborult. Nem lehet arra várni, így jótékony tündérként „él­ni bácsi” a nagykalapból ki­készíti a hiányt. A vegetálás ílyett lépni kell... így van ez a tiszavasvári volt iltségvetési üzemben is — ami lenleg településszolgáltató in- zményként működik. Az önkor- ányzat, mint hólabdát görgette aga előtt az üzem problémáit 3 szinte minden ülésen szóba arült a cég. Míg végül február 3-án döntés született, — mivel lenleg nincs az egység élén ső számú vezető —, három ónapra önkormányzati biztost eveznek ki. A legfontosabb fe- idatai közé tartozik majd a eszteségek felszámolására egy j gazdálkodási forma kialakítá- a és az üzem jövőjének íegalapozása. A testület ülésén elhangzottak izonytalanságot ébresztettek a olgozókban. Ezért és hogy vég- e tiszta vizet öntsenek abba a lizonyos pohárba, március 4-én nunkásgyülésen találkoztak a áros vezetői az emberekkel. — Már egy éve foglalkozunk a ■eszteséges üzem átalakításá­ul — kezdte bevezetőjében Su- yok József polgármester a zsú- olásig megtelt tanácsteremben. — S hogy senki se kerüljön az jtcára, a képviselőtestület úgy íatározott: a kommunális ágaza- ot továbbra is működtetni kell, a szolgáltató tevékenységet pedig it keli szervezni. Kiss József gépkocsivezető elvetette: Az önkormányzat niért hagyta idáig süllyedni a ha- ót? Szinte évenként váltották egymást az igazgatók, akiket <orábban a tanács, s az utóbbi dobén a testület nevezett ki. A nelyzet romlásához hozzájárult a rossz vezetőkiválasztás is. A dolgozók semmit sem tudtak, az A sokat vitatott, három éve épült irodaház elmúlt időszakban nem volt egyetlen fórum sem, ahol köl­csönösen megbeszélhették vol­na a problémákat. Akkor most miért isszák meg ők az egész­nek a levét? — Ugyan miből vállalkozzunk? — csattant fel Orosz Ferenc kőműves. — Abból a 8 ezer fo­rintos havi fizetésünkből? Évek óta elmaradt a tisztességes bér­emelés, az üzem vezetése nem osztott nyereséget. Hol IFÁ-ra, majd székházra, de mindig kel­lett valamire a pénz. Követeljük, emeljék fel a fizetésünket, csak akkor lehet felelősséggel kérni a dolgozótól, mert eddig csak ígér­tek és becsaptak bennünket. Hat gyermeket nevelek, öt szakmá­ban dolgozom. Hogy lehet ennyi pénzből megélni? Mindenkinek egyforma áron adják a kenyeret. A kft.-be csak akkor tudnánk be­lépni, .ha valamilyen vagyonje­gyet kapunk végkielégítésként. Záporoztak az érvek, ellenér­vek: Tavaly kétmillió hiánnyal zárt az üzem. Az idei költségve­tésben 4 és fél millió forint vesz­teséget (!) terveztek, illetve eny- nyi kiadás mögött még nincs munkafedezet. Mi az oka, hogy hónapok óta nem tudnak elnyer­ni értékesebb munkát? Meg kell vizsgálni, hány munkás hány improduktív munkaerőt tart el. Miért csökkent az elmúlt idő­szakban felére a létszám? — Az üzem önállóan működő gazdálkodó szervezet volt de­cember 31-ig — kapcsolódott be Szabó László, a pénzügyi bizott­ság elnöke. — Kívülről nem le­hetett beleszólni. Az új struktúrá­ban szeretnénk, ha a közösség maga választaná a vezetőit, aki­ket számonkérhet és felelős­ségre vonhat. A tevékenység is csak akkor válhat eredményes­sé, ha személyesen is érdekel­tek lesznek a dolgozók. — Ez az utolsó pillanat, ami­kor még váltani lehet — erősítet­te meg az elhangzottakat Szabó Gábor, a város gazdasági bi­zottságának elnöke. — A véle­ményekből kiderül, önöket hosz- szú ideje félrevezetik, összeza­varják, s az önkormányzat ellen hangolják, pedig mi épp a fenn­maradás mellett kardoskodtunk. A jelenlegi törvények nem enge­dik meg a vagyon felosztását (nevesítését), de ennek ellenére nem kell félni a vállalkozástól. Tudjuk, lehetetlen a dolgozók zsebéből pénzt kivenni, de az is biztos, a meglévő eszközök jobb kihasználása komoly tőke lehet. Mi csak tanácsot adhatunk, a kezdeményezésnek innerv kell elindulni. Nagy Miklós önkor­mányzati biztosra vár az átala­kulás „levezénylése”. Zárszavá­ban arra kérte a hallgatóságot, keressék közösen a megoldást, a kilábalás lehetőségét. „Majd meglátjuk, annyi ígére­tet kaptunk már, nem hisz sem­miben az ember" — hallatszott innen-onnan kifelé menet. Talán mégis rövid időre elszállt az em­berek feje felől