Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-24 / 46. szám

92. február 24., hétfő HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Gerrynek Levelekről Hsak egy maradt talpon Levelek (KM — M. CS.) — tykoron a debreceni raha- ár 17 szabolcsi és hajdú egyel téesz melléküzemág­at működő varrodának lőtt bérmunkát. Tizenhat sm bírta a „gyűrődést”, szecsuklott, egyedül a le- ;leki maradt talpon, amely szvénytársasággá alakult. A többiek nem bírták el a írtömeg- és bérszínvonal- abályozás miatt felduz- .sztott létszámot, az úgyne- ;zett vattaembereket, porig íjtotta őket a szovjet piac hetetlen hanyatlása és az m kedvezett nekik, hogy átalakuló téeszekben a sor- in hátulról volt az első a elléküzemág felvirágozta- sa. 'őrig sijtltta Exportra készülnek a blézerek. Leveleken is átélték eze- :t a periódusokat, hajda- ín 150-en szorgoskodtak a irrógépek mellett, majd le- >adt a létszám 50-re. Né- iny éve stabilizálódott a glafkoztatottak száma, je- nleg a kismamákkkal •yptt 120-an dolgoznak a ívelek i Konfekcióipari észvénytársa ságban. Tizenegy éve pályázat út- ji nevezték ki Kovács ndrást a varroda élére, aki *90. december 27.-e, a rész- inytársaság megalakulása a elnök-igazgató. Még jól emlékszik azokra 5 időkre, amikor a debre- mi ruhagyárnak szovjet pi- :ra dolgoztak bérmunká­in. Augusztus 20-tól vi- z>nt leállt a termelés a var­gában, hiszen az almasze- ís az asszonyokra várt. De- unber elején, amikorra a dák megteltek, kezdődhet mét a varrás, öt éve visz- aadták a gépeket Debre- ;nbe, saját eszközöket, be- mdezéseket vásároltak és a iggőségi viszonyt részben megszüntették a hajdúsági­akkal már önállóan is vál­laltak munkát. Miiíségi elírcltpés — A lányok és az asszo­nyok túlnőtték a szovjet mi­nőségi követelményeket — mondja Kovács András. — Az első öt év alatt megta­nultak a Szovjetunióba szánt termékeken varrni, követ­kezhetett egy minőségi elő­relépés, a nyugati piac. A kezdetkor még a debreceni­ek adtak nyugati bérmun­kát, majd Budapesten beje­lentkeztem külkereskedő cé­geknél és felajánlottam a szabad kapacitásunkat Meg is találtuk a megfelelő part­nert a német Gerry Weber személyében, míg az USA- ba a Harvey és Bernard- cégnek szállítunk. Óriási előny volt, hogy a nyugati piacon nem kellett tanuló­pénzt fizetnünk hibáinkért, nem új egységgel kezdtünk. Olyan minőségi követelmé­nyeknek feleltünk meg, mint például az amerikai, ahol inch (2,3 mm) lehet az elté­rés a megadottól. Átalakulási hullán Időközben Pető Sándor es felesége, Szanica Pál sza­bász, Szabolcsi Ferenc ter­melésirányító is Levelekre „szerződött”. Az átalakulási hullám a levelekieket is el­érte, de itt teljesen más volt a kép, hiszen netn'egy csőd­be ment üzemet kellett tár­sasággá alakítani, hanem egy 10 év óta mindig nyereséges vállalkozást. A részvénytár­saságba téeszek, más rész­vénytársaságok, magánsze­mélyek mellett a holland Modus International Rt. is belépett tulajdonosnak. A holland befektető pénzéből cserélték le az elöregedő gé­peket modernebbekre. Ma­napság már nincs holt sze­zon Leveleken, folyamatos a termelés. Kizárólag a höl­gyeknek készítenek blézere­ket, kosztümöket, szoknyá­kat. Február végéig például 8000 nyári kosztümöt kell el­készíteniük Gerry Weber le­ányvállalatának, a Taifun- nak. Valamennyi ruhadara­bot bérmunkában készítik, az ehhez szükséges anyago­kat megkapják. A munka eredményeként tavaly 42 milliós árbevétel mellett 10,5 milliós bruttó •nyerteséget' könyvelhettek el. 1991-ben 30 százalékkal emelték a béreket és juta­lomként kéthavi bért osztot­tak szét mindenkinek. Idén 50 milliós forgalom a cél és arányos nyereség-emelkedés. A legendás csodarabbi Helytörténeti Alapítvány Nagykálló (KM) — A agykállói könyvtár, vala- lint a Nagykállóiak Baráti őre összefogásával jelente- k meg a település történeté- el, illetve az itt élt, innen idult, vagy itt működött hi­ss személyek pályájával legismertető kiadványokat. Ezt segíti egyebek között z Alapítvány Nagykállóért Inevezéssel egybecsoportosí- >tt összeg, amely részben