Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-06 / 31. szám

1992. február 6., csütörtök OLVASÓINK LEVELEIBŐL Kelet-Magyarország 1 ] Bezáratták, pedig... Ji topot boim Fizetni VIZSGADIJ Számlázás a láthatatlanért Tisztelt Főszerkesztő Űr! Azzal a kérdéssel fordulok önökhöz, hogy a TV-2 dél­előtti adását miért csak Bu­dapest körzetében lehet fog­ni?! Mikor lehet újra vidé­ken is, illetve Fehérgyarma­ton is venni az adást!! Miért van még mindig a vidéki ál­lampolgár hátrányos helyzet­ben a fővárosival szemben? Azt hiszem, hogy ezután jo­gosan kérdezem — és ez a lényeg —, hogy köteles va­gyok-e a teljes havi felemelt TV-előfizetési díjat fizetni, és ha igen, akkor miért, ha nem láthatom az adást?! En úgy érzem, amiért nem ka­pok szolgáltatást, azért fi­zetni sem vagyok köielés. Kérem, nevemet és címemet a lapban ne közöljék. Várom levélbeni válaszukat. 1992. járfuár 28. Név és cím a szerkesztőségben Intő példa Tisztelt Szerkesztőség! Nagy érdeklődéssel vártuk és végre olvastuk a Kelet- Magyarországban a nyíregy­házi postarablók feletti tár­gyalást. Csak helyeselni tud­juk a döntést, a 13 évi bör- tönbüntétést. Őszintén írva, lehetett volna több is, azok­nak, akik ilyen bűncselek­ményt követnek el. Mert sen­ki sem született bűnözőnek, de azzá lehet azáltal, hogy nem szeretnek dolgozni, csak a könnyű, léha életet vállal­ják. Határozottan visszauta­sítom azt a véleményt, hogy a munkanélküliség okozza ezeket a cselekmé­nyeket. Mert tudom itt és máshol e hazában vannak szegény emberek, családok, de sohasem tennének ilyet. Már többször írtam a sajtó­ban a bűnözés visszaszorítá­sáról. Most is csak azt írom újra: a bűnözés visszaszorí­tása nemzeti ügyünk, min­den becsületes embernek szent kötelessége. Itt élünk e megyében, e hazában és a munkánk közben bármerre járjunk is, ne nézzük ölhetett kézzel az ilyen cselekedete­ket. A haza becsülete, életünk forog kockán, ha eltűrjük az ilyen cselekedeteket. Most nincs háborús veszély. Nem fenyegeti hazánkat külső ka­tonai veszély. Békében épít­sük fel demokratikus ma­gyar hazánkat! Most azonban itt van köztünk az ellen­ség, a bűnözők, akik eléggé zavarják az ország belső rendjét. Ezért kérünk min­den becsületes magyar em­bert, hogy bátran szálljunk szembe a bűnözőkkel. Bíróságunkat kérem, hogy még súlyosabban büntesse­nek. A nyíregyházi posta­rablás és a taxisgyilkosság intő példa számunkra, hogy éberek legyünk mindenkor, mert a bűnözés nem ismer semmi becsületet, csak a rosszat keresi. Király Béla Szamosta tárfalva A SZERKESZTŐSÉG FENNTARTJA MAGÁ­NAK A JOGOT, HOGY A BEKÜLDÖTT LEVELE­KET RÖVIDÍTVE KÖ­ZÖLJE. A FŐSZERKESZ­TŐ POSTA JA AZ OLVA­SOK FÓRUMA, A KÖ­ZÖLT LEVELEK TAR­TALMÁVAL A SZER­KESZTŐSÉG NEM FEL­TÉTLENÜL ÉRT EGYET. Tisztelt D. I.-né! A Kelet-Magyarország 1992. január 22-i számában írt Nyelvvizsgadíj — hány­szor? című levelére az aláb­biakat válaszoljuk: A KÜLKERINFO Kft. 1991 szeptemberében nyelv­vizsga-előkészítő tanfolya­mot hirdetett és indított. A kft. a részvételi díjból vál­lalta, hogy befizeti a hallga­tónak a nyelvvizsga díját, ami az akkori nyelvvizsga- szabályok alapján komplett vizsgára (A+B) 600 Ft fő volt. A tanfolyam beindítását követően október 15-én az Állami Nyelviskola a 16 1991. (X. 08) Művelődési és Közoktatási Minisztériumi Ry.pdelete alapján a nyelv­vizsga díját módosította. Kü­lön választotta az A és B típust és típusonként 1850 Ft-ra emelte a vizsgadíjat. A szerződésben mi az ak­kor érvényben lévő komp­lex vizsgát vállaltuk, ami egv vizsgadíjat jelentett, a változást követően továbbra is tartottuk magunkat ígére­tünkhöz. A vizsgadíj (s nem vizsgadíjak) befizetését tel­jesítettük. függetlenül attól, hogy a 600 Ft-tal szemben 185Ó Ft-ot kellett befizet­nünk. Tisztelt Szerkesztőség!» Mindenekelőtt szeretet­tel köszönöm meg, hogy az Erdélyről szóló írásomat a rangos szombati melléklet­ben tetszettek közölni. A Szatmárnémetiben szer­kesztett Friss Újság megyei lap több munkatársa, be­szélgetésünk alkalmával ta­valy decemberben kérte tőlem, hogy a Kelet-Ma­gyarország bevonásával próbáljak rajtuk segíteni. Elmondták, hogy a Romá­niában megjelenő magyar nyelvű újságok szerkeszté­se és kiadása végveszélybe került. 1990 márciusától kezdve (marosvásárhelyi Az 1992. január 28-d szám­ban megjelent Kötélhúzás Bal'kányiban című cikkre, mint érintett szeretnék rea­gálni. Terjéki úr újságban megjelent nyilatkozatait eny­hén szólva különösnék talál­juk. A cikk azt sejteti az ol­vasóval, hogy Balkámybam a Ferrocoop Gmk. egy nagyon jó állapotban lévő épületet egyszerűen lebontott, ezzel megkárosította a községet. A toldalékos építkezéssel ké­szült volt költségvetési üzem évek óta nem kellett senki- nők, hét éve üresen állt, állaga leromlott. Reális érté­ke nem érte el az egyéves bérleti díj összegét, ennek el­lenére felajánlottuk a könyv szerinti érték megfizetését. Kérdem tehát: a község meg­károsítása-e, hogy az egy év­re meghatározott bérleti díj magasabb, mint az épület könyv szerinti értéke? A bérlet mellett azért dön­töttünk, mert úgy tűnt, rész­leges bontással alkalmas lesz elképzelésünk megvalósításá­ra. A bontás folyamán azon­ban kiderült, hogy a meg­maradásra szánt falak a tol­dalékoknál nem azonos vas­tagságúak, a később épített épületrészek vékonyabb fal­lal készültek, a vastagabb falak repedezettek, ezért al­kalmatlannak bizonyult tető- szerkezet fogadására. A kép­Csupán a rend kedvéért: a hallgató 5400 Ft-ot fizetett be részvételi díj címén. Eb­ből az összegből sikeres vizs­ga esetén 1850 forintot fi­zettünk vissza a hallgatónak, s minden esetben 1850 forin­tot fizettünk be a vizsgadíj­ra. így az 1 órára eső rész­vételi díj a hallgató részéről még a 30 Ft-ot sem éri el. Mi próbáltunk segíteni az­zal is, hogy a B típusú vizs­ga lehetőségét Debrecenben biztosítottuk. Ezúton is szeretnék kö­szönetét mondani az Állami Nyelviskola vezetésének, hogy ennek létrejöttéhez se­gítséget nyújtott. Tisztelt Asszonyom! Végte­lenül sajnáljuk, hogy min­dennemű igyekezetünk ellen­érzéseket váltott ki önben. Mi továbbra is ezen az úton haladunk. A szolgáltatásain­kat igénybe vevőknek, a komplex képzésben részt ve­vőknek változatlanul rendkí­vüli kedvezményeket adunk, mert itt élünk, mert gyer­mekeink is itt nőnek fel, s ez emberi kötelességünk. Tisztelettel: KÜLKERINFO Oktatási és Továbbképző Kft., Debrecen Csepregi Máté ügvvez. ig. pogrom) a hatalom min­den eszközzel igyekszik le­hetetlenné tenni a magyar nyelvű újságírást. Különösen tragikus a helyzet a három székely megyében, ahol jelenleg is a lakosság 80 százaléka ma­gyar. Persze én tudom, hogy Önök mindezekkel tisztában vannak. Ok is tudják odaát, hogy lehető­ségeink nagyon is végesek. Nem vihetünk papírteker­cseket, nyomdagépeket, mint 400 éve Károli Gás- párék. Talán sokat segíte­ne egyfajta kiállás, cikkek kölcsönös közlése, persze Önök ezt jobban tudják, mint én. Báthory Éva ne­viselő úr hiányolja a bontási anyagot. Miért nem kérdezett meg bennünket, mint a legil­letékesebbet? Miért az új­ságból kell tudomást szerez­nünk ilyen irányú gondjai­ról? Megnyugtatására közöl­jük, hogy el tudunk számol­ni az anyaggal. Nem tudjuk, hányán sajnálják, hogy meg­szabadult a község egy le­romlott, rágcsálók menedé­kéül szolgáló épülettől, me­lyet belepett a gaz, és a he­lyén felépült egy teljesen új, szakemberek szerint az or­szág egyik legmodernebb sü­tőüzeme. A magas munka­nélküliség sújtotta körzetben 22 fő számára hosszú távon megélhetést biztosít, nem utolsósorban pedig ellátja a nagyközség illetve környék Iákéit friss és remélhetőleg jó minőségű pékáruval, ke­nyérrel. Mindez mellékes? Szóra sem érdemes? Ha Tér­jék) úr tett volna valamit az elmúlt évek folyamán a szó­ban forgó épület hasznosítá­sára, akkor nem kerülhetett volna sor erre a bérleti szer­ződésre, amellyel vélemé­nyünk szerint (és mások sze­rint is) a község csak jól járt. Utólag nézve számunkra - is kedvezőbb lett volna egy üres telket megvenni, meg­takaríthattuk volna a bérleti díjat, a bontási és szállítási költséget. Tisztelt Főszerkesztő Űr! A Kelet-Magyarország 1992. január 29-i számában „Kétszer számlázták” című cikk jelent meg. Kérem, hogy a további panaszok elkerülé­se érdekében a lehető legrö­videbb időn belül tegyék közzé az alábbi tájékoztatá­sunkat napilapjuk hasábjain: A decemberi számlanyom­tatványunkon a számítógé­pes feldolgozás hibája miatt tévesen jelent meg a számlá­zási időszak dátuma, amiért előfizetőink szives elnézését kérjük. A helyes dátum: 1991. II. 26—1991. Í2. 27. Az elírás csak az időszak megjelölé- re vonatkozik és nem befo­lyásolta a díjtételek számlá­zásának helyességét, tehát nem történt kétszeres szám­lázás az újságcikkben kifogá­solt kilenc napra vonatkozó­an. Mindez a novemberi és decemberi számlanyomtatvá­nyunkon feltüntetett számlá­lóállás és a díjszabás ismere­tében ellenőrizhető. Bárány Endre igazgató Magyar Távközlési Vállalat Debrecen vés újságíró néhány versét nekem adta. majd bevi­szem, esetleg lehetne belő­le közölni. Maradok szere­tettel és tisztelettel: Mohácsi László ref. lelkész (Tisztelt Lelkész úr! La­punkban rendszeresen kö­zöljük romániai magyar új­újságíró kollégák cikkeit, éppen az ön által említett ok miatt. Mindezen felül már technikai segítséget is adtunk, s a Nyírségi Nyom­da c legnehezebb időben papírral támogatta a hatá­ron túli magyar lapokat. A szerk.) Nem értjük, mi motiválja a képviselő úr egyoldalú megnyilvánulásiait, kit is képvisel ő valójában. A vá­lasztóit? Saját politikai ér­dekeit? Ha az utóbbit, akkor abból kérjük, szíveskedjenek bennünket kihagyni. Ami pedig Györke László újságíró urat illeti, számunk­ra is vannak homályos rész­letek. Nem érthető, hogy ha számára ......az ügy nem egészen világos” miért nem járt utána, azaz miért nem beszélt velünk is, mielőtt a cikket megírta. Az sem vilá­gos továbbá, hogy hatáskeltő hasonlatában („ . . . gombhoz veszi meg a kabátot?”), hogy hasonlíthat egy 35 milliós üzemet gombhoz, a pár száz ezer forintot érő telket pedig kabáthoz. Nincs itt némi aránytalanság? Ha Györke úr tényleg kíváncsi rá ......mi marad a községnek?, kérjük a balkányi képviselő- testülettel együtt szívesked­jenek megtekinteni az Ado- nyi út 52. szám alatti „mara­dékot.” Részünkről ezzel az ügyet lezártnak tekintjük. Tisztelettel: Jezernyicky Ferenc a FERROCOOP GMK. , képviselője Tisztelt Szerkesztőség! Szamoskér egy nagyon ki­csi falu, a Győrtelek és Vi­déke Áfész üzemeltet ott két élelmiszerboltot, ame­lyikből csak az egyik van általában nyitva. „Szabad­ság miatt zárva”, de ezt mi már megszoktuk. Ha kenye­rei vagy tejet akarunk vá­sárolni, délig is ácsorogha- tunk a boltban vagy a bolt előtt, s ha nem mindennap vásárolunk, kapjuk a száraz kenyeret. Semmilyen ter­méknek az árát nem tud­tuk, annyit fizettünk, amennyit számoltak, de mi ezt is megszoktuk, csak a pénztárcánk bánta, ami azt hiszem, nem csekélység. Nyílt karácsony előtt egy maszek bőit. italbolttal együtt a Kossuth utcában. Nagyon örültünk neki, a falu kétharmad része ide járt vásárolni. így az áfész- boltok forgalma nagyon megcsappant. Minden reg­gel 7 órakor friss meleg ke­nyeret, tejterméket és a leg­szükségesebb élelmiszercik­keket meg tudjuk vásárol­ni. ígéretet kaptunk a bolt vezetőjétől, hogy húst és hentesárut is fog tartani, mert. sajnos, az áfészbolt- ban csak néha van aprólék, legtöbbet a drága egész csirke, vagy csirkecomb. Hentesáru az nincs. A fiatalok is idejöttek este szórakozni, közösen megnézték a tv műsorát, nem a részegség volt a cél. A környéken senkii sem zavart, hisz lárma nem volt, Falugyűlés volt január 24- én a demecseri kultúrház- ban, ahol Újvári Sándor egy órán át beszélt a mintegy 500 résztvevő előtt arról: mi­ért mondott le 1991. decem­ber 31-ével a polgármesteri tisztségről. Beszámolójában egymást érték a valótlan ál­lítások, s ezek téves követ­keztetések levonására adtak lehetőséget. E nyílt levélben a tényeket szeretném a he­lyükre tenni, hogy a község lakossága — azok is, akik nem voltak ott — megismer­kedhessenek a valósággal. Kezdjük talán a lemon­dással. Magnószalag őrzi Újvári úr szavait, amikor el­mondta: minden körülmé­nyek között lemond tisztsé­géről, mert a testület lehe­tetlenné tette, hogy a továb­biakban is együtt dolgozza­nak, most pedig ismét ring- be száll a polgármesteri cí­mért. Az együttdolgozás va­lóban ellehetetlenült, ám ezt Újvári úr idézte elő 15 hó­napos tevékenységével, még akkor is, ha mindenkit hi­básnak talált, csak saját magát nem. Támadott engem, amiért nem voltam hajlandó rossz intézkedéseire bólogatni, tá­madta a pártokat, mert kri­tizálni merték a demokrácia adta joguknál fogva. Meg­támadta az apparátus dolgo­zóit, akik hallatni merték szavukat olyan intézkedései­vel szemben, amelyekkel nem értettek egyet. Megtá­madta jegyzőjét, akit ő ho­zott Demecserbe, pedig ez a viszony is azért romlott meg, — mint a volt jegyző el­mondta — mert a polgár- mester sorozatos egyénies­kedő intézkedéseivel nem ér­tett egyet. Támadta a deme­cseri gazdasági vezetőket, azzal vádolva meg őket, hogv a koalíciós pártok erő­szakosan juttatták a gazda­sági egységek élére. Mi az igazság ehhez ké­pest? Az, hogy az élelmi- szeripari vállalatnál a mun­kások választották demokra­tikusan igazgatójukat, a Kossuth Tsz-ben a közgyű­lés mentette fel a régi el­nököt, s választott egyhan­gúlag újat, az ÁFÉSZ-nél a régi elnök lemondása után küldöttgyűlés választotta meg, szintén demokratiku­san, az elnököt. De lássuk az ő korábbi in­tézkedéseit. Első intézkedése volt, hogy a saját és jegyző­je fizetését törvénytelenül mert itt a vezető betartot­ta az „Ittas embert nem szolgálunk ki”-t! Reggel 7 órától este 7—8 óráig volt nyitva, egész nap, sőt még szombat-vasárnap is üze­melt a bolt (is). Sajnos, a jót hamar meg­szoktuk és nagyon zokul esett, hogy január 20-án (egy hónapi üzemelés) a Köjál bezáratta a boltot, nekünk csak annyi jutott tudomásunkra, hogy a WC miatt, mert nincs bent, de kint az udvaron van, a víz is folyóvíz a poharak mo­sásához, hisz tartályból fo­lyik, ilyenek voltak régen mindenütt, míg nem volt közművesítés. A vásárlók már beszélték, amint enged az idő, segítenek a víz be­vezetésében. A falu közepén lévő áfészbolt és italbolt­nak is hátul az udvarban van a WC-je. Nem járom végig a falut aláírásokat gyűjteni, ahogy ez ma szo­kás, ha megtehetik, kérem, jöjjenek el, beszélgessenek az emberekkel, győződje­nek meg róla személyesen. Szeretném Önöket megkér­ni, ha tudnak, segítsenek, hogy a bolt minél előbb is­mét megnyílhasson. Egy rendszeres kedves olvasó­juk Tisztelettel: Grcszing Jánosné, Szamoskér, Kossuth u. 123. UI.: 21-én a bolt kinyitott nagy örömünkre ugyan, de a további zaklatás, nem biztos, hogy véget ért. megszavaztatta a testülettel, sőt, amikor még jó volt kö­zöttük a kapcsolat, jutalom címén kéthavi fizetésnek megfelelő összeget szavazta­tott meg anélkül, hogy vala­milyen feladat végrehajtásá­hoz kötötte volna. Az or­szágban sem volt sok olyan település, ahol nem készült el a Szervezeti és Működési Szabályzat, Demecserben másfél év is kevés volt eh­hez! Említhetem, hogyan indí­tott eljárást hamis vádak alapján két körzeti orvos el­len, majd amikor a munka­ügyi vitában az orvosok nyertek, 100—100 ezer forin­tot kaptak, nyilván kárpót­lásul, a gyermekorvos he­lyettesítése címén. 100 ezer forint jogtalan üzemanyag­elszámolás, szabálytalanul kifizetett túlórapénz vezetett oda, hogy két gépkocsiveze­tője alapbérével együtt 28 —28 ezer forint nettó bérben részesült. A testület tudta nélkül döntött a polgármes­ter úr több száz ezer forin­tokat jelentő ügyben, a ju­talomkeretet például fél­millióval emelte, pedig tud­ta, hogy nagyobb összeget csak a testület hozzájárulá­sával használhat fel. Mindezek vezettek oda, hogy először figyelmeztetést, majd fegyelmi megrovást kapott, s amikor összecsap­tak feje fölött a hullámok, bejelentette: lemond. Ezután döntött a testület arról, hogy nincs szükség főállású pol­gármesterre, s legutóbbi ülé­sén ugyanez a testület 10:1 arányban megerősítette dön­tését. Újvári Sándor pedig a falugyűlésen kijelentette: csak főállásban hajlandó megválasztása esetén a pol­gármesteri feladatokat ellát­ni. Ügy gondolom: ha kiír­nak egy pályázatot, aki azt megpályázza, annak vállalni kell a kiírás feltételeit, s nem arra biztatni az embe­reket, hogy a szavazócédula hátára írják majd rá, hogy főállású polgármestert akar­nak. A törvény szerint ugyanis a testület dönt. Tisztelettel: Fáky László Demecser, Székelyi u. 24. (Már több esetben foglal­koztunk a „Demecseri ügy­gyei”, részünkről a nyilvá­nos polémiát lezárjuk, kí­váncsian várjuk a legilleté­kesebbek, a választók dönté­sét.) Demecseri „hibalellár” Végveszélyben Ki húzza a kötelet Balkányban?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents