Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-15 / 39. szám
Aktuális kérdések A törmáÉdtazás „házi assmyaT Gégény MUásné, a gdAelef újdonsült gazdasági igaagatóíttéljteaese korábban a ™egí®i i irányításban (a tanácson iill. az luiiifaniiniiiányzatnál) dolgo- imdezinnényi gazdálkodás szfeiájatam.. Most a gyakorlat tan. Itna égy »szik: élesben éh HmähszEmedlheüii meg egy iskola a- ii — it-i± - ni "u " _ ~ ii_ i . i TJWMJ&n gono- ßß-Hsatat Hagy luCnja és szak itepadtfaägg — adóetenörzési ináEsaBto — -hozzásegítette. hogy raiwid lidfb aem Seismerje: új mun- k2Étal*er' íttetasárollllalbb pénzügyi testek HrázrátL de jóval nagyobb (dmntfetelmkászíiilési szabadság gdldDfcjaztat. ► Hky^n M-*-*“*' várnak az i*léiii lairliTi ánftézméüiDiniill rtnla ly■'tár Ihl — Egy stasában minden apró iBlcinttesitnagyofft meg keU fontolni! Ma« a ctotgpzci zsebe vagy a fel- tetelsk 'ajak kárát. ha bármit is títoagaffillizáltijink. íRnmtes aoiiienUum a számviteli teraémy étetbelépése. A költ- ségi®fes alapján gazdálkodó szentekre fillyen pL egy iskola) még tetesm kormányrendelet is 2nrmjfal[p a UőntenyL Mível az is- koto-fCwOTca lűnL közpénzeket költ. a MasadBs és elszámolás imrnnijja kiüttnílliEltjb.. ► BKfccmr Máit az oktatási in- ItézaweBiyek 1992. évi költség— Ntateny munka vár minden .gazdasági szakemberre. szorosak a tnaöriiDűik. Fébmár 21-re '■kall altesziteni a költségvetést Gazdálkodj okosan Gégény Miklósné gazdasági igazgatóhelyetÍGS HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Sürgős teendő az iskoláknál lévő eszközök besorolása. Új fogalmakkal — pl. tárgyi eszköz — (minden, amit egy éven túl használnak) ismerkedünk. Nálunk emiatt mintegy tízezer kartont teli átnézni! A törvény ugyan ad — elviekben — egyszerűsítési lehetőségeket, de a vagyonvédelem megköveteli a részletes nyilvántartásokat. És a meghozandó gazdálkodási döntésekhez szükségesek a precíz regisztrációk. A feladatonként kiadásokról a részletező elszámolás, hiszen az adófizetők pénzét költjük. ► Önök mennyiből gazdálkodnak? Köztudott: a megye egyik legnagyobb középiskolája a 107-es. Futja mindenre a pénzből? —. Közel százhúszmilliós a költségvetésünk, ebből hetet nekünk kell megtermelni. Az ösz- szeg majdnem fele bérelöirány- zal (látézólag nagy összeg, de a keresetek nagyon is közepesek nálunk), közel negyvenmilliót visz el a fűtés-világ itás-víz, és alig marad valami a tulajdonképpeni gazdálkodásra. Az arányok egyébként a legtöbb intézményben hasonlóak. >- Azt a hétmilliót, amit említett, miböltudják előteremteni? — A tanműhelyi termelés bevételéből (ezek ruha- és cipőipari termékek) egyrészt, másrészt az iskolai étkeztetés térítéseiből. >- Mi a véleménye a vállalkozásokról? — Szükség- szerű rossznak tartom, iskoláról lévén szó, de nem kényszer. Az, szerintem, természetes, hogyha az önkormányzat pénzéből egy tárgyész- közt veszünk (pl. egy autóbuszt), akkor azt ki kell használnunk. A fölös kapacitást terhelni szükséges. De nem klasszikus értelemben vett vállalkozás a tanműhelyi termelés sem. Hiszen a szakmát kell elsajátítani, vagyis azt adjuk el termékként, ami egyébként az Iskola alapfeladatának teljesítéséhez szorosan kapcsolódik. A haszon? Elsősorban abból keletkezik, hogy olcsóbb anyagból dolgozunk, jó minőségben. Marketing tevékenységet folytatunk. Most éppen munkaköpenyeket varrunk a társintézményeknek. >• Az étkeztetés helybeni megoldása, a konyha visszavétele a vendéglátótól hogyan vált be? — Vannak vendégétkezőink, városszerte jó a híre a konyhánknak. Itt is az anyagbeszerzés a kulcskérdés. A saját dolgozóinktól mint kistermelőktől is vásárolunk, és a maszekoktól. Ahol olcsóbb! A hatvankét forintos vendégebéd-árunk nem magas. Az iskola dolgozói pedig — kísérletképpen — kedvezményesen étkezhetnek. >- És még milyen anyagi forrásokra számíthatnak? — Sokat segít a vállalatok, vállalkozók közvetlenül az iskolának adott szakképzési támogatása és a különböző pályázatok. Hatot nyújtottunk be, hármat elnyertünk. Ebből kettő a megváltozott munkaképességűek és munkanélküliek átképzését szolgálja. Ortopéd cipészeket pedig csak nálunk képeznek. A pályázatok pénzeit óradíjak formájában visszafordítjuk kollégáink jövedelemnövelésére, így mindenki jól jár. > Apropó! Milyen a hangulat, a közérzet — ha már az anyagiakról volt szó — a tanári szobában? — Mint más iskolák, mi is hoztunk ún. közérzetjavító intézkedéseket. A tízszázalékos bérkiegészítést megtoldottuk a természetbeni étkezési támogatással és anyagilag segítünk minden továbbképzési szándékot. A nálunk megrendezett gazdálkodási fórum — megjegyzem: sokkal olcsóbb volt, mint a nagy hűhóval megrendezett országos tanácskozások egyike-másika — bevétele egy évre fedezi minden továbbképzési kiadásunkat. > Milyen általános, más intézmények számára üzenet-értékű gondolatokat tudna megfogalmazni a nem túl könnyűnek ígérkező 1992. évre? — Többletmunkára számíthat minden gazdasági vezető. Úgy tűnik: nagyobb a szabadság, de a nagyon is konkrét szabályozók pluszfeladatokat jelentenek. Sok lesz az adminisztráció, ezt csapatmunkával lehet „leküzdeni”. Hosszú távú gondolkodásra van szükség. A szakképzés az átképzések irányába mozdul el, nyitottnak kell lenni rá. Na, és a pályázatok. Az anyagiakon túl ezek elnyerése növeli a szakmai és erkölcsi presztízst. Gondokra, persze, kell számítani. Nincs államháztartási törvény, pedig pontosan kellene tudni, konkrétan mit vállal az állam az oktatás feltételbiztosításából. És még valamit: nem szabad kiengedni a vállalatokkal, üzemekkel kialakított korábbi kapcsolatokat. Nagyon oda kell figyelni az utódszervezetekre, mert ők is előbb-utóbb be fogják látni: az oktatást, a szakképzést nem szabad magára hagyni, támogatni kell, minden lehetséges módon, mert mindannyiunk jövője múlhat a segítőkész hozzáálláson. A TARTALOMBÓL: • Bér a véremből • Hamari optimizmus • Új sorozatunk: Történelmi kistükör íKépzőművész szakkör 9fyíre.gyfiázán Dávid Mihály: Portré . képzőművészeti alkotás elbírálásánál kpJ— rántsem az elsődleges szempont, hogy hivatásos művész, vagy amatőr alkotó műve. Ä fontos inkább az, hogy maga a mű feleljen meg a kívánalmaknak, s hordozza magán a tehetség bizonyítékait.‘Tizennégy éve tevékenykedik, a nyíregyházi amatőr képzőművész szakkör — Soltész István vezetésével —, s a napokban a nyíregyházi helyőrségi klubban látható a kiállításuk; (galériánkban ebből a tárlatból mutatunk, be néhány képet. A „biztos úr” biztonsága J anuáriban láttam egy Filmet a televízióban, . melynek A bűnös volt a ahme. A Hődénél lényege, hogy egy anyai neszről arab származású diák szemlélőként vett részt egyetemi tüntetésen, melynek során egyik társa sörösüveggel összevagdalt egy rendőrt. S bár nem a film főhőse volt a tettes, két rendőr is őt vádolta, bárhogyan próbált védekezni, keresni igazát, mégis bűnösnek mondta Id a bíróság a vallomások alapján Franciaországban. Mert — még ha hamis is a szó — a hivatalos személy szava szent, míg valós érvekkel, szavahihető emberek, az ellenkezőjét nem bizonyítják. Miért jutott mindez eszembe? Mert nálunk a jelek szerint ez korántsem így van. Elég, ha csak kitalálják a bűnözők, bántották őket a rend őrei, máris szembesítést szembesítés, tárgyalást tárgyalás követ. Nem vitatom, időnként jogos lehet a panasz, s azt sem, az igazságot ki kell deríteni. (Ha lehet.) De nem vagyok biztos abban, hogy szerencsés dolog hónapokig, időnként több mint egy évig csűr- ni-csavarni a dolgot, elhúzni az ügyet, mert elvonja a rendőrök figyelmét, energiáját a tényleges munkától. Pedig mi biztonságra, nyugalomra vágyunk, elvárjuk: ezt igyekezzenek megteremteni. Számos példát lehetne felhozni, amikor megvádolják az intézkedő rendőröket, ezek egyike a közelmúltban két rendőr századossal esett meg. Rablás alapos gyanúja miatt tartóztattak le egy többszörösen büntetett előéletű férfiút, akinek rokonsága ezt nem jó szemmel nézte, egyikük a jelentések szerint rá is támadt a kötelességüket végző hivatalos személyekre. Végül eljárást indítottak ellene. De nem lenne dörzsölt vagány, szakmai tapasztalatokkal felvértezett segítséggel a háta mögött, ha nem lendült volna rögtön ellentámadásba. Azt állította, ok nélkül bántalmazták őt, s feleségét is arcul ütötte az egyik nyomozó... A vizsgálatot végzők tették kötelességüket, kihallgatták az érintetteket, szembesítésekre is sor került. A rendőrök állították: ők senkit sem bántalmaztak, a másik fél erősködött: de igen. Jegyzőkönyvek garmadája készült, megállapítva a hivatalos személy elleni erőszak tényét, a pofon nem volt bizonyítható. Mégis tovább folytatódott az ügy, a rendőröket gyanúsítottként kellett kihallgatni (az ügy tisztázása érdekében?). S lassan fél év telt el, de még mindig nem született meg az érdemleges és végleges döntés. A rendőrök ugyan továbbra is teszik dolgukat, végzik nem kis felelősséggel járó munkájukat, de el lehet képzelni, milyen lelkiállapotban... Sajnos törvényeink azt is lehetővé teszik, hogy rendőr és bűnöző együtt üljenek a vádlottak padján, míg a bíróság ki nem mondja a végső szót. S ezután még a felmentés sem jelent vigaszt, ha megállapítják: jogszerű volt a rendőri intézkedés. (A helyzet persze akkor sem sokkal jobb, ha a hosszú nyomozati időszak után állapítják meg ugyanezt.) Úgy tűnik számomra, még mindig sok a gátló tényező, a rend őreinek munkájával kapcsolatban. Nem állítom, hogy minden esetben igazuk van, hogy mindig jogszerűen intézkednek, de a rend megszilárdításához, a közrend védelméhez csak akkor tudnak hatékonyan hozzájárulni, ha megfelelő (jogi) háttér áll mögöttük. z még hiányzik ahhoz, C hogy bátran, határozot- tan merjenek intézkedni. Oly sok esetről hallunk, amikor rendőrre támadnak, hogy mi magunk még jobban félünk. Hiszen ha valaki rá mer támadni a rend őrére, hogyne merne minket bántani?! Egy történet él mindig élénken bennem. Két rendőr hatalmas tömegverekedésre lesz figyelmes. Azt mondja az egyik: Menjünk innen, így legfeljebb egy évet kapunk, de ha jogszerűen intézkedni próbálunk, akár három is lehet belőle... És sajnos ez nem vicc, valóságalapja van. Pedig rend, igazi közbiztonság kellene végre! LKLMgaíé Nyáregyháza (KM) — Újszerű tezdenenyezessel rukkolt elő az 1992- év első napjaiban a nyéegyhazí 107. Sz. Ipari ** » jmfaknito; ■egyel fónanat — elsősorban az oktatásügy gazdasági vezetni részére, de bekapcsolódtak a —an* rfu rrknta- és ónkor- asanyzati vezetők is.
