Kelet-Magyarország, 1992. március (52. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-14 / 63. szám

Emlékezés egy forradalmárra 1992. március 14 6 | ÜA. íKeíet^Maffifarorszáfj ünnepi metféfcCete Tisztelet egy hősnek „Hol sírjaink domborulnak...” A Krasznay Péter Kör és a gondozott síremlék Kemecse (KM — M. M. L.) — Szelíden fésülgeti a régi teme­tőben a rügyfakadásra váró ágakat a tavaszi szél. Minden csendes, semmi sem zavarja a holtak birodalmának végtelen békességét. Egy félreeső sa­rokban körbekerítve egy sír­emlék magasodik. Az oszlo­pon a felirat: Krasznay Péter főszolgabíró, honvéd hadnagy, 1830—1916. A síremlék és közvetlen kör­nyéke gondos kezek munkájáról árulkodik. Mindez nem véletlen, ugyanis' a Kemecsei Általános Iskola 8. b osztálya több éve gondozza már az egykori sza­badságharcos sírját. — Még ötödikesek voltunk, amikor Katona Petivel részt ve­hettem egy hagyományőrző tá­borban — emlékezik vissza a kezdetekre Makkai Csaba. — Annyira megtetszett nekünk az ottani munka, hogy elhatároztuk, itthon létrehozunk egy hagyo­mányőrző kört, amellyel csatla­kozunk a Pro Patria Hagyomány- őrző Szövetséghez. A nővérem is nagy hagyományőrző, így eb­ben a munkában ő is segített. Osztályfőnökünk, Smid József­éé tanár néni említette, hogy a temetőben nyugszik egy 48-as katona, akinek a sírját rendszer­telenül gondozták korábban az iskola diákjai. Az osztálytársak­kal úgy döntöttünk, hogy mega­lakítjuk a Krasznay Péter Kört, amelynek legfőbb feladata a sír rendszeres gondozása, ápolása, s természetesen mellette kutat­juk a Krasznay Péter életére, munkásságára vonatkozó forrá­sokat, emlékeket. Mosolyogva idézik fel, hogy mennyi munkát is kellett itt vé­gezniük. — Amikor először kijöttünk ide, akkora nagy volt a gaz, hogy a sír alig látszQ&r^iasadja-Sző- ke István. — Rosszul nőtt fákat, bokrokat vágtunk ki, rengeteget gereblyéztünk, virágokat ültet­tünk. Mindig van tennivaló, hi­szen a szél sok szemetet hord össze. Nemsokára megint át kell majd festeni a fémkerítést is. Padokat is helyeztünk el a közel­ben, két éve pedig március 15- én kopjafát állítottunk. Bácskái Anita veszi át a szót: — Tavaly minden osztály ké­szített egy-egy koszorút, s ezek­kel koszorúzták meg az osztá­lyok képviselői a sírt. Az idén szintén lesz koszorúzás, s az ünnepségen az osztályunk be­számol az eddig végzett hagyo­mányőrző munkáról. Bőven van miről beszélnünk, hiszen az el­múlt években résZt vettünk Va­ján történelmi játékokon, Boldog­kőváralján a várfelfedezők talál­kozóján, Pesten, Esztergomban a hagyományőrzők tanácskozá­sán. Az ősszel Sárospatakon a Hagyományőrző Szövetség há­zának felavatásán is ott lehet­tünk, az udvarán még egy kopja­fát is állítottunk. Hamarosan véget ér a tanév, a nyolcadikosok búcsút monda­nak az iskolának. Vajon mi lesz a sír további sorsa? — Szeretnénk kisebbeket beszervezni, akik majd folytat­nák az általunk elkezdett munkát — magyarázza André Anett. — Talán egy próbát állítunk majd össze játékos, rajzos feladatok­kal az ötödikeseknek, s ez alap­ján választanánk ki az arra méltó utódokat. Azért gondoltunk ötödi­kesekre, mert így hosszabb ideig egy közösség gondozhatja a sírt, illetve így bőven lesz lehetősé­gük arra, hogy eljuthassanak az oly sok élményt adó hagyo­mányőrző találkozókra. A sír­gondozásnak egyébként mi is sokat köszönhetünk. Több időt tölthettünk így együtt, jól megér­tettük egymást, összekovácsoló- dott a kis közösség. A munka után mindig leülünk a padokra, nagyokat beszélgetünk, s köz­ben gyönyörködünk az ápolt környezetben. Biztos vagyok ab­ban, hogy az iskola befejezése után is ki fogunk ide járni, s nem szakad meg az osztálytársakkal a kialakult jó kapcsolat. Befejezésül arról faggatom őket, miért fontos a sír gondozá­sa. Egy röpke pillanatig csend, aztán egymás után mondják né- hányan gondolataikat: — Azért fontos gondozni a sírt, hogy mindenki emlékezzen a hősre. A falu büszke arra, hogy egykori lakosai kivették a részü­ket a történelemből. Nem szabad elfelejteni azt, hogy mi volt ré­gen. Tiszavasvári (KM — M. M. L.) — Az ifjú forradalmárról, Vas­vári Pálról és korának történel­méről rendeztek a napokban Tiszavasváríban versenyt álta­lános iskolás diákok számára. Több mint húsz csapat neve­zett be a vetélkedőre, amely­nek a legérdekesebb pillana­tait a győztes csapat tagjaival elevenítettük fel. Talányos történelem iMl®[JŰÜS CsJ Farsang a suliban Nemrég mi is megrendeztük az iskolában a farsangot. Az al­sósok között a zsűri nagyon ne­hezen tudott dönteni. Végül a Vi­lágító robot, a Pa-Dö-Dő és a Jelzőlámpa szerezte meg az első három helyet, a felsősök között az első- a Manhattan együttes lett, második a Tini Mindzsa Teknőc, míg a harmadik helyet a Bolond kémikusok sze­rezték meg. A zsűri elnöke, z. község poígáfmestere ötezer fo­rintot ajándékozott az iskolának. Gazsó Edité... Mózes Henrietta, Tiszakóróc Együtt a. szülőkkel Nemrég egy hétvégén az isko­la tornatermében gyülekeztek e. gyermekek és a sportot szerető szülők. Játékos vetélkedőt ren­deztünk, láthattunk a délelőtt so­rán bukfencelő, kötélmászó, ta- licskázó apukát, anyukát, diákot. A résztvevők jutalma egy-egy tábla csokoládé volt. A kelleme­sen eltöltött sportdélelőli után a fiatalok jókedvűen, a szülők egy kis izomlázzal távoztak. Kaibás Roland, Tornyospálca Igaz, szoros versenyben, de mégiscsak megszerezte az első helyet a nyírbátori Dr. Thanhof- fer Lajos Általános Iskola csapata: Helmeczi Zsolt, Botos Tibor és Tóth Csaba. — Tanár bácsi, Kaliba András szólt nekünk, hogy lesz ez a tör­ténelmi verseny — mesélik a srácok egymás szavába vágva. — Mivel kedvenc tantárgyunk a történelem, úgy gondoltuk, meg­próbáljuk. Péntek délutánonként készültünk a versenyre, sokat olvastunk, s még videofilmeket is néztünk. A verseny napján rossz előjel­nek mutatkozott a sűrű köd, hi­szen lassította a közlekedést, ráadásul az úton lerobbant a ta­nár bácsi autója. — Először az ablaktörlő mondta fel a szolgálatot, aztán a motor is leállt — mondja Botos Tibor. — Ki kellett szállnunk a kocsiból, hogy megtoljuk az au­tót. Szerencsére így már sikerült beindítani, s még időben megér­keztünk. Magára a versenyre Helmeczi Zsolt így emlékszik vissza: — Elég nehéz volt, a feladatok jól megdolgoztattak bennünket. Többek között kaptunk kronoló­giai és topográfiai kérdéseket, kellett zászlót színezni, képeket A győztes csapat (fent). A ver­seny után a résztvevők meg­koszorúzták Vasvári Pái szob­rát az iskola udvarán A SZERZŐ FELVÉTELEI felismerni s közöttük az össze­függést megtalálni, de jutott fel­adat az 1848-as törvénycikkek­kel kapcsolatban is. Természe­tesen Vasvári Pál élete és mun­kássága is szóba került. Melyik tulajdonságát emelné­tek ki? — 1846—47-ben a Teleki Blanka Leánynevelő Intézetben tanított történelmet. Diákjai na­gyon szerették, mert jó tanár volt. Nagyon Szerette a hazáját is. A függetlenség megőrzése érdekében megszervezte a Rá­kóczi szabadcsapatot, amelynek a vezetője lett. Katonáival a többszörös túlerő ellen is felvette a harcot. Végül egy ütközetben esett el 23 évesen, fegyverrel a kezében halt meg Magyarorszá­gért. A képen látható portrét Petőfi. Sándor rajzolta. 1. feladat: Me­lyik lengyel hadvezért örökítette meg a forradalom költője? 2. fel­iadat: Sorolj fel még legalább öt honvédtisztet! 3. feladat: Sorolj fel 1848-ból, 1849-ből három olyan ütközetet, amelyben győz­tek a magyar honvédek. A helyes válaszokat beküldők között könyvutalványt sorsolunk ki. A megoldásokat levelezőla­pon küldjétek be, s írjátok rá: Ta­lányos történelem. Baloqh László ii Urz.7,ük el a tetet... Halihó! Gyerekék! Űzzük ol -i telet! Ha éltűnik a tél, ha csillapul a szél, ha nyílik a berak, veletek kimegyek oda hol fű, fa ál, oda hol nóta kél, oda hol rügy fakad, oda hol a tavasz zöld lombbal integet, s virágot hinteget. Halihói Gyerekek! Űzzük hát a telet! A kés héttel ezelőtti rejtvény mégis jtéséérf könyvjutalmat nyeri Székely Zoltán, Számos- becs és Vígh László, Nagyha­lász. A mostani felad­ványunkként egy varázsképeí lát­hattok. Éppen fő­vezért választot­tak a derék had­fiak, azonban a vezér elbújt. Ke­ressétek meg, hogy hol rejtőzkö­dik! A megoldást le­velezőlapon küld­jétek be a szer­kesztőségbe! Rocklegendák Nyíregyháza (KM) — A megyeszékhely könnyűzenei életében jelentős helyet fog­lal el a színészek zenekara, a Theatrock. Legutóbb a szí­nészbálon arattak nagy si­kert, március 29-én pedig nagyszabású, egész estét betöltő koncertet terveznek a színházban. Földi Lászlóval, az együttes alapító tagjával beszélgettünk az egyik próba után a tervekről. * Miért nem koncerteztek gyakrabban? — A közönség szerintem nem eléggé ismer bennün­ket. A másik ok: időhiány. Nagyon nehéz a próbákat összehozni, hiszen legtöbb­ször az esti előadás után próbálhatunk a zenekar tag­; jainak egyéb irányú elfoglalt­ságai miatt. * Mikor volt a március vé­gihez hasonló nagy,,bulitok" utoljára? — Egész pontosan öt éve, 1988-ban léptünk fel ilyen jel­legű műsorral. Előzeneka- runk a Republic volt, igaz, akkor még Balatonszelet né­ven szerepeltek. A fővárosi közönség előtt másfél éve mutatkoztunk be a várban a színésztársadalom nagy ün­nepén. *Milyen számokat játszik az együttes március 29-én? — A 60-as, 70-es évek slágereit, rocklegendáit játsszuk majd, főleg Omega-, Beatles-, Deep Purple-, Doors-számok szerepelnek a programban. *Legutóbb említetted, önálló lemezt szeretnél meg­jelentetni... — Az évad elején még úgy volt, hogy ez a terv megvaló­sul, azonban időhiány és más elfoglaltság miatt nem jött létre. Az anyag már ké­szen van több éve, a monda­nivaló ma is aktuális, talán a közeljövőben elkészül. Végül hadd álljon itt az együttes tagjainak a névsora: Földi László basszusgitár, Gados Béla szólógitár, Jávor Tamás dob, Juhász György ének, szájharmonika, Kollo- nay Zoltán billentyűsök, Me­gyeri Zoltán ének, Schlanger András ének, ritmusgitár, Gábos Katalin és Orosz Anna vokál. Az oldalt összeállította: M. MAGYAR LÁSZLÓ WT J W £ ^ É

Next

/
Thumbnails
Contents