Kelet-Magyarország, 1992. március (52. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-13 / 62. szám

1992. március 13., péntek Kelet-Magyarország 3 ■ ly íregyháza (KM — 1 Tóth Kornélia) — Meghalt eg» ka­l maszfiú, akinek az [ eltávozás nem » * gyász, hanem a híi­rag könnyeit pergette a* érintettek arcán. Őrölitek is­ten malmai, lassar becsuk­hatják a felduzzadt Dossziét a nyíregyházi gyermekvédő intézetben. Már csak egyet­len levél idézheti emlékeze­tébe az érdekelteKnek, hogy Oláh Zsolt értelmetlen gyer­mekhalála kiből milyen in­dulatokat vált ki. A minap jött szerkesztő- .ségünkbe levél Stekler Ja- nosné Nyíregyháza, Május 1. tér 5. alatti lakostól. Oláh Zsolt édesanyjától. Azt tuda­kolja, kaphat-e valamilyen kártérítést az intézettől az elszenvedett lelki és fizikai fájdalmakért? Vragikuss csavargás Péntek délután a Május 1. véri lakásban otthon találom az anyát, a megtermett, ám rokkantnyugdíjas élettársát, Lencsés Istvánt, a közös gyermeküket, akivel majd­nem egykorú Steklerné uno­kája — az asszonylányának a gyermeke. Ott időzött még egy szomszédasszony és egy idősebb hölgy. Csak az anya szemébe csalt könnyeket az emléke­zés. Élőszóban és a levelé­ben is azt tudatta: a rossz társaságba keveredett kis­fiúval már tízéves korában A berkeszi otthon, amelyből utolsó, végzetes útjára csatangolt el a fin. HARASZTOS1 PÁL FELVÉTELE osztályáról a budapesti Já­nos Kórházba vitték. A bőr- átültetésben reménykedtek az orvosok, az anya adott is mindkét lábáról, ám a fiú mégis belehalt sérüléseibe augusztus 22-én. Leiki fájdal­makért pénxt? Az anya mutatja hegektől tarkított combját. Bár há­rom hónapos gyógyulási időt A nyíregyházi gyermekvé­dő intézet igazgatóját, E gyű cl Jánost rendelte ki a koráb­bi tanács pártfogónak, mivel Zsolt szipózott, rendszeresen lógott az iskolából, a szülei nem bírtak vele. — A kisfiú ’88 szeptembe­rében került hozzánk és né­hány hónap után Berkeszre helyeztük. Kaptuk a hírt és a levelet a berkeszi otthon igazgatójától, Lengyel Lász­lótól: náluk is csak napokat bár erkölcsileg teljesen in­dokolatlannak tartom — szö­gezte le ligyüö János. — Nincs rá paragrafus Kifi­zettük viszont az évek során összegyűlt családi pótlékot, ez 42 ezer forint volt. Novák Istvánné előadótól tudjuk: a tanuló bal eset- biz­tosítás —, amelyet az intézet fizetett — halálesetre 10 ezer forintot utal az örökösöknek, így az anya az Állami Biz­tosító kisvárdai fiókjától h; Gyerekgyilkos feszültség Kártérítést kér az anya sem bírt az anya és a neve­lőapa, intézetbe került. Lép- ten-nyomon megszökött, köz­ben lopkodott, majd pár nap múlva visszavitték ismét a zárt falak közé. Am Zsolt előtt nem létezett bezárt aj­tó, összeszámolni sem tud­ják, hányszor hagyta el ille­gálisan a berkeszi otthont. Míg végül elkövetkezett a tragikus nap: 1991. június végén: Zsolt ismét eicsavar- gott, több társával Sóstóhe­gyen kötött ki, felmászott egy vasúti vagon tetejére, ahol a magasfeszültségű áram megcsapta. Testfelüle­tének 85 százaléka megégett. A megyei kórház gyermek­jósoltak az orvosbk, még mindig látszik, fáj és állító­lag ezért nem tud munkál vállalni. Élettársa sincs ál­lásban a rokkantság miatt. — Szerintem a balesetért az intézetet terheli a fele­lősség, igaz, ök fizették a te­metést az utolsó fillérig. Mi az élettársammal hétvégeken Pestre utaztunk, látogattuk a gyereket és igen sokba ke­rült a vonatköltség. A leve­lemben is szerepel: az inté­zet hanyagsága nemcsak lel­ki fájdalmat, hanem anyagi kárt is okozott. Valamilyen kártérítést szeretnénk . . töltött, szinte mindig szökés­ben volt. Három sűrűn gépelt oldalt tol elém, ezek rögzítik a fiú szökéseit. Égy másik irat­ban a rendőrség közli, 94 ezer forintos ABC-beli lo­pásban, mint tettestárs mű­ködött közre a kamaszfiú. Erkóks és jog csatázik — Megkérdeztem a jogá­szunkat is, fizethetünik-e va­lamilyen címen kártérítést, marosan megkapja ezt az összeget. Soha senki nem derítheti ki, valójában kit és milyen mértékben terhel a felelős­ség Oláh Zsolt haláláért. Az intézetben dolgozók — úgy mondják — mindent, meg tettek a fiúért. Az anya őket okolja, s egyúttal kárpótlást szeretne. Sem jogszabály nincs rá, sem a gyakorlat nem szolgált előtte hasonló példával. Az erkölcsi igaz­ságot ki-ki saját oldalán vé­li, s ennek bástyái mögül gondol a másik léiről nem éppen szívmelengető dolgo kát. Kétnyelvű általános Nyíregyháza (KM — K. J.) — A gimnáziumok és szak- középiskolák két tanítási nyelvű oktatási kísérletének többségükben pozitív tapasz­talatai nyomán az intenzív nyelvoktatásnak ez a formá­ja, módszere elérte az álta­lános iskolákat is. Az or­szágban negyedikként a nyíregyházi 19. számú Álta­lános Iskola próbálkozik meg 1992 őszétől — egy huszon­négy fős tanulócsoportban —- ezzel a nem könnyű felada­tokat sejtető tanítási model­lel. Az intézményben az ide- geimyelv-oktatásnak már ki­alakult hagyományai vannak a tagozatos képzés úttörői voltak a városban. Most a Miskolcról adaptált programmal a német nyelv oktatását kívánják még eredményesebbé tenni, hogy a kéttannyelvű gyerekek a nyolcadik osztály végén kö­zépfokú nyelvvizsgát tehes­senek. A felveendő, írni-ol- vasni-számolni még nem tu­dó apróságok, az első osztály­ban naponta harmincperces, játékos, német nyelvi foglal­kozásokon vesznek részt és két készségtárgy bizonyos részleteit fogják németül is tanulni. így a hagyományos értelemben vett alapozást' (olvasás, írás, számolás) az idegennyelv-oktatás nem fog­ja zavarni. Mivel a kicsik teherbíró képességétől, rátermettségük­től-,'reagálókészségüktől függ a kísérlet sikere, az iskola felvételit tart március 17-én és 18-án. A szülőket — egy­idejűleg — minden részlet­kérdésről tájékoztatni fogják. Tárca A nnyira giccses, annyira valósze­rűtlen volt, hogy első látásra el is mentem mellette. Nyíregyhá­zán, a KGST-piac emberfej nagyságú kövein egyensúlyoztam, s hallgattam a tétova lengyel, román, ruszin be- szédfoszlányoka t. Szombat délelőtt volt, s valóságos Galicia. Mintha csak a monarchia egy távoli városának piacterére csöppen­tem volna, bábeli hangzavar úszott a satnya fák között, s mindezek ellenére valami megfoghatatlan békesség. A Szilágyságból jött, bélelt csizmás asz- szonyok tarka-, meg vajpaszulyt, a he­gyes kucsmás, máramarosi románok mandulát, meg szelíd gesztenyét, a piros arcú polákok vodkát, meg színes televíziót, a csendes szelíd ruszinok bádogvödröket, meg boroshordókat kí­náltak .... egy öreg, ütött -kopott Moszkvics motorháztetején pedig ott volt az a két tucatnyi kékeslila cso­kor. Mintha csak valami ócska, nyugat­német posztert terítettek volna a vén autó tetejére. Vagy nem is poszter az, hanem művirágok borzasztó ka- valkádja!? Annyira mellbevágó volt az a sok, már-már valószerűtlenül gyönyörű virág, hogy újból odaérve Iktlögh: :4&éza x y le kellett hajolni. Kézbe kellett ven­ni, s meg kellett szagolni. S ha mindezen túl voltunk, meg kellett szólalni. — De hiszen ez kárpáti sáfrány ... ! Egy fiatal, pelyhedző állá legényke állt az autó mellett, s csendesen in­gatta a fejét. — A... téved maga. Az nem sáf­rány, hanem kikerics. Az első, s egyetlen „é” betűjét meg­hallván, már tudtam, hogy csak va- lahdnnan a Felső-Tisza. mentéről jö­hetett. Csak nemi a Paládok, vagy Uszka, Magosliget környékéről....'? Mert ez a növény nálunk csak ott te­rem, s szigorúan védett. Élelmes vi­rágkereskedők nemrég lövéstől cibál ták ki, s árulták hatalmas pénzekért ilyenkor, nőnap táján, de mi megír­tuk, s akkor megszűnt a lopás. Hát kezdik újból... !? — A kikerics az más. Az ősszel nyit, s több van belőle — néztem szigorú­an a piacozó legénykére, ám ö csak legyintett. Mennék el hozzájuk, annyi van belőlük, hogy kaszálni lehet. S nemcsak náluk, de mindenütt a kör­nyező vidéken. A fiú persze magyar volt, ha nem is Magyarországról érke­zett. Salárikról jött. s tíz fo­rintért adott egy csokrot. Hogy hol van Salánk? Túl a Tiszán, valahol Bereg és Ugocsa határán. Nem