Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-28 / 23. szám

Liz Taylor, a proletár­asszony ár a hölgyeknek D nincs koruk, adott esetben ettől eltekint­hetünk. Liz Taylor esetében például, aki megkezdte az előkészületeket a 60. szüle­tésnap megünneplésére. Ki­bérelem Velencét február 27- ére — nyilatkozta szerényen az amerikai sajtónak. Ami persze csak egy részt jelent a Giudeccán, de nem ez a lényeg. ,,Azt akarom, hogy őrült módon szórakozzunk.” A meghívottak listáján első­sorban azok szerepelnek, akik a nyolcadik esküvőn is vendégek lehettek október­ben Hollywood előkelőségei­ként, valamint akikről ez ko­rántsem mondható el, a je­lenlegi férj, Larry Fortensky se előkelőnek, se gazdagnak nem tekinthető rokonsága. A Fortensky család azonban olyasmit vitt a filmvilág first ladyjének életébe, amit még | a ponyvaírók sem mernének tálalni: a szellemet ahhoz, hogy Lis Taylor mostanában proletárszokásokat vehes- \ sen fel. Otthoni pongyolában i megy a strandra, hamburgert eszik és sült krumplit, zacs- \ kőbán szervírozva. És ter- i mészetsen Coca-Colát iszik. Igaz, mindezek a közönsé- j gesen csak álomvillának mondott édes otthon, a Bel Air falai között gyakorolt pro­lierények, de el kell hinni, hiszen a művésznő nyilat- \ kozta a Life magazinnak. \ Ugyanakkor az ifjú férj meg- ! rótta a sajtót: ,,Az újságírók \ engem bunkónak, lusta cá- I pának, a feleségén élősködő ! fickónak neveznek. Nem tu- | dóm, hogy miért utálnak. | Persze, nekem is jobban tetszene, ha gyémánt nyak- \ éket vehettem volna Liznek. j De majd egyszer építési vál­lalkozó leszek, és zsák­számra keresem a pénzt.” ( Liz Taylor az újságíró szerint I itt közbevágott: „Nagyon \ boldog vagyok azzal, amit I adsz.” Mégis mit? ,,Amikor | az én energiatelepem már ! kimerül, az övét még mindig szétveti a feszültség. Telje- \ sen megőrjít azzal, amit csi- ! nálni tud velem." Az autóversenyző a trónt választaná Készen áll, hogy minden grúzok uralkodója legyen „Készen állok, hogy minden grúzok uralkodója legyek.; Azt azonban nem szeretném, hogy az odautazásom újabb konfliktu­sokat okozzon” — nyilatkozik De Bragation herceg, akiről ecj- dig elsősorban a sportlapokban olvashattak volna leendő alattva­lói, ha történetesen tudnak spa­nyolul, lévén többszörös nemzeti bajnok az autóversenyzésben. Az utolsó grúz uralkodó, XII. György leszármazottja most azonban kiszállt az autóból és bejelentette igényét a trónra. Mi­vel politikával sosem foglalko­zott, grúz nyelven nem beszé), az országban sohasem járt, ímiif- den idejét arra fordítja, hocjy é hiányosságokat pótolja. „Aimúlt évben, amikor a grúz parlafnerjt elnöke Madridban járt, hivatalo­san is közölte, hogy még az ez­redforduló előtt helyreállítják a monarchiát. És ha ez megtörté­nik, a trón egyedüli várományosa én vagyok.” Az utóbbit azért hangsúlyozza De Bragation her­ceg, mert a féltestvére, Pace kis­asszony (apja második házassá­gából) ugyancsak bejelentette igényét a trónra, hozzátéve, hogy az ereiben nemcsak grúz vér, hanem spanyol arisztokrata vér is folyik, rokona János Ká­roly királynak, ezzel szemben az elsőszülött fiú csupán lecsúszott olasz nemesi