a munkanélküli­ség réme, de a jövőbe vetett hit­nél még erősebb a bizonytalan­ság. Úgy búcsúztam, három hó­nap múlva találkozunk, remélve, kevésbé feszült arcokat találok majd. Ébredne a föld JJS De ki műveli meg? koszton Mozaikok Abonyi István m z ősz hajú nénike majd­f\ nem rosszul lett, amikor / 1 meglátta a gázszámlát. Mert az szentigaz, hogy jó dolog ez a gázfűtés, meg néha egy ki­csit feljebb is tekerte a termosz- tátot, a lábai ugyanis igencsak hidegek esténként, de azt nem hitte volna, hogy mindez ennyibe fog kerülni. Egyáltalán, hogy fog­ja ő ezt bírni a nyugdíjából? Sze­génykém! Még nem tudja, hogy még az idén ezen is emelni akar­nak és hamarosan megkapja a vízszámlát is, persze már az emelt vízdíjjal. A fiatal pár sokat töprengett a dolgon. Mert mégiscsak „szé­gyen", hogy segélyre fanyalod­nak. De akárhogy számolgattak, a két gyereket is bekalkulálva, sehogy sem jött össze fejenként négyezer forintnál több egy hó­napban. És akkor ott az OTP, a fűtés, a víz, villany, napközi, hogy csak néhány kiadást említ­sünk. Szóval képtelenség ennyi­ből kijönni, így hát marad a „szé­gyen". A kukázó mérgesen csapta le turkálósbotjával a konténer tete­jét: — Ki lehetett az, aki telepa­kolta a felső részt falevéllel? Pedig itt mindig akadt valami — mormogta, és koszos szütyőjét fogva az utca másik végébe in­dult. Legfeljebb annyi „vigasza" maradt, hogy néhány perc múlva a sarkon beforduló „motorizált" páros sem járt jobban... Nyíregyháza (KM — G. B.) — Az eltűnt hótakaró védelmét már nem élvező zsenge veté­sek ugyan még meglehetősen fáznak a hajnali fagyok köze­pette, azonban a természet, s benne a mezőgazdaság már a tavaszt érzi. A lecsökkent őszi vetésterület, az őszi kedvezőtlen időjárás és a nagyüzemek pénztelensége következtében a szokásosnál jóval több elvégezni való maradt az idei tavaszra. Néhány terme­lőszövetkezethez intéztük a kér­dést: hogy állnak a tavaszi mun­kákkal? Mudri Barna, a nyírmadai Béke Tsz elnöke: — Az almá­saink háromnegyedét megmet­szettük, fóliázzuk a sátrakat, s előkészülünk a palántanevelés­re. A héten indultunk a szántás­sal, amely hatszáz hektáron vár ránk. A gondunk az, hogy hiába próbálunk hitelhez jutni a mun­kák finanszírozására, nem ka­punk. így aztán, csak a lassan csordogáló kintlévőségeinket tudjuk erre a célra fordítani. Szerződést még senki nem kö­tött a termékeinkre. Bodzás Árpád, a kisvárdai Rákóczi Tsz elnöke: — Március 10-én tudtunk indulni a szántás­sal. Igyekezni kell, mert az 1500 hektár vetni valónak a 80%-a szántatlan. Ha csak esős tavasz nem lesz, meg akarunk művelni minden földet a tagsággal. A ve­tések állapota megfelelő, a tő­szám jó, inkább a fejlettség a gyengébb. Kevés a pénzünk, így csökkennek a műtrágyaadagok, s a terméskilátásaink is szeré­nyebbek mint máskor. Megkezd­tük a vetőburgonya kitárolását, s hála a farmergazdaságok részé­ről megmutatkozó érdeklődés­nek, ez legalább bevételhez jut­tatja a szövetkezetét. Tukacs Sándor, a penyigei Zöldmező Tsz elnöke: — Nálunk még áprilisig rá sem lehet menni a földekre. Pedig most 700 hek­tár leforgatása előtt állunk. A ve­tésekkel nincs baj, a fejtrágyát repülővel kijuttatjuk. Áz alma metszésével most végzünk. Márton László vasmegyeri tszr elnök: — A gépek rendben, szántatlan terület alig van. Szin­te az egyetlen nagy gondunk a hitelhiány. A régi tsz-eknek már nem adnak hitelt, új viszont még nincs. Éppen ezért igyekszünk előkészíteni, hogy május elején át tudjunk alakulni. Remélhető­leg az meghozza a megoldást. Jéke (KM — Kováts D.) — Kistelepülés Jéke, mindössze 750 lakosa van, nem véletlen tehát, hogy számos gonddal kell megküzdenie az ott élőknek. Kü­lönösen, ha figyelembe vesszük, hogy elöregedett falu, sok az idős ember, s a munkaképes ko­rúak arányát tekintve nagy — ötvennégy — a munkanélküliek száma is. Korábban, az önállóvá válás előtt Tornyospálca volt a szék­helyközség, ott bővítették az is­kolát, s működik a felső tagozat, Jékén csupán az alsósok marad­tak. A nagyobb problémát a konyha „áthelyezése” okozta, hiszen a fiatalok és idősek élel­mét így Pálcáról kell áthordani naponta