Kelet-Magyarország, 1992. március (52. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-12 / 61. szám

1992. március 12., csütörtök i-HATTER Kelet-Magyarorszag 3 Nagy halászás a zavarosban Eladó a zsákgyár Máthé Csaba Nagyhalász (KM) — Gon­dolhatják mit .érzett az a 420 nagyhalászi és környékbeli, amikor minden előzetes tá­jékoztatás nélkül egyszer- csak olvasták a központi la­pokban a hirdetést: a Ken­der Juta és Politextil eladja nagyhalászi gyáregységét. Ráadásul a hirdetményt elég furán fogalmazták meg, a gépek és berendezések nem szerepelnek benne, csakúgy, mint a termelési kapacitás. Mintha a buda­pestiek a termelőberendezé­sek nélkül akarnák eladni a nagyhalászi gyárat. A budapesti gyár legutób­bi vállalati tanácsülésén a következő határozatot ho­zott: mivel a január 27-én bejelentett öncsőd után a veszteség tovább nőtt, a na­gyobb hitelezőkkel nem tud­tak megegyezni, ezért felszá­molást kér a vállalat önma­ga ellen. Mint kiderült a veszteségek csökkentése mi­att hirdették meg a nagyha­lászi gyár eladását, amelyről érdemes lett volna előbb tá­jékoztatni a halásziakat. A hirdetés megjelenése után ugyanis elindult a szóbe­széd : a pestiek megállítják a gyárat és szélnek eresztik a munkásokat. Létrejött egy kft. — Ilyenről szó sem volt — cáfolja a híreszteléseket Né­meth Béla, a gyár vezetője, pontosabban fogalmazva a tavaly szeptemberben ala­kult Nyírpolipack Kft. ügy­vezető igazgatója. A korábbi hosszas tárgyalások eredmé­nyeként, mely szerint a nagyhalászi gyár le akart válni az anyavállalatról, annyit sikerült elérni, hogy 2,35 millió forinttal létre­hoztak egy kft.-t. A 420 dolgozóból 110-en adták be 10, 20, illetve 50 ezer forintot, így ők kapták 57,5 százaléknyi (tulajdon- részt, a többi az anyaválla­laté. Abban is megegyeztek a budapesti gyárral, hogy a halászi 300 milliós vagyon apportként bekerül a kft. tu­lajdonába. Állítólag ÁVÜ- engedély hiányában ez nem történt meg, így viszont en­nek az alacsony tőkéjű kft.- nek egy fillér hitelt sem adtak a bankok. Hitel nélkül — Ennek ellenére az év utolsó három hónapját 86,2 milliós árbevétel mellett 3,766 milliós nyereséggel zár­tuk — mondta Németh Béla. — Az alakulás óta eltelt 6 hónap alatt hitel nélkül üze­meltünk, ami úgy hiszem elég kuriózum. A forgótőke hiánya miatt kényszerültünk arra, hogy az exportszerző­déseket visszautasítsuk, 60— 90 napig nem tudunk várni a pénzünkre, helyette csak belföldre értékesítünk főleg egy debreceni társaságon ke­resztül. Havonta 1 millió zsákot adunk él és egyre keresettebbek a lágy falú konténereink is. Két-három külföldi vevő érdeklődik, akik ha fizetnének és meg­vennék a nagyhalászi gyárat, megmenekülne az anyavál­lalat. Viszont számunkra nem mindegy, hogy ki a vá­sárló. aki meg akarja hagy­ni ezt a profilt, vagy mást Tar Béláné a zsákgyártó csévélön a késztermékhez alapanyagot készít. A SZERZÓ FELVÉTELE akar gyártatni — eddig Né­meth Béla álláspontja. Egyéni haszonszerzés Az elmúlt évek hullámai viszont még mindig nem csendesedtek el a gyárban. Korábban a munkásokat tö­megesen bocsátották el, és a vállalatnál létrehozott kft.-k nem az előrelépés, hanem az egyéni haszonszerzés miatt jöttek létre. Ebből egy, a már megszűnt Tiszatex Kft. érintette a nagyhalé szi gyár működését, amiről már ko­rábban írtunk. Egy példa: első osztályú zsákokat minő­sítettek le, vásárolták meg kilónként, majd jóval maga­sabb árért adták el. Németh Béla szerint semmilyen kap­csolat nincs már a Nyírpoli- paok és a Tiszatex között, az APEH-vizsgálat is lezárult. Kinek az érdeke? Jakab Ferenc országgyűlé­si képviselő kért újabb APEH-vizsgálatot, mert a korábbival nem elégedett meg. Ebben elsősorban a vállalat által alapított kft.-k kerülnének ismét terítékre. A bérleti szerződésben, amit a budapesti gyár a nagyha- lásziakikal kötött az is szere­pel például, hogy az anya- vállalat bármikor felmond­hatja a szerződést, értékesít­heti a gyárat, másnak ad­hatja bérbe. Bár az üzleti tevékenységbe a budapestiek nem szólnak bele, eszközér­tékesítés csak az anyaválla­lat hozzájárulásával történ­het. A bérleti díj havi 2,8 millió forint. A kérdések önkéntelenül adódnak: egy nyereséges gyárat így kell padlóra kül­deni? Kinek érdeke az, hogy bezárják a nagyhalászi gyá­rat? Ki fogja a gépeket le­szerelni. hiszen erre a legal­kalmasabbak a halászi szak­emberek? Egységes gyári ér­dekképviselet és ezt a pro­filt meghagyó vevő áldásos lenne a halásziak számára. Ezt is megértük... Ilyen sor áll a megyei munkaügyi központ nyíregyházi kirendeltsége előtt a fogadónapok reggelein. De ha már ilyen helyzetbe kerültünk, talán a körülményeken kellene változtatni... BALÁZS ATTILA FELVÉTELÉ Primaveza-gála A klasszikus balettól a diszkótáncig Nyíregyháza (KM — 31 ) — Jubileumi koncertre vár­ja a kecses mozgás kedvelő­it a Primavera balettcsoport. A Primavera 15 évvel eze­lőtt alakult, s azóta megye- szerle ismertté vált. Rend­szeresen fellépnek különböző ünnepségeken, rendezvénye­ken, s önálló koncerteken. A csoport főleg klasszikus ba­lettet ad elő, de táncolnak modern dzsessz, diszkó- és musicaltáncokat is. Az elmúlt 15 év alatt a Primavera tagjaiból 16-an kerültek hivatásos tánckép­ző intézményekbe, többen a Táncművészeti Főiskolába. Külföldön is sikert arattak. Az Amatőr Balettiskolák debreceni fesztiválján tavaly több első. második és har­madik helyet szereztek a nyíregyházi táncosok, és a nagydíjat is ők hozták el. Vezetőjük, balettmesterük Feketéné Kun Ildikó. A jubileumi gálaműsort Nyíregyházán a Váci Mihály művelődési központ hang­versenytermében rendezik március 14-én 18 órától. Tárca N em volt az igazi hajózás, de a komp, a nagytes­tű vízi lomhaság még­iscsak a tengeren siklott! Az óriási, part javesztett, észa­ki vízen! A távolság alig egy órányi, a belefeledkezés­hez, a megpillantás és a rá- csodálkozás kirobbanó örö­méhez azonban éppen elég. A kora őszi szelek hideg­lelősen fújtak, az utasok zö­me összezsúfolódott a komp gyomor melegében, onnan tekingetve kifelé a feketés- zöld hullámcsapásokra. A fiúcska szinte észrevétle­nül tűnt el közülük. Át­préselte vékonyka testét a feljáratnál tömörülőkön, fel­ment a txtslépcsön, hátát ne­kivetette a kormányosállás lemezfalának, és szinte el­kábult az arcába fröccsenő, sós csöppek áradatától, a kemény harapású szél csí­pős ütéseitől. Bámult előre, ahonnan a mind harsányab­ban és tarajosabban fel­tornyosuló vízhegyek ro­hantak, suhogtatva a mo­rajlás ijesztő hangbombáil. Hát ez a tenger! — szűrte wok, a távoli, fekete pont- csoport, a fókafejek, s még messzebb talán egy felszik­rázó jéghegy körvonalai. Kállai János Tenger"magány le tizenkétévnyi létezése filozofikus nyugalmával. Ez hát a szabadság oly sokszor megidézett birodalma! A ha­tártalan mozgásoké, a si- rálypanaszú elvágyódáso­ké, az álmodozásé. Minden olyan volt, mint ahogyan oly sokszor elképzelte ott­hon, Európa medencefenék- nyi, kicsiny országában. Aztán kattogtatni kezdte a fényképezőgépét. Kocka kocka után... Hamar kifu­tott a film. A viz, a hullá­És a határtalan, millió- arcú víz eltelhetetlen va­rázslata. Kikötöttek. Kiszállt a fiú is. Végigbóklászta az ódon halászfalut, a kikötőt. be­kukkantott mindenhová, de a gépet többször nem vette elő. Két hét múlva, már ha­zatérve, elkészültek a felvé­telek. Sikerült mind, és neki mindegyik egyformán ked­ves volt. Otthon kirakta az apja elé a konyhaasztalra, nem titkolt várakozással — számítva a dicséretre. — Na, mit csináltál, nagy­okos!? — kérdezte a férfi. — Ezt a rengeteg egyforma képet, hogy tudtad összehoz­ni? Mi a francot, akartál ezzel a temérdek vízzel? Meg vagy te húzatva! A drá­ga film ... Látszik, hogy nem volt, aki szóljon, mit érdemes lekapni — mondta oktató-leereszkedő hangon. A fiúcska összesöpörte a széttúrt fotókat, berak­ta a borítékba, és egy szót sem szólva visszahúzó­dott parányi szobájába. Az esti csendesedés után aztán újra kiteregette maga elé a kincseket. És maga sem ér­tette: mitől zúg-morajlik kö­rülötte tengermódra a vi­lág, mitől sós ízű a panelek közé szorult, lassan ráhűlő levegő ... Fehéren feketén Seres Ernő A miniszter derűlátó. A helyettesek az állam­titkárok is. Helyrerá­zódik a mezőgazdaság, csak túl kell lenni azokon a szakmai, jogi követelmé­nyeken, amelyeket a három törvény (kárpótlási, szö­vetkezeti, átmeneti tör­vény) előírt. Mindezt határ­időre és gyorsan kell meg­oldani. Többek között már működniük kell — helyen­ként működnek is — az egyeztető fórumoknak. Közben tartanak a zár- számadási közgyűlések, és most nem azon van a hang­súly, hogy a mérleg mit mutat, hanem azon, hogy mi lesz a szövetkezetekkel. Ki válik ki, ki akar új tí­pusú szövetkezetei és köz­ben, mert tájékozatlan az egyszerű ember ilyen kér­dést tesz fel: „Benyújtottam a kárpót­lási igényemet, de ha én a szövetkezet tagja akarok maradni, maradhatok-e tag, kapok-e háztájit?” Az erre a kérdésre adott válasz „exhas”, se fehér, se fehl­te. A kárpótlás az kárpót­lás, de ha a bátyámnak sa­ját jogán aranykorona-ér­tékben kifejezhető földje van, benthagyhatja, kivehe­ti. Mindenki maga dönt. Háztáji, mint eddig, nem lesz. A kérdező termelő­szövetkezeti tag semmit sem ért. Más sem. Csak egy a biztos, az a szövetke­zeti forma, ami eddig volt, már nincs és nem létezik. Annak ellenére nem léte­zik, hogy a szövetkezeti át­alakulást 1992. december 31-ig kell végrehajtani. Ha törik, ha szakad. A minisz­ter derűlátása is erre vo­natkozik. 1993. január el­sejével megalakulnak az új szövetkezetek, létrejönnek a farmergazdaságok, a kis­gazdaságok. Az új tulajdonjog alap­ján aztán lendületbe jön minden. Ez a miniszter de­rűlátása, ez a szakminisz­térium minden szintű ál­láspontja, eközben a köz­gyűléseken egyformán nagy a tagsági és a tsz-vezetői bizonytalanság. Mindezt a minisztériumban is tudják, vagy sejtik, mert nem vé­letlen, hogy szövetkezeti szakértői bizottság alakult. Az FM-ben megalakult bi­zottságnak feladata lesz a szövetkezeteket érintő jogi, közgazdasági, pénzügyi vál­lalkozásfejlesztési, privati­zációs, földügyi agrárstruk- túra-politikai, szakkér­dések megválaszolása. Ami a televízióműsorok­ban, a rádióban elhangzik, még ha érthető is, nem ad választ a helyi, a sajátos és egyéni problémák megoldá­sához. E zért már a törvények hatályba lépését kö­vetően legalább a tsz-vezetők részére össze kellett volna állítani egy érthető és világos kézi­könyvet, útmutatót arról, hogy mit mondjanak, vagy mit mondhassanak az embe­reknek. Még most sem ké­ső, bár az idő (a határidő) sürget. A jövő új telkei, valamint növekvő Nyíregyháza érdeké­ben teljes közművesitési munkálatokat végeznek a Nyír- bau Kft. dolgozói a Legyező utca mögötti terület egy ki­lométeres szakaszán. Képünkön helyükre kerülnek a csatornahálózat csövei. parasztost pAl felvétele KOMMENTÁR Síkos talajon Tóth Kornélia mjm egindultan beszélt a fwm főosztályvezető ar­ról, hogy saját csa­ládjában, nevelt gyerme­ke önállósodásával, a ka­maszodó kislány egyik pil­lanatról a másikra kikerül­het a biztonságot nyújtó otthon falai közül. Ráadá­sul úgy, hogy a rendőrség körözi, a vér szerinti szü­lőnek elég volt két nap a láthatásból. A nevelőszü­lőnek pedig megkötik a szabályok a kezét és a gyermekvédő intézet, a rendőrség a maga hivatali apparátusával többet fog­lalkozik az léggyé dagadt esettel, mint amennyit az megérdemel. Bene Béla, a Népjóléti Minisztérium hosszú nevű család-, gyermek- és if­júságvédelmi főosztályá­nak vezetője a minap Nyír­egyházán találkozott a té­mában illetékes szakem­berekkel az önkormányzati hivatalban, a gyermekvédő intézetben szerzett fóru­mon és a megyei önkor­mányzati hivatal egyik ve­zetőjénél is vizitelt. Nem pusztán udvariassági láto­gatásra került sor, annál is inkább, mivel a megyei gyermekvédő intézet igaz­gatója, Együd János hívta meg a tárca felelős embe­rét erre a látogatásra. A meghívásnak az adott okot, hogy az utóbbi időben fel­erősödtek a hangok a gyer­mekvédő intézetek kritizá- lása körül, s emellett ké­szül az első gyermekvédel­mi törvény hazánkban.. Mi lesz a jövő útja? — erre vártak választ a hivatásu­kul a gyermekvédelmet vá­lasztók. Ki-ki saját területéről sorol példákat. Nőtt a gyermek bűnelkövetők szá­ma, a segélyeket — a sza­bályok kötöttségei miatt — nem azok kapják, akik erkölcsi ítéletünk szerint érdemesek lennének rá. sak egy csokor abból a problémahalmaz­ból, amelynek a megoldása már társadalmi, de erkölcsi okokból sem görgethető tovább ma­gunk előtt. S még nem szól­tunk azokról a „normál" családban élő. de elhanya­golt, deviáns magatartá- sú fiatalokról, akik egyre türelmetlenebbül keresik a fogódzót. Nézőpont,

Next

/
Thumbnails
Contents