rokonságot tud fel­mutatni. A trónkövetelők vitája tulajdonképpen megfelel a grúz belviszályoknak, bár azt nem le­het tudni, hogy kit akarnak ma­guk fölé a grúzok. Hogy kit nem akarnak, azt félreérthetetlenül ki­fejezték: Gamszahurdiát, aki minden grúzok elnökének mond­ta magát. A leendő XIII. György, pechére, éppen tőle kapott meg­hívást: Itt az ideje, hogy hazalá­togasson! Skót A skót súlyos beteg, a csa­lád elviszi őt egy híres pro­fesszorhoz. A tanár a vizsgá­lat után közli a beteggel, hogy sürgős operációra van szükség. — És mibe kerül a műtét? — kérdi a skót. — Száz fontba. — Jaj, kérem szépen, az rettenetesen sok pénzI — Akkor operáltassa meg . magát az asszisztensemmel, I ő csak ötven fontot kér. I — A skót gondolkodik egy darabig, majd megkérdi: I — Mondja, professzor úr, * inasa nincs? Vadász- turizmus Amelyik gazdaság csak teheti, erdeit va­dászturizmusra is fel­használja — elsősor­ban valutabevételeit növeli ezzel. Január­ban sok vaddisznó került terítékre. Ké­pünk Börzönce mel­lett készült. MTI-fotó KRIMI ár majdnem sötét M volt, amikor az autó megállt a toronyház előtt. Két férfi: egy magas és egy alacsony szállt ki belőle. A sofőr kiadott nekik egy fekete táskát és ennyit mondott:1 — Negyedik emelet, jobbról a harmadik ajtó. Érezhetően idegen hangsúllyal beszélte a németet, úgy is hív­ták: Argentin. Amikor elhajtott, á két férfi bement a házba, majd lifttel a negyedik emeletre. Senki sem látta őket. A lakás zárva volt, de az alacsonyabb elővette a kulcsot. A magas megköny,- nyebbülten sóhajtott: — Na, most már helyben va­gyunk! Az ékszerbolt kirámolását| rég­óta és gondosan tervezték. Mirí- den eszerint alakult, egy sze­rencsétlen taxisofőr azonbaji elállta az útjukat, és az alacsony rálőtt. A rendőrök nyilván már minde­nütt keresik őket: az utakon, & pályaudvarokon, a repülőtérerj. Arra senki sem gondol, hogy inj- kább a város szívében ke|lene kutatni, például egy toronyház­ban, amely alig öt percre van a tetthelytől. A magas a heverőre dobta a táskát, a tévéhez lépett és be­kapcsolta. A híradó a rablótáma­dásról is beszámolt. A műsorve­zető szerint „szemtelen rablótá­Amint a lány kiment, felhívta a társait. Gonosz vigyor ült az ar­cára, arra gondolt, hogy amikor valamelyik felveszi a kagylót, egyúttal elindítja az utazásukat is a pokol felé. A rejtekhely lakói azonban (Csenget a halál madás történt a város szívé­ben". Azt is mondta, hogy a bá­tor taxisofőr kórházba szállítás közben meghalt. Argentin a rádióból értesült a dologról. Szállodaszobájában ült és a zsákmányt szemlélte. Fia­tal, vonzó barátnője élénk érdek­lődéssel figyelte. — Mi lesz, ha a haverjaid rá­jönnek, hogy becsaptad őket, Jorge? Nyilván tudod, hogy vé­geznek veled. — Nem lesz rá idejük — vá­laszolt lezseren Jorge. — Most pedig legyél ügyes kislány, menj le és fizesd ki a számlát. Aztán pár óra, és a riói hajón leszünk. nem vették fel a kagylót. Hallot­ták ugyan a hívást, de már felfe­dezték azt is, hogy Argentin üres táskát adott nekik. Nyilván ma­gának tartotta meg a zsákmányt. Tehát a gyanú dolgozott bennük. Végre az alacsony megszólalt. — Szerintem ideges lesz, hogy senki sem veszi fel a kagy­lót. Aztán, ha idejön, kipréseljük belőle a szajrét. A telefon legalább hússzor csengett. Amikor végre elhallga­tott, a két férfi némán nézte az üres táskát és várt. Argentin elbizonytalanodott. Felhívta a tudakozót is, hogy csakugyan jó számot hívott-e. Testi-lelki egészség Bűn és bűnhődés (MTI-Press) — Hogy egy adott társadalomban milyen tett minősül bűncselekménynek, és arra milyen büntetést szab ki a közösség, jogi szabályozás kér­dése. A jogalkotás viszont általá­ban kapcsolódik a közvélemény erkölcsi felfogásához. Mindkettő a kultúrában gyökerezik. Más­más korokban és társadalmak­ban más-más viselkedésformák számítanak megengedettnek, il­letve elítélendőnek, bár vannak alapvető követelmények, mint például az emberi élet, a szemé­lyes szabadság, a magántulaj­don, a haza védelme. Az erkölcsi elvek ismerete és követése a kisgyermekkortól kezdve fokozatosan alakul ki az emberben. Mintája a felnőttek viselkedése és tanításai, mozga­tórugója a szülők iránti ragasz­kodás, az elvárásoknak megfe­lelni akarás. Az a folyamat, melyben a kisgyermek megtanul­ja a társadalmi együttélés szabá­lyait, követelményeit és tiltásait, a „helyes” viselkedést: a szocia­lizáció. A felnőtti létben is elengedhe­tetlen a szabálytisztelő, másokra tekintettel levő, alkalmazkodó magatartás. Ha az emberek en­nek ellenkezőjét tapasztalják, erkölcsi érzékük veszélyt jelez. Az erkölcsi szabályok megsze­gőit szankcionálják: negatívan minősítik, kiközösítik, büntetik. A büntetés lélektanilag a tanu­lást szolgálja; azt célozza, hogy a büntetett viselkedésmód abba­maradjon (és helyette a jutalma­zott magatartásforma ismétlőd­jön). Mások is okulhatnak belőle. Ha a mélyebb mozgatórugókat elemezzük: a szabályok szerint élő, a közösségért cselekvő (proszociális) személyek a tár­sadalomellenes (antiszociális) elemek megbüntetésével állítják magukban helyre az „erkölcsi vi­lágrendet”, alapvető igazságér­zetük ezt kívánja. Ha a bűn fel­derítetlen marad vagy a büntetés elmarad, az emberek többségé­ben veszélyérzet, szorongás és elégedetlenség támad. Ez a bűn- cselekmény áldozataiban ter­mészetszerűleg erősebb, még­sem egyenlő a bosszúvággyal. (A bosszú azt jelenti, hogy tör­vénytelenül. önhatalmúlag torolja meg valaki a sérelmeit vagy pe­dig ártatlanokon, például a bűnel­követő hozzátartozóin éli ki ha­ragját.) Megindulhat a társada­lomban egy elbizonytalanodási folyamat, meginog az emberek értékrendje. A tömeges érték- vesztés pedig bűnözési hullám elindítója lesz. Érdekes, hogy a bűn bünteté­sét nemcsak az áldozat vagy a vétlen kívülálló kívánja, hanem legtöbbször maga a „bűnös” is. A bűntudat a legkülönfélébb sza­bályszegéseknek a velejárója. Bűntudatot érezhet a gyilkos, a csaló, de a közlekedési kihágás elkövetője is. Bűntudatot érez a férj, amikor elissza a pénzt, és a feleség is, amikor félrelép. A gyermeknek bűntudata támad, ha nem csinálta meg a házi feladatot. Lelkiismeret-furdalást szülhet még az is, ha például va­laki rosszat mond egy ismerősé­ről. A bűntudat igen kellemetlen lelki élmény, erős szorongással és lehangoltságal jár. Aki benne él, sokat szenved. Az ilyen em­ber öntudatlanul is a büntetést kívánja. Ezért is jelentkezik a rendőrségen vagy — kisebb ügyekben — legalább szidja sa­ját magát, és hagyja, hogy má­sok megszégyenítsék, megves­sék. A büntetés enyhíti a belső szorongást. Csak az nem érez soha bűntu­datot, akinek nem alakult ki az igazi erkölcsi érzéke, felelősség­érzete. Tehát aki önhitt módon bűntelennek, hibátlannak kiáltja ki magát, annál van meg a legna­gyobb esély arra, hogy igazán bűnös lehet. A bűntudatra hajla­mos („lelkiismeretes”) szemé­lyek általában vigyáznak arra, hogy ne szegjék meg a szabá­lyokat, és főleg, hogy másoknak ne ártsanak. A bűnt is egyszerűbb lenne megelőzni, mint felderíteni és büntetni. Gyermekkorban külö­nösen fontos a megfelelő és kö­vetkezetes erkölcsi modell nyúj­tása, és az azonosulást elősegí­tő, szeretetteljes szülő—gyer­mek kapcsolat. A káros cselekedet előtt vagy annak megkezdésekor alkalmazott fi­gyelmeztetés, illetve büntetés az igazán hatásos, lényegében ez segíti az önkritika fejlődését. A szilárd erkölcsi értékrend és a hatékony önkontroll akadályozza meg a valóságban a „rossz" és segíti elő a ,,jo" viselkedést. A szám stimmelt. De azért felírta a készülék mellett lévő je­gyzettömbre. Aztán megint tár­csázott. Ekkor sem vették fel. Mind nyugtalanabbá vált. Hiba csúszott volna a számításba? Idegesítőnek találta, hogy azok, ott ketten, nem veszik fel, úgy ahogy megbeszélték. Mi történ­hetett? A megegyezés ellenére otthagyták a rejtekhelyét? Vagy feltörték a táskát és rájöttek?... Akkor pedig az is lehet, hogy névtelenül, csak hogy bosszút álljanak, értesítik a rendőrséget és rászabadítják a kopókat! Utána kell néznie, mi történt. — Kinek telefonáltál? — kér­dezte a belépő barátnője. — Fel akartam hívni a kapi­tányt, akinek a hajóján megyünk, de nem sikerült. Te azonban igyekezz, készülj! És csinosítsd ki magadat! Nem szabad gyanút keltenünk. , Amikor a lány bezárta a für­dőszoba ajtaját, felállt, kofferjé­ből kivette a pisztolyát, rátette a hangtompítót, zsebre vágta és halkan távozott. Hamarosan a toronyház előtt állította le a kocsit. Sietett, mert nem volt sok ideje, s ezt jól tud­ta. A barátnőjét sem hagyhatja egyedül, különben még valami marhaságot csinál. A negyedik emeleten becsön­getett a rejteklakásba. Társai nyitottak ajtót. Argentin mosoly­gott, amikor belépett. * — Oké — mondta' vigyorogva. — Próbára akartalak tenni ben­neteket, és jól vizsgáztatok. Most osztozunk. Ebben a pillanatban csengett a telefon. Barátnője már a szállo­dában is kereste, aztán megpil­lantotta a jegyzettömbön a tele­fonszámot. Tehát felhívta. A magas a kagyló után nyúlt. — Ne! — üvöltötte Argentin rémülten. De már elkésett. A magas felemelte a kagylót és ezzel működésbe hozta a készü­lékhez kapcsolt pokolgépet. A robbanás rettenetes volt, szét­zúzta a szobát és vele a három gengsztert. Jorge, Argentin, tö­kéletes munkát végzett: az előző nap gondosan összeállította a robbanószerkezetet, majd szak­szerűen beépítette a készülék­be. Csupán fel kellett emelni a kagylót... G. Alan (LPT) ✓ 6 Kelet-Magyarország CSUPA ERDEKES 1992. január 28., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents