Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-02 / 1. szám
4 Kelet-Magyarország TÚL A MEGYEN 1992. január 2., csütörtök Göncz Árpád köszöntője Elfogadta a parlament az 1992. évi költségvetést „Honfitársaim! Barátaim! Boldog új esztendőt kívánok valamennyiőtöknek. Boldog új esztendőt hazánk polgárainak, a nálunk menedéket találóknak, a szomszédos államokban élő és a távoli országokba szétszóródott magyarságnak, köztársaságunk minden barátjának, s a világ minden jóakaratú emberének. Békét kívánok az új esztendőbe. Békét a világnak, Európának, legkivált szomszédainknak és önmagunknak. Békét és bizalmat népek, nemzetek, etnikumok között. Békét és bizalmat itthon, egymás között, mindazoknak, akiket a nézeteik, eltérő politikai szándékaik, vagy éppen az egyre növekvő társadalmi különbségek szembeállítanak egymással. Amikor immár több mint egy éve hozzákezdtünk az új, demokratikus Magyar- ország építéséhez, egységesebben éreztünk és hittünk. Egységessé tett bennünket, amit elutasítottunk: a régi rendet, a nemzeti kiszolgáltatottságot, a szélmalomharcot, amellyel illúziókból próbáltunk valóságot teremteni. Hittünk egy Európához jobban illeszkedő Magyarországban, ahol a jogrend védőernyője alatt nemcsak a társadalom egésze, hanem az egyes ember is könnyebben boldogul. Ma, alig egy év múltán, szakadozik az egység és foszladozik a hit. Bundás indulatokkal támadnak egymásra a politikai erők, s olykor már a társadalmi indulatok is felparázslanak mert a szokatlan lemondás és nélkülözés bizalmatlanságot csihol, békétlenséget szül. Pedig nagy utat tettünk meg 1991-ben nagy célunk, a független, demokratikus Magyarország felé, a sikeresebb gazdálkodást ígérő tulajdonviszonyok felé, s mindezt úgy, hogy hazánk a hétköznapok gondjai ellenére e sok vihart megélt térség legszilárdabb országa maradt — mondta Göncz Árpád, majd — többek között — azzal folytatta: Arra azonban kevesen gondoltak, hogy eredményeinknek vagy sikereinknek ára van. Olykor nagyon is keserves ára. A társadalom legszélesebb rétegeit sújtó infláció és munkanélküliség, a szociális védettség csökkenése. És nyomukban olyan veszélyek járnak, mint a társadalmi ellentétek kiéleződése, a politikai indulatok elszabadulása, vagy éppenséggel a közbiztonság aggasztó romlása. Arra is talán csak kevesen gondoltak, hogy a meghatározó politikai erők sem képesek a jobb jövő érdekében türelemmel viszonyulni a társadalmi-politikai másvéleményhez. Sőt, történelmi küldetésük nem ritkán túlzott magabiztossággal vértezett tudatában maguk is hozzájárulnak az ellentétek éleződéséhez. Vagy éppenséggel nem figyelnek eléggé rá, hogy még a legígéretesebb távlatok reményében is összeros- kadhatnak . a jelen terhei, alatt azok, akiknek a vállára mindig is a legnagyobb súlyt rakta a mindenkori történelem. Falun és városon egyaránt. A mindenkori milliókra, a bérből, fizetésből élőkre, nyugdíjasokra. A Magyar Köztársaság államfőiéként mindenekelőtt az önfegyelmet és felelősségtudatot szeretném megköszönni hazánk valameny- nyi polgárának. Elsősorban azoknak, akiknek hétről hétre nagyobb gondot jelent a család kenyerének előteremtése, a meleg otthon biztosítása, gyermeke- j ik nevelése. Elsősorban nektek köszönöm meg barátaim, hogy Magyarország képes volt megőrizni hitét, hitelét és jóhírét szerte a világban. Meggyőződésem, hogy oly sok fogadkozás, oly sok kitérő után végre valóban a magyar gazdaság rendbetételére és megerősítésére kell fordítanunk minden erőnket. Mind a felelős politikai erőknek, mind az ország polgárainak nézetkülönbségeket félretéve azon kell munkálkodniok, hogy növekedjék az ország gazdasági ereje, és megszülessenek azok a szociális intézkedések, amelyek nagyobb létbiztonságot nyújthatnak mindenkinek. Ennek azonban a társadalmi megbékélés a feltétele, amely el- és leszámolások helyett, az ellenségeskedés és félelem szítása helyett közös cselekvésre ad lehetőséget. A magyarság és hazánk minden állampolgárának erkölcsi erejében, felelősségében bízva ehhez kérem Isten áldását az új esztendő minden napjára." Válságban a mezőgazdaság? Rendkívül borúlátó képet lest a hazai agrárágazat kilátásairól a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének 1991 végén közzétett elemzése, mely szerint az ágazat válsághelyzete 1991-ben jórészt csak a szakemberek előtt vált világossá, 1992-ben viszont már súlyosan veszélyeztetheti a Budapest (MTI) — Hétfőn délután 5 óra tájban kezdődött meg a szavazás az 1992. évi költségvetés tervezetéről. A szavazás során a képviselők a javaslatok többségét elvetették, néhányat azonban elfogadtak. így egyetértettek azzal, hogy az önkormányzat költségvetéséhez felhasználható normatív támogatást a lakásgazdálkodásnál emeljék. így a települési önkormányzat illetékességi területén fennálló kölcsöntartozás után kölcsönszámlánként a költségvetésből 5000 forinthoz jut. Döntöttek arról is, hogy az önkormányzatoknak a szociálpolitikai feladatokhoz a fiatalkorú, valamint a 60 évnél idősebb népesség után személyenként 3500 forintot biztosít a költségvetés a tervezett 3200 forinttal szemben. Lényegében duplájára emelték az idősek és fogyatékosok szállására a normatívát. A keret a tervezett fejenkénti 49 ezer forintról 80 ezer forintra növekedett. Kismértékben megemelték az egy nappali, vagy három esti levelező tagozatos általános iskolai tanuló utáni normatívát. Eredetileg a költségvetés tervezetében 35 ezer forinttal számoltak, a végleges jövő évi költségvetés azonban 36 ezer forintot tartalmaz. Többet adnak a képviselők a helyi közművelődési feladatokra is, mégpedig a lakosonkénti 150 forintos keretet 200 forintra emelték. Növelték a fogyatékos gyermekek oktatásához nyújtandó támogatást 61 ezer forintról 65 ezer forintra. A képviselők a tervezethez képest megemelték a gimnáziumi tanulók normatí- váját, mégpedig 49 ezer forintról 51 ezer forintra. A képviselők úgy találták, hogy a diákotthoni költségek fedezésére is több pénzt kell adni, így az eredetileg A Taizé ökumenikus Szerzetes Közösséget Roger testvér alapította 1940-ben. A közösség — amelynek katolikus és protestáns egyházakhoz tartozó tagjai 75 ezren gyűltek össze a fővárosban, hogy a békéért és a kiengesz- telődésért imádkozzanak és életüknek „értelmet találjanak” . . . MTI FOTO A kormány nyilatkozata magyar gazdaság egészét is. A tervbe vett szabályozó- változások kilátástalanná teszik az ágazat helyzetét, az adóterhek növelése, valamint az adókedvezmények és támogatások megszüntetése, továbbá a központi áremelések mintegy 15—20 milliárd forintnyi töbletterhet rónak a mezőigazdaságra. Budapest (MTI) — Az Országgyűlés hosszas vitát és szavazási eljárást követően, az év utolsó napján elfogadta a Magyar Köztársaság 1992. évi állami költségvetéséről szóló törvényt. Ennek egyik fontos előzménye, hogy a költségvetés irányelveinek megismerése során a képviselők olyan lényeges információk birtokába juthattak, mint például a költségvetési hiány tervezett mértéke, illetőleg az egyes fejezetekre vonatkozó főbb adatok. Ezek megfelelő alapot nyújtottak a költségvetési törvény későbbi vitájához. Kétségtelen, hogy a költségvetési törvényjavaslatot a kormány bizonyos időbeli késedelemmel terjesztette a ház elé, de az Országgyűlés napirendjén egyébként is számos olyan javaslat szerepelt, amelyek elfogadása széles társadalmi igényeket elégített ki, s amelyekről a költségvetést megelőzően kellett dönteni. A kormány álláspontja szerint mindezen előzmények nem indokolták az ellenzék részéről azoknak az obstruk- ciós eszközöknek az alkalmazását, amelyek csaknem meghiúsították a költségvetés időben történő elfogadását. Az Országgyűlés folyamatos ülésezése hiányában minden kétséget kizáróan meghiúsult volna a törvény ez évi elfogadása és kihirdetése, holott ez elengedhetetlenül fontos tényezője az ország zökkenőmentes működésének, a megszerzett nemzetközi bizalom megőrzésének. A kormány megköszöni a kormánykoalíciót alkotó pártok képviselőinek, továbbá a határozathozatal törvényes rendben történő lefolytatását elősegítő független és ellenzéki képviselőknek, valamint a fáradhatatlan segítőknek, hogy hősies helytállásukkal a meglévő és támasztott nehézségek dacára is lehetővé tették a kormány alkotmányos kötelezettségének teljesítését és az 1992. évi állami költségvetésről rendelkező törvény elfogadását. A kormány külön köszönetét mond azoknak, akik a költségvetési vita alatt a lakosság részéről támogatásukról biztosították. tervezett 59 ezer forintos keretet 62 ezer forintra növelték. A költségvetés jövőre másfél milliárd forint értékű elkülönített tartalékalapot hoz létre, hogy segítse az alap- és középfokú kollégiumok finanszírozását. Hétfőn éjfél tájban a képviselők az 1992. évi költség- vetési törvényjavaslat szavazási procedúrájának körülbelül a feléhez érkeztek. A 90 paragrafusból álló tör. vényjavaslat több mint 70 paragrafusáról döntöttek. Közel 400 módosító indítványról határoztak és közülük mintegy harmincat fogadtak el. Egyetértettek azzal a javaslattal, amely a költségvetés 10 milliárd forintra tervezett általános tartalékát felére, 5 milliárd forintra csökkenti. Erre a lépésre azért volt szükség, mert az előzőekben már olyan szociális jellegű kötelezettségeket vállalt a költségvetés, amelyeknek révén terven felül Szilveszter és újév a nagyvilágban Ünneplő, vagy éppenséggel gyilkos fegyverdörgés kísérte világszerte az új év eljövetelét: mindkettő szedte a maga áldozatait szilveszter éjszakáján. Horvátországban két újabb halottal szaporodott az áldozatok amúgy is tetemes száma a szerb tüzérség éjjeli támadása nyomán, de ágyúk dörögtek Belgrádban is — igaz, itt az új év köszöntése gyanánt. Dubrovnik félig lebombázott óvárosában a toulousi kamarazenekar adott elő „lövésmentes” békekoncertet. A moszkvai Kreml körzetében ugyan tűzijáték petárdái dörögtek, de az ünnepi hangulatot erősen visszafogta a szerdán megkezdett gazdasági reformsorozat sokak által rettegett szigora. Az óév búcsúztatásának tiszteletére elhallgattak a fegyverek Grúziában. Indiában az alkohol ölt embereket. A Fülöp-szigete- ken a selejtes petárdák robbanása nyomán, illetve késpárbajban heten vesztették életüket, kilencszázan pedig megsebesültek az óév utolsó, illetve az új első perceiben. II. János Pál pápa te- deumot tartott a Róma szívében található II Gesu templomban, kijelentette, hogy egyháza a jövőben még többet kíván tenni a szegények boldogítása érdekében. Írországban pokolgépékkel köszöntött be az új év: a robbanások nem sokkal az éjféli koccintás után porig romboltak egy belfasti férfidivat-butikot, egy gyújtóbomba pedig az egyik külvárosi rövidáruüzletben okozott kárt. Személyi sérülés nem történt. A londoni Trafalgar téren is mozgalmas éjszakája volt a rendőrségnek. 157 letartóztatást kellett eszközölniük. 48 ember pedig könnyű sérülésekkel került kórházba. A Nelson-oszlop körül egyébként 75 000 ember gyűlt ösz- sze a Big Ben utolsó tavalyi harangütéseire várva; utána megszólaltak a Szent Pál ka- tedrális harangjai is. növekednek a kiadások. A szavazás során változtatták a költségvetés rendkívüli kiadásait is. Ennek keretében az eredetileg előirányzotthoz képest mintegy 600 millió forinttal, 5,4 mi- liárd forintra csökkentették a pénzbeli kárpótlás keretét, míg növelték az egyházi ingatlanok visszaadásával kapcsolatos állami forrást. Döntöttek arról is, hogy a Magyar Televízió költségvetési támogatásának egy részét zárolják. Az Országgyűlés a törvény alapján magának tartja fenn a jogot, hogy e zárolt költségvetési támogatásról intézkedjék. Szilveszter napján még több órás szavazási procedúra volt hátra, annak ellenére, hogy szinte percenként döntöttek egy-egy módosító javaslat elfogadásáról, illetve többnyire elutasításáról. A képviselők végül elfogadták az 1992. évi költségvetést. Óévbúcsúztatás ...a televízióban Kállai János A zt hiszem, valahogy normalizálódott a szilveszteri rádió—tv programok körül nemrég még össznépi eufóriával kiteljesedő, várakozó izgalom. A dolgok a helyükre kerültek, és a televízió 1-es és 2-es csatornáján úgy zajlott le az óévbúcsúztató monstre szórakoztatás ahogy az illik. Könnyedén be lehetett kapcsolódni amikor éppen jólesett, vagy otthagyni az egészet, amikor enni-inni-táncolni támadt kedvünk. Igen gazdag volt a kínálat! Az egész napos műsorfolyamot a játékok tagolták, igazolva a szerkesztők feltételezését: a legszemélyesebben érdekeltté tett néző a legkitartóbb, hiszen a szórakozás közben még nyerhet is! A „Boldog új autót kívánunk!” elenezésű különös vetélkedő sok vállalkozó és kockáztatni merő ember fantáziáját mozgatta meg. A sok/éle játék között az egyik legsokszínűbb az ■ „Üzenet a jövőnek” volt, Vágó István „vezetésével”. 1991 jellegzetes tárgyai (pl. a hazánkat utolsóként elhagyó szovjet katona lábnyoma!), biztos, hogy „történelmivé” minősítik azt a páncélládát, amibe 1996-ig berakták őket. És akik nem akartak játszani, a nagyobb műsordobásokra várók, hát ők is megkapták a maguk szilveszteri csemegéjét. A megszokott stílusban és szerkezetben jelentkező „Szeszélyes évszak” — Antal Imre és Kudlik Júlia sziporkázásának köszönhetően — remekül sikeredett. Körmendi János politizáló humora és a „Maksa Híradó” különösen nagy perceket hozott; a nyelvi humor telitalálatait. És, mint sejtettük, a 2-es „Élő Hócipő”-je, a helyszíni közvetítés időnként torokszorítóan tragikomikus hangulata már a legnívósabb, gondolkodást is igénylő szórakozást adta. A „Markos—Nádas" szikrázó, pengevillantó megoldásai, Nagy Bandó vélhetően igen sokáig „érlelt” produkciója, Koltay Róbert „keretjátéka” és döbbenetes hatású „figura-formálása”... hát igen: ezek már a politikai humor „nehézbombázói” voltak! Pedig Hofi.. ., a nagyon várt one-man-show még csak ezután jött! Sokáig fogunk még emlékezni erre az éjfél előtti „beszélgetésre", melynek befejezése a legnagyobb vigadozás közepette is mellbevágóan elgondolkodtató volt, ha jól figyeltünk — már pedig, hiszem, hogy igen — „Géza” szavaira. A több „békesség” 1992-re, bizony nem jönne rosszul! ■ ■ a rádióban Nagy István Attila V^fol van már az az idő, ff amikor fél Magyar- * “ ország ott ült a 'á- dió-, vagy a tévékészülék előtt, és felváltva hallgatta, figyelte a szilveszteri kabarét?! Nemes versengés zajlott, amelyben — a „történelmi” távlat igazolhatja — a rádiós kabarészerkesztőké volt a pálma. Sok olyat kimondták, amit legfeljebb megtűrt a hatalom. De a szócsöndre ítélés sem volt ritka. A rendszerváltás a kabarénak, jelesül a szilveszteri kabarénak is feladta a leckét: mi az, amit most kell kimondani, amikor mindig minden kimondható? Sajnos, vagy szerencsére nincs ilyen. Inkább az a gondunk, hogy eligazodjunk a sok igaznak látszó kijelentés között. A rádió talán arra gondolt, hogy leveszi a hallgatók válláról a rádiózás terhét, ezért már harmincadi- kán közvetítette a szilveszteri kabarét, amelyet Nagy Bandó András vezetett. Volt ebben politika, blődli humor, és néhány szellemes új vagy leporolt vicc. De azért 31-én este is volt kabaré. Árkus József A történelem és én címmel mondta el gondolatait az elmúlt évek kiemelkedő hazai és nemzetközi eseményeiről. A rádió egyébként gazdag salátástálat készített egész napra. Helyet (mikrofont) kaptak a megszokott programok (Napközben, Szabó család, Társalgó), amelyek a keddi napokon máskor is elhangzanak, de voltak kifejezetten erre az alkalomra készültek is (Alhang, Az év sport(os) bakijai, A denevér, Csúfol- kodó stb.). Lehetett „háttérrádiózni”. Nem volt olyan műsor, amelyről nem lehetett lemaradni. S ez jól van így. Igaza volt Nagy Bandó Andrásnak, mikor az éjféli koccintás előtt arról beszélt, hogy az idő nem állt meg, az élet folyamat, amelyet nem lehet lezárni december 31-én.
