Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-18 / 41. szám

1992. február 18., kedd HATTER Sötét sí Ahes a Zöldértröl Márciusig kifizetik a termelőket Nyíregyháza (KM — Náb- rádi) — A Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei Zöldség-Gyü­mölcs Kereskedelmi Rész­vénytársaság csődöt jelentett be. A cég igen nehéz helyzet­be került Az okokról, a ter­melők kifizetéséről és a ki­lábalás lehetőségeiről kér­deztük dr. Kovács István ve­zérigazgatót Válaszából kiderült, hogy a ZÖLDÉRT-et szovjet ex­portálásra alapították, túl­méretezetten. A téli alma volt a fő tétel. Almából évente 120—140 ezer tonnát szállítottak a Szovjetunióba. Konzerv ékből 30—50 ezer tonnát. Tilaéretezett regények 1990-ben almából már csak 85 ezer tonnát, tavaly 40 ezer tonnát vásároltak fel. Ta valy konzervet már egyálta­lán nem exportáltak keleti szomszédainknak. A múlt évben a grúzokkal egy re­ményt keltő üzletet kötöttek 17 millió dollár értékben. A szerződésben foglaltakat a polgárháborús állapotok mi­att nem sikerült teljesíteni. Ám sikerült egy keveset nyu­gati piacra exportálni, de a cég árbevétele a korábbi évekhez képest 40 százalék­kal visszaesett. Hátat Mattak a franciák A ZÖLDÉRT már veszte­séges volt 1985-ben, amikor a vezérigazgató idejött. Ek­kor a SZÖVOSZ-tól anyagi támogatást kapott, de az it­teniek kezdeményezését, a a részvénytársaság megalakí­tását elodázta a SZŐ VOSZ. 1988-ban egy nagy francia bankkal kapcsolatot alakítot­tak ki, el is készült egy szer­ződéstervezet, amely szerint francia pénzből korszerűsí­tették volna a technológiát. feltőltötték volna a forgóalap pot. Ám jött a rendszervál­tás, s a magyarországi bi­zonytalan helyzet miatt a franciák hátat fordítottak. 1989-ben hazánkban kedvez­ményes bankhitelt osztottak, ennek a vállalatnak már nem jutott. 1990 végén Moszkvában megállapodást kötöttek 15 ezer tonna alma exportálására. Ezt a nagy mennyiségű almát előkészí­tették, betárolták. De rövid­del később a magyar kor­mány az exportot leállította. Leveleket írtak miniszterek­nek a korlátozás feloldásá­ra, de hiába. E nagy meny- nyiségű almát részben fel­dolgozták, részben értékesí­tették — de veszteséggel. Er­re a bankok megszüntették a hitelek folyósítását. (Ettől függetlenül a múlt év őszéig a termelőknek kifizették a zöldség-gyümölcs árát.) Ősszel már nem tudtak fi­zetni, s ez év elején csődöt jelentettek. Több száz millió forintos tartozásuk van, igaz, több száz millióra tehető a „kintlévőségük” is. Az Rt.- nek hárommilliárd forintot •ér'A vagyona, ez és a készlet fedezetet jelent a hitelekre is. Az Rt. a termelőknek március végéig kifizeti a tar­tozását. Befektetik vének Nyolcvan dolgozót — főleg fizikaiakat — korkedvezmé­nyes nyugdíjba engedtek. Április, vagy május után csak akkor bocsátanak el dolgozókat, csak akkor lesz drasztikus létszámleépítés, ha a gazdasági remények nem válnak valóra. Németországon át Dél-Af- rikáig több ajánlatot tettek, befektetőket, vásárlókat vár­nak. A mostanában esedé­kes nyugati, a volt Szovjet­unióba irányuló élelmiszer- segély-akcióba is szeretné­nek bekapcsolódni. Ezen kí­vül értékesítik vagyonuk egv részét. Az Rt. jövője ez év köze­péig eldől. francia, né­met és svájci piacokra tér mél a fehérgyarmati „S*a- mosmentí" Ruhaipari Szö­vetkezet. A világszínvonalú termékek (mélyekből jut a hazai piacúkra is) már a tavaszt idézik. MOLNÁR KAROLY FELVITELE Tavaszra Drágább a szociális