kétszer. Tavaly, az „elszakadás” után csupán a mű­ködtetési költségekre, s a műemlék jellegű óvoda felújítá­sára futotta a kis falu költségve­téséből, igaz, pályázaton nyertek két és fél millió forintot. Most szeretnének beruházást is elkezdeni, bekapcsolódva a térség gázprogramjába. El is kü­lönítettek e célra ötmilliót, de ez csak akkor lesz elég a megvaló­sításhoz, ha megkapják a remélt támogatási összegeket. Nézőjponí) Pénzsorompó Galambos Béla piaci körülmények ha­yj fására megindult egészséges (vetés)- szerkezetváltásnak minősíthe­tő, a megyei Földművelésügyi Hivatal szerint az a tény, hogy a megyénk jelenlegi, őszi ve­tésterülete, mintegy 58 ezer hektár, a megelőző évinek csupán 63 százaléka. Inkább a tavaszra maradt mezőgazdasági munkák meg­növekedett mennyisége az, ami kissé nyugtalanító lehet, ugyanis a szántásra váró terü­let most duplája a megszokott­nak. Még akkor is jóval több a tennivaló, ha máris tudni lehet, hogy a megmunkálatlan szán­tóterület közel egynegyedét képező igen gyenge minőségű rozsföldeket nem érdemes, így be sem fogják vetni a szabol­csi gazdaságok. Akárhogy is van, körülbelül hetvenezer hektáron kell a megye mező- gazdasági termelőinek elvé­gezni a szántástól a vetésig minden munkát a most követ­kező két, két és fél hónap fo­lyamán. Ha rendkívüli időjárás nem köszönt ránk, elvileg ez az idő elég is lenne ahhoz, hogy föld­be kerüljenek a zab, tavaszi árpa, kukorica, napraforgó, cukorrépa takarmánynövények és zöldségfélék vetőmagvai, s emellett megkapják az áhított fejtrágyájukat a telet egész tűr­hetően átvészelt őszi vetések is. Ám a munkálatok elvégzé­sére rendelkezésre álló időt mégsem tudja a megye nagy­üzemeinek jelentős része ki­használni, mert alapvető pénz­ügyi gondokkal küzd. Nincs fo­rint üzemanyagra, értékes ve­tőmagra, műtrágyára. Kézen­fekvő lenne, hogy mint koráb­ban, most is a banktól vegye­nek fel kölcsönt a termelés költségeinek finanszírozására, ám hitel nincs. A bankok óva­tosak — főként a mezőgazda­sággal — s a termelőszövetke­zeteket nem hitelezik. Ennek következtében a nagyüzemek csak abban az ütemben tudják a munkákat végezni, ahogy sa­ját anyagi erejük engedi, vagy­is amikor valami „pénz áll a házhoz" — tartozások behajtá­sa vagy valamilyen termék, netán állat eladása révén. A lemaradásokat bepótolni, az elfogadható termések érde­kében minőségi munkát végez­ni pedig folyamatos, feszített munkára és már a tavasz ele­jén jelentős mennyiségű pénz­re van szüksége a mezőgaz­daságnak. Amit ugyanis már­ciusban kell elvégezni a földe­ken, azt nem lehet júniusra ha­lasztani Dalma otthona Dalma, a kis őzbak még csak pár napos volt, amikor tavaly rátalált a rakamazi határban Rudolf Károly. Kezdetben cumis- üvegböl szoptatták, majd ahogy nőtt, változott az étrendje. Bár szénát továbbra sem eszik, a nyúltápot és az udvar virágait azonban annál jobban szereti M. MAGYAR LÁSZLÓ FELVÉTELE Kommentár Kikeresztelkedés Abonyi István — kilencéves kisgyer­fZJ mek tanítója hatásá­ra, bár otthon ez ügyben nem befolyásolták, nem is nevelték vallásos szel­lemben (lehet, hogy épp ezért), beiratkozott hittanokta­tásra. Kezdetben csillogó szemmel hallgatta az érdeke­sebbnél érdekesebb története­ket. Igaz, a későbbiekben ne­hezen emésztette meg a Mó­zes kőtáblája körüli eseménye­ket. — És hol volt akkor Isten? — kérdezte, bár erre választ a mai napig nem kapott. A Tíz- parancsolat néhány pontja vi­szont már komoly nehézsége­ket okozott, mert a „Ne paráz­nálkodj!" és a „Felebarátod fe­leségét ne kívánd!" sok hány- kolódós éjszakát okozott neki, mivel kérdéseire sem a hittan­tanártól, sem szüleitől, de még nagyanyjától sem kapott vá­laszt. Legfeljebb félbevágott, suta mondatokat, meg zavart válaszokat. Ezekkel meg nem tud mit kezdeni és a dolog to­vábbra is izgatja a fantáziáját. Mindennek ellenére, most (mivel nagyszülei, szülei után katolikusnak számít?) ki akar keresztelkedni és református szeretne lenni (bár a keresztet katolikus módra veti), de van egy nagy gondja. Nevezete­sen, hogy annak idején meg sem keresztelték... A SZERZŐ FELVÉTELE

Next

/
Thumbnails
Contents