Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-03 / 28. szám
U')2. február 3., hétfő HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Ezek még élnek ? Nyíregyháza (KM — Seres Ernő) — A régi típusú mezőgazdasági termelőszövetkezet elnöke — mert még ez van és lesz is egy évig — esküvel ígért titoktartás mellett sem volt hajlandó közölni, hogy mekkora nyereséggel zárták az évet. Kinek mi köze hozzá. Másrészt — mondta az elnök — nem akarom, hogy bárki kijelentse: Hát ezek még élnek? Elgondolkodva a sikeresen gazdálkodó tsz első számú vezetőjének érvelésén, rájöttem igaza van. A mezőgazdaságban ma mindenképpen indokolt a szerénység. Indokolatlan, sőt talán káros is a dicsekvés, illetve a dicsekvésnek tűnő reális valóság. Mert miből és hogyan lehet egy gazdaságnak 20—30 millió forintos nyeresége, ha a környező üzemek veszteségesek. Másrészt azért is jó hallgatni arról, hogy van a kasszában pénz, mert a hitelek, az adósságállomány, a kintlévőségek és mindenféle pénzügyi tranzakció nemcsak diszkréciót, de ra- fináltságot (szebben mondva ügyességet) kíván. A szóban forgó elnök nem kertelt, elmondta, ők is tartoznak, nekik is tartoznak. Ha ő most nagy dobra venné, közölné, hogy mekkora a mobilizálható pénzeszközük, akkor aktivizálná a hitelezőiket és passzívvá tenné az adósaikat. Csavaros észjárású ez az okfejtés, de van benne valami. Ki tudja milyen hátrányokkal járna az, ha egy kedvezőtlen adottságú, hátrányos helyzetű gazdaságról kidérüÍme, hogy nemcsak talpon maradtak, nemcsak . élnek, de virulnak is. Sőt virulni akarnak és nem a régi keretek között. Hogy miként megy végbe az átalakulás — miután már van kárpótlási, szövetkezeti és átmeneti törvény — azt az elnök nem tudja, de minit kijelentette, híve a változásoknak. Meggyőződése, hogy az új szövetkezeti formában és az átmenetben is a gazdaság, a gazdálkodás jövedelmezősége lesz a döntő. És bármilyen is lesz az az új szövetkezet, akár hány hektár is marad, amit művelni kell. ő marad annak ami voit, nyereségcentrikus. Feltéve ha szükség lesz rá, ha igénylik az új szövetkezők a szolgálatát. Az év elején kezdődött a téli nagyjavítás a Nyírbau Kft. Központi Gépjavító Műhelyében, hisz ebben az időszakban csak a legfontosabb útépítési munkák folynak. A műhelyben a gépigények sorrendiségét megtartva végzik a munkát, hogy az időjárástól függő március eleji kezdésnél minden munkagép készen álljon. BALÁZS ATTILA FELVITELE Vállalkozásban forog a pénz A Palfcz Müvek ma és holnap Nyíregyházi Palicz-lakások. harasztosi pAl felvitele Nyíregyháza—Vásárosna- mény (KM — K. D.) — A gazdasági átalakulás időszakában egyre-másra jelennek meg a magánvállalkozások, közülük viszonylag kevés mondható jelentősnek, kiemelkedőnek. Ezek egyike a nyíregyházi székhelyű Palicz Művek, melynek egyik gyára Vásárosnaményban található. A három gyár mellett építőipari részleget is működtet a vállalkozó. Csorna József vezérigazgató tájékoztatott tevékenységükről. 1990 augusztusában nagy port vert fel a hír: Vásárosnaményban magánvállalkozó vette meg az egyik üzemet, nem mindennapinak mondható körülmények között. Azóta nemcsak a foglalkoztatottak létszáma nőtt meg 60 fővel, de jelentősen emelkedtek a bérek, s a termelési érték is. A további fejlődés lehetőségei adottak, erre több megvalósult illetve tervezett együttműködési megállapodás jelenthet garanciát — fejtette ki a vezérigazgató. A zárgyártás jelenti a gyár különleges profilját, 1,2 millió darabos szerződést írtak alá az ELZETT-tel, a termékek külföldön találnak piacra. Emellett svájci és német érdekeltségekkel tárgyalnak különféle megrendelésekről, ez is hozzájárul ahhoz, hogy további dolgozókat alkalmazzanak. Speciális szakmákra képeznek át több tucat munkanélküli,, szakmunkást a munkaügyi központ támogatásával, s 78 ipari tanuló számára biztosítanak gyakorlatot, jelentős részűk munkahelye lehet majd a naményi üzem. Oktatásukhoz a munkaügyi minisztérium 10 milliós vissza nem térítendő támogatással járult hozzá, melyet gépbeszerzésre fordítanak. A naményi tervek között szerepel, nogy ez év nyarán saját termékként kifejlesztett zárat gyártanak és forgalmaznak majd. A vásárosnaményi eredmények is hozzájárultak ahhoz, hogy a dunántúli Iha- rosberényben újabb gyárat vegyen Palicz Zoltán, ahol ipari tanulókkal együtt közel kétszáz ember számára ad munkát, röntgenkészülékeket gyártanak elsősorban Brazíliában és Malaysiában találtak piacot. Tárgyalások kezdődtek egy amerikai céggel is, általa az indiai piacot célozzák meg, de két saját fejlesztésű röntgenkészülék gyártásába is belefognak. A harmadik gyár szintén a Dunántúlon található, Taksonyban, mely az iharosberé- nyihez hasonlóan MEDICOR- üzem volt valamikor, fő profilja is hasonló. Mindezt persze nem vqjt könnyű elérni, hiszen a vasi és könnyűfémipar munkahiánnyal küzd ma Magyar- országon. A profilváltás és -szélesítés, valamint a kapcsolatszerző és piackutató tevékenység révén azonban elmondhatják, mindhárom gyár egész évi kapacitását sikerült lekötni, sőt, a behatárolt munkaerő- és gyártó- kapacitás miatt minden megrendelést el sem tudnak vállalni. A pénzt persze a Palicz Művekben sem könnyű előteremteni, de különféle támogatások és pályázatok elnyerésével, hosszú lejáratú, kedvező kamatozású hitelek felvételével nemcsak fejlesztésekre futotta, de nyereség is maradt. Azt vallja ugyanis a magánvállalkozó, vezető munkatársaival egyetemben, hogy az előrelépés alapja, a pénz visszaforgatása a vállalkozásokba. Az építőipar külön kategória. Nyíregyházán és Vásárosnaményban az elmúlt évben 150 lakást építettek, ő munkájuk a Mezőbank-székház, Kisvárdán kereskedőház építésébe kezdtek bele. Vásárosnaményban már vásároltak egy telket, ahol újabb 19 lakás lesz majd. S bár a mai viszonyok között sorra szűnnek meg és alakulnak át az építőipari vállalatok, nem akarnak kivonulni erről a területről, meg sem fordult a vezetők fejében a részleg megszüntetésének gondolata. A munkahelyteremtés és az üzletpolitika mellett a sport támogatására is figyelmet fordítanak, ezt teszik Kisvárdán, Vásárosnaményban és Nyíregyházán is. Egy példával illusztrálva Csorna József kifejtette: megéri, hisz például az NYVSC súlyemelői — köztük az olimpiai reménység Németh László — ország-világ előtt viseli emblémájukat. A céltudatosság jellemzi a Palicz Művek tevékenységét, idén egymilliárd forintos árbevétellel számolnak, ami nem kis szó. Fasorok ebek harmiecailján Skót humor A skót nászúira utazik, és a pályaudvaron egy tábla csokoládét vásárol, majd gyorsan három részre osztja. Egy darabkát az asszonykának ad, egy másik részt maga fogyaszt el, a harmadikat pedig zsebre teszi. — Miért vágtad zsebre azt a darabot? — kérdi hitvese. — Az majd jó lesz a gyereknek! Nyíregyháza (KM — Dan- kó Mihály) — Szinte visszatérő az a „jajkiáltás”, amit lapunkban rendszerint elsóhajtunk a fákért, a fasorokért, az erdőkért. Sajnos, minden hiábavaló. . . A napokban Nagycserkesz és Görögszállás között vezetett az utam. S ami mellbevágott; a két oldali fasorból szinte minden karónál vastagabb fát egyxől egyig kivágtak. Félelmetes az is, ahogy a méternyi csonkok meredez- nek a föld felett, a tolvaj ugyanis arra is lusta volt, hogy lehajoljon. S hogy kétségeim se legyenek, mi is történt, — az út végén három jól megtermett férfi pakolta a frissen kivágott fákat stráf- kocsira. Kérdésemre: van-e engedélyük, természetesen jól irányzott szitkokkal válaszoltak. Régebben a gazdálkodó egységek az erdőfelügyelő- ségtöl, a magánszemélyek a helyi tanácsoktól (illetve a polgármesteri hivataloktól) kértek engedélyt fakitermelésre. Manapság, kihasználva az átmeneti időszak tisztázatlan tulajdonviszonyait, sokan jó lehetőséget találtak a „zavarosban halászathoz”. A közutak mentén gépesített tolvajbandák fosztogatják a fasorokat. S bizony, legtöbbször a rendőrség is bottal ütheti a nyomukat. De megtörtént az is, a termelőszövetkezetből földjét kikérőnek csak addig kellett a terület, ameddig lekopasztotta a kapcsolódó remészeket. A mindennapi ember számára feltűnőek az út menti foghíjak, de szerencsére ezek még nem érték el az erdőt. Valahogy a vandálok oda még nem merészkedtek. De ami késik. .. A szakemberek bíznak abban, ha megjelennek a valós tulajdonosok, megoldódik a védelem és ésszerűbb lesz a gazdálkodás. Nézo^gr^ Libamáj és alma Galambos Béla T öredelmesen be kell vallano, engem a jogos felháborodás mellett egy adag büszkeséggel is eltölt, amikor a magyar libamáj-szállítmányok elleni franciaországi akciókról hallok. No persze, egy magyar kamion felgyújtása, vagy egy másik libamájrakományának a szétszórása francia politikusok házai elé nem épp sportszerű tiltakozási forma. Ám egy elégedett mosolyt csak kicsal az ilyesféle hír a nemzeti sikerélményekre vágyó honpolgárból. A klasszis csatárnak lehet ilyen hízelgő, amikor a mérkőzés kezdetén észreveszi, hogy két „favágót” is ráállítottak őrizetképpen. Szóval, az egész libamájdologban számomra a „cso- dacsatárság”, vagyis egy magyar terméknek „márka” szintű minősége a legfontosabb. Azt a magyar árut látom benne, ami bárhol a világon versenyképes, amit a legigényesebb fogyasztók is keresnek, s amitől kellőképpen fél is a konkurencia, amelyik tehetetlen dühében ilyen nevetséges „méregzsák"-ak- ciókra ragadtatja magat. Sok ilyen árucikkre volna szüksége ennek az országnak, s legalább egy-kettőre a mi felzárkózni akaró megyénknek. Kézenfekvő lenne, hogy az alma váljon Szabolcs, vagy a Számos-mente, világhírnek örvendő, márkás termékévé, mint ahogy mar volt is ilyen helyzetben néhány évtizeddel ezelőtt. A baj csupán az, hogy a szabolcsi alma „úgy maradt”. Azon a színvonalon rekedt meg, ahogyan a hetvenes évek elején is állt. Sőt, ma talán távolabb került — az elmaradt fajtaváltás, korszerűsítés miatt — a világ élvonalától, mint valaha. A napokban, egy .korszerű almatermesztésről szóló előadáson hangzott el, hogy ha négy-öt éven belül nem leszünk képesek európai minőséget termelni almából (is), akkor nemcsak a nyugati piacokról szorulunk ki, de a hazai étkezésialma- piacokat is elveszítjük. Ugyanis tudomásul kell venni, hogy jelenleg is van ebben az országban egy négy-ötszázezer főre becsült réteg, amelyik a banán, narancs mellett-helyett inkább megveszi majd a drága, de szebb, különlegesebb importalmát, mint a legfeljebb közepes minőségű hagyományos, olcsóbb hazait. Éppen ezért én annak örülnék igazán, ha néhány év múlva, például Hollandiából érkezne a hír: „holland farmerek féltik az almájuk piacát, árokba borongatták egy magyar almát szállító kamion tartalmát”. Don menti honvédsírok Martha Tibor írja Fényesiitkéről 's“—~7|Alapítványt létesítünk a Don menti magyar honvédsírok gondozására. Az alapítók célja a már Zl—_sJmeglévő, 1991. július 8-án felszentelt repjevkai zarándokhely gondozása. A II. világháborúban 1942—43- ban az oroszországi Don folyó mentén hősi halált halt 2. magyar hadseregbeli honvédjeink egykori — ma már jeltelen — beazonosított temetőinek, sírjainak kegyeleti hellyé alakítása, az ezzel kapcsolatos kutatások támoga-> tása. Ez év nyarától kidolgozott program és tervrajz alapján megkezdődnek az oroszországi munkálatok. A pénzbeli adományozók az alábbi számlaszámon segíthetik a kezdeményezést: „Don menti magyar honvédsírok gondozására" alapítvány Kereskedelmi Bank Rt. Kisvárda 443—10855. Az alapítvány székhelye: Fényeslitke, Kossuth út 177. 4621. Telex: 73230 GOV. Fényeslitke. Telefax: (42) 13210 GOV. Fényeslitke. KOMMENTÁR _____________________________ Megingott katedrák Kállai János M eginogni látszik az „Egy iskola — egy élet” ősi alma materek által oly sokszor visz- szaigazolt igazsága, iAz oktatási törvénytervezet variánsainak szövevényében csetlö-botló pedagógusok talán nem is érzékel,il? jes súlyával a■ növekvő, tavaly óta megduplázódott tanár-tanító-óvónő munkanélküliséget, a pálya piacosodásának ezt a keserű felhangokat intonáló kísérőzenéjét. Az iskola eddig sokak számára menedéket jelentő, békés szigete ingoványos tereppé kezd válni, billegő katedrákba kapaszkodva pedig az a még megmaradt kevéske önbizalom is foszladozni kezd, ami a hőn áhított pedagóguspresztízst őrizte. A megváltozó iskolaszerkezet, az idegennyelv-oktatás gyökeres fordulata, az egyházi iskolák korántsem formális •— csupán a feliratok módosítását indukáló 1— újbóli életre hívása, a tantárgyak egyike-mási- kának térvesztése — gondoljunk csupán a világnézetünk alapjaira, az orosz nyelbte,' a szocializmus po■> litikai gazdaságtanára — egzisztenciális, mi több: talpon maradási zavarokat okoz pedagógusberkekben. És akkor még nem szóltunk a demográfiai tünetekről. Az általános iskolákban lényegesen kevesebb az elsős kisgyerek, és csak idő kérdése, hogy a középfokon is meg kelljen harcolni a most még gyakorta lezser eleganciával elutasított, gyengébb gyerekekért. Az iskola, az óvoda mint a munkavállalás szempontjából sokáig védettséget adó intézmény ma már senkinek sem jelenti a bekerüléstől a nyugdíjba menésig tartó állandóság garanciáját. Az intézmények versenyhelyzetbe kerülése, tetszik, nem tetszik: naponkénti bizonyításra, a munkahely — ha nem is feltétel nélküli — szolgálatára tanítja meg a küzdelmet már-már feladni szándékozó pedagógusokat. Mert ezt követeli a munkát adó iskola, a szakma megtépázott tekintélyének visszanyerése, és a tanár- tanító-óvónő körökben sem vastagon szelt, mindennapi kenyér biztonsága. Tavaszra készülnek