idézi a kiadványozást és a elytörténeti kutatásokat. Ebben a sorozatban jelent rárca mmmmmm—m meg a közelmúltban Kiss Gábor tanulmánya. A leállói Cadiik címmel. A szerző ada­lékokat közöl a nagykállói zsidóság történetéhez, illet­ve bemutatja Taub Eizik Izsákot a már életében le­gendás hírűvé vált kallói csodarabbit. Itt olvashatjuk többek között, hogy az 1751- ben Nagykállóban született Taub Izsák tizenöt évi kül­honi tanulmányok után negy­ven esztendőn át volt szülő­földjén hitközsége főrabbija, a chaszidista életszemlélet, a népies vallási irányzat híve és hirdetője. Egyházvezetői szerepe és személyes jó tu­lajdonságai az idők folyamán legendás körbe emelték és mesés alakká lényegítették át. Sírja Nagykállóban ma is a világ zsidóságának zarán­dokhelye. A közeljövőben tervezik reprint kiadásban megjelen­tetni a Görömbei-kötetet és újabb műveket készítenek elő kiadásra. Tidrenczel Sándornak a Kállay Ödönről szóló Az igazi Danton című tanulmányát már lektorál­ták, s ugyanettől a szerző­től lesz majd ‘olvasható egy mű Az Iza-parti hű barátról, Szilágyi Istvánról. Kelen László ügyvéd működéséről Bodor Sándor ír egy könyvet. Ezeken kívül egy katalógust kívánnak kiadni a település neves festőszülötte, Amos Imre kiállításához. A Nagykállóért létrehozott alapítvány összegéből szeret­nének hozzájárulni a tehet­séges fiatalok tanulmányai­nak támogatásához, első al­kalommal most márciusban döntenek az ösztöndíjak oda­ítéléséről. mmirzárlat ugyan nem volt, de szil- VY veszter előti napokban (1991. december 29., vasárnap) bekö- etkezett szánkóbalesetről alig szi- árgott ki valami. Titokzatosság leng- e körül a csöppet sem hétköznapi setet. Az Aerocaritas mentöheli- 'optere gerincsérüléssel Bükkszent- .eresztröl a miskolci kórházba szól­ította Tóth Szilviát. Az eset után mmár három hét telt el. Mi válto- ott azóta? Javult-e a beteg állapota? Egyáltalán, hogy érezheti magát most \zilvia? Ilyen és hasonló kérdések áriak a fejemben odaútban. — Időközben 17 éves lettem. Míg •lek, emlékezni fogok a balesetem lapjára. Ez lesz a második születés­lapom. — Mindenekelőtt gratulálok! Fel- •leveníthetnértk-e azokat a perceket, írókat? — Most már igen. Autóbusszal nentühk Bükkszentker esztre. Vidá- nan szánkóztunk a hegyoldalban. Wagyszerűen éreztük magunkat. Ket­ten ültünk a szánkón, amikor bekö­vetkezett a baj. Megsérült a gerin­cem. Mozdulni se tudtam. Iszonyú fájdalmaim voltak. Ezt senkinek sem kívánom. Ott feküdtem, és a csilla­gokat láttam. Nem veszítettem el az eszméletemet egyetlen percre sem. Vártuk a mentőt. Legalább háromne­gyed óra telhetett el, de sehol semmi. Egyszer csak ott termett egy férfi és a rádióján riasztotta az Aerocaritast. Né­hány perc alatt megjelent a mentőhe­likopter. Az égből jött segítők egyi­ke belém csípett néhányszor. Tompák voltak a reflexeim, de azért éreztem. Különleges matracra, ágyra tettek. Irány Miskolc. A leszállóhelytől men­tőautó vitt a kórházba. Ez alaposan összerázott. Ügy éreztem, nem bírom ki. Megvizsgáltak. Három hónap gipsz! Nem akartam ott maradni. Ha­zahoztak a nyíregyházi kórházba. Itt szó se volt gipszről. Helyette három hét fekvést javasoltak. Mocsár Misi és egy ottani betegtársam próbáltak megtanítani újra járni. Először mint­ha karót nyeltem volna. A lábam is, akár egy fadarab, nem engedelmes­kedett. Gyötörtem magam. Mmár napok óta kíséret nélkül sé- fw] tálgatok az intézetben. Bizto­san jelentett valamit az is, hogy előtte rendszeresen sportoltam. Ed­zettem magam. Súlyt emeltem és lök­tem. Erre persze még várnom kell. A gyivi egészségügyén tartózkodva mégiscsak gyakrabban láthatom a barátaimat. A Sóstói úti nevelőott­hon udvarán CITROEN mentőkocsi. Rajta a felirat, Aerocaritas. Szilvi arca felragyog. — Jenő bá’ jött meglátogatni. Iga­zán hálás vagyok nekik. Tapolcai Zoltán H ét és fél perc. Csúcs- forgalomban ötszáz méter. Szentgotthár- don március végén egy Opel Astra készül el ennyi idő alatt. A hírre az első pillanatban megdobbant a szívem (mint egy átlagos férfisziv). Talán most, vég­re elérhető .közelségbe ke­rül egy olyan autó, ami autónak mondható, s nem csak pótszernek. Végre a jók közül iválaszthatok, vá­laszthatunk, ;s i nemcsak a meglévő rosszak közül. Hi­szen inkább adósságokba verjük ma is magunkat, csak legyen mivel reggel dolgunknak , nekiindulni. Mert végezetlen marad, mert másképp nem tudunk eljutni oda, ahova kell. Nem öncélú szórakozás­ról van litt szó, mellékut­cákban megdöbbentett pör- gős motorokról, hanem na­pi rohanásról, oviba, suli­ba, magyihoz, vásárolni, hozni, vinni. Ami csak sa­ját autón tehető 'meg, mert a mellőzött i>asüt tönkre- menőben, nincs megfelelő és megfizethető tömegköz­lekedés, 'iskola- lés óvoda­buszokról nem is beszélve. Szentgotthárdon március végén hét és fél percen­ként legördül majd egy Opel Astra. iDe kinek? Fő­leg hét és fél percenként! S ahogy ,a japánokat is­merem a Suzuki maximum öt perc alatt fog elkészül­ni! Kinek kell ennyi autó? Hova kerül ennyi autó? Ezekre az utakra? Vagy Invázií újabb állami támogatást kap a közúti közlekedés, ezzel téve végképp tönkre a vasutat, la ma még táj­nak nevezhető természeti környezetünket, a tüdőn­ket, életterünket, életün­ket? Stop! iKezdek zöldülni! Fantasztikus ez a hét perc! Csak nem nálunk! Mert nyoma sincs a pénzvilág nekibuzdulásában az ön­mérsékletnek, >s a törvé­nyes féknek! Autópálya díjat emeltünk, kaptunk is a nyakunkba I blokádot! Kétszer meggondolja az il­letékes tárca, hogy még egy ilyen intézkedést hoz­zon! Gördülnek lefelé az Astrák, itegyük 'fel, min­denki számára elérhető áron. Merje azt mondani valaki, hogy csak ennyit és ennyit vehetünk meg! YJFit érdekel akkor a fC túlzsúfoltság, az ólommellénnyel fel­érő tüdő, a zöld helyett satnya sárgásszürke fű, a négy fal közé szorított mindennap?! Merje valaki azt mondani, hogy önma­gunk védelmében vetünk ki környezetvédelmi adót, amikor a benzinárban, kö­telező ibiztosításban, súly­adóban — joggal, jogtala­nul — már megsarcoltuk az autótartásra kárhozta­tott honpolgárokat! Hova tesszük keleti roncsainkat? Ma csak iazért 'kellenek a bontóknak, mert alkatrész- hiány van! Az Astrákhoz nem lesz jó a Trabant kar­burátor! Szóval fantaszti­kus ez » hét és fél perc ... A megyeszékhely legfiatalabb pénzintézetében, a Duna- bank Rt. nyíregyházi fiókjában korszerű számítógépes rendszerrel megkezdték a valutavételt, valamint kedve­ző kamatfeltételekkel a közületi és lakossági devizaszám­lák kezelését. ELEK EMIL FELVÉTELEI KOMMENTÁR Apró varázs Cselényi György myfedves Megrendelőnk!” 1T Az On által kért ter- m ^ mékek korlátozott mennyiségben érkeztek. Sajnálattal közöljük, hogy azok postázására nem lá­tunk lehetőséget, amiért szíves elnézését és megérté­sét kérjük. Reméljük, a bi­zalmát nem veszítettük el, s a jövőben is megrende­lőink között üdvözölhetjük. (Aláírásként az áruház megnevezése.) Az asszonyt a levél olyan jó érzéssel töltötte el, hogy ismerőseinek boldogan új­ságolta. Tény: a hazai ke­reskedelemben megmozdult valami. Főként a magán­boltokban fogadják a vá­sárlók köszönését, és szem­mel láthatóan igyekeznek a kedvükben járni. Nemrégen egy kis ma­szek üzletben vásároltam, s egy olyan árut kértem, amivel nem szolgálhattak. A hölgy kedvesen közölte: én vagyok az első, aki azt igényli, de ha legközelebb jövök, lesz, mert rendel be­lőle ... (Sajnos, nagy bolt­ban, vagy ABC-ben még hasonlóban nem volt ré­szem.) A gombamódra szaporo­dó üzletecskék a nagyok forgalmát előbb-ufóbb meg- csappantják, sőt ez utóbbi­ak léte is bizonytalanná válhat. Számos embert is­merek, akik amióta a kör­nyékükön minibolt nyílt, nem is mennek az ABC-be vásárolni. Az apró üzletek­nek varázsuk van, ott minden személyesebb, em- berközelibb — vallják. Biz­tos vagyok benne, a hatá­suk a „termeteseket” sem hagyja hatástalanul. S a vevők érdeklődésére adott érdektelen „nincs” válaszok­nak vége szakad, s többet próbálnak tenni azért, hogy a vevőket a kedvesség, az előzékenység és a választék mellett olcsóbb árakkal is megfogják.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents