Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-04 / 3. szám
1992. január 4., szombat HÄHER Kelet-Magyarország 3 Munka nélküli értelmiségiek Kalkulálnak, kockáztatnak, bíznak a sikerben Az átképző egyik tanműhelye. A SZERZŐ FELVÉTELE Nábrádi Lajos Nyíregyháza—Ibrány (KM) — Ha már munkanélkülivé váltál, segíts magadon, Isten is úgy segít. Kalkulálj, kockáztass, bízzál a sikerben. Ez a lényege annak a beszélgetésnek, amely vizsgának számít a nyíregyházi Széchenyi utcán, az Észak-magyarországi Regionális Munkaerő- fejlesztési és Átképző Központ tantermében. A „vizsgázók” közgazdászok, vállalkozók előtt mutatják be üzleti tervüket. Kádár Tihamér kisvállalkozói menedzser, vezető előadó kritikus szemmel nézi a költségvetések számoszlopait. Azt mondja, három vál- lalkozójelölt üzleti terve különösen figyelmet érdemel. Tervkészítést tanulnak Megtudj uk: mindhárman értelmiségi pályán dolgoztak, aztán munkanélkülivé váltak. Az itteni átképzés során ismerték meg az üzleti élet alapjait. Többek közt a piackutatást, a kalkulációt, az adózást. Ám egy konkrét, megvalósítható vállalkozás üzleti tervét nekik, maguknak kellett „megszülni”. Tervüket — mint egy diplomamunkát — legépelték, vagy nyomdai úton megjelentették és bekötötték. Most itt a táblánál szóban is kiegészítik az írásos anyagot, némi „vizsgaláz” közepette. Jó megjelenésű fiatalasz- szony, Némethné Keresztesy Magdolna. Folyamatosan adja elő mondandóját, ezen ném is csodálkozunk, miután tudjuk, pedagógus. Azon már inkább elcsodálkozunk, hogy kosárfonással és fonott bútorok készítésével akar foglalkozni. Némethné sorolja, Nyír- egyháza-Borbányán, tehát külterületen él kertes, hagyományos portán. A diploma megszerzése után a tanárképző főiskola laboratóriumában dolgozott szerződéssel. Amikor ez lejárt, a munkanélküliek keserű sorsára jutott. Pedig két kicsi gyermek édesanyja — közli hangsúllyal. Üzleti elképzeléseiről ezt mondja: — Régi épületünk 4—5 kosárfonó foglalkoztatására alkalmas. Kosárból ugyan elég a kínálat, de drága a fából készült bútor, így a viszonylag olcsó fonott bútoroknak kell hogy legyen piacuk. Űjítani akarok, vagyis olyan bútorokat is készítek majd, amelyeket eddig mások nem készítettek. Tervezett vállalkozásom nem beruházásigényes, pár hónap alatt nyereségessé tehető üzletem. A bútorok értékesítését részben főiskolás ügynökökkel szeretném megoldani. Üzlet a lakásban Márton Ferencné Ibrány- ban volt óvónő, kevés, de biztos fizetéssel. Most időmilliomos. Vállalta hát a nyolchetes üzleti átképzést. Még hasznát veheti. Ám nem titkolja: azt reméli, hogy ha nem is hamarosan, de pár év múlva visszamehet az óvodába. Addig az ibrá- nyi tágas lakás egy része üzleti célra is használható. Ezt mondjia: — Nagyon szeretem a hivatásomat, végső célom nem az üzlet. Ám férjem bőrdíszműveket készít, sok bőrből készült használati tárgy kerül ki a keze alól. Néhány maszekkal már van is üzleti kapcsolata. Tervem szerint lehetnénk önállóak. Pénzügyi tervemben húsz- százalékos bruttó haszon szerepel. Később fejleszteni is lehetne üzletünket. Támogatásra várva Szerény indulás és későbbi fejlesztés szerepel abban az üzleti tervben is, amelyet a nyíregyházi Bertli József készített. A fiatalember végzettségét illetően társastánc-pedagógus és kereskedő. így is munkanélküli. Merész a terve. Nyíregyházán akarja létrehozni hazánk első mozgáscentrumát. Mindjárt magyarázza, hogy a furcsa összetett szó több irányú tevékenységet takar. Üzleti tervét a 7. oldalon nyitja ki. ahol a tervezett intézmények tevékenységének felsorolása áll: balett, modern Jánc, néptánc, aerobic, művészi torna, terhestorna, jó- 'ga, karate, gyógytorna. A felsorolást kiegészíti azzal, hogy a megyei sportorvosi intézettel közösen betegségmegelőzési tanfolyamokat is indítanának. Terveiről így beszél: — Betéti társaság formájában indulunk tavasszal egy átalakított épületben. A Népjóléti Minisztériumtól, az Országos Testnevelési és Sporthivataltól ha kapunk támogatást, speciális, új épületet építtetünk. Lesz piacunk, hiszen az élet mozgás. Sok sikert kívánunk a három közhasznú terv megvalósításához. Adóbevallási határidők Az 1092. január 1. utáni kötelezettségekre Nyíregyháza (KM) — A tárgyhónapot követő 20-ig kell adóbevallást tenniük minden adójukról a havi adóbevallásra kötelezetteknek, kivéve azokat az adókat, amelyekre adóelőleget fizetnek (például társasági adó). A tárgyhónapot követő 20- ig kell az általános forgalmi adót bevallaniuk azoknak, akik nem havonta tesznek bevallást, viszont általános forgalmi adót akarnak visz- szaigényelni. Az adóévet követő február 15-ig kell éves adóbevallást készíteniük a társaságoknak valamennyi adójukról és költségvetési támogatásukról, kivéve a társasági adót és az állami vagyon utáni részesedést. Az adóévet követő március 20-ig kell a nem vállalkozó és nem áfaalany magánszemélyeknek jövedelemadójukat és földadójukat bevallaniuk. Az adóévet követő május 31-ig kell a társaságoknak társasági adót és az állami vagyon utáni részesedést bevallaniuk, illetve a kettős könyvvezetésre kötelezett magánszemélyeknek a személyi jövedelemadójukat. Az adóévet követő június 20-ig kell a munkáltatóknak a levont vagy visszafizetett jövedelemadó-különböze- tet bevallaniuk, ha nem havi adóbevallásra kötelezettek. Az adóév július 20-ig kell a fogyasztásiadó-fizetésre kötelezetteknek féléves ösz- szesítő adóbevallásukat elkészíteniük. Tárca ^jmielőtt felforr a teavízem gondol- iw/M ködöm. Ritka kivétel. Azon gondolkodom, hogy jövőre, illetve idén december 28-án, az az Kamélia napján tartom a karácsonyt takarékossági okokból. Fél áron meg- úszhatom. Példa rá a szaloncukor. December 23-án még 360 forintért adták, december 28-án már 180 forintért. Ha én most képviselő lennék, javasolnám a tisztelt háznak, hogy helyezzük át az ünnepeket. Mindet... Felforrt a teavíz. Csájázok. Valamikor csajoztam, most csájázok. Nem egyedül, itt van megint ez az istenverte Stohanek. Talált rá ürügyet, hogy visszalopja magát a szívembe, meg a lakásomba. Azért jött, hogy borotváljam le a hátát. Szőrös mint egy gorilla. Rákérdeztem mi a fenét csinált. — Semmit — mondja — csak fűződtem. Habfürdőt vettem. Valami új habfürdő. Mrs. Hairt, meg Mr. Hairt. Kipróbáltam. Egy egész flakonnal öntöttem a vízbe. És tessék. Na hogy nézek ki? — Rondán. Mindenütt szőrös„ csak a feje kopasz. Pedig a Hair az hajnövesztő. — Ne mondja. Illetve honnan tudja? — Naponta reklámozza a tévé. — Én csak a parlamenti tudósításokat nézem, maga nem? — Nem, mert nem vagyok híve az obstrukcióknak. — Ezek szerint maga kormányellenes? Már majdnem kicsúszott a számon, hogy maga hülye, de idejében észbekaptam. Üj év első napján nem illik gorombáskodni. Gorombaság helyett teával kínálom a szomszédomat és szőrtelenítem a hátát, közben rákérdezek: Seres Ernő Obstrukeió — Tudja maga mi az az obstrukeió? — Hát persze. Újabban így hívják az Orbán Viktort. — Tessék? Honnan veszi ezt a marhaságot? — Ez nem marhaság. Maga a kormányfő nyilatkozta, hogy az Orbán meg az ellenzék az egy született ob- strukció. Láttam is tévében, amikor Orbán obstruált. Tök üres volt a parlament, de ez a fiatalember csak nyomta a szöveget. Éjjel háromkor. Higgye el a házelnökön és a jegyzőkön kívül senki sem volt ott. De az elnök is aludt, meg a jegyzők is. Hogy kinek beszélt, minek beszélt az az obstrua máig sem tudom. — Stohanek úr — mondtam dühösen — maga tök hülye a politikához. Lila gőze nincs arról, hogy mi az az obstrukeió. — Hallja szomszéd úr, né sértegessen, mert nem hagyom, hogy a hátamat borotválja. Különben is ha olyan nagyokos, vagy megmondja, hogy mi az az obstrukeió vagy vége a barátságnak. Adok a barátságra. A barátság előttem szent, tehát tömören és finoman közlöm: — Az obstrukeió az ellenzék által a parlamenti csatározásban alkalmazott harci módszer. Lényege, hogy az ellenzék mindent amit a házszabály megenged (elsősorban az agyonbeszé- lést) felhasznál annak érdekében, hogy a kisebbség számára nem kívánatos törvény, javaslat, határozat elfogadását elodázza, megakadályozza. Következésképpen nemcsak Orbán Viktor, de Torgyán József is obstruált, valamint mindenki aki a költségvetést bírálta, kiegészítette módosító indítványokkal tűzdelte. Érti már? 4ptohanek immár szőrtelenítve búJy san rázza a kopasz fejét. Azt mondja, semmit sem ért. Főleg a Kupa urat nem érti. Hiszen a Kupa úr nem azt mondta, hogy csatározás volt a parlamentben, hanem kiélezett és demokratikus vita és győzelem. Győztünk. Illetve győztek. Nekünk ezek után már nincs más dől gunk, hogy fizessünk. Többet a benzinért, a tejért, a gyógyszerért és járjunk gyalog, egészséges. Nézőpont) Jó és rossz Dankó Mihály J ók vagy rosszak az emberek? — már régtől feszíti a tudatunkat ez a kérdés. S az ítélkezésünk attól is függ, hogy az adott pillajvatban milyen hatás ért bennünket. A napokban egyazon településről — Nyírtelekről — két levél is érkezett szerkesztőségünkhöz. Az egyik írója a rossz miatt ragadt tollat: Hagyomány már, hogy a helyi ifjúsági ház tetején karácsonyfa jelzi a szeretet ünnepét. A település lakói, a Tfokaji úton haladók egyaránt örömmel tekintenek a békességet sugárzó fára. Az egyik reggel megdöbbenve vették észre, hogy a fát kettétörték és a színes égőket ellopták. Volt szemtanú is, aki látta, hogy fiatal fiúk éjjel 2 óra körül a csatlakozó zsinórral rángatják lefelé a fenyőt. Olvasónk szerint ez már sokkal több mint gyerek- csíny. Az elkövetők tudatosan rombolták le mások illúzióját, s durva tettükkel arra hívták fel a figyelmet. milyen agresszív és rosszindulatú is tud lenni az ember. A másik levelet egy negyedik osztályos kislány írta. Egy, — akkor még ismeretlen néninek — mond benne köszönetét. A történet a következő: a nagy rohanásban az iskola előtt a kocsi tetejére tették a táskáját. Ami természetesen az első kanyarban leesett. Hiába mentek visz- sza, nem volt sehol. Kétségbeesett a gyermek, mi lesz a könyveivel, füzeteivel, miből fog tanulni. L egnagyobb örömére két nap múlva egy néni Nyíregyházáról autóbusszal kihozta az elhagyott „pakkot”, s mivel nem voltak otthon, a szomszédra bízta. De a nevét, sem a címét nem mondta meg. (Csak később derült ki a „jótékony angyal" egy nyugdíjas tanító néni, aki az ellenőrzőből nézte ki a címet.) A gyermek számára ebből a cselekedetből az derült ki, lám milyen jók az emberek. Hangol kaphat? Dr. Papp Ágoston írja Nyíregyházáról Hozzászólás Nagy István Attila: Petőfi túléli című tárcájához (megjelent január 2-án): Engedje meg, hogy a magam nevében köszönetét mondjak azért, mert jelzett tárcájában kifogásolta azt a riportot, mely a Kossuth Rádió fő műsoridőben leadott anyagában meggyalázta Petőfi Sándor: Szeptember végén című gyönyörű, elégikus költeményét. Nem sértette sem a riporternőnek, sem a riport esetleges megvágójának, sem a rádió műsorszerkesztöjének a kritikai érzékét ez a nemtelen merénylet, mely ebből a remekműből WC táji szemetet fabrikált „úgymond jópofaságból”? . Gimnazista koromban irodalomtanáromtól azt hallottam, hogy egy angol, esztéta ezt a verset a világ öt legszebb költeménye közé sorolta. Napjainkban pedig büntetlenül még az is megtörténhet, hogy a jó ízlésre nevelésre és irodalmi értékeink megbecsülésére hivatott művész úr förtelmes fantáziája hangot kaphat a Kossuth Lajos nevét viselő rádió programjában. Védje továbbra is a Kelet-Magyarország múltunk szép irodalmi és egyéb értékeit az ilyesfajta szellemi kalózkodásokkal szemben. Kommentár Közbenjárók Kállai János M ég a decemberi ünnepek előtt beszélgettem azzal az idős, szatmári parasztemberrel, aki a múlt év szeptember 24-én adta le az almáját, és bizony az első havak megérkeztével sem jöttek meg a termésért járó, várva várt forintok. Pedig, nagy szüksége lenne a pénzre. Hiszen, mint mondotta, idestova már a 92- es beszerzésekre kell gondolni, elkezdték a metszést is az almásokban. A hiányzó ezresekre viszont semmit sem lehet alapozni, a nincsből pedig csak az álmodozók szövögethetnek terveket. Emberünk azonban nem közéjük tartozik, őt a sokszori szükség és a kemény, pihenést alig engedő munka megtanította, hogy bajával, gondjaival — hiszen ez is természetes — mindenkit megkeressen, akiről csak egy picit is gondolhatja: tud segíteni. Keresi azokat a kapcsolatokat, melyek mozgásba lendíthetnék a megszolgált pénze körül ledermedt állapotokat. Mert érzi — és nem sejti rosszul — közbenjárókra van szüksége, akik segítik eligazodni ügyes-bajos dolgaiban, a bürokrácia még mindig bokrosán tenyésző bozótosaiban, a kacifántosán fogalmazott jogszabályok nyelvi útvesztőjében, r f s elvárja, hogy a közvetítők, a dolgában eljárók tisztességesek legyenek, s benne ne a rászedhető, várakoztatható, kijátszható „alanyt" lássák, hanem a nemzeteltartó, dolgos embert. Akitől mindig is idegen volt a „fiskáliskodás”, és aki a nehezen megtermelt javak ősi jogán követelt magának helyet á társadalomban. És ezt a helyet ma sem, és a várhatóan mégiscsak jobbra forduló jövőben sem perelheti el tőle senki: se paragrafusokkal, se ravasz beszédekkel, semmivel.
