Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-03 / 28. szám

1992. február 3», hétfő SPORT Kelet-Magyarország ] 1 Rajt árral szemben Munkatársunk, Máthé Csaba jelenti Argentínából Santa Fé (KM) jiveke — Vasárnap fél tízkor startolt az „ áa argentínai Santa ——— Fében a hosszú­távúszó Világ Kupa idény­nyitó versenye, az 57 kilo­méteres Marathon Coronda. Az eddigiektől eltérően a versenyzők mellé a kísérő­csónakok csak egy 30 per­ces úszás után csatlakoz­hattak, addig mindenki ma­gára volt hagyatkozva, A Rió Coronda folyó elég sebes folyású, szélessége 500, 600 méter és Santa Fé mellett kanyarog. A nyír­egyházi Kovács Rita szerint elég koszos a vize, alig 10— 15 cm mélyre lehet lelátni. A rajt a helyiek kedvelt strandján volt, mely egy fö- venyes partszakasz. Onnan a 44 férfi és női versenyző majdnem egy kilométert úszott árral szemben, majd a bolyát megkerülve kezd­ték meg az igazi menetet. Tízezrek harsogtak a fo­lyó felett átívelő hídon és a part mentén. A bátrab­bak, vagy inkább vakme­rőbbek térdig begázoltak a vízbe és ott „ollóztak”. Ed­dig az itteni magyarok csak tévén keresztül nézték az eseményt, most kis létszá­mú csoport egy magyar zászlóval ott szorongott a nézők között. Mindössze 10 magyar csa­lád él Santa Fében, közü­lük 3, amelyik összejár, a többiek közül néhányan már a nyelvet is kezdik el­felejteni. Számukra is szo­katlan volt a találkozás úszócsapatunkkal, hiszen utoljára 15 éve járt Santa Fében magyar sportoló, egy sakkozó. Az 57 km-es távot a ver­senyzők és kísérőik csütör­tökön járták be. Egy kri­tikus szakasz volt, Santa Fét elhagyva a Salica folyó ömlik be a Coronda folyó­ba, és ott igen erős a szem- beár. A mieink a hajóba spe­ciális készítményeket tettek be, Rita csokit, banánt, vi­taminokkal dúsított ivóle­vet. A hét eleji betegsége miatt egy kicsit idegesebb volt a rajt előtt. A négyórás időeltolódás miatt a ver­seny még lapzártakor tar­tott, így a végeredményről később számolunk be. (A tudósítás a Nyírtranzit Gmk. támogatásával ké­szült.) Polgáréknál edz a kis bajnok Bőrfoci és salck-készlet Szinarany a győztesnek Interjú a Ligur-tenger partján Ilyen festői környezetben val óban kellemes a horgászat. Imperia (KM — K. G.) — Olaszország, Riviéra. A kör­nyék ősi pompáját, növény­zetét leírni legfeljebb meg­kísérelhetem. (Mert, mit is írhat földi halandó egy olyan vidékről, amelyet Ki­viére del Fiorinak, a virá­gok tengerpartjának nevez­nek. Az emberek szívélye­sek, de zárkózottak, az itt élő népet liguroknak illeti az olasz történelem. Egy orvosi és egy poéta Nobel-díjas született Imperi- ában, ebben a gyönyörű vá­rosban. A pálmák övezte ut­cákon megtalálható a siká­tor és a modern építészet: A Marseille—Milánó közötti vasútvonal valósággal ketté­szeli a várost, az üzletek ki­rakata előtt robog a nemzet­közi expressz. A szomszédos San Remo az olasz Riviéra legelegán­sabb helye — virágközpont, játékkaszinói világhírűek. Végig, ameddig a szem el­lát pálmák, narancsfák, szik­lák, ligetek. Ez Riviéra. Hogy is tartják a feljegyzések? Soltész Katalin középiskolai tanár — aki vallástörténetet tanít a helyi iskolában — a környék jó ismerője. „Porto