Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-19 / 42. szám

1992. február 19., szerda OLVASÓINK LEVELEIBŐL Kelet-Magyarország H Jól járunk irtetleí Lepre ment a boltosasszony Gratulálunk, ez férfimunka volt! Ezt az autóbusz-megállót Nyírszőlős határában, a Kincs utca isarkán szedték szét ismeretlen erőművészek a múlt héten. HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE 365 flap Valamikor nyáron olvas­tam az újságban, hogy azok­nak a nőknek, akik elérték a nyugdíjkorhatárt, de nincs meg az öregségi nyugdíjhoz szükséges húsz évük, az 1968 előtt született gyerekeket be­számítják. Van egy ismerő­söm, annak volt 363 napja, de azt nem egy évnek szá­molták el, két nap hiánya miatt. Hogy van ez a dolog, tessenek minket ezekről tá­jékoztatni. özvegy T. Károlyné Vásárosnamény (Az 1975. évi 11. törvény módosításáról $zóló 1991. évi II. törvény 54. paragrafusá­nak 3. bekezdése alapján a szolgálati időt naptári na­ponként kell számítani és 365 naptári napot kell egy évnek tekinteni. Az anya ténylegesen megszerzett szol­gálati idejét annyiszor 365 nappal kell növelni, ahány gyermeke született 1968. ja­nuár Ielseje előtt. A fenti számú törvény módosítása azokra a nyugdíjasokra vo­natkozik, akiknek a nyugel­látását 1991. január elseje után állapították meg — a Megyei Társadalombiztosítá­si Igazgatóság tájékoztatása alapján.) Gyanúper Néhány megjegyzést sze­retnék fűzni a február 5-én megjelent „Lóvátett önsegé­lyezők” című cikkhez. Ne­kem is felkeltette az érdek­lődésemet P. úrnak a Kelet- Magyarországban többször megjelentetett hirdetése. Ér­deklődő levelemre meg is kaptam a segélyezőlapokat, amelyeket kitöltetlenül visz- sza is küldtem. Levelemben megírtam neki, hogy némi kételyeim vannak a segélyt zési klub munkájával kap­csolatban. A segélyezési elv nagyon hasonlít a már is­mert hólabdajátékhoz. A cikkből értesültem ar­ról, hogy óvatosságom nem volt hiábavaló. Az ismerte­tett tényekből is az derült ki, hogy a hiszékeny embereket lehet becsapni. Véleményem szerint nem véletlenül került a segélyezési lapra az a zá­radék, miszerint „a segélye­sőklubba önként léptem be”. Sajnos, a kárvallottaknak sú­lyos tandíjat kell fizetniük a hiszékenységükért. Végezetül a cikk azon fel­vetésére, hogy vajon meny­nyi pénzt tehetett zsebre a klubvezető, számításaimból úgy vélem: hogy ha az ad­minisztrációs és hirdetési költségeket felszámoljuk, ak­kor is tisztán több millió forintot. A nekem megkül­dött 750 forintos segélyezési lapból a klubot 250 forint, az 500 forintosból pedig 100 forint illeti meg. Az első se­gélyezési lapnak 10 808, a másodiknak 42 772 volt a sorszáma. Amennyiben ezek a sorszámok nem fiktívek, úgy 10 808 X 250 forint az egyenlő 2 702 000 forinttal, illetve 42 774 X 100 forint egyenlő 4 277 400 forinttal. Azt már a bíróság hivatott kivizsgálni, hogy a klub­tagság milyen összeggel ré­szesült a jótékonykodásá­ból. Pintér Árpád Nyírmada, Dózsa u. 2. sz. Adja vissza Február tizenegyedikén, kedden este hat és hét óra között a nyíregyházi Csaló­köznél szálltam fel a helyi 5-ös buszjáratra. A Cseme­génél leszálltam, és megvár­tam a 7-es buszt, amelyik a vasútállomáshoz vitt. Sajnos, az egész havi fizetésem és családi pótlékom, összesen tizennyolc-ezer forint kies­hetett a pénztárcámból, ami­kor kivettem belőle a busz­jegyeket. Három gyermekem van, nem kell elmondani, mit jelent ez számunkra. Ezért kérjük a becsületes megtalálót, hogy jutalom el­lenében