otthon Kik kapnak ingyenes ellátást? Nyíregyháza (KM — Boj­té) — Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyében közel kétez­ren élnek szociális ottho­nokban, a szolgáltatásért fi­zetendő térítési díj korábbi alacsony összegét egy kor­mányrendelet januárban lé­nyegesen módosította. A jövedelemmel, kész- pénzvagyonnal vagy ingat­lannal nem rendelkező gon­dozottat azonban, ha tartás­ra köteles és képes hozzá­tartozója, illetve eltartója nincs, ingyenes ellátásban kell részesíteni. Egyébként az önkormányzati tulajdon­ba tartozó szociális otthonok térítési díját a fenntartó képviselő-testület, valamint a közgyűlés állapítja meg. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei önkormányzat köz­gyűlése a napokban állapí­totta meg a térítési díjakat. Nyíregyháza Finn Baráti Köre Kajaaní város Finn— Magyar Társaságával ismét megszervezi a már hagyo­mányossá vált nyári családi cserét. A kiutazók csalá­doknál lesznek elszállásolva, s a vendéglátók 1993 nya­A szociális otthonok eseté­ben a rendelet értelmében a térítési díj alapja a saját jogú öregségi nyugdíj min­denkori legkisebb összege (5200 Ft), a szociális inté­zetekben — ahol speciális módszerekkel rehabilitációs tevékenység folyik — az alap a magasabb összegű családi pótlék mindenkori összege, azaz 3900 forint. Az említett ' összegektől azonban plusz vagy mínusz irányban legfeljebb 50 szá­zalékig el lehet térni, fi­gyelembe véve az intézmé­nyek adottságait és komfort- fokozatát. A megyei önkormányzat tulajdonában kilenc telep­helyen szociális otthon, Szakolyban foglalkoztató in­tézet, Tiborszálláson pedig tízszemélye» gondozóház mű­ködik. A szociális otthonok komfortfokozata, működé­rán viszonozzák a magyarok 10 napos látogatását. Az utazást Budapest Helsinki között repülővel. Helsinki és Kajaani között busszal szer­vezik. A csereiátogatás idő­pontja .1992. július > 3—13-ig- vagy július. il0~-20-ig. A sük feltétele közepes szín­vonalú. A megyeközpont­tól, a várostól távol eső te­lepülések szélein, régi ka­szárnya, kastély, állami és erdőgazdaság épületeiből alakították; ki. Ezért a köz­gyűlés, figyelembe véve a szobák zsúfoltságát, vala­mint a beútaltak jövedelmi viszonyait r— a szociális ott­honokban a térítési díj alap­jául, egységesen a saját jo­gú öregségi nyugdíj min­denkori legkisebb összegé­nek 80 százalékát, a szociá­lis foglalkoztatóintézetben a magasabb összegű családi pótlék 50 százalékát állapí­totta meg, a gondozóházban pedig napi 250 forintot kell fizetni. A mostani beutalá­soknál már ezt a rendelke­zést veszik figyelembe, a szociális otthonok lakóira a megemelt térítési díj csak június 1-től vonatkozik. részvételi díj az idei úti­költségek és a jövő évi kö­zös költségeket figyelembe véve kb. 30 ezer forint sze- ' mélyenként. Az érdeklődők Hudivók Róbertnál jelentkez­hetnek (Nyíregyháza, Szent ' István út 12. Tel.:18-386). Magyar—finn családi csere Tárca Balogh Géza M ég a múlt év őszén, vagy * i» régebben olvastam egyik heti­lapunkban a felhívást: a ma­gyarság legkeletibb ága, a moldvai csángóság történetében először újsá­got ad iki, jelentkezzen hát az, aki szeretné olvasni. Jelentkeztem. Nem sokkal azelőtt ismerkedtem meg egy Romániából áttelepült házaspárral, melynek asszonytagja valami oly gyönyörű, archaikus nyelven beszélte a magyart, hogy meg kellett kérdez­nem, hol született, merre nőtt fel. Moldvában, hangzott a felelet. Pusztinán. Otthon aztán felütöttem