Maurica mintegy száz évvel ezelőtt egyesült Onegliával. A település az Impero folyó két partján fekszik. Ez Olaszország leggazdagabb já­rása” ... Olaszhonban járva, jő al­kalom a sport felől érdek­lődni. Ezúttal egy sporthor­gásszal, Olaszország több szőrös bajnokával hozott ősz - sze a szerencse. — Jó napot kívánok! — Bon Giornó! t— válaszolta Mario Frattaioli, kereskedel­mi ügyintéző, aki hetente keresi fel a Ligur-tengert. — Szereti ön a sportot? — Si! Igen, a horgászatot kedvelem. — Milyen halfajták úsz­kálnak erre? — Sokféle hal található — válaszolta. — Nagyobb ré­szük nehezen fogható, talán ezért is értékesebb. A pa­Magyar karatés aranyak Munkatársunk, Mán László jelenti Belgiumból garo, a sarago, az orata, a spigola és a gronco a legis­mertebb — magyarázta. — Milyen mély a víz ezen a területen? — Dobótávolságban úgy tíz-tizenöt méter, de a dé­lebbre fekvő részen lénye­gesen mélyebb. — Akadnak nagyobb pél­dányok is? — Ma, korán reggel kijöt­tem ide, nyolc darabot si­került fogni. Van köztük 80 dekás sarago és hétkilós gronco. Közben megrezzent a ka­pásjelző, Mario bevágott, a horog akár egy tuskóba akadt volna. A hal elindult befelé... — Segíthetek? — kérdez­tem. — Grazie! — Köszönöm, most már boldogulok vele. Tíz perc telt el a kapástól a kifogásig, mire befejező­dött a küzdelem hal és hor­gász között. Mintegy tízki­lós lehetett a pikkelyes pél­dány. — Jó, jó! Egy világbaj­noknak ügyesnek kell lennie. — Legutóbb Szardíniában indultam egy országos ver­senyen, ahol első lettem. Hajóval mentünk Dél-Olasz- országba a háromnapos ver­senyre. Ott halban igen bő­ségesek a vizek ... — Mit kap a győztes? — A fogás természetesen a győztest illeti, de a leg­többször otthagyjuk a hala­kat, hosszú az út visszafelé. Legutóbb egy színaranyból készült érmét kaptam, csak­úgy, mint a korábbi verse­nyek trófeájaként. Ezen a téren bőkezűek a rendezők. A győztes és a helyezettek az újságok első oldalára ke­rülnek, a tévé összefoglalót ad az eseményről. — Köszönöm a lehetősé­get, hogy interjút készíthet­tem egy világbajnokkal. To­vábbi jó fogást kívánok ön­nek. — Grazie. — Én is köszö­nöm, hogy válaszolhattam kérdéseire. Üdvözletem kül­döm a magyar horgászok­nak. m Antwerpen (KM) Antwerpen már It" nagyon unhatja a ^ | telet, lakói a ta­-------------- vaszra készülnek. A belváros egyik sétálóutcá­jában január utolsó napja­in már betonoztak, javítot­ták a megkopott burkolatot. Az üzletek legtöbbje nyitott ajtókkal, és 20—80 százalék­kal leértékelt portékákkal várja az érdeklődőket. Pénteken alig plusz 5 fo­kot mutatott a hőmérő, s szombatra sem ígért semmi jót az időjárás, délutánra még a köd is leszállt. így volt ez Antwerpentől mint­egy 50 kilométerre fekvő Gentben is. Mert hiába kí­nált ritka csemegét a Gent (Petry csapata) és a Loke- ren (Mészáros csapata) első ligás szomszédvári focirang­adó, az este 20-ra kiirt rang­adó 10 perc várakozás után elmaradt. Vigaszként a genti kapu­védő, Petry Zsolt lakásán beszélgethettem egy jót a válogatott játékossal (az in­terjút majd egy későbbi szá­munkban adjuk közre. A szerk.) Amíg Gentben jártam, a kyokushiunkai karateváloga­tott tagjai pihentek, kikap­csolódtak, a másnapi nyílt belga bajnokság előtt. Reggel 8-kor a mérlegelés­hez még sötét volt az utcá­kon, és a szomorkás időben még izgulnivalónk is akadt. A nyíregyházi Bencze An­tal éppen elcsípte súlycso­portjának felső határát, 70 kg-ot mutatott alatta a mérleg. Azután 10-kor vég­re elkezdődhetett a bajnok­ság az antwerpeni arénában. Nyolc ország főbb mint fél­száz, különböző övfokozatú versenyzője lépett a küzdő­térre. AZ ESTI LAPZÁRTA ELŐTT kaptuk a hírt: véget ért a nyílt belga bajnokság, amely elsöprő magyar sikert hozott. Könnyűsúlyban első lett a nyíregyházi Bencze Antal. Ugyancsak első he­lyen végzett középsúlyban Gubnai Csaba gyulai ver­senyző, míg Varga Imre (Székesfehérvár) és Györkös Tibor (Nagykáta) harmadi­kak lettek. Nehézsúlyban második Karmazin György (Szolnok), harmadik pedig Kapár Zoltán (Székesfehér­vár). (Tudósításunk a Nyírtran­zit Kft. támogatásával jöhe­tett létre.) Nyíregyháza (KM — G. Dézsi Mária) — Egy tüne­ményes, csillogó szemű, sző­késbarna kisfiú várt reggel a szerkesztőségben. Nem volt nehéz kitalálni, hogy Kirják Péter, a 10 éven aluli korosztály újdonsült orszá­gos sakkba jnoka vár rám. Hogy miért? Egyrészt azért, mert tudtam, hogy jönni fog, másrészt azért, mert belépé­semkor éppen egyik kollé­gámmal játszott, természete­sen sákkot. A 9 éves kis bajnok an­gyali türelemmel viselte vic­celődéseinket termete felett, hiszen nem valószínű, hogy magassága szemet szúrna egy kosárlabdaedzőnek. A sakk­asztalt is csak úgy éri el, ha feltérdel a székre. Ő azonban szégyenkezés nélkül kijelen­ti: — „A tornasorban is az utolsók között vagyok!” Vé­gül is igaza van! Az a lé­nyeg, ami a fejben van! És ebben a kis fejben nagy ész van! — Péter! Mikor kezdtél el sakkozni, hány éves sakk­gyakorlat kell ahhoz, hogy valaki korosztályában orszá­gos bajnok legyen? . — Apu a testvéremet ta- nítgatta otthon, csak úgy szó­rakozásból, így kaptam én is kedvet hozzá. Mivel tehetsé­gesnek ítéltek, 6 éves ko­romban leigazoltak a SZÁÉV SE-hez. Ott Mihalkó József tanár bácsi tanít, heti 5 al­kalommal két órát szok­tunk edzeni. Készül az interjú Kirják Péter HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE — Tehát hárorfl év gyakor­lás, egy jó edző, és máris ke­zedben a bajnoki cím? — Azért ez nem ilyen egyszerű. Pakson, az orszá­gos bajnokságon kilenc par­tiban kellett helytállnom. Az utolsó előtti játszmánál már tudtam, hogy dobogón va­gyok, de az első hely sorsa a legutolsó meccsen dőlt el. Mindegyik mérkőzés nehéz volt, végül 7,5 ponttal lettem bajnok. Ez a verseny a már meglévő 1400 élő pontomhoz 125 pontot tett hozzá, és re­mélem ez még növekedni fog. — Ügy tudom, ezzel a győ­zelemmel jogot szereztél a Korosztályos Világbajnoksá­gon való részvételre. — Ez év nyarán rendezik Duisburgban. Nagyon fogok készülni a versenyre, sőt előtte edzőtáborozáson is részt veszek a Polgár csa­ládnál. — A sakkozók általában „jó fejű’’ emberek. Te milyen tanuló vagy? — A Vécsey Károly Álta­lános Iskola 3. osztályos ta­nulója vagyok. Minden tan­tárgyból ötösöm van, de an­golból még felelnem kell a kitűnőhöz. — Mit szeret csinálni sza­badidejében egy ,.komoly” sakkbajnok? — Üszni, focizni, síelni, videózni, számítógépezni. A bajnoki cím jutalma többek között egy bőrfoci volt, de egy szuper sakk-készletért lehet, hogy elcserélném. „Tarzan” színre lép Az Alkorl olimpiák története, Párizs 1924. (8.) Kovács György Nyíregyháza (KM) — 1924. július 5-én nyitották meg a párizsi olimpiát. Je­gyezzük meg szerényen, hoigy Coubertin kívánságát tartották tiszteletben, ami­kor ismét Párizsnak ítélték a rendezés jogát. Coubertin ugyani® arra kérte a Nem­zetközi Olimpiai Bizottsá­got, hogy az olimpiai esz­me feléledésének 30. évfor­dulóján abban a városban rendezzék meg az olimpiát, ahonnan a modern olimpi­ák szervezését megkezdték. Az olimpiai játékokat Gaston Doumergue, a fran­cia köztársaság elnöke nyi­totta meg, 40 ezer néző fi­gyelte a nemzetek felvonu­lását, amelyek soraiban már ott volt Ausztria, Ma­gyarország, Bulgária és Tö­rökország. Németország is részt vehetett volna az olimpián, de a Ruhr-vidék miatt igen feszült volt a nemzetközi helyzet, s ezért a németek inkább távolma­radtak a párizsi olimpiától. A népszerű Tarzan, alias John Weismüller három arannyal mutatkozott be. összesen 44 ország jelent meg, s a legnagyobb csa­pattal — szám szerint 233 fővel — az amerikaiak vo­nultak fel. Az olimpia atlétikai szá­mainak kiemelkedő egyé­nisége Paavo Nurmi, a „Re­pülő finn” volt, aki csodá­latos könnyedséggel nyerte az 1500 és 5 ezer méteres síkfutást, noha a két ver­seny között alig másfél óra télt el. Később Nurmi a csapatversenyben és mezei futásban is diadalmasko­dott. Egy másik nagy sztár úszásban indult. Ennek a versenyfajtának Weissmül- ler volt a legnagyobb alak­ja. A népszerű „Tarzan” nemcsak úszott, de valóság­gal hasította a vizet, mint­ha gép lett volna benne, így úszta 100 méteren is csodálatos 59 mp-es olim­piai rekordját. ö a?, első ember a világon, aki a száz métert egy percen belül ab­szolválta ... Külön fejezet számunk­ra a magyar sportolók sze­replése. Az esélyesnek ki­kiáltott labdarúgóink meg­alázó 3:0-as vereséget szen­vedtek Egyiptom csapatá­tól, kiestek a további küz­delmekből. A többi sportág képviselői sem kényeztették el az itthoniakat. Halasy Gyula olimpiai bajnok lett az agyaggalamblövő verse­nyen. Halasy először holt­versenyben végzett a finn Huberttel. A tízlövéses „szétlövésben” a magyar versenyző bizonyult jobb­nak, aranyérmes lett. Amire biztosan számítot­tunk, a kardvívás félsikert hozott. Kardcsapatunk kikapott az olaszoktól, má­sodik lett. Egyéniben Posta Sándor hihetetlen nyuga­lommal vívott, megszerezte második olimpiai győzel­münket. A mérleg: 2 arany, 4 ezüst és 4 bronzérem. A szereplés tehát nem volt valami sikeres. A szakem­berek azonban felfigyeltek. Ez a fiatal csapat igazi oroszlánkörmöket vitt ma­gával Párizsba. És ezek az oroszlánkörmök már egy év múlva több szép eredményt hozott, így vízilabdázóink 7:2-re lelépték az olimpiai bajnok Belgiumot. A párizsi olimpiának egyik érdekessége volt. hogy Hajós Alfréd, aki mint úszó az első olimpián 1896-ban két aranyérmet is nyert, ezúttal a szellemi versenyek építészeti ágá­ban, stadion-pályázatával második díjat kapott.

Next

/
Thumbnails
Contents