szolgáltassa vissza nekünk a keservesen meg­szerzett fizetést. Név és cím a szerkesztőségben Telefonkönyv A Kelet-Magyarországban többször is megjelent a Ma­gyar Telefonkönyv-kiadó Társaság hirdetése (címük: Nyíregyháza, Szabadság tér 9.), hogy Szabolcs-Szatmár- Bereg megye új hivatalos te­lefonkönyvéből ingyenes pél­dányt kap minden előfizető. Ezzel ellentétben a Debrece­ni Távközlési Igazgatóság ál­tal kiadott 1991-es telefon­könyvet száznyolcvan forin­tért lehet megvásárolni. Már nem látunk tisztán, hányféle telefonkönyv van, vagy lesz a megyében. Ha e két cégnek semmi köze egy­máshoz. a hirdetésből ez mi­ért nem tűnik ki egyértel­műen, mert most már nem tudjuk, kinek az előfizetői kapnak ingyenes példányt. Jaksi János, Takács Adorján, Kővári Béla Geszteréd Előbb a pénzt kérik Olvastam a Féreginvázió a „szépnegyedben” című cikk­ben, hogy egy Békeszolgála­tos környezetvédő végigjárta Nyíregyháza illegális sze­méttelepeit. Tavaly nyáron több, mint egymillió forint­ba került a teleszemetelt környezet rendbe tétele. Az amerikai szakembert meg­lepte, hogy a telepek köze­lében lakók miért nem szól­nak a szemetet lerakóknak. A hivatali szakemberek a fokozott ellenőrzés mellett döntöttek. Én körülbelül három hete telefonon felhívtam a közte­rület-felügyelőket, hogy a Korányi Frigyes út jobb ol­dalán egy teherautóról ren­geteg háztartási hulladékot pakoltak le a szabad terü­letre. Azt mondták, írjam le, ragasszak rá hatszáz (!) fo­rintos illetékbélyeget és ki­vizsgálják. Még az fizessen, aki aggódik városa tisztasá­gáért? A szemétlerakóknak pedig azért fél szólni az ember, mert egykönnyen agyba-föbe verhetik, vagy fütyülnek rá. A hatóságnak pedig azért nem érdemes, mert előbb a pénzt kérik tő­le. Egy lakó Nyíregyháza, Korányi F. u. Az oldalt összeállította: Tóth M. Ildikó Negyvenhétezer munka- nélküli van a megyében. Ilyen körülmények között Fortuna kegyeltjének érzi magát az öt-batezer forint­ból tengődő kisnyugdíjas, ha álláshoz jut valamelyik vál­lalkozónál. A megállapodások gyakor­ta a nagy magyar szembe- hunyósdi játék alapján köt­tetnek: te ne vedd észre ezt, én nem veszem észre azt. és jól járunk mind a ketten. Csakhogy a munkavállaló egyszer ráébred, mennyire kihasználták — a saját bele­egyezésével. Kétoldalú haszon T.-né keserű sorsú asz- szony, urát fiatalon veszítet­te el, gyermekeit igyekezett tisztességben, aránylag jó­létben felnevelni. Betanított munkásként dolgozott, nyug­díjasként sok mindent el­vállalt, például eladó volt egy boltocskában, mert kel­lett a pénz. S. úrnak egv ismerőse mu­tatta be, ekképp: — Amióta az eszemet tudom, kereske­dő. . . A fürge, ügyes fiatal­ember akkor nyitotta meg élelmiszerboltját Nyíregyhá­za egyik kertvárosában, fel­kérte hát a boldogságtól rep- deső asszonyt, hogy dolgoz­zon nála. Amolyan vezetői állást ajánlott, azaz reggel hatkor kezd, és délután öt­kor átadja neki a boltot. — Jó, de nem szeretnék adózni — árulta el T.-né a kívánságát, megállapodtak tehát abban, hogy kétezer forint lesz a hivatalos fize­tése, hatezer forintot pedig költségtérítésként kap. (Az asszony azt mondja, összesen csupán ötezer forintról volt szó. Ez azért lényeges, mert akkoriban hétezer forint volt a minimálbér; folyamatos, heti 40 órás munkaviszony­ban a törvény szerint leg­alább ennyi fizetést kellett adni a dolgozónak.) Ki felel a leltárhiányért ? T. -né dolgozott látástól vakulásig, néha vasárnap is, mert a telepi ABC rövid ide­jű bezárása miatt tódultak a vásárlók a kisboltba. Elsza­ladgatott néha ide-oda, in­tézni a dolgait, szükség ese­tén még szabadnapot is ka­pott, időnként segítséget, de négy hónlap és egy hét után azzal állt S. úr elé: — Nem bírom tovább, az utóbbi hét hétben egyhuzam­ban doLgoztiam, jövő héten már ne várjon. A kompromisszumokra végsőkig hiaj'íó, engedékeny asszony dacos tiltakozását az váltotta ki, hogy sokszor volt leltárhiánya. Biztosan volt olyan eset, hogy rosszul szá­molt, a nagy tumultusban egy-két vevő fizetés nélkül vitt el árut, de a társtulaj­donosok — S. úr ugyanis a barátjával együtt vágott be­le ebbe a vállalkozásba — könyveltek. A leltárhiány tény volt, csakhogy vele sen­ki sem Íratott alá leltárfele­lősségi nyilatkozatot. Munka­béréről és munkaidejéről sem kapott írásos megállapo­dást, holott ezt a munkáltató köteles (a dolgozóval kötött munkaszerződést követő) há­rom napon belül elkészíteni. Visszatartotta a fizetést A fiatal vállalkozó T.-nének nem fizette ki az utolsó idők­re járó nyolcezer forintos bé­rét, mondván, volt némi lel­tárhiány, meg nagyon kicsi lett a forgalom. Munkabért azonban törvénytelen vissza­tartani, s ha nincs leltárfe­lelősségi nyilatkozat, a dol­gozótól jogtalan megkövetel­ni a leltárhiányt. Ekkor az asszony már keresni kezdte az érdekérvényesítés lehető­ségeit, hogy megkaphassa a pénzét. Ügy is mondhatnánk, rabszolgabérét, mert a mun­kájához viszonyítva ez csak jelképesnek nevezhető. Noha heves viták és sze­mélyeskedések után végül megegyeztek, S. úr járt job­ban. A társadalombiztosítás­nál kétezer forinttal jelen­tette be az asszonyt. Sajná­latból teljesítette a kérését, hogy ne adózzon. Szívesen tette, hiszen így neki is ke­vesebb volt a kiadása. Így adnak a munkavállalók a tu­lajdonosnak lehetőséget sa­ját kihasználásukra. Elgon­dolkodtató .. JOGÁSZSZEMMEL A vagyonjegyről Nagy gond nyomasztja a negszűnő termelőszövetke- :etek nyugdíjasait, mert az t hír terjedt el, hogy el fog­iák veszíteni a nyugdíjukat. Ilyen ügyben fordult hozzánk ;gy beregi olvasónk. Taná­csot kért még azzal kapcso- atban, hogy földjükre, amely i tsz használatában van, iell-e kárpótlási igényt be­erjeszteni? Ha bent hagyják i tsz-ben a földet, vajon negmarad-e a tulajdonjog és ;z örökölhető-e? Szeretnénk eloszlatni a tsz- lyugdíjasok félelmeit, mert i termelőszövetkezet meg- zűnéssével nem veszítik el a íyugdíjükat. Munkájúkkal nár megszerezték erre a tár- adalombiztosítási ellátásra i jogosultságot, és akár meg- zűnik a tsz, akár megma- ad, a nyugdíjra a további­akban is ugyanúgy jogosul- ak, min/t eddig. Az olvasónk tulajdonát ké- lező, de a termelőszövetke- et használatában lévő földi e kárpótlási kérőimet nem kell előterjeszteni. Ugyanis ezt a földet a tagsági viszony megszűnésekor a volt terme­lőszövetkezeti tag vagy örö­köse a tsz-itől kikérheti, vagy a szövetkezetnék eladhatja, 1 illetve a korábbi feltételek mellett földjáradék ellené­ben a termelőszövetkezet használatában hagyhatja. Mindezekből kiderül, hogy a föld sorsáról a tulajdonosa döntéséről a földet használó termelőszövetkezet vezetősé­gét kell értesítenie. Amikor pedig a földtulajdonos meg­hal, a tulajdonjog örököseire száll át, tehát a továbbiak­ban ők döntenek majd a föld sorsáról. Egy b.-i levélírónk a va­gyonjeggyel kapcsolatban kér részletes tájékoztatást: apó­sa tavaly elhunyt, a téesz, ' amelynek tagja volt, vagyon­jegyet bocsátott ki, ezt a gye­■ rekei örökölték. Olvasónk­■ naik igen nagy szüksége van pénzre, ezért elment a ter­melőszövetkezet elnökéhez, ‘de az nem engedte az ösz- sze> et kivenni. Azt mondta, a vezetőség ötévi, egyenlő részletben való kifizetést ha­tározott el, csak abban az esetben kaphatják meg az összeget, ha a téesz jogutód nélkül szűnne meg. A termelőszövetkezettől kapott vagyonjegy-értékpa­pír, amely a téesz tagjai kö­zött szabadon átruházható (olvasónk férje nem tagja a termelőszövetkezetnek). A vagyonjegyre a szövetkezet évente, az eredménytől füg­gően részesedést, azaz oszta­lékot fizet. A termelőszövetkezet a belső szabályzatában rögzí­ti, hogy a tagsági viszony megszűnése esetén visszavá- sárolja-e a vagyonjegyet, és ha igen, milyen feltételekkel. Nem jogszabálysértő tehát a téesznek az a rendelkezése, hogy a volt tag, illetve örö­köse részére a vagyonjegyet öt év alatt egyenlő részletek­ben fizeti ki. A vagyonjegy természetben való kiadásá­ra csak a tsz jogutód nél­küli megszűnése esetén ke­rülhet sor: ,/ V. . . ... A közelmúltban megjelent új szövetkezeti törvény e te­kintetben, számos kedvező változást hozott, így a va­gyonnevesítést követően a vagyonjegy, üzletrész kívül­álló személyek részére is átruházható. K. Pál bujtosi levélírónk édesanyja haláláig az egyik tsz tagja volt. Olvasónk lett a kizárólagos örököse, de a hagyatéki tárgyalás után hiába kérvényezte a tsz-től, hogy a föld járadékot és a háztáji után öt megillető pénzt fizessék meg neki, vá­laszra sem méltatták. Mit kell tennie? — kérdezte. Tanácsolom levélírónknak, hogy édesanyja háztáji já­randósága és földjáradéka ügyében indítson pert a ter­melőszövetkezet ellen. Az öröklési szerződés értelmé­ben ugyanis a termelőszövet­kezetnek az örökös részére ki kell fizetni ezeket a járandó­ságokat. A földjáradékrá vo­natkozó igény három év után évül el, tehát olvasónk ese­tében még jogvesztésről sem beszélhetünk. GÁLCSIK BÉLA, Kis- várda: A Népjóléti Minisz­térium kezdeményezésére karácsony előtt 2200 forint egyszeri juttatást adtak a munkanélküli-járadéko­soknak. Ezt azonban csak azok kaphatták, akik meg­feleltek az alábbi feltéte­leknek: a) 1991. november 20-ig már minimum 270 nap munkanélküli ellátás­ban részesültek, b) 1991. november 20-án a segélye- zettségük folyamatos volt, c) a munkáltató által iga­zolt bruttó átlagkeresetük nem érte el a tízezer forin­tot. ERDÖDY KATALIN, Nagykálló: Ezekkel a kér­désekkel már nagyon sokat foglalkoztunk a lap hasáb­jain, igaz, nem ilyen össze­állításban. Kérjük, írja meg a pontos címét és levélben részletesen tájékoztatjuk. Első kérdésére a választ a múlt heti KM Posta olda­lon, „Négy év alatt 360 nap” címmel olvashatja. Egyébként mi is osztjuk a véleményét, hogy a munka- vállalók nagyon kiszolgál­tatottak. B. B.-né, Nyírlugos: Az irodai dolgozók valószínű­leg nem kapnak munkanél­küli-járadékot, hiszen ak­kor nem dolgoznának. Az ön által említett fizetés nem bércsalás, viszont a munkanélküli téesztagok járadékához viszonyítva valóban nagyon nagy fize­tés. Kérdezzék meg a mun- kanélkülin lévők nevében az elnököt, miért van így? Erre a kérdésre mi nem tudunk választ adni, a munkáltató joga eldönte­ni, hogy a törvényes kere­teken belül mennyi fizetést ad az irodai dolgozóknak. CÉGÉNYDÁNYÁDI OL­VASÓNKNAK: Sajnos, nem járhatunk közbe olyan olvasó ügyében, akinek a nevét nem tudjuk. Várjuk tehát a levelét, mert a cim nem elegendő. Szerkesztői üzenetek

Next

/
Thumbnails
Contents