Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-14 / 38. szám

ELADÁSRA KÍNÁL DEBRECENBEN A Vezér utcai lakótelepen és az Egyetem sugárúton HAJDÚSZOBOSZLÓN A Hőforrás utcán felépült és építés alatt álló garzon, társasházi, sor- és átriumházi LAKÁSOKAT változó beépítési móddal és alaprajzi méretekkel A LAKÁSOK ÁRAI AZ EGYÉNILEG KIALAKÍTOTT SZAKIPARI IGÉNYEK, VALAMINT A LAKASALAPTERŰLETEK SZELES SKALAJA SZERINT VÁLTOZNAK. Az Egyetem sugárút 13. alatt megnyílt, BEMUTATÓTERMÜNKBEN minden igényt kielégítő, magas színvonal^ OLAS?, KONYHABÚTORODAT ES FÜRDOSZOBA-BERENOEZESEKET választhat lakásához - melyeket beépítünk és a lakás vételárába foglalunk. JN FORMÁCIÓ ÉS JELENTKEZÉS: HAÉV Rt. Lakásértékesítési csoport Debrecen, Kálvin tér 11. (630-as iroda) Naponta: 7.30-15.30 óráig Telefon: 10-777/190 TV Plusz A Kelet-MagyarorszAq Műsormelléklete 1991. FEBRUÁR 15-21. Mi a kedvenc műsora? TVéfás György operaénekes:- A Híradót sosem um­lautom el. mivel érdekel, ml történik az országban, a vi­lágban, A Skyon él az RTL- en (tintán a híradót része iltem előnyben, azután kö­vetkeznek az opera-, Illetve koncertműsorok, amelyekből sajnos nem nagy a vá­lasztók A Napkeltével ébred­tem reggelenként, ez nagy bánatomra megszűnt, így aztán reggel hat órakor az RTL szignáljára ébredek Kedvelem a sportközvetí­téseket: ezekből nlnos Is hiány az Eurosport Jóvol­tából, melyet szintén gyakran nézak. A jó krimiket Is sze­retem, s természetesen a kulturális magazinokat ás hír­műsorokat is beiktatom a programomba, ha éppen ott­hon vagyok A rádióműsorok közül a 168 órát emelném ki, s az előnyére megváltozott Déli krónikát, valamint a Törvény- könyv és a Tíz perc külpoliti­ka című adásokat. Jó kez­deményezésnek tartom, hogy a Rádió Debreoan - melyet minden reggel hall­gatok - óránként átkapcsol a Kossuth-adóra, így a legfris­sebb hírekről Is tudomást szerezhetünk Igen jó megol­dás az is, véleményem sze­rint, hogy a Kossuth rádió sávján Időközönként az Ame­rika Hangját is sugározzák. A Bartók rádióban az igazi kedvenóeim az opera- és á koncertfelvételek. K. I Gyermek lettem, gyermek vagyok... Nézem a parlamenti köz­vetítést a tévében, hallgatom a rádiót és egyre inkább el­hatalmasodik rajtam az ér­zés, hogy körülbelül kilenc­tíz éves koromban éreztem magam így utoljára. Szüleim­nek ugyan nem, de a ro­konoknak, az ismerősöknek állandó szokásuk volt a fe­jem fölött beszélgetni, mond­ván, ez a bugyuta kisgyerek úgysem érti, miről van szó. Folytonos téma volt, hogy mit kellene még velem csinálni, hogy jobb legyen, mert, ter­mészetesen, mindenki a ja­vamat akarta. Azután a be­szélgetés újabb fordulatával hozzám fordultak, mondván: éppen elég nagy vagy már ahhoz, hogy segíts itthon, el­mosogass, levidd a szeme­tet Na már most, nincs az a magára valamit is adó, par­lamenten belüli és kívüli párt, szervezet, liga, alapítvány stb., amely ne vállalná a lakosság, a nép, szóval az érdekeim képviseletét, vé­delmét. Persze azután - néha látványosan - civakod­nak a pénzen és pozíción, osztódással szaporodnak, és közben mintha elfelejt­keznének rólam. Azután következik a fűtés, az ener­gia, a tej, a benzin - hosszan sorolhatnám, mi minden árá­nak az emelése, és az adó­zás, amikor is megkívánják tőlem, hogy okos, értelmes, türelmes felnőtt legyek, és eleget tegyek az „el­várásoknak" A tájékoztatás(om)ra nem panaszkodhatok, hiszen jó­formán nincs nap, hogy a fent említett pártok, szerve­zetek, olykor vállalatok, sőt magánszemélyek is ne tar­tanának sajtótájékoztatót. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban pengeéles eszű és szemű svájci köz­gazdász barátom benyomá­sait elmondjam. Szerinte egész Magyarország állan­dóan ül. Bekapcsolja este a szállodában a televíziót, mert bár nem érti a nyelvet, kí­váncsi a híradóra, és látja, hogy egymás után peregnek a képek, mindenhol ül egy csomó ember, jegyezgetnek, egy-kettő pedig ül a pulpitu­son és beszél. Ha változik is a kép, a lényeg ugyanaz. Járja az országot, tárgyalni szeretne, ám hiába. A ve­zérkar reggel óta ül és tár­gyal, hogy mit kellene csi­nálni. A beosztottak szintén gondterhelt arccal ülnek, és várják, mit döntenek, mit kel­lene csinálni. Lehet, hogy a kívülről jött ember élesebben lát minket, mint mi magun­kat? Mielőtt pedig valaki azzal vádolna, hogy a kedves ol­vasók véleményét pesszi­mistán kívánom befolyásolni, leszögezem, hogy a fent leír­tak kizárólag személyes él­ményeimből fakadnak. Való­ban az az érzésem, hogy túl sok a dajka. Köszeghy Eszter Tudjuk, hogyne tudnánk, a bosszú gondolata mindig is éltetője volt a műalkotásoknak. Régi görög szerzők műveiben még az örök életű istenek is bosszút állnak a földi halandókon, ha keresztezni merik útjaikat. Az meg csak természetes, hogy Agamemnon bosszúhadjáratot indít Paris ellen Helene miatt. S később is nagyon sok­szor a bosszú, sőt egyenesen a vérbosszú mozgatja a hősöket. A mozibeli bosszúfolyam egyik hőse a nemrégiben hetvenedik születésnapját ünnepelt Charles Bronson, akit fotónk is ábrázol, a misztikus tekintetű, kötélizomzatú filmszínész. Először mint békés farmer, a házát feldúló gazembereken áll bosszút. Később már nagyvárosi lakosként útonállókon, alvilági elemeken a sor A színész magányos farkasként járja a nagyváros alvilágát Ellen­felei először csak kinevetik, majd amikor látják, mire megy ki a játék, arcukra fagy a mosoly, legtöbbször örökre. A bosszú, s ez is olyan, mint az életben, jóval nagyobb mérvű, mint a megbosszulandó tett. Érthető, s az emberi igazságérzetet is kielégíti, hogy az elkövetett bűnök megtorlás után kiáltanak. De talán rfiégis túl sok a bosszúállás a tévében. Gőz József A HÉT TÉMÁJA A bosszú a képernyőn lr——— __________________Debrecen

Next

/
Thumbnails
Contents