Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-08 / 33. szám
A KIM hétvégi mellékletei — Aktuális kérdések Előre mutató számok Páll Géza Hozzánk nőttek a számok. Adatok sokasága szövi át életünket. Akik e tömérdek adathalmazt görgetik, a Központi Statisztikai Hivatal munkatársai. Tévedés ne essék, ne őket okoljuk a számunkra elkeserítő számok miatt. Ök csupán mérik, jelzik a lezajlott folyamatokat, és a statisztika nyelvén közreadják azokat. Azt, hogy kik és mit használnak fel belőle, nem a statisztikusok dolga. Szépíteni, manipulálni az ország diagnózisának is felfogható adatokat aligha lenne érdemes, mert az állampolgár a saját bőrén tapasztalja azok igaz vagy igaztalan voltát, és hamar kiderül a turpisság. A statisztika szerepéről, létjogosultságáról, várható átalakulásáról beszélgettünk Barabás Ivánnéval, a KSH megyei igazgatóságának igazgatóhelyettesével, aki számviteli főiskolát és egy sor kiegészítő kurzust végzett. Húsz éve dolgozik a megyei igazgatóságon. Egy népes osztály irányítása mellett látja el — nem függetlenített beosztásban — az igazgató-helyettesi munkakört. >• Milyen változáson ment át a KSH munkája az utóbbi másfél-két év alatt, mit tart ezek közül a legfontosabbnak? — Azok a változások érintették a KSH-t is, amelyek az országban végbementek az utóbbi másfél-két év alatt. Ezek elsősorban a gazdaságban megindult változások, de a társadalomban végbement folyamatok sem hagyták érintetlenül a munkánkat. A leglényegesebb talán az, hogy más az a közeg, amiben dolgozunk. Elsősorban a gazdasági egységek száma növekedett. > Talán néhány számot is mondana... — Amíg három-négy évvel ezelőtt például néhány száz adatszolgáltató cégtől érkeztek az adatok, ma már csak a jogi személyiségű gazdálkodó egységek száma 1300 körül van a megyében. Ezeknek több mint a fele húsz fő alatti, ezek között ott találjuk a kft-ket, amelyeket a KSH egyedileg azonosít, és látja el számjellel. A másik ilyen körbe a nem jogi személyiségű gazBarabás Ivánné ELEK EMIL FELVETELE dasági társaságok tartoznak, ezek száma is 3 ezer fölött van. Ezek a betéti társaságok, gmk-k. Ezek azok, amelyeket még nem tudott utolérni a KSH. — 1992-től őket is bevonjuk az adatmegfigyelési körbe. S van még másik — 20 ezres potenciális adatszolgáltató — csoport, az egyéni vállalkozók, akiket nagyon nehéz utolérni a statisztika eszközeivel. A körülményeik olyanok, hogy nagyon nem is lehet jelentős adminisztrációs terheket rájuk róni. Ettől az évtől változni fog az adatgyűjtésünk: amíg eddig nagyjából csak az ötven fő felettieket tudtuk teljes- körűen megfigyelni, addig a kisebb szervezetekhez is lemegyünk, és reprezentatív módszerekkel, matematikai-statisztikai eszközökkel adatgyűjtéseket végzünk. így teljesebb körűek lesznek az adataink. >- Gyorsul-e az Önök munkájának tempója, javul-e az adatok frissessége? — Feltétlenül, ez is az idei év egyik feladata. Fokozódik a havi gyakorisága a megfigyeléseknek az ipar, a munkaügy és az árstatisztika területén. Bizonyos kormányhatározatok köteleznek bennünket a publikációkra is, többek között havi árindexeket, bérindexeket adunk közre. Az elmúlt egy két évben elég sok kritika érte a hivatalt az adatok aktualitását, teljeskörűségét illetően. Azért történnek a mostani változások, hogy eleget tegyünk annak a várakozásnak, amit a különböző kormányzati szervek igényelnek, hogy valós, gyors információkkal lássuk el a vezetést. >- Nem érzik-e magukat kiszolgáltatott helyzetben, hisz az adatokat nem Önök „készítik”, csupán nyilvántartják, elemzik, összegzik? Hogyan győződnek meg az adatok hitelességéről? — Valóban nem mi „készítjük”, mi csupán összegyűjtjük, feldolgozzuk az adatokat. A számok sok ezer adatszolgáltatótól származnak. Az adatok hitelességét is időnként megkérdőjelezik, aminek van bizonyos alapja. A statisztikai törvény előírja, hogy az adatoknak hiteleseknek, megbízhatóknak, határidőre beérkezetteknek kell lenni. Más kérdés az, hogyan tudjuk az adatokat ellenőrizni. A hitelességet megpróbáljuk különböző eszközökkel: levelekkel, telefonokkal, személyes megbeszélésekkel ellenőrizni. Itt is vannak gondjaink, pontosan a kis szervezeteknél, amelyekről szó volt. Egyéneknél ötven vagy húsz fő alatti szervezeteknél a válaszolási készség még rosszabb az országban, mint néhány évvel ezelőtt a nagyvállalati, vagy szövetkezeti körben volt. — Erőfeszítéseink eredményeképpen egy olyan 60—70 százaléka érkezik be az adatoknak. Ennek olyan okai is vannak, hogy közben megszűnnek, a címváltozást nem jelentik be, utolérhetetlenek. >■ Néha elgondolkodik az ember a számokat olvasva, hogy kiknek dolgoznak Önök tulajdonképpen: a kormánynak, a vezető szerveknek vagy az állampolgároknak? — A KSH a magyar állami statisztikát megvalósító és gyakorló szerv. Tehát állami pénzen, az állami irányító szervek informálására gyűjt globális, nagy adatokat. Ez az elsőrangú cél. Ez nem zárja ki azt, hogy tájékoztassuk országosan és a megyében is a közvéleményt, a különböző pártokat a legfontosabb adatokról. >- Szépülnek-e a számok, mivel a kormány asztalára kerülnek? — Egy biztos, a KSH nem manipulálja az adatokat. Nem is manipulálta igazában sohasem. Az viszont, hogy mi került nyilvánosságra és mi nem, az nem a KSH kompetenciája volt. Ez az egyik. A másik, amit már részben érintettünk, az adatok minőségét nem a KSH-tól kell félteni, mi azt tudjuk csak összesíteni, amit az adatszolgáltatók bekül- denek. Ha valaki hamis adatot közöl velünk, akkor mi a hamis adatokat fogjuk összesíteni. Úgy gondolom, hogy nyomás sincs arra, hogy bármifajta elvárásnak megfeleljenek az adataink. ► Milyen tipikus megyei jelenségre hívja fel a figyelmet a számok nyelvén a KSH megyei igazgatósága? — Ami jellegzetes a megyére, az éppen a szegénység. Az itteni átlagbérek mindig nyomottabbak voltak, lényegesen alacsonyabbak voltak az országos átlagnál. Ma már ezres nagyságrendeknél tartunk. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a munkanélküliség itt többszöröse az országos rátának, s a mezőgazdaság most válik létszámkibocsátóvá, az a bizonytalanság, ami ebben a mezőgazdasági megyében megvolt, még fokozódik. Talán az a kormányintézkedés, amely decemberben született, ha jól tud élni vele a megye, hozzá tudja tenni a maga erőfeszítéseit, akkor talán valamit elindít. >- Önt a statisztika melyik ága foglalkoztatja? Készít-e otthon házi statisztikát a kiadásaikról? — A munkaköröm olyan, hogy elsősorban a gazdaságstatisztikával kell hogy foglalkozzam, mert a közvetlen irányításom alá tartoznak a vállalati típusú adatgyűjtések. Ez nem zárja ki azt, hogy a társadalompolitikai kérdések iránt is ne érdeklődjem, már csak azért is, mert mindenkihez ez áll a legközelebb. Házi statisztikát nem készítek, már erre nem marad erőm. Egyébként csekket, a befizetési dolgokat a férjem intézi. De azért tisztában vagyok az árak változásával, az infláció mértékével, úgy hogy nagyjából tudok előre kalkulálni, mi várható az adott évben. — Azt hiszem, a mi munkánk is igényli a megértést, a bizalmat. A KSH munkatársai ezért dolgoznak, hogy tisztább legyen a kép saját helyzetünkről, s olyan intézkedések történjenek, amelyek a kedvező változásokat segítik. A TARTALOMBÓL: • Felügyelőkből szakértők • Tej vagy írás • Tapsrekord a színházban • Kő a tarisznyában V . ‘ ; t ^ Gál Éva Emese: A Bethlen-bástya Kolozsváron | ; ; * 1 szatmári születésű QáL'Zva ‘Emese ‘Kolozsvá- | ron végezte a ‘Képzőművészeti főiskolát. J? | kpllográfia vonzotta, s művészi tájékozódd- | sál a strukturális megjeíenítés íehetőségeinelja teresé- | ! se jellemezte. Erdély műemlékeihez rendkívüli módon | ; kötődik, ód mellékletien látható képei akjjor szülét- | tekz amikor a falurom holds a régi értékeljmegsemmi- | sütésével fenyegetett. rujjt A A ll * Egy test, két lélek Ésik Sándor « gazdasági rendszerválf\ tásban napjaink gyötrő dilemmája, hogy lehet- e ugyanaz az ember gondos, jó és takarékos tulajdonos, egyszersmind ugyanilyen tulajdonságokkal megáldott alkalmazott. Egy-egy cég privatizációja alkalmával ugyanis ilyen tudathasadásos állapot jön létre. A dolgozók kisebb-nagyobb tulajdon- részhez jutván tulajdonképpen saját munkaadójukká válnak. A kérdés pedig az, hogy mi szolgálja leginkább érdeküket: ha tulajdonosként vagy ha alkalmazottként akarnak többet kihozni munkahelyükből. Leginkább pénzben. Cinikus közgazdászok szerint a kapitalizmus és a szocializmus között abban mutatkozik meg a különbség, hogy az előbbiben a kapzsiság, az utóbbiban pedig az irigység bontakozhat vagy bontakozhatott ki. Ez a nyilvánvalóan tudománytalan és túlzó megállapítás minden egyszerűsíthető törekvés ellenére hordoz némi igazságot. Ha pedig hordoz, akkor a jegyzetem elején felvillantott tudathasadásos állapot még inkább kínos. Amíg ugyanis egyik ember a másiktól irigyelt el jövedelmet, juttatást vagy bármiféle elérhető előnyt, most saját magával is szembesül. Lássunk egy egyszerű példát. Érdeke-e a tulajdonosnak a béremelés? Egyáltalán nem. Csökken általa az elérhető nyereség, ráadásul a társadalombiztosítás jövedelmét is jelentősen gyarapítja. És hogy állunk az alkalmazottakkal? Nekik nyilvánvalóan érdekük, hiszen még alig érzik az infláció csökkenésének hatását. A tulajdonos-alkalmazott? Nos, ő az, akinek testében két lélek lakozik, és gondolkodhat: hogyan jár jobban? Ha bemegy a munkahelye WC-jébe és nem talál papírt, két érzés között őrlődhet. Munkavállalóként dühös lehet, hogy ennyit sem tesznek meg érte, tulajdonosként pedig elégedett: itt nem pazarolják papírra a költséget, több lesz a nyereség. Bár az is lehet, hogy közben egy harmadik érzés lesz a legerőteljesebb, és csúfság éri az illetőt dilemmázás közben. Maradva az érzéseknél: a múlt rendszer vége felé, az engedékenyebb korszakban azt sürgette az ideológia, hogy az emberekben erősödjék a tulajdonosi szemlélet. Már akkor is elhangzott itt-ott, hogy tulajdonosi szemlélete leginkább a tulajdonosnak lehet. Érdekes módon alig-alig akarta valaki cáfolni ezt az akkor szentségtörően libera- listának számító ellenvetést. Vajon ma hogyan állunk a tulajdonosi szemlélettel? Fordítsuk meg a tételt: a tulajdonosnak tulajdonosi szemlélete van. Tegyük most kizáró jellegűvé a mondatot: csak a tulajdonosnak van tulajdonosi szemlélete. Nem játszom tovább a szavakkal, kijelentem tehát: egy test csak egy lélekkel bír meg. Az embereknek viszont a fent említett választási lehetőségek között nap mint nap döntve, rendszeresen hol ide. Hol oda tendál a szemléletük. Átmeneti kor, átmeneti lelkiállapotok, örömök és csalódások. Sikersztorik és tragédiák. Felfordult a világ. Nem baj — mondhatnánk — hiszen azzal, hogy sokan kerültek tulajdonközeibe, nagyon sok ember előtt nyílt meg a lehetőség életének új mederbe való terelésére. Ez a ,,nagyon sok" még akkor is stimmel, ha hozzátesszük: ugyancsak nagy a száma azoknak, akik nem hogy tulajdonosokká nem váltak, de még az al- kalmazottságtól is távol kerültek. Maradva az előbbieknél: bármennyire is tulajdonos a dolgozó az új érában, nem érezheti magát teljes mértékben annak, és így nem is hatalmasodhat el rajta a tulajdonosi érzés. Ki kell egészíteni a fentebb sorolt tételeket azzal, hogy igazi tulajdonos az az ember, aki az ezzel kapcsolatos jogok gyakorlásában nincs akadályozva. Ki az, akinek az ilyesmi megadatik? Akinek felhatalmazást ad rá a tulajdonosi arány. Márpedig, kevés kivételtől eltekintve, nem ez a jellemző. z egy test két lélek álla- A pót nem marad fenn a végtelenségig. A tulajdon maga diktál. Csak akkor gyarapszik, és akkor jövedelmez, ha tulajdonos kezeli. Az alkalmazottnak nincs tulajdonosi türelme, és sokszor ehhez szükséges tartaléka sem. A szükség azt diktálja, hogy ma megkapjon mindent, amit lehet. így nem marad miből fenntartani, sőt gyarapítani a jövedelmet hozó termelő alapot. Ekként költözik tehát lassacskán két testbe a két lélek, és szűnik-szünedezik a tudathasadásos állapot.
