Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-04 / 3. szám
9 1992. január 4. Ä %eUt-9vía£yarország hétvégi meűékku A leánycserkészet Szabolcsban Válasz egy olvasói levélre Mai magyar fotó Baricz Imre: Budapest ‘91 Margócsy József Lapunk dec. 5-i számában „Egy szürke nő a sok közül” aláírású olvasói levél jelent meg, amelynek írója hiányolta a nyíregyházi feánycserkészet történetét. Tájékoztatásul: nézzük, hogy mit is írnak a hajdani újságcikkek. Az első hírek 1923 júniusából származnak: az evang. leány- gimnázium fogadalmi ünnepségéről, a leánycserkészet első jeleként. Az avatási műsorban a felsős gimnazisták szerepelnek: Doktor Edit, Hoffmann Nelli, Osgyáni Erzsébet és mások, — fiatal tanáruk, Reguczky Ilona vezetésével. A szerény létszámú csapat működését városunk puritán társadalma nem kísérte egyhangú lelkesedéssel. Az igazgató, Adorján Ferenc sem: ő úgy vette elejét ,,a leányoknak nem illő” mozgalom elleni tiltakozásoknak, hogy a csapat működését felfüggesztette. Hosszabb szünet után azonban újra cser- készkedni kívántak a diáklányok, s tanáruk is úgy nyilatkozott a Nyírvidék 1927. dec. 18-i számában, hogy újra megalakul a cserkészcsapatunk. Mire az igazgató három nappal később erélyesen tiltakozott, írván, hogy az iskolában immár eléggé sok egyesület működik, így tanulmányi okokból nem kívánatos az iskolai leánycserkészcsapat. * Egy másik nevelési intézetben, a Pacsirta utcai leányárva- rtázban 1924 elején kezdődik ilyen szervezkedés. Ezt a szociális intézményt régen a helyi Jótékony Nőegylet alapította, tartotta fenn, e században már Erzsébet királynéról elnevezve. Az első háború után állami kezelésbe került, s főleg hadiárvák, elhelyezésére szolgált. Maga a leánycserkészet 1920- ban indult Budapesten, miután már más országokban terjedni kezdett. Hazánkban az alapítás óta Lindenmayer Antónia a lelke és mozgatója; ő maga tanár (szül. 1884-ben), 1922-től országos elnöke a Magyar Cserkész- leányszövetségnek, s tagja a világszervezetnek is. A mozgalom fővédnöke Anna kir. hercegasszony, József Ferenc kir. herceg felesége. A lexikonok eligazítanak abban is, hogy hazai sajátosságként a csapatok a magyar történelem nevezetes nőalakjainak nevét vették föl, s céljuk nem a fiúcserkészet másolása, hanem „a nemes nőiség ki- fejlesztése, a magyar nagyasz- szonyok példájára". így e mozgalomban a társadalmi szervezetek leányegyleteinek nemzetközi kapcsolattal is rendelkező formája alakult ki: nemes emberi (női) tulajdonságok fejlesztésének, gyakorlásának párhuzamos igényével. * E csapatok társadalmi hátterét is megismerhetjük a nyíregyházi árvaházi csapat indulásakor. A Nyv 1924. nov. 29-i beszámolójából tudhatjuk meg, hogy az Erzsébet királynő nevét fölvevő csapat nagyasszonya, azaz helyi fővédnöke Kállay Miklósné, Szabolcs vármegye akkori főispánjának felesége. Díszelnök az a Petkó-Szandtner Aladár államtitkár, akinek felügyelete alá tartozik az árvaház. Védnökök is vannak: Mikecz István alispánnak, Bencs Kálmán polgármesternek, Dienes-Oehm Tivadar — akkor már tábornok — huszárezred-parancsnoknak a felesége — és még sokan mások: lényegében nagyobb számban, mint a csapat ifjú cserkészlányai. Az említett előkészítő gyűlésen Lindenmayer Antónia feltűzi az árvaház nevelőjének, Wágner Irénnek (később: Dienes István- nénak) blúzára a leánycser- készjelvényt, s ezzel megbízást adott a csapat megalakítására, vezetésére. Az is kitűnik a régi újságokból, hogy ez a hivatalos elismerést jelentette, hiszen már 1924 elejétől cserkészkednek az árvaházban. Pl. a márciusi hazafias ünnep műsorát is a cserkészek adták, Bötykös Gizella vezetésével. Más cserkészcsapatokkal való kapcsolatuk alapján a Nemzeti dalt a kereskedelmisták 89. sz. Turul csapatának cserkésze, Zsukotinszky Rudolf szavalja; a társadalmi együttműködés folytán az ünnepséget záró élőképben Hungária alakját, a férjével akkor itt játszó Patkós Ilona személyesíti meg; a leányok dalköre előadja Krecsák László Hadiár- va-indulóját, a szerző dirigálásával; a dekorációt, a színpadképet a húszas-harmincas évek nélkülözhetetlen szervező-rendezője, Propper Ede tervezi; a kísérőzenét Mantu Aladár, a város népszerű cigányprímása szolgáltatja zenekarával. Nem sokkal később, 1926. április 26-án egy külön leány- cserkészotthon-helyiség felavatásán az országos védnök királyi herceg^ házaspár is megjelent — a megye és a város előkelőségeinek kíséretében. A csapat ekkoriban már a 37. sorszámot viseli. 1928-ban került az evangélikus leánygimnáziumhoz Molnár Rózsa tanárnő, aki mindnyájunk örömére ma is aktív nyugdíjasként él és dolgozik Budapesten. Mivel saját iskolájában nem látták szívesen a leánycserkész- mozgalmat, mint erről fentebb is szó esett, Molnár Rózsa az árvaházi csapat vezetésébe kapcsolódott be. Erről az időről azonban már nem nekem kellene megemlékeznem, hiszen itt él köztünk, Nyíregyházán, a csapat egykor aktív cserkésze: Ferencz Miklósné Kovács Gizella. Aki egyébként manapság is fáradhatatlan munkása városunk társadalmiszellemi életének: éppen a napokban tüntette ki őt a Bessenyei Társaság elnöksége a ritkán adományozott Bessenyei emlékplakettel. Ó egy régebbi kéziratos visszaemlékezésében igen meleg szavakkal gondol vissza ifjúságának cserkeszkedő éveire, részletesen ismerteti egyenruhájukat éppúgy, mint a zempléni táborozásukat Molnár Rózsa vezetése alatt. Az árvaházi leánycserkészet 1931-ig, az intézmény megszűnéséig élt és működött. (Csak tájékoztatásul: a fiúk két világháború közti cserkészmozgalmi életéről cikk olvasható a Pedagógiai Műhely 1989. évi 1. számában.) Idekívánkozik annak megjegyzése is, hogy 1939-ben, amikor már 235 csapatuk van, a hazaiak megrendezik Gödöllőn a Pax Ting, elnevezésű leánycserkész világtalálkozót. Ebben az időben csapat már nem volt városunkban, de nyíregyháziak részvételére azért mégis sor kerülhetett. Molnár Rózsa meghívást kapott a táborvezetőség törzsébe, s „mint a tábori újság rajzolója örökítette meg a világtábor érdekes jeleneteit”, — írja róla iskolájának 1939/40. évi Évkönyve (31.) Ugyanebben az időben került vissza a megyébe Balicza Valéria (később: Margitics Gyu- láné), az Angolkisasszonyokhoz tanárnak. Ö még budapesti diákként vett részt a leanycserké- szetben, s egykori csapatával járt Gödöllőn. Mindketten részletesen beszámoltak élményeikről a nagy táborozás befejezte után a Nyirvidék-Szabolcsi Hírlapban. * Megyénkben azonban másutt is volt leánycserkészet. A Nyv 1924. nov. 1-i száma ad hírt arról, hogy a kisvárdai Bessenyei Gimnáziumban a Gizella elnevezésű csapat leánycserkészeket avat; később az olvasható, hogy az 1924/25. tanévet záró sóstói cserkésznapra a kisvárdai leánycserkészek is eljönnek. — Es ugyancsak Kisvárdára utal egv későbbi adat: hogy a II. világháború után, 1946-ban újjáalakult a Bessenyi Gimnáziumban a régebbi, 287. sz. Réti Sas fiúcserkészcsapat Marczis Lajos hitoktató és Hollós István tanár parancsnoksága alatt; nem sokkal később pedig — immáron Szilágyi Erzsébet név alatt — a leánycserkészek csapata is 46 diáklánnyal, Gellér Erzsébet tanári vezetésével. H ol tart a magyar fotográfia? Kik és milyen szinten művelik e művészeti ágat, amely gyakran újságok lapjain jelenik meg, máskor albumok, nagyritkán kiállítások juttatják közönségközeibe. Pedig a fotó igen népszerű nálunk (is). Minden alkalommal nagy közönsége van a történelmi vagy a kortárs fotográfiakiállításoknak. Most is alig lehetett egy gombostűt leejteni a Változások — Magyar fotográfia '91 című kiállítás megnyitóján a Budavári Palota A épületében, a Legújabbkori Történeti Múzeum földszintjén. Ahol a falakon 462 kép várja a látogatókat. A kiállítás fotóit 242 pályázó hatezer felvételéből választotta ki a nemzetközi zsűri, s ugyanez a zsűri döntött annak a 16 díjnak a sorsáról is, amelyet különböző szervezetek — mint a Fotóművészek Szövetsége, az Újságíró Szövetség, a Fotóriporterek Kamarája, a Művészeti Alap, néhány újság és kereskedelmi cég — felajánlott. Már a díjazott képek és sorozatok is igen széles körből kerültek ki. Volt közöttük riport és szociofotó, tájfelvétel és aktkép, portré, divatfotó és politikai tudósítás. Hogy csak a társadalmat élénken foglalkoztató aktuális riportok közül említsünk néhányat, bizonyára nem kerüli el a közönség figyelmét a Romániai karácsony círjtű hétrészes sorozat Fábry Pétertől, vagy az Azonosságok címet viselő és a 301-es parcellát megörökítő tíz felvétel Fuszenecker Ferenctől. Vagy a riport kategória nagydíjával kitüntetett Hajléktalanok című hat képből álló sorozat Baricz Imrétől. Kudelich Lajos Idegen kenyéren címmel ugyan már a szociofotó kategória díját nyerte el, mégsem fér kétség témája szomorú aktualitásához. A francia, litván, csehszlovák és magyar fotóművészekből álló zsűri és a rendező-szervező Magyar Fotóművészek Szövetsége s a Magyar Fotóriporterek Kamarája szerint minden korábbi sajtófotó kiállításnál magasabb színvonalú anyag gyűlt össze az idén. A fotográfia minden ága megjelent, az experimentális fotótól a divatképig, az alkalmazott fotótól az életképig. Egész sor olyan felvételt állítottak ki, amelyek néhány évvel ezelőtt még nem kerülhettek volna a falakra. A fotósok megmutatják az élet mélységeit, gyötrelmeit, szomorúságait. Sok a kritikai észrevétel, a változást sürgető figyelmeztetés. M égis, illik erre a kiállításra a humanista jelző. Az emberközpontúság, az egymás iránti figyelem, az élet szép és rút oldalának szembeállítása egyaránt felfedezhető. Mindent összevetve: érzelmekre ható, felkavaró ez a kiállítás. Jósa András Múzeumban 1968-ban és 1974-ben Krúdy Zsuzsa számos, édesapjára és családjára vonatkozó értékes dokumentumot adományoz a múzeumnak. így jutott gyűjteményünkbe légid. Krúdy Gyula feljegyzése Komárom kapitulációjáról, Krúdy Gyula (az író) születési és halotti anyakönyvi kivonata, jegyzetfüzete 1917— 1919-ből, könyvtári olvasójegye, jelentős számú korrektúrája, családi fényképei, 1923 és 1924 között a Magyarország c. lapban megjelent tárcái és még folytathatnánk a felsorolást. Ugyancsak jelentős értéket képvisel az a 29 Szabó Lőrinc-kézirat, amelyet Katona Béla irodalomtörténész személyes kapcsolatai és kutatásai révén vásárolhatott meg a múzeum. Az Irodalmi Gyűjteménybe került többek között Arjuna Himnusza c. versének kézirata, valamint A műfordítás öröme c. vallomásának eredeti példánya is. Komoly nagyságrendű azoknak a személyes dokumentumoknak, fényképeknek, leveleknek, használati tárgyaknak a száma is, amelyek Váci Mihállyal kapcsolatosak. Megtaláljuk ezek között Váci Mihály legkorábbi verseinek kéziratait, s Váci Mihály feleségének 1970. április 6-án Hanoiból írt levelét, amelyben Váci Andrásnak számol be bátyja válságos egészségi állapotáról. Egy polgári család életébe enged bepillantást az az anyag, amelyet Lukács Zsófia ajándékozott a múzeumnak édesapja, Lukács Tihamér (a Nyíregyháza c. monográfia írójának, Lukács Ödönnek a fia) hagyatékából. Az ügyvéd Lukács Tihamér szabad idejében vertseket is írt, amelyek közül néhány a Pesti Hírlap és a Budapesti Hírlap tárca rovatában jelent meg. Nem áll módunkban hosz-szabban elidőzni ezeknek a verseknek az esztétikai értékeinél, mégis sok mindent elárul az a levelezőlap, amelyet Sza- bolcska Mihály, a népnemzeti irányzat egyik utolsó képviselője írt Lukács Tihamérnak, aki véleményét kérte ifjúkori zsengéiről: ,,Kedves Öcsém! Hozzám küldött verseiről csak jót mondhatok. Úgy látom ezekből, hogy igaz poétái tehetség, aki belső lelki szükségből ír. írjon szebb és tisztább verseket, mint a mai fiatalok. Szeretettel üdvözli Sza- bolcska Mihály. Temesvár, 08. XII. 12." (ÍGY. 91. 38. 42.) Az irodalmi gyűjtemény gazdátlanságából adódhatott az, hogy a Történelmi Dokumentációs Gyűjteménybe lett beleltározva a Salzmann (Sarlós) Ottó özvegyétől kapott anyag, amelyben férje eredeti verskéziratai, Rákos Sándorral folytatott levelezése található. Számunkra értékes irodalomtörténeti anyag, hisz Sarlós Ottó, Mariss József, Kovács Lajos, Országh Ödön voltak azok a fiatalok, akik 1932- ben megjelentették és szerkesztették az új irodalmi törekvésekkel kísérletező helyi írók, költők írásait bemutató Forrás c. folyóiratot. Az irodalmi gyűjtemény helyzete 1988-ban rendeződik, amikor a múzeum irodalmi muzeológust alkalmaz. Az elmúlt 3 évben feldolgozásra került a harminc év alatt összegyűjtött anyag, s megkezdtük a kutatók munkájának megkönnyítése érdekében a dokumentumok kartonozását. Természetesen nemcsak feldolgozómunka folyt az eltelt időszakban. A gyűjtemény tekintélyes számú helyi vonatkozású, irodalomtörténetileg értékes kézirattal, levéllel stb. gyarapodott. Komoly értékkel bírnak a fiatalon elhunyt Mester Attila újságcikk-, vers- és novellakéziratai, személyes használati tárgyai. A 70- es években Nyíregyházán megrendezett író-olvasó találkozók íróvendégeinek névsorát nyújtják azok a levelek, amelyekben Bory Zsoltnak válaszolnak a meghívottak. Álljon itt csak néhány név: Cseres Tibor, Jobbágy Károly, Galambos Lajos, Csoóri Sándor, Tamási Áron, Várnai Zseni. A versírás nehéz mesterségébe engednek bepillantást azok a verskéziratok, amelyeken Bory Zsolt egy-egy versének kialakulását, végső formába öntését követhetjük nyomon. Például a Pogány ima c. versének 9 változata van birtokunkban. Ugyancsak a Bory-hagyatékban találhatjuk Szabó Pál, Veres Péter, Kodolányi János leveleit, s Tamási Áron szivarját, amellyel 1964 május 23-án kínálta meg a vendéglátó Bory Zsoltot, aki azonban nem dohányzott, de becses emlékként gondosan megőrizte a felkínált szivart. Értékes dokumentumokkal gazdagította az irodalmi gyűjteményt Tarnavölgyiné Sipkay Mónika, aki édesapja, Sipkay Barna számos kéziratát, levelét, személyes tárgyát adományozta a múzeumnak. A rövid ismertető végén elmondhatjuk, hogy a több ezer fóliából álló irodalomtörténeti gyűjtemény jó alapot adhat egy, a megye irodalomtörténetét bemutató állandó kiállításhoz. Egy átfogó, teljességre törekvő anyag összeállításához azonban a meglévő hiányosságok pótlására lenne szükség. Ugyanis egyáltalán nincs, vagy csak nagyon kevés dokumentum van birtokunkban azokról a helyi írókról, költőkről, akik a századfordulón, a két világháború között helyi vagy megyei lapokban publikáltak, akiknek Nyíregyházán vagy a megyében jelentek meg kötetei. zért várjuk azoknak a tisztelt olvasóknak, valamint ezen írók hozzátartozóinak, leszármazottai nak a jelentkezését, akiknek ilyen jellegű kéziratok, dokumentumok, fényképek, nyíregyházi kiadású kötetek vannak birtokukban, vagy ezekkel kapcsolatban valamilyen információval a kutatásban, az anyaggyűjtésben segítségünkre lehetnek. Előre is köszönjük segítségüket, annak reményében, hogy mihamarabb lehetőségünk, nyílik egy reprezentatív irodalmi kiállítás megrendezésére.
