Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-02 / 1. szám

6 Kelet-Magyarország CSUPA ÉRDEKES 1992. január 2., csötörtök Milyenek a sárkányok? Kiállítás a Néprajzi Múzeumban Budapest (MTI Press) — Ennek a sárkánynak nincs semmi köze a hétfejűhöz, vagy ahhoz, amelyiket Szent György legyőzött. Ennek a sárkánynak egyáltalán az európai sárkányfogalomhoz sincs köze. A mifelénk honos egy, két, három, hét vagy több fejű sárkányok többnyire gonoszok. (Talán csak Süsü, a kedvelt mesefigura jóindula­tú.) Ezzel szemben a kínai, ja­pán sárkányok mind egy szá­lig jótékonyak. Maga a sár­kány elnevezés is ezt jelenti a keleti nyelvekben. De azoknak a sárkányok­nak, amelyekből Repülő aranysárkány címmel egész kiállításra való látható a Nép­rajzi Múzeumban, még a jósá­gos kínai, japán sárkányokhoz sincs közük. Merthogy ezek papírsárkányok. S éppen megkülönböztetésül a nevük is jüan, azaz kánya, madár, s hogy szóljanak, doboljanak is, azért vannak felszerelve sí­pokkal, bambuszfuvolákkal. Az első papírsárkányokról az időszámítás előtti első szá­zadból szól a fáma. Ekkor, mint még sokáig, hadi célokra használták őket. A hiteles hír­adások a 6—8. századból va­lók, éppen haditudósítások- ből. Hogy mikor vált a komoly stratégiai eszközökből játék? Nos, erről úgy ezer évvel eze- lőttről van információnk. Ün­nepek, mint az őszi holdünnep tartozékából lett népi játék­szer, amely máig népszerű a keleti országokban. Az ősi sárkánykészítés Kínából szár­mazik. Tőlük tanulták el a ja­pánok is. Japán sárkányok, egy euró­pai vándorkiállítás apropójából már „jártak” a Néprajzi Mú­zeumban. S most megérkez­tek az ősök, a kínaiak is. Az a négyszáz arany meg így készül a repülő sárkány ezüst, piros, kék, zöld, sárga, és a szivárvány minden színé­ben pompázó repülősárkány, amely a múzeum második emeleti falaira röppent, vala­mennyi élő művész alkotása. Könnyű, rugalmas, hajlítható bambuszfából és a vázra fe­szített selyem- vagy papír­anyagból készült. Formájuk­ban a természeti alakzatokat követik. S azt erősítik a rájuk festett, rajzolt szimbólumok is. Ezeken a papírsárkányokon is fellelhetők a démonűző házi istenek és a legnépszerűbb kínai regényhősök, a Vörös szoba álma meg a Nyugati utazás szereplőinek portréi. Bőven vannak madarak, álla­tok, pillangók is a selymeken. Színesek, szépek, könnye­dek. A készítők manuális ügyessége, technikai bravúrja a helyszínen is megcsodálha­tó, a december végéig nyitva tartó kiállításon, ugyanis a művészek személyesen is je­len vannak. Dolgoznak, meg­tanítják a fortélyokra az érdeklődőket, és el is adják ott készült munkáikat. nizzai viragpiac A bárjában alig lé­LX zengtek. _______ — Láttam teg­nap a hegyekben, amint célbalőtt. Mindig ilyen jól lő? — Fiatal szőke nő kérdezte a bártulajdonostól, aki nem kis meglepetéssel fogadta a bókot. — Igyekezem. De miért érdekli? Talán a rendőrség­nek dolgozik? A szőke nő mosolygott. — Szólítson nyugodtan Brigitte-nek. Egyébként azt is tudom, hogy milyen gyor­san hazavágta tegnap azt a két hőzöngőt. És arra gon­doltam, szívesebben venne magának egy kis panziót, békésebb vendégekkel. Rendőr nem lehet, gon­dolta Henry. Azok nem “így kezdik. — Kedvelem a magához hasonló, kemény legénye­ket, akik gyorsan és bizto­san dolgoznak. És egy mil­liót is ígérhetek magának. Persze, csak utána... — Utána?! Miről van szó? A férjétől akar megszaba­dulni? A hölgy a fejét rázta. Az­tán előhúzott egy újságfotót, ötven körüli férfit ábrázolt, 'cmerősnek látszik... — Laval, a milliomos. Egyébként az apósom. Tou- lonban lakunk. A Toulon melletti villát szin­te a tenger fölé építették. Az esti ünnepség résztvevői így szinte azt érezhették, hogy a víz és az ég között lebegve trécselnek. Brigitte a büféasz­tal mellett állt és a vendégeket figyelte. Férje, akit természe­tesen nem avatott be a terv­be, formailag részese volt ugyan a papa üzleteinek, de akaratgyenge fickó volt. Va­gyis nem tudott a felesége számára elég pénzt kihajtani. Brigitte pedig már unta, hogy minden alkalommal elszámol­tassák. Amikor a szél csillapodott, lövés dörrent. Laval úr a fejé­hez kapott a terasz szélénél. Megtántorodott és lezuhant. De még zuhanás közben is jól láthatták a rémült vendégek, hogy a homlokán jókora vörös folt éktelenkedik. Brigitte tudta, hogy mikor kell átadnia a megbízási díj másik felét. Ideges volt, bár azzal erősítgette magát, hogy tökéletes munka volt, holttest nincs. A parti őrség írásba adta, hogy az erős hullámzás­sal valószínű a tengerbe sod­ródott a hulla. Magához vette tehát a táskát és elindult a megbeszélt helyre, a parkoló­ba. Nem sokkal később autó kanyarodott mögé és kétszer felvillantotta a fényszóróját. Igen, ez az ismert jel. Brigitte kiszállt és az idegen kocsihoz közeledett. Egy teherautó fé­nyénél láthatta, hogy a férfi már félig leengedte az abla­kot, egyedül ült a kocsiban és széles karimájú kalapot, vala­mint szemüveget viselt. Sze­müveget?! Egy pillanatra megdermedt. A nizzai bártulaj nem volt szemüveges... A férfi kinyújtotta a kezét. — Na, akkor elszámolunk? A hölgy egy kissé közelebb hajolt és miközben átnyújtotta a pénzköteget, közelebbről láthatta az arcot is. Úristen, ez nem az ő embere! Ez... Megfordult és sikoltva ro­hant az autóút felé. Másnap két férfi nyújtott kezet egymásnak. Pop-Rockvilág Megnyert sztárok, elvesztett piacok Jön: Dire Straits, Genesis, Michael Jackson Budapest (MTI Press — Se­bők János) — Az elmúlt két év­ben nemcsak politikai és gazda­sági téren omlottak össze a „bi­rodalmak”, szövetségi rendsze­rek Kelet-Európábán. A kulturális életben is látványos bukások ta­núi vagyunk. A popzene sem ki­vétel ez alól. A műfaj intézmény- rendszere átalakult, a régi „pop­cézárok” eltűntek. Új kiadók, új koncertszervező irodák alakul­tak, új sztárok neveit kell megje­gyeznünk. Még néhány évvel ezelőtt is világsztárjelöltjeink vol­tak, a magyar popzene a környe­ző országokban abszolút tekin­télynek számított. Vajon ezek a változások mennyiben érintik ennek a kis országnak a pop nagyhatalmi státuszát? Egyálta­lán beszélhetünk-e még magyar sztárokról, kelet-európai pop-bi­rodalomról? — Ezekről a kérdé­sekről beszélgettünk Hegedűs Lászlóval, a Multimédia igazga­tójával, aki koncertszervezöként. kiadóként, a Calypso rádió egyik létrehozójaként, újabban pedig a kalózkodás elleni harc főszerve­zőjeként is nevet szerzett magá­nak. Elszámolás a múlttal — A hatvanas évek vége, a hetvenes évek eleje kedvezett a nyugati produkciókat pótló ma­gyar popzenei élet kialakulásá­nak. Miközben a 68-as prágai és a 70-es gdanski események után a korábban sikeres cseh és len­gyel előadóknak nem volt alkal­muk külföldre utazniuk, a ma­gyar popsztárok a szelektív libe­rális politika kedvezményeként megkapták a lehetőséget, hogy külföldre utazhassanak. így vál­tunk kelet-európai pop nagyhata­lommá a külső tényezők és a magyar lehetőségek szerencsés egybeesése révén. Egyes zene­karok — Omega, LGT, Generál, Skorpió — számára lehetővé vált a minőségi és mennyiségi ugrás, pénzt kereshettek, fej­leszthették a technikát. f970 és 73 között mindössze egy éves hátrányban voltunk a világ élvo­nalához képest. — A lehetőségek adottak vol­tak, mégsem sikerült igazi nagy világsztárt felmutatnunk. Miért? — Az akkori államhatalom és a popzenében kinevezett „illeté­kesei” nem ismerték fel a lehető­ségeket. Megalomániás fejlesz­tésekbe kezdtek, exkluzív szer­ződéseket kényszerítettek a leg- jobbakra, akik néhány forint pluszért cserébe, 1978 után el­vesztették a külföldi lehetőségei­ket és ezáltal a kereseti, fejlesz­tési lehetőségeiket is. Ekkor kez­dődött az Erdős-korszak, ami a magyar popzene degenerálását jelentette. A nyolcvanas évekre a zenekaroknál felhalmozott tőkék amortizálódtak, miközben kime­rültek a zenészek pénzforrásai. Ugyanakkor a bevételeket az ál­lami cégek a komolyzenébe illet­ve az irodaházak fejlesztésébe ölték. Nemcsak, hogy az új hul­lámban érkező zenekarokra nem maradt pénz, de közben a „na­gyok” a nemzetközi vérkeringés­ből is kiestek. — A MIDEM fesztiválon azon­ban újra és újra felbukkantak a magyar előadók. Igaz, sokan sa­ját zsebből utaztak. — Igen, mert a hazai piac be­szűkülésével élet-halál kérdéssé vált számukra, hogy külföldön próbálkozzanak. De megfelelő menedzselés, tőke hiányában ez nem lehetett sikeres. Másrészt a valóban sikeres magyar produk­ciók — az LGT-től Sebestyén Mártáig — sohasem a kommersz kategóriába tartoztak. A divat­trendeket ebben a műfajban is Los Angelesben, Londonban dik­tálják. Nekünk mindig a rockmü- fajban vagy a tóikkal voltak sike­reink. S ezen a vonalon részben ma is sikeresek vagyunk. Se­bestyén Mártát a maga műfajá­ban legajább úgy jegyzik, mint Marton Évát az operaénekesek között. — Az elmúlt két év változásai mennyiben érintették meg a popszakmát? A magyar pop nem versenyképes — Véleményem szerint csak tajgetoszi megmérettetéssel vál­toztatható meg a jelenlegi hely­zet. A piac már most is szelektál. Ahogy a tévének a műholdcsa­tornákkal, a hazai filmnek a vi­lágcégekkel, a könyveseknek a licenckiadványokkal, úgy a hazai popélvonalnak is már a nemzet­közi élvonallal kell felvennie a versenyt. Vannak biztató jelek, de sajnos ez a váltás egy általá­nos nagy recesszió közben kell, hogy megtörténjen. — Sokan úgy vélik, hogy eb­ben a versenyben a magyar pop halálra van ítélve. Ezt az eladási adatok, a koncertlátogatottság és sok minden más igazolja. — Ennek részben ellentmon­danak a piaci elemzések, ada­tok. A magyar rock kelendő. A metál zenekarok, a Bonanza Banzai, Hobo, Zorán, a Republic, a Beatrice, Nóra, Szandi, a Film­slágerek, a Manhattan... — Tehát nincs összeomlóban a szakma? — Ez a szakma ott tart, ahol az ország. Érezhetően csökkent a kereslet, de annyiban más a helyzet, hogy a korábbi intézmé­nyek manipulativ nyomása alól felszabadult a műfaj. Sok az új kiadó, az új ötlet. Ezért megsza­ladt a ló. Most már zab és víz kellene! A lendület megvan. — Ön korábban külföldi sztá­rokat hozott Magyarországra. Ismeri a nemzetközi élvonalat. Mennyiben lát esélyt, hogy visszaszerezzük korábbi hírne­vünket? — Mi korábban is turnéztat- tunk magyar művészeket, s ad­tunk ki lemezeket is. Most azon dolgozunk, hogy visszaszerez­zük azt a kulturális szerepet a kilencvenes években, amit pél­dául betöltöttünk a harmincas években, amikor nemcsak a nagy filmgyárakban dolgoztak magyarok, de Josephine Baker zenekarának vezetője is magyar volt. Nem az avantgárdba kell menekülni, hanem a főcsapáson kell megtalálni a lehetőségeket. — S vannak lehetőségek? Mi­lyen tervekkel vágnak neki 1992- nek? Világsztárok Budapesten, magyar menők Ukrajnában — Csökkenteni fogjuk a nagy bulik számát, de világsztárokkal dolgozunk. Lekötöttük a Genesist, a Roxette-t, a U2-t, a Jetro Túlit, Bryan Adamsot, San- tanát, Andreas Vollenweidert. 1993-as terveinkben szerepel a Dire Straits, Michael Jackson és a Pink Floyd is. Ugyanakkor utaztatni fogjuk a Babayagát, a Kalákát, a Kallijagot, Sebestyén Mártát. Irántuk komoly nemzet­közi érdeklődés van. — így most kvittek va­gyunk — mondta Laval. A nizzai bár tulajdonosa bólintott. — Ha nem lőttem volna mellé, most ugyano­lyan halott lennél, mint én Csádban, amikor a légió­ban, sebesülten átcipeltél a folyón. — Tudod, hogy mindig jó úszó voltam — vetette köz­be Laval. — Viszont az ötle­ted megint bevált: az a kis paradicsommártás a tenye­remben valóban hatásos volt, amikor a fejemhez kaptam a lövés után. A pén­zed egyébként a hátsó ülé­sen van. És most már nincs egyéb dolgod, mint az, hogy vigyél a repülőtérre. Ott egy csomagtartóban már elő van készítve mindaz, amire egy magamfajta úrnak a békés, nyugodt és gondta­lan élethez szüksége van, a pénz, az útlevél, a repülője­gyek. Tudod, én már unom ezt a nyüzsgő életet. S min­dezt akkor döntöttem el végleg, amikor elárultad, j hogy a menyem téged, a '1 régi katonacimborát foga­dott fel bérgyilkosnak. És azzal, hogy az autóban sze­repet cseréltünk, a menyem is megkapta a büntetését: azt, hogy míg él, örökös fé­lelem kíséri. (A Quiz Magazin alapján: N. G.) Csontváry: Mária kútja Názáretben című festményét restaurálják MTI-fotó: Kálmándy Ferenc A Csontváry-képek „életé­ben" eddig csak gyors, apró kozmetikázások voltak. Ez az első alkalom, hogy a képek egy nagyszabású, állagmegó­vó, konzerváló, tisztító mun­kán esnek keresztül. Az egész kollekció restaurálása több mint egy évet vesz igénybe, hiszen igen nagy méretű — 42 négyzetméteres — képek is vannak a gyűjte­ményben. A magyar kulturális minisztérium és a holland kor­mány támogatásával elkez­dett munkát 1993-ban egy európai bemutató körúttal fe­jezik majd be. A képek restau­rálását a Janus Pannonius Múzeum restaurátorai, Tarai Teréz és Czakó Ferenc vég­zik. ✓ LMJiM 1 V AKY- K'FPtTK'F'T I ' i 9 H » , fim i 9 J8L m. jsl m ^ m m JL S Krimi s + A HÁLAPÉNZ R. Germain

Next

/
Thumbnails
Contents