fogunk éhezni? Seres Érnő 4 11 az ajaki takc.rmány- bolt előtt egy stráf- kocsi és feldobtak rá három zsákot... Két férfi egy női kerékpár vázáit egyensúlyozza a rakományt, a svájcisapkás furikon tol­ja az egymázsás hízótápot. Az eladó, a bolttulajdonos nem panaszkodik, de meg­említi, hogy a korábbi évek­hez képest minimális a for­galom. Naponta 20-25 má­zsa süldő-hízótápot visznek, kevés malactápot és egyéb takarmányt. A vásárlók nem rejtik véka alá a véleményüket. A cifra és hosszú szöveg lé­nyeges mondata „csal: ma­gunknak hizlalunk”. Be­széltem olyan gazdával, aki két-három éve még 30 hí­zót tartott és adott le, idén már egyet sem. Két diszna­ja van, csakis a családnak. Érvelek azzal, hogy a tá­pok árál 10 százalékkal csökkentették, így sem éri men? Ha ehhez a felvásár­lási árat is emelnék 20 százalékkal, akkor talán igen — volt a válasz. Mi dolgozunk, mi nem fogunk I énenhalni, a többi meg | nem a mi dolgunk. Azt ne vér ja senk\ hogy ráfizes­sünk. A parasztember dolgozni. i_________________ ____________ keresni akar. Ha ezt nem teheti, akkor energiájából csak annyit használ el, hogy a saját kamrája tele lé­gyért Legalább húsból ne kényszerüljön bolti árura. És sajnos, hogy így van. Még sajnálatosabb az, hogy nemcsak egy boltról, egy faluközösség véleményéről van szó. Még nem hivatalos információ, de a megyében egyetlen év alatt 8 ezer anyakocái vágtak ki. Óriá­si szám. Ha csak két koca­fordulóval számolunk is, akkor a hízóalapanyag eb­ben az évben, a megyében legalább százezer malaccal csökken. Könnyű kiszá­mítani, hogy ha az említett nemlétezö malacokat le­adási súlyra hizlalnák, az több mint 10 millió kilo­gramm hús. Vajon nem fog ez hiányozni? Talán a fizetőképes kereslet miatt nem, meg azért sem, hogy a mészárszékekben eléggé drága a hús. Egy másik ve- tülete a dolgoknak, hogy a termelőnek 10 millió ki­logramm hús durván 66-70 millió forint árbevétel len­ne, jobb átvételi áron még több. Akkor valamennyi nyereség is képződne. Mindez momentán nem érdekes. Aki még tart né- hály süldőt és hizlal, az nem fog éhezni. De aki nem tart, nem tud tartani. Ez már egy parányi kérdőjel. A gépeket és az erdei munkái « : részét vállalkozók Tet­ték bérbe, így a Fefag baktatnia ^ á>, erdészete — lovai­kat jobban kihasználva — a kiseb, munkáknál visszatér a hagyományos termeléshez, amely környezetei is jobban kíméli. BAi AKS ATTILA FELVÉTELE KOMMENTÁR Csikós Balázs A kárpótlásról sok mindent összeolvas­tam már mellette, el­lene és néhány szakszerű semleges cikket is. De ilyet még nem, mint amilyen’ a KM március 10. számában megjelent. Megfogott a cí­me: Szakjogász a kárpót­lásról. Mivel még napjaink­ban is vitatják, gondoltam valami új dologról lehel szó, hiszen egy mezőgazda­sági szakjogász, dr. Budai Gábor írja. A bevezető sorokban a jogász úr leírja: „Politikai kérdésről már nem lehet szó, csak a jogszabály vég­rehajtásáról ..Na végre, egy szakmai cikk, nyugta­tom magam. Mit ad Isten, ■ mintegy húsz sorral len­tebb kemény jövőjóslattal találkoztam, ami ugyancsak politikai okfejtés. íme: „Azok, akik most nem igénylik a sajátjukat: 2—3 év után , gyermekeik beadják az öregek otthoná­ba, vagy öngyilkosok lesz­nek. E szemszögből kell nézni.” Megdöbbentem, vagy kétszer még újra elol­vastam az idézett sorokat, amelyek nem feltételes, hanem világos, kijelentő módban íródtak, sőt még egy nyomatékos z,kell"-lel is megtoldotta mondandó­ját. Kellett nekem és a fele­ségemnek azt a 15 arany­koronányi földet nem igé­nyelni, ami egy 15 ezer fo­rintos papírt hozott volna a házhoz. Gyermekeink, uno­káink fejenként 2—2 ezer forinttól estek el. Vajon ennyiért is öregek otthoná­ba dugnak majd minket? Ha ők ezt nem teszik, mi felkötjük magunkat? Nem tudom a szakjogász mire alapozza ezt a jósla­tát — bizonyára bennfentes körökben forog —, de ilyen nyíltan még senki nem festette meg az öregek jövőjét... Szép jövő HÁTTÉR Nézőpont;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents