Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-08 / 33. szám
1992. február 8., szombat Kelet-Magyarország 3 A meggy milliókat hozott Kántorjánosi látlelet madártávlatból Seres Ernő Kántorjánosi (KM) — Isteni ötlet volt Kántorjánosi- ban meggyfákat ültetni. Ki tette először és miért tette, nem az a fontos, hanem az, hogy jól tette. 1991-ben 1600 tonna meggyet vásároltak fel a községben. Tucatnyi konzervgyári, kft., áfész, meg ilyen-olyan átvevő versengett azért, hogy a kántorjánosi fürtös jövedelem teremtő áldásából részesedjen. Vá- radi Lajos, a község polgár- mestere így fogalmaz: — A meggytermés, az értékesítés tavaly valóban jól sikerült. Jó ára volt. Persze hogy összességében milyen jövedelme származott ebből a lakosságnak, a termesztőnek, nem tudom. Azt sem tudom, hogy valójában mennyi meggyfa van a községben, de hogy az utóbbi években, évtizedekben sok fát ültettek, az biztos. Meggyfával vannak tele a házikertek. Az utakat meggyfák szegélyezik, és itt már nem is lehet szőlőskertről beszélni, meggyeskertek vannak. Van olyan ember, akinek a zártkerti részen 500— 600 meggyfája van. Kllencvenmillié Nem kapott információ, pontatlan magánszámítás az, amit most leírok. Ha azt az 1600 tonna meggyet kilogrammonként csak 50 forintos átlagáron értékesítették, (még leírni is alig merem) az 90 millió forint. Kisáru- termelésben, magánszférában ez már nem semmi. De a kántorjánosi meggy értékét, hasznát még növelni is lehet, lehetne. Még 1991 tavaszán — miután a kántorjánosi tsz különvált Hodász- tól — Bakos Károly (sajnos a múlt év decemberében hirtelen és fiatalon elhunyt) említette, hogy szeretnének egy meggyfeldolgozó üzemet létesíteni. Most Váradi Lajostól és Pavelcsák István megbízott tsz-elnöktől kérdezem : — Nagy terveket szőttek, dédelgettek a község érdekében, mi lett azokkal? — Egyről sem mondtunk le — közli a polgármester, és ehhez helyeslőén szól a megbízott tsz-elnök is. — Itt van például a meggyfeldolgozó üzem létesítésének terve. Van egy épületünk, illetve a termelőszövetkezet épülete, amely nyúlfarm volt valamikor. Víz, villany, tökéletesen közművesítve, szociáVirágzik a meggy — tavaly. lis helyiséggel, bekötő úttal. Ott szeretnénk egy meggyfeldolgozó üzemet létesíteni. Sok mindenről lehetne szó, tartósítás, meggy lékészítés, sűrítmény. Legalább ötven embernek jelentene munkát, munkahelyet. — Ügy tudom ebben az ügyben befektetőkkel már komoly tárgyalások folynak. Ford-lovagok — Sok ember járt itt tavaly. Ilyen kft., olyan kft., vállalkozó meg üzletember, csak az a baj, hogy innen mindenki vinni akar, és nem pénzt hozni. Nekünk befektető kellene, olyan beruházó partner, aki távlatokban gondolkodik és nem az azonnali m'—"azdagodás a célja. Vinni, szerezni, gyorsan megtollasodni. sajnos nem elszigetelt jelenség. Az üres erszényű bizniszlovagok For- don, Mercedesen, Toyotán nemcsak Kántorjánosit környékezték és környékezik. De beszéljünk másról. A település egy év alatt sokat gyarapodott. Váradi Lajos elsorolja, hogy az önkormányzati elképzelések rendre megvalósultak: — Az úthálózat korszerűsítését, felújítását — ahogy terveztük — megvalósítottuk. Erre 8 milliót költöttünk a sajátunkból, a másik 8 milliót pályázat útján nyertük el. Megépült a Kántorjánosi—Flóratanya közötti út is. Most egy szilárd szemétlerakótelep építésén dolgozunk. Ahogy terveztük, az emlékművet is megépítettük, felavattuk. Az intézmények fenntartására, működtetésére is volt és van pénz. Egy megoldhatatlan gondunk van, már itt is 200 ember munkanélküli. — A helyi adók bevezetéséről döntött az önkormányzat? — Nem lesz helyi adó. Legalábbis 1992-ben nem. Az önkormányzat véleménye az, hogy többre jutunk azzal, ha a megvalósítandó feladatokhoz a lakosság önkéntes hozzájárulását kérjük. Tapasztaltuk, hogy aki teheti, az az ésszerű fejlesztésekhez önként is ad. Ebben az évben a crosbar-telefonhálóza- tot szeretnénk bővíteni. Száznál több a telefonigénylő. Tavaly elintéztük, hogy autóbuszjárat legyen a község és Nyírbátor között, idén ha igény lesz rá, akkor igyekszünk megoldani, hogy legyen buszjárat Kántorjánosi és Baktalórántháza között is. Vannak elképzeléseink a közművesítés fejlesztésével, a szennyvízelvezetéssel és a gáz bevezetésével is. Kemény küzdelem Kántorjánosiba azzal a szándékkal utaztam, hogy látképet alkossak egy településről. Nem könnyű, mert annyi a téma, hogy a szigorú szelektálás mellett is rengeteg marad. A tsz dolgairól például még alig esett szó, pedig a szövetkezet szerves része a településnek, és ritka jó kapcsolata van a gazHARASZTOSI PAL FELVÉTELE daságnak az önkormányzattal. De hogyan is áll egy év önállóság után a tsz? Pavelcsák István talán nem is szerénységből, de megfontolásból tartózkodó. — Jól zártuk az évet, van pénzünk, de nem kérkedünk, mert a mai gazdasági • helyzetben könnyen megkaphatjuk, nézzétek csak a válság ellenére ezek még élnek. Hát persze, hogy élünk, mert keményen küzdünk és minden fillért megfogunk, vagy háromszor is meggondoljuk, hogy mire adjuk ki. Kántorjánosinak 2500 hektáros a határa. Ősszel a kalászos termőterületet csökkentették, és hogy tavasz- szal mit vetnek, azzal kapcsolatban a megbízott elnök őszintén fogalmaz, halvány gőze sincs arról, hogy mi lesz. — Elképzelhető, hogy a szántóból 1200—1300 hektárt majd mi művelünk — mert nemigen kell az embereknek a földjük, akiknek van, aranykorona értékben — szóval mi a földet megműveljük, hasznosítjuk, kukoricával, silókukoricával, dohánynyal, mindennel, ami jövedelmezőséget ígér . . . Ami jövedelmezőséget, illetve jövőt ígér. Itt hagytuk abba. És arra már sem hely, sem idő nem jutott, hogy gond is van bőven. A tejcsarnokkal, amit — mert kevés a tej, be akarnak zárni, meg ha az önkormányzathoz 10 levél érkezik, abból hél adománykérő. Alapítványra, erre, arra ... Szóval több szóra, mondatra lenne szükség, mert ez a látlelet így, Kántorjánosiról csak madártávlatú. Tárca Bodnár István m^indig is sejtettem, mennyire ser- Iwm kentő és léleknemesítő ereje volt hajdan a kuli-árversenyeknek, de hogy ennyire! Kezembe akadt a Szabolcs-Szatmári Néplap 40 évvel ezelőtti, 1951. február 17-i száma, amely közli a megyei kultűrverseny másnapi programját, amelyet mintegy ezer kultúr aktivista a városi színházban tartott Nyíregyházán. ízelítőül a műsorból: Egy a jelszó: a béke! Harcba boldog jövőért megyünk! Ez volt a nyitószám. Közvetlenül az ünnepi beszéd után hangzott el a Sztálin-kantáta. A köztársasági indulót a Záhonyi ÁVH énekelte. Majd az Októberi fény című jelenet következett, stílusosan, ezt orosz tánc követte. Talányos című számmal rukkolt elő az egyik résztvevő, ugyanis jelenetük a Kornejcsuk címet viselte. Az igazi falusi életről hozott híradást Földes Mihály Mélyszántás című egyfelvonásosa, aztán egy lelkesítő kórusszám következett, Szulikonak Tomboljon hát a harci tűz című zen- geménye. Verbunkos és leánykarikázó is volt amúgy mutatóban a műsoron. A Záhonyi ÁVH igencsak kitett magáért, meg még két további dalt énekelt: A századok árnya leng című tengerészdalt, és befejezésképpen újból a Sztálin-kantátát. Igaz, közben még színre került a Szabad föld című produkció is. Xiltüra az AVH-kan Természetesen nem maradt el a vart siker sem. A másnapi lap közvetlenül a Sztálin elvtárs nyilatkozatának visszhangja a világsajtóban című tallózás után „nagy sikerrel zajlott le a kultúrverseny megyei bemutatója” címmel számolt be a közérdekű eseményről. A lelkes krónikaíró a beszámolón kívül mély bölcsességeket is megfogalmaz. A kedves olvasó — ha esetleg mégsem ment el a nagy kultúrpolitikai eseményre — megtudhatta, hogy a kultúr forradalmunk e dicső állomására zászlókkal, a Szovjetunió és a Párt dicsőségét hirdető táblákkal érkeztek meg a színjátszók, énekesek, akik végre igen lelkesek voltak, hisz októberi fény ragyogta be a szereplőket és a színpadot, miközben a boldog életről mondottak igazi szép szavakat. Vajon miért énekeltek oly vidáman fiatalok, öregek, és miért táncoltak a résztvevők olyan lelkesen? — feszi fel a kérdést a cikk írója. Azért, mert a párt a dolgozó parasztok szamára is megmutatta a boldog élet útját, és megjelent végre a traktor, amelyet a vérszívó kulák annyira gyűlölt, mert könnyebbé tette a munkát. E későbbi cikkből megtudhattuk azt is, melyik DISZ-szervezet színjátszóköre lett az első, akinek már a téma- választása is dicséretet érdemelt, hisz áldozatkészségre, és békeharcra neveltek, miközben a Komszomol hősei állították elé. ^^e hogy a mundér becsületét véd- MM jem, a cikk szerzője nem kis bátorságot tanúsított, mert bár dicsérte a Záhonyi ÁVH-t fegyelmezett énekéért, de meg is rótta őket, mert magyar számokat nem választottak repertoárjukba. Hát ilyenek voltak azok a szép békeharcos napok, úgy negyven évvel ezelőtt. Nézőkoríj) Filmekről szólva Bodnár István ^mines szerencséje a ni magyar, sőt talán az ® európai filmművészetnek sem a privatizációval. Filmszínházainkat elöntötte az amerikai filmáradat, s lassan már csak amerikai tucatfilmeket láthatunk. Nem tagadható, az amerikai filmipar mesteri módon alkalmazza a szakma fogásait, a pszichológiát is beleértve. Tulajdonképpen nekem nincs is különösebb bajom ezekkel a tengerentúli alkotásokkal — ha a horror és más erőszakos filmeket leszámítjuk —, nem csalatkozik a néző egy-egy ilyen film láttán, szinte valamennyi profi munka, azt kapja, amire számít. Ennek az amerikai döm- pingnek viszont nagy hátránya, hogy a Itnozijainkban olyannyira ritkán látni magyar filmet, hogy félő, az egész magyar filmművészetünk elsorvad. Márpedig ennek kultúránkra nézve bárki beláthatja — szomorú következményei adódnak. A magyar történelmet, a magyar sorsot, a magyar lelkületet, egész kultúránkat csak b magyar film ábrázolhatja. Szomorú lenne, ha piac híján, az erős konkurencia Imiatt elsorvadna a imagyar filmipar. Ezért is öröm, hogy a mostani filmszemle egy kicsit ismét a hazai alkotásokra irányítja a figyelmet, és megyénk több intézményében is olyan filmsorozatok láthatók, amelyek nem az amerikai filmeket favorizálják. A napokban épp a nyíregyházi Béke moziban indult egy ilyen sorozat, havonta egy alkalommal mutatják majd be — afféle premierként — a legújabb magyar alkotásokat. De örömest említhetjük a Videóházban már évek óta jól menő Narancszselé és- egyéb filmsorozatokat, vagy a nyíregyházi művelődési központban Huszárik, Filmpremier és Nosztalgiamozi sorozatát. Meglehet persze, hogy a végvárai ezek a pódiumok a magyar és európai művészi és színvonalas filmeknek. Ám manapság már a kevésnek is örül az ember. Szívesen vásárolnak a kisvardaiak áruházában. a FŰSZERT diszkont ELEK EMIL FELVÉTELE KOMMENTÁR Hostess Kováts Dénes £ zt a szót vélhetően azoknak is meg kell tanulnia lassacskán, akiknek még sejtelme sincs arról, mit jelent. A fordítás, „háziasszony”, csak részben utal arra a tevékenységre, melyet e szó takar. Mert nem a köznapi értelmezésre kell gondolnunk. A hostess egy-egy cég, vállalat háziasszonya, aki fogadja a vendégeket, üzletembereket, gondoskodik ellátásukról, szervezi programjaikat, biztosítja a megfelelő munkakörülményeket, azaz szervező-vendéglátó egy személyben. Nem elsősorban csinosságáért alkamazzák — bár az sem mellékes —, nem is „konzumhölgynek”, hanem az említett feladatok elvégzésére való alkalmasságáért. Hiszen be kell látnunk, egyáltalán nem mellékes jelenlétük az üzleti tárgyalások, megbeszélések sorozatában. A különféle újságok hirdetéseit böngészve mind gyakrabban ötlik szemembe: hostesseket keresnek. Ezt az igényt kihasználva hirdetnek képzésükre tanfolyamokat, mert „született hostesst” nehéz találni. Mert jó ha tud nyelvet, s nemcsak gépírni, de a telefaxot i és a számítógépet is kezelni, s ha birtokában van etikai, vendéglátóipari ismereteknek, ismeri különböző nációk szokásait, és még' sorolhatnám. S bizony, a tapasztalatok azt mutatják, sok házigazdaüzletember mellé elkelne ilyen tudással felvértezett szakember, azaz hostess .. • Nem véletlen tehát, hogy a volt nyíregyházi szovjet laktanyában kialakított Vállalkozói Inkubátorház és Innovációs Centrum vezetője is támogatja azt a tanfolyam-kezdeményezést. ahol hostesseket kívánnak képezni. Mai ínséges világunkban jó lehetőség ez nemcsak az üzletemberek és vállalkozók, de az álláskeresők számára is. HÁTTÉR