a Csorna Gergely fényképeiből összeállított al­bumot. A moldvai csángók minden­napjait bemutató kötet ükkor már letehetetlennek bizonyult. A koráb­ban a' polc hátuljára süllyesztett könyv oly mélységeit tárta fel a csángók életének, hogy igen szégyell­ni kezdtem magam, amiért eddig eszembe sem jutott okával utánanéz­ni, kik is ezek a csángók, ezek az idegenben élő honfitársaink, akik annyi tipratás után Is makacsul ra­gaszkodnak c magyarságukhoz. Akik­nek máig egyetlen, autodidakta köl­tőjük, Lakatos Demeter valamikor a hatvanas évek táján ekképp vallott erről: „Megfog vala apóm szokeor / Kezemtől / Miciszavala hűl a nap / Leszentul j Mangyavala dzsermek la­tud / Ot nini / Mesze *>t hűl nap le­hűlik / Moszt mini / Ot vagyond egy nőd szip urszág / Tud fmeg tisz /. • • Ot vagyond a műk országunk / Túd' meg iul / Ot hűl a nop minden ész­té ! Leszentul." Jil síp rag” . A szöveg persze nekünk, a többszö­rös nyelvújításon átesett magyarok­nak nehezen érthető. Ám még így is csupán néhány kifejezés szorul ma­gyarázatra. A „miciszavala" azt je­lenti: mutatja Pala, a „leszentul” lé- szentül, uz „iul” pedig jól... S ha ezek birtokában olvassuk újra a ver­set, hát üiintha csak valamikor a kö­zépkorban járnánk! Amikor elkezdik építeni Vajdahunyad várát, amikor Bethlen Gábor úgy dönt, hogy egye­síti a szétszakított országot, amikor Zrínyi kitör a szigetvári erődítmény­ből... Egy fél évezred telt el azóta, s a csángók panaszai ma is pont’ ugyan­azok. Évszázadok óta könyörögnek anyanyelvűkben papért, nemrég, a magyarországi körúton lévő pápánál is instanciáztak . .. mindeddig hiába. Magyar ínyelvű iskola is mindössze kilenc évig adatott meg nekik, de az ötvenes évek végén azt a kis pislá­koló fényt is eltaposták a moldvai ha­talmasságok. Ám térjünk vissza a Csángó Újság­hoz, a Gazeta Ceangailorhoz. Amiről én, az eltelt hónapok során bizony majdnem tökéletesen megfeledkez­tem. A minap azonban egy kis, szür­ke köteget találtam a postaládámban, s legnagyobb meglepetésemre a rég megrendelt, de el is feledett Csángó Újság augusztus óta összegyűjtött példányai hullottak a kezembe. M it mondjak ...? Szeretem a Ke- let-Magyarországot is, hiszen . a kenyéradó gazdám, de én azt az ósdi eljárással, silány papírra nyo­mott újságkötetet kiolvastam az utol­só betűig. Reménytelen vállalkozás lenne azokról recenziót írni, ám a legfontosabbat el kell mondanom: rit­ka becsületes, őszinte szó, akarat árad minden hasábjáról. S persze, azt a szellemi ajándékot lsem lehet pénz­ben kifejezni — a lap éves előfizetési dija valami háromszáz forint — amit az újság tnyújt, az egykori Etelközben élő honfitársaink sorsának bemuta­tásával. V-* Kelet-Magyarország 3 ________- _____i -1 ,: ^ ” ’ Kállai János ■» J átszhatunk, ha van kedvünk, a szavak­kal: politikamentes iskola, iskolapolitika, ok­tatás- és napi politikai küzdelmek, pártütközések. Akárhogyan csürjük-csa- varjuk: az oktatási intéz­mények politikasemleges­sége (ugye, milyen fennen hirdettékjük a rendszervál­tás előkészítő majd meg­valósuló napjaiban) nem következett be, a „belső élet”, a tanítás és a nevelés hétköznapjai nem mente­sültek a kimondott vagy ki­mondatlan pártszándékok­tól, ideológiai érdekkülönb­ségektől. Baj ez, kérdezhetnénk. Hiszen ha a közhelyigazság „magját” elfogadjuk: az is­kola az életet, a társadalom mozgásait tükrözi doku­mentumaiban, célrendsze­rében, strukturálódásában, minden rezdülésében. Va­gyis: a deklarált semleges­séget éppen önnön műkö­dési törvényszerűségeinek sajátos logikája miatt nem tudja megvalósítani. Es mint sehol másutt, az iskolákban sem múltak el nyomtalanul az egypárt- rendszer évei, sőt. Köztu­dott, hogy néhány eszten­dővel ezelőtt az oktatási in­tézmények vezetői esetében, ha nem is kötelező, de el­várt volt az MSZMP-tag- ság, és az sem titok, hogy « fő posztot betöltők többsé­ge még egyéb — rangosnak számító — párttisztségeket is betöltött, megbízatásokat kapott. A tantesületek „szervezettsége” (pártérte­lemben) sem volt közömbös dolog; voltak ún. százszá­zalékos kollektívák, és ahol ez nem sikeredett, a párton kívüli „fehér hol- lók”-at egy kezünkön meg­számolhattuk. De mi van most? Mint mondtam, a helyzet legfel­jebb bonyolultabbá vált. A most már többarcú, de mégiscsak politika — ma­radt! Jelzik ezt a csöndes vagy zajosabb igazgatócse- rék, s nem mindig logikus­nak tűnő megbízások, a feltűnőbb vagy észrevétle­nebb kinyilatkoztatások, vagy csak apró „villaná­sok”: pártjelvénykitúzés, propagandaanyagok bevite­le a tanári szobába, vagy egy-egy tananyagrész tag­lalásának hangvétele, stílu­sa, súlypontozása. A polarizálódás mint je­lenség üdvözlendő, hiszen az uniformizáltság kény­szerét a pedagógusok min­dig igyekeztek lerázni. Most viszont a különböző politi­kai erőterekben egyre ne­hezebben tájékozódnak, és talán csak azt érzik: így vagy úgy, előbb vagy utóbb idomulniuk kell, csapódni valahová, mert — mint ré­gebben sem — hermetiku­san „kimaradni" ma sem egyszerű dolog. A megyeszékhely századfordulón telepített fasorjai felújí­tásra szorulnak. JRatkos József magánvállalkozó és bri­gádja a polgármesteri hivatal városrendezési irodájának megrendelése alapján e munka harmadánál tart. Képünk a Szarvas utcán készült. BALÁZS ATTILA FELVÉTELE KOMMENTÁR Leszoktató s Abonyi István S okféle érvet hallhat­tunk az elmúlt évek­ben az áremelések alátámasztására. Jó né­hányszor emlegették a be­gyűrűző világpiaci árakat, az emelkedő energiaköltsé­geket, az alapanyagokat, a csomagolóanyagokat, a szál­lítási költségeket, az inflá­ciót és így tovább. Am most, a gyógyszeráremelés kapcsán egy újabb érvvel bővült a „kelléktár”. A Társadalombiztosítási Igazgatóság illetékese té­vés nyilatkozatában nem a fent említett okokra hivat­kozott, hanem arra, hogy az áremeléssel akarják le­szoktatni az embereket az elavult készítmények fo­gyasztásáról. Hát nem cso­dálatos? Addig emeljük az árat, míg az a fránya be­teg le nem szokik róla! Gyerekkoromban hallott anekdota jut erről eszem­be: A cigány le akarta szok­tatni lovát az evésről, mert fogytán volt az abrak. Ezért először felére, majd negye­dére csökkentette az ada­got, végül már nem is ka­pott. semmit a szegény pá­ra. Néhány hét múlva öröm­mel újságolta a komájának, hogy neki bizony sikerült leszoktatnia lovát az eves­ről, csak sajnos belepusz­tult az istenadta. Miután ilyen szándékot egy pillanatig sem tételezek fel az új intézkedésekkel kapcsolatban, gondolom al­kalmazhatnának egy másik megoldást. Ha már úgyis elavult készítményekről van szó, meg kellene szüntetni a gyártásukat és olyan mo­dern készítményeket kelle­ne helyettük gyártani, amelyek megfelelnek a mai követelményeknek. Persze olyan árakon, hogy a kis­jövedelmű nyugdíjasok is (mint elsődleges felhaszná­lók) hozzájuthassanak ... Politika és iskola v ^ 1 m ■*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents