Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-15 / 39. szám
1992. február 15., szombat HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Kiváló ürügyek Tsz, kontra kft. Nagyhalászban Galambos Béla Nagyhalász — Ibrány (KM) — A Cégbírósághoz fordult december végén a Tiszatele- ki VAFÉM Kft. negyvenhárom dolgozója, hogy a nagyhalászi Petőfi Tsz-szel fennálló vitás ügyükben igazságot szolgáltasson. A tsz és a belőle kivált VAFÉM Kft. között kialakult pénzügyi vita miatt ugyanis a termelő- szövetkezet vezetése úgy döntött, hogy a továbbra is tsz-tag vafémesek azon részének, akik tavaly vállalkozásban cukorrépát és (vagy) almát termeltek mindaddig nem fizeti ki az érte járó pénzt, amíg a kft. nem rendezi a szövetkezettel szemben fennálló kétmilliós adósságát. A tsz és a VAFÉM Kft. közötti ellentétek, bár még a „szövetkezet átalánydíjas lakatosüzeme” időszakra nyúlnak vissza, az elmúlt év vége felé éleződtek ki. A szövetkezettől való teljes elkülönülés mellett döntő, s időközben új ibrányi talep- helyet is vásárló kft. november 30.-val felmondta a tsz-nél lévő bérleményét, s azt leltár szerint átadva el is költözött. A szerződés felbontása A termelőszövetkezet ugyanakkor a szerződés felbontását csak 1991. december 31-el ismeri el, s ennek megfelelően követeli a Ignéczi András a tsz vezetőségének is tagja A SZERZŐ FELVÉTELE bérleti díjak és más felmerült költségek megfizetését, igaz, utólag benyújtott számlákkal — azt igyekszik bizonyítani, hogy a végül is elismert 1 millió 70 ezres tartoamire viszont a VAFÉM nem hajlandó. Sőt, a kft. — zásával szemben a tsz kétszer ekkora összeggel jön nekik, a korábban a tsz-te- lephelyen végrehajtott értéknövelő beruházásaik miatt. — Alaptalanok a tsz által velünk szemben támasztott követelések — ismétli meg a már a szövetkezet elnökének is többször leírtakat Bagdi Miklós, az ipari ágazatvezetőből lett kft. ügyvezető igazgató, akit időközben polgármesterré is választottak Tiszateleken, a nagyhalászi tsz egyelőre még társközségében — nem tartozunk az adóhatóságoknak sem átalánydíjas tsz-üzem korunkból, mint ahogyan azt állítják Nagyhalászban. A kialakult ellentétek, meggyőződésem szerint személyes okokra vezethetők visz- sza. Huzavona az anyagiakon Az ügyvezető igazgató és a tsz-vezetők között feszülő ellentét okáról nem tudnak a VAFÉM Kft. tagjai Ibrány- ban. A tavaly vásárolt új telephelyen, ottjártamkor az eddig megrendelt 15 milliós munka mellől vonulunk félre néhány érintettel egy kis beszélgetésre. — Átalánydíjas korunkban olyan állagmegóvási munkákat, fejlesztéseket végeztünk a tsz-től bérelt telephelyen, amit már a szövetkezeti vezetés biztatására „magunknak” csináltunk. Aztán hirtelen el kellett döntenünk, az átalánydíjas forma megszűntével mi legyen? Mi a kft.-alakítás mellett döntöttünk, a tsz- tagsági viszonyunk fennmaradása mellett. Munkavégzésre kirendelt tagokként dolgoztunk tovább a VA- FÉM-nél. Az anyagiakon kezdődött — tsz és a . kft. közötti — huzavona vége az lett, hogy elköltöztünk Ib- rányba. Majd végül a tsz úgy torolta meg a kft. pénzügyi „engedetlenségét”, hogy a cukorrépa és alma termesztésére vállalkozott VA- FÉM-es tsz-tagok részére megtagadta az értékesített termelvények árának a kifizetését. Szabó Károly brigádvezető, akinek ötvenezer forint almapénz járna, megmutatja a tsz levelét: „ ... a vezetőség úgy döntött, hogy a VAFÉM Kft. tartósan fennálló tartozása miatt az önnek járó kistermelői jellegű kifizetéseket o tartozó^ kiegyenlítéséig visszatartja.” A beszélgetőtársak közül Fabók János 32 ezer, Nagyidai Zoltán 80 ezer, Gégény Miklós — három beteg gyerek mellett már szénre kellett kölcsön kérnie Bagdi Miklóstól — 52 ezer forint alma-, illetve répapénzt szeretett volna a többi tsz-taggal egy időben, decemberben megkapni. A kft.-dolgozók közül egy tucatnál is többen várnak, hogy hasonló nagyságú járandóságukat, végre fölve- hessék. Ignéczi András, aki a kft.-f legnagyobb tőkével alapítók közé tartozik, egyben a tsz vezetőségének is tagja. Arra a vezetőségi ülésre, amelyen a VAFÉM-es „kistermelők” ellen hoztak döntést, állítása szerint őt nem, vagyis csak késve hívták meg. — Ha a kft.-t a bíróság a tsz adósának mondja ki, akkor majd ki fogjuk fizetni a megszabott összeget. Ellenben az nem lehet törvényes, hogy az egész VAFÉM, azaz 43 ember tartozását tizenöt embertől fogja le a szövetkezet. Saját kontóra A nagyhalászi tsz elnökének, Káposztási Attilának már volt módja hozzáedződni az időről időre fellángoló támadásokhoz: — A dolgozókon keresztül akartuk rávenni a kft. vezetőjét, fizesse ki a tartozását. Ügy gondoltuk, hogy ha volt pénzük egy szűk év alatt új telephelyet venni, aztán ötmillióért Tisza-parti üdülőt, nem tudom menynyiért az ügyvezető igazgatónak autócsodát vásárolni, akkor arra is legyen már, hogy a tsz-nek kifizessék a bérleti díj, meg a villanyszámla-hátralékukat. Az egész vezetőség azon a véleményen volt, hogy decemberben — még a cukorrépa és az alma teljes árának a bevételezése előtt — saját kontónkra fizessük ki a tagokat, mintegy karácsonyi ajándékként. Aztán majd a tsz behajtja a milliókat a felvásárló cégektől. Ám arról is döntöttünk, hogy ezt a gesztust a nekünk tartozó kft.-dolgozóknak nem tesz- szük meg. — Most már elszámoltunk a külső partnereinkkel, így ki fogjuk fizetni a vaféme- seknek is a nekik járó ösz- szeget. A kft. tartozásának behajtását pedig a bíróságra bízzuk. Azt külön fájlalom, hogy ilyen ügyben válunk főszereplőjévé egy újságcikknek, amikor tavaly húsz-, s az idén is, miközben a tsz-ak zöme egyszerűen a létért küzd, tízmilliós nyereséget produkáltunk. Tárca M ost jó a földművesnek. Semmi dolga, egész télen lógathatja a lábát. Akár délig is alhat, s ha már végképp unja magát, felkerekedik. Megnézi, nem lopták-e még el a határt. No hiszen... iki az a bolond, akinek pont a nyírlugosi határra fájna a foga!? Három aranykoronás homokdombok .. . azokat aztán szánthatja! Sovány rettenetesen a lugosi határ, ám vannak azért, akiknek az a sívó homdik jelenti az életet. Min> Hlács Bélának. Magas, csontos, a nyugdífkarrhatáron jóval túl jár a gazdánk, akihez a lugosi polgármesterrel falujáró ütünk során azért tértünk be, hogy lássuk, miként él e vándorló homokon egy mai egyéni gazda. Mert Hlács Béla, ha valamicske nyugdíjat kap is az egykori temetőgondnokságért, azért ő büszke egyéni gazda. Alki sohasem mondott le a tizenhárom holdjáról. — Büszke . .. !? — legyint kesernyésen. — Inkább küszködő. De hát mit csináljak? Itt van ez a kis föld azt művelni kell, nem hagyhatom parlagon. Tizenhárom hold már tekintélyes terület.. . mondjuk a Hajdúságban, vagy a mezőföldi löszhátaikon. De nem itt... ráadásul az is szétszórva, vagy tíz darabban! Szinte hihetetlen, de itt még ma is váltógazdálkodásra van szükség, ha azt akarja az ember, hogy teremjen is valami, ö például tavaly négy hóidon tengerit, hárman gabonát Balogh Géza Szántani, vetni termelt, hármat meg ugaron hagyott. Pihentette, hogy az idén adjon valamicske rozsot. Közben persze trágyázni, trágyázni, trágyázni.. . Mert anélkül fabatkát sem érne. Ám ha műtrágyára szorulna, akar abba is hagyhatná a szántást, a vetést, mert a haszon mind arra menne Az ő istállója azonban ma is tele jószágokkal, s Hlács Béla akkor igazán boldog, ha lent a kertben, meg az állatai között tüsténkedhet. Mit mondjunk . .. meg is látszik azokon a jó szágakon a gondoskodás. Van vagy három borja, három üszője, s két csepp kis tehene. Hátuk tán még az ember köldökéig sem igen ér. ám a tőgyük a földet súrolja. — Nem is adnám én oda a világ összes pénzéért — simogatja meg őket a gazda. — Nagyon hálásak ezelk ... csak hát! Az- istálló túlsó sarkába néz, egy hatalmas, kisebb hegynek is beillő fekete lóra esik a tekintete. Elhúzná talán a lugosi tornyot is, hát még ha meg lenne a párja! De az megbetegedett, vágóhídra kellett vinni. Lölktek érte vagy tizenötezer forintot..., üres a szekérrúd bal oldala. Nagy baj ez, igen nagy csapás, de az élet nem állhat meg. Az idő lassan már enged, mind gyalkrabban a szántásán jár az ember esze, s még a trágya is itt van az udvaron. — Ö, ilyentályt az én lovaim már lejártak egy garnitúra patkót, most meg ez a szegény még mindig vasalat- lan. De hozom én nem sokára a párját .. . csak dűljön már el ezeknek a földeknek a sorsa. Aztán nekünk már beszélhetnek, megyünk szántani, vetni. Aztán még hozzáteszi, csaik egészség legyen. Mert addig nincs baj, míg az ő korosztálya egészséges. Addig lesz hús, tej, krumpli a kamrákban. Hogy aztán később mi lesz ... ? — Csak rájön előbb-utóbb a fiatalság is. hogy a föld nem maradhat műveletlenül ..., s ha már megművelik, tán el is tartja őket. Nézőpont) Pénzen veti szeretet Balogh József y olt egy különleges napirendi pontja legutóbb a megyei közgyűlésnek. Az Aerocaritas Országos Helikopteres Mentőszervezet kérésére került terítékre, mert húszmillió forintot kértek, hogy ebben a megyében is megszervezzék a repülőgépes mentő- szolgálatot. Ritkán látható ingerültséggel fogadta az előterjesztést is, meg az Aerocaritas elnökének szávait is a közgyűlés, mert ezekből kiderült: minél szegényebb valaki, annál többen próbálnak a zsebéből pénzt kiszedni. Nem különösebben kell emlékeztetni olvasóinkat — hiszen nem régen volt —, amikor nagy visszhangot keltő híradóműsorokban népszerűsítették, hogy az Aerocaritas a balatoni műút fölött helikopterrel pásztázza az utat, s ha baleset történik nyomban segítségükre siet és rövid időn belül kórházba szállítja a sérültet. Azóta három repülőgépet működtet ez a szervezet, az egyiket Fejér, a másikat Borsod, a harmadikat talán Veszprém megyében, természetesen ingyen. S most megérkezett az elnök Szabolcsba, hogy húszmillióért ide is elhozzák a segítséget. Kaptak ugyanis ajándékba öt helikoptert Németországtól. A közgyűlés döntése elutasító volt. Nemcsak azért, mert meglehetősen lekezelően válaszolt a kérdésekre az Aerocaritas elnöke, s azért sem, mert azzal próbálta szerénységüket indokolni, hogy szalmazsákon alusznak, és ő tizenkét- tizennégyezer kilométert vezet havonta teljesen ingyen, mellesleg kocsija sincs. Hanem mert megfejt- hetelennek találták: miképp van az, hogy míg az ország három megyéjében ingyen működik az Aerocaritas, addig itt pénzen kellene megvenni a segítséget. Miért nem lehet egyformán, egyenlően elosztva a költségeket olcsóbban működtetni ezeket a repülőket? Mert a nyíregyházi mezőgazdasági főiskola a repülőtérrel együtt ugyanezt a szolgáltatást négymillióért is elvállalná. Vagy ha már lenne húszmilliója erre az önkormányzatoknak, akkor Záhony, Nyírbéltek, Raka- maz, Balkány, Kölese mentőállomást kaphatna, és így a megye minden pontjáról tizenöt percen belül kórházba kerülhetne a beteg. Es az év, a nap minden szakában. Mert a repülő csak napközben, csak jó időben repül. A rosszullétek, a balesetek pedig éjszaka és rossz időben is megtörténhetnek. Természetesen jó volna nekünk is mentörepülőgép. Természetesen megnyugtató volna, ha a főbb utak fölött ott körözhetne, s a bajban gyorsan érkezhetne a segítség. Ám ilyen megkülönböztetés után, s ilyen áron nem lehet vevő rá a megyei közgyűlés. KOMMENTÁR ____________ V eszély lesen Szőke Judit S zerencsés az, aki manapság biztos munkahelyet tudhat a magáénak, s még irigylésre méltóbb, ha lesz is neki. Aki munkavállaló, azt érdekli saját érdeke, illetve azoknak a konfliktusoknak a képviselete, melyek ma mindenütt adódhatnak. Mert most kezdődik csak igazán az érdekviták, érdeksérelmek korszaka, az intézményes és négyszemközti, a nyilvános és a lappangó Véleménykülönbségek viharos időszaka! Mostanában többször volt alkalmam szakszervezeti vezetőkkel találkozni, akik egymástól függetlenül figyelmeztettek arra, hogy veszélyek leselkednek a dolgozókra. Ezeket a veszélyforrásokat két közeledő törvényben jelölték meg: az egyik a Munka Törvénykönyve, a másik a közszolgálati törvény. Azt mondják — szakértői véleményekkel támogatva —, úgy fogalmazták a jogszabályokat. hogy a munkavállalók munlcaviszonyuk által teljesen a feletteseikhez lesznek kötve. Az viszont nem várható, hogy valahol tételesen le fogják írni, mik az ..alkalmatlanság" kritériumai (ezt az egyik kutató úgy fogalmazta meg szemléletesen, hogy ki lehet rúgni valakit azért, mert a hülyét lehülyézi). Ha pedig nem lesz korrekt szakmai mérce, hivatalosan négyévente — váltógazdálkodás esetén — ezt át fogják értelmezni? Ha egy munkahelyen a szakszervezet nem lesz reprezentatív, azaz kétharmados, akkor „ugrott” a kollektív szerződéstől kezdve minden jog a munka környékén. Ha azonban létrejönnek a helyi szervezetek és sokan erősek lesznek, akkor szerezhetnek jogosítványokat. Ha azonban nem, akkor a hírek szerint a munkáltató azt teheti majd, amit akar. Bárkire bármikor kimondhatja az ítéletet: foglalkoztatására nincs lehetőség. S akkor sajnálatot fog kapni a kolléga, de védelmet nem. Ha nem lesznek eléggé szervezettek a dolgozók, a döntéseknél legfeljebb az előszobából „kagylózhatnak". . . Vajon hallgassunk-e múltbéli tapasztalatainkra, s legyintsünk: ugyan, a szakszervezet...? Vagy emlékeinket elfelejtve vegyük tudomásul az új szereposztást? Miközben némi gyanakvással tekintünk a nyilvánvalóan gerjesztett közhangulatra, mely az egyik szakszervezetet bolsevistának, a másikat sztálinistának, a harmadikat hata- lomátmentőnek bélyegezve szítja köztük a feszültséget. Mintha bizony egyes hatalmi körök, szakszervezeti „luftballonok’’ nem tördelték volna már eddig is szét a munkavállalók mozgalmát. E gyszóval, résen kell lenni. Az érdekérvényesítés leckéje feladatott. Nincs más tennivalónk: lépni kell. Be. Nehogy a máris szép csendesen megnyirbált, átkos pártállami szakszervezeti jogok közül a sztrájkhoz való jog maradjon az egyetlen. Kéthavi bérleti díjból új telephelyet vettek